Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-16 / 50. szám

vényszéki birón és három leányain kivül igen-igen sokan gyászolják őt. Sokan mondják velem együtt őszinte fájdalommal a búcsúszót: Béke lengjen porai felett! Borsos I. A YAROSHÁZÁROL. § A képyiselö választók névjegyzékének kiigazítása a benyújtott reklamációk alapján f. hó 14-én d. e. történt a főjegyzői irodában. A reklamációk nagyobb része olyan természetű volt, ahol a választók lakásuk helytelen bejegyzése alapján más kerület lisztájába voltak felvéve, mint ahova tényleg tartoznak. A névjegyzékeket a beadott felszólalásnak megfelelőleg kiigazították s erről a felszólalókat végzésileg értesítik. § Késnek a gépek. December hó 12-én telt le a terminus, amikorra az új dinamó- és gőzgépnek megérkeznie kellett volna. A kitűzött időre a telepen a kazánt befalazták, az alapozási munkálatokat teljesen bevégezték, a gépek azonban nem érkeztek meg. Nem szeretünk a múltkori üzemzavarra visszaemlékezni, de e késedelem láttára önkéntelenül felújul emlékünkben. A fogyasz tók számának szaporodása szükségletté tette az új gépeket, legyen rajta a városi hatóság, hogy a szerződésben kitűzött időre a gépek tényleg felállíttassanak, nehogy valami újabb kalamitás történjék. — A dinamó egyébként, úgy halljuk, készen van, de a gőzgép elkészülte előtt ezt sem szállítják. § A Kossuth Lajos-utcai Weltner-féle építkezés ügye a f. hó 10-iki közig, bizottsági ülésen szerepelt. Érdemleges határozatot azonban csak a jan. 10-iki ülésen hoznak, most az ügyet véleményezés végett kiadták a vár in. tiszti főügyésznek. § Helyszíni szemle. Bodánszkg Testvérek fakereskedők a Jókai-u. 16. sz. a. fatelepet szándékoznak létesíteni. Erre vonatkozólag a héten a hatóság helyszini tárgyalást tartatott, amikor is a szomszédok közbiztonsági szempontból tiltakoztak a telep odahelyezése ellen. A városi tanács ma d. e. tartott ülésében a kért telepengedélyt nem adta meg. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai kör vasárnap folyó hó 17-én este hat órakor saját helyiségében estélyt tart a következő műsorral: 1. A nők helyzete Rómában. Felolvasás tartja, Borsos István. 2. Magyar dalok. Cimbalmon előadja Polonyi Mariska. 3. A mohok. Tompa virágregéiből. Szavalja Hammer Mici. = A Kath. Körnek múlt vasárnap este tartott felolvasó-estélye kitűnően sikerült. Űgy Bérg Zsigmond élvezetes, szép felolvasása, mint Neuhauzer Erzsi, Farkas Gizella, Szabó Zsigmond szavalatai, Csaby Juliska éneke és Puschmann Ida zongorajátéka megérdemlett nagy tetszésben részesültek. — Puschman Ida mint zeneszerző is sikert aratott. — Az ev. ref. leányegylet december hó 10-én tartotta második összejövetelét nagyszámú hallgatóság jelenlétében. A „Jövel Szentlélek Úr Isten" kezdetű bevezető ének után Molnár Margit tanítónőjelölt szavalta el igen sikerülten Várady Antalnak „Az utolsó sor" cimű költeményét, mire a leányegylet énekkara énekelt Szalisznyó Sándor tanító vezetése alatt igen szépen egy énekszámot. Most Czeglédi Sándor szenior verses felolvasását hallgatta élvezettel a közönség. Meleg elismerésben részesült Ress Margit cimbalmon előadott magyar dalaiért. Végül Ólé Sándor szavalta az „Egri leány" cimű költeményt drámai erővel. A „Te benned bíztunk" kezdetű ének fejezte be a szép estét. = A jótékony nőegylet f. hó 17-én d. u. 3 órakor a városházán választmányi ülést tart. TARKA ROVAT. Hirt ástak nelii . . . „Sirt ástak neki, nyirkost, hideget," egy ó-angol ballada kezdődik s egy új-magyar ballada végződik így. A balladán tudvalevőleg bizonyos rejtelmes homály szokott borongani. Borong a miénken is. A császár városából a sötétség hónából egy lovag érkezik, az ismeretlenség sűrű körébe burkulódzva Ki ő, mi ő, senki se tudja. De jöttére ideges félelem hatja át a kikészített bőröket: „Hah! belőlünk ezután gyárilag lesz — cipő." A lovag jő, lovagi közgyűlési tornában vesz részt, győz és távozik, de győzelme jutalma: egy engedély cipőgyár felállítására . . . Hosszú, hosszú szünet. Köd, homály, rejtély. A hős tán újabb vállalatokba bocsátkozott* ki tudja ? Egyszer csak titokzatos uton jön a hir: elbukott lovagunk, el — sőt megbukott! A balladának vége: Schier-t ástak neki, nyirkost, hideget . . . Amit .A. NAP lát . . . Azt mondják, hogy a nap minden lát, de mi azt mondjuk, hogy A NAP még többet lát, mert ez azt is látja, ami nincs. A dolog úgy történt, hogy Pápa szenzáció kapcsán szerepelt e héten a fürge s élesnyelvü fővárosi újság hasábjain. A szenzáció maga egy nem éppen erkölcsös eset, ami szerintünk a nyilvánosságot éppen nem érdekli. A nyilvánosságot legfeljebb az eset folytatása érdekelhetné, amit A NAP szintén közöl, amiből azonban egyetlen betű sem igaz. Már most nem tudjuk, hogy a folytatást Pesten költötték-e az esethez vagy^ „jóindulatú" levelezők helyből küldték-e be ? Ám aki nem pápai s ama cikket olvasta, az — hivén az újság minden betűjét — bizonyára így sóhajtott fel: — Istenem, ha ilyen szenzációkat láthat Pápán A NAP, mit láthatnak akkor A HOLD és A CSILLAGOK? Hadi szolgálatát mindjárt a szabadságharc Iegkezdetén mint nemzetőr kezdette. A veszprémmegyei nemzetőrséget ugyanis a Jiorvát határ őrzésére a Dráva mellé rendelték. O is részt vett ebben az expedícióban. Majd beállott honvédnek s az egész szabadságharcot végig küzdötte. A pákozdi ütközetben, ahonnét Jellasich csúfosan elszökött, már főhadnagyi rangban mint helyettes százados vett részt. Majd a Morva folyó védelmére küldték az ő zászlóalját s midőn a beözönlő ellenség elől nagy veszélyek közt visszavonultak, a Csallóközön át Komáromba jutottak. Ott küzdöttek azután egészen a dicsőséges korszak végéig s részt vett a Komárom körül vívott összes csatákban, a többek közt a híres ácsi ütközetben. Mikor Komárom is kapitulált, o volt a 46. honvédzászlóalj első századosa s egyúttal e zászlóalj parancsnoka. A Komáromban nyert menedéklevél megvédte őt a további üldözéstől. Ennek oltalma alatt visszatért anyja házához Pápára. Persze nem volt semmiféle foglalkozása; örülhetett annak, hogy él, ha pályája ketté volt is szakítva. Ekkor történt vele ez a jellemző kis eset, amit maga beszélt el. Épen Sebestyén Gábor háza előtt ment el, aki a 4ö-as idők előtt Veszprém vármegyei főfiskus, majd országgyűlési követ volt, nagy e=zérol s uagy jogtudományáról országhirű ember. De egyúttal erős .hive a nemesi előjogoknak s így a 48-as események ellenzője. Az ő háza előtt is fel volt ál lítva egy bizonyos jel, amit a mai emberek máinem igen ismernek, T. i. két farúdon egy fatáblácska szalmacsutakból készült jellel. Ez az alkotmány ugyanis azt jelezte, hogy,abban a házban is katonák vannak beszállásolva. Egy katona két fa pálcikával épen akkor verte rajt a jelzést. Az öreg táblabíró épen kint üldögélt háza előtt s mélabús rezignációval szólt oda a volt honvédhez : „No öcsém, hát ez kellett maguknak?" A tevékeny férfi azonban csakhamar talált foglalkozást. 1851-ben megválasztották a pápai jogakadémia helyettes jogtanárává, majd mikor a viszonyok kényszerítő hatása alatt a jogakadémia megszűnt, átment a gimnáziumba, mint a történelem, földrajz és magyar nyelvtan tanára. Irt jó földrajzi tankönyveket is. 1867-ben megyei szolgálatba lépett s csakhamar főszolgabíróvá választották. Egyúttal már régebb idő óta a pápai főiskola pénztárnoka volt s a kezelésére bizott nagy vagyont lelkiismeretes gonddal kezelte. — 1872ben ott hagyta a megye szolgálatot s ekkor Pápa város árvaszéki tanácsosává választották. Mihelyt azonban újra megnyílt a pápai jogakadémia, ismét elfoglalta ott tanári székét 8 ott tanított mindaddig, míg a jogakadémia ismét megszűnt. Munkaszeretetét fényesen tanúsítja, hogy még ekkor sem ment nyugdíjba, hanem tovább tanított a tanító képezdében. IdŐ közben pedig még az a kitüntetés érte, hogy a pápai ref. egyházmegye megválasztotta őt világi gondnokául. Erről a tisztségről csak néhány évvel ez előtt mondott le előrehaladott életkora miatt. Egyetlen fián, Baráth Zoltán budapesti törutolsót, a legénybúcsút. Holnapra megoldom e problémámat. Hatalmas muri volt, ami azt illeti, még olyat nem pipált a „Csak szorosan" asztaltársaság, amióta egzisztál. Azután kialudta magát, kért három heti szabadságot ás megnyiratkozott. A bőröndjébe szalonruhát is csomagolt, hogy lehetetlen