Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-12-23 / 51. szám
II. évfolyam. 51. szám. Pápa, 1905. december 23. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károhj urak üzletében is. Karácsony. írta: Küvcskuti Jenő. Üdvöz' légy, isteni szeretet megnyilatkozásának, emberiség újjászületésének napja, családok ünnepe, szent karácsony, üdvöz' légy! Évek suhannak fejünk felett, mint röpke szellők, évszázadok vonulnak el, mint terhes föllegek, tele viharral, villámmal; a derűt nem egyszer váltja fel a ború, ragyogó ég után sötét éj következik: de a Te fényedet, nincs fölleg, amely elhomályosítsa, a Te melegedet ki nem olták a századok viharai. . . . . . Nehéz iclök voltak. Mint a téli köd a tájat, úgy lepte meg az emberek agyát a tudatlanság, a szeretetlenség. Az emberek elfeledték, nem tudták, hogy ősük közös volt, elfeledték, nem tudták, hogy egy és ugyanazon atyának gyermekei. Minden népnek, minden nemzetnek külön istenei voltak. És ez istenek — az éberek úgy hitték —- harcban állottak egymással. Örökös harc az égben, és örökös harc a földön is. Nem volt emberi társadalom, csak gyűlölködő fajok voltak. Hódító népek élén hódító királyok robogtak végig az akkor ismert világon, pusztítva mindent, amit munka, szeretet és könyörület alkotott. Letarolt, elhamvasztott vidék, kipusztított kultúra, lemészárolt vagy rabságba jutott nemzetek jelölték a hódítók útjait. S mindez az istenek nevében . . . Itt felhangzott a rabszolgák szomorú dala, ott a palotákban, a győzők, a hatalmasok dáridója zengett. Ki gondolt az emberiség nyomorára? Mulattak az istenek; mulattak az emberek is . . . „Ki szomorú nem volt, mind pogány." S az akkori társadalom nem ismerte a szomorúságot: pogány volt. FViburjánzottak a bűnök, a tiszta erkölcs ismeretlen, erény volt az erkölcstelenség. Harag, gyűlölség, ravaszság töltötték be az emberek szivét, agyát; hazug képmutatás ült az arcokon. Az ösindúlatok a lelkeken; az emberiség nem ébredt még öntudatra. De, mintha mégis.. . Sokak nemes lelkében fogamzott meg a gondolat, hogy a társadalom így nem haladhat tovább, kell jönni valakinek, aki azt újjá teremtse. Megnépesültek a ligetek, erdők, puszták látnoki szellemű férfiaktól, az isteni kinyilatkoztatásnak letéteményeseitől, akik elvonulva a világi zajtól, itt elmélkedtek az emberiség sorsa, jövője felett, várva az Üdvözítőt: „Harmatozzatok, égi magasok!" Ezek voltak az akkori társadalom lelkiismerete, s ha valaki kínzó gondolatoktól űzetve a pusztába tévedt, vagy ellenségei elöl oda menekült: oltalmukba fogadták, felvilágosították, megtölték szivét reménnyel: nincs messze az idő, el kell jönni a világ megváltójának, a Messiásnak . . . És eljött. Ma, ezerkilencszázöt esztendeje, hogy eljött. Nem bíborban született; nem királyi koronával, fegyverrel, hódító sereg élén — dicsőségben jelent meg. A betlehemi jászolban látta meg a napvilágot a világ megváltója; egyszerű, szegényes öltözetben jelent meg s egyetlen fegyvere a szeretet volt, mellet ihletett ajkán és egy egész világot magában rejtő szivében viselt. „Aki szeret, az hisz is." És valóban, ö csak azt kivánta tanítványaitól és az emberektől is, hogy szeressék öt és szeressék egymást, mert mindeneknél előbb tudta, hogy a hit a szeretet nyomán fakad . . . Ide s tova kétezer éve már, hogy új alapokra helyezte a Messiás az emberi társadalmat, megalapítván a szeretet vallását, de vájjon most, két ezred után elmondhatjuk-e, hogy azok a nagy eszmék, melyeket Ö hirdetett és szent életével megvalósított, teljesen győzelmeskedtek az emberi társadalomban? Értjük-e és érezzük-e, hogy egy ős-szülőtől származva, egy Isten gyermekei vagyunk? Hiszünk-e ebben az egy Istenben, vagy külön isteneink vannak, akik harcban állanak mais egymással? Egybeolvadt-e az emberiség a szeretetben? Nincsenek-e harcban álló fajok, gyűlölködő felekezetek, ellenséges társadalmi osztályok, politikai pártok? Nincsenek-e ma is hódítók és zsarnokok, akiknek nyomán elpusztul mindaz, amit a munka, szeretet és könyörület alkotott? A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Gyógyulás. Az életharcban Új sebet kaptam, Mely nem látható, vértelen, De fáj, de éget végtelen... Reszket az ajkam: — Ki segít rajtam? Hol az orvosság, Mely gyógyulást hoz? Szól egy titkosv hang: Eredj haza az Édes anyádhoz! Felelem égve Önvád tüzébe': — De a seb oka én vagyok, Ö intett... s a sorsharagot Elbizakodva Ádáz birokra Én hivtam mégis Döntő tusához... Szól a titkos hang: Menj csak haza az Édes anyádhoz! ... És haza mentem Búsan, csüggedten, Csak rám veté szelíd szemét, S a lelkem láthatlan sebét Nyomba meglátva Karját kitárta. Én zokogva a Szivére hulltam .. . „Fáj-e még?" — kérdé. „Nem édes anyám, Már meggyógyultam..." Lampérth Géza. Seguin kecskéje. — Alphonse Daudet. — I. Te mindig ugyanaz maradsz, szegény Gringoireom. Hogy-hogy? Megkínál egyik nagy párisi újság a rovatvezetői állással s te elég merész vagy arra, hogy visszautasítsd. Szerencsétlen gyerek, nézz végig magadon! Nézd meg kopott ujjasodat, nézd keshedt nadrágodat, besett arcodat, amelyről csak úgy rí le az éhség. Látod ? Ide vezetett téged a csengő rímek szeretete! Nézd! itt a jutalom hűséges szolgálatodért, melyet 10 évig teljesítettél Apolló mellett! Mondd meg, hogy végre ia nem szégyelled magad ? Szerencsétlen! fogadd el a rovatvezetést. Lesa aranyad, fehér terítéked a legelőkelőbb fogadóban, sapkád mellé új tollat dughatsz premiérkor. Nem ? Nem akarod ? Mindvégig szabad akarsz lenni kényed-kedved szerint? Nos jó. Hallgasd meg a Seguin úr kecskéjének rövid történetét. Majd meglátod, mire vezet a szabad élet után való vágy. II. > Seguin úrnak semmi szerencséje nem volt a kecskéivel. Valamennyi egyazon módon veszett el : egy szép reggelen ott hagyták a kötelet, felmentek a a hegységbe és fönn a farkas megette őket. Nem tartotta őket vissza gazdájuk cirógatása, sem a farkastól való félelem, sem semmi más. Ugy látszik, független kecskék voltak s mindenáron szabadságra, szabad levegőre törtek. A derék Seguin nem értett meg semmit az állatok karakteréből s egészen megrémült. így szólt: — Vége; a kecskék unatkoznak nálam; nem kell belőlük több. De azért, bár egyazon módon elveszített hat kecskét, nem csüggedt: szerzett egy hetediket; csak arra volt gondja, hogy a kecske egészen fiatal legyen, így talán könnyebben megszokik nála. Oh Gringoire, milyen szép kis állat volt Seguin úr új kecskéje! Milyen édes szemei voltak neki, milyen bakakápláros szakála s milyen szép fekete, maradékokat DivatáruMzunk összes osztályaiban az egész évről felhalmozott legfinomabb s remek választékú összes női kelme, férfi gyapjúszövet, flanell, parget és mosóárubámulatos olcsó árakon árusítjuk ki. j kg mg ee : A maradékok eladása — hetivásárok kivételével — naponta történik. KRAriZ JÓZSEF M. FIA Éi TÁRSA divatáruháza>
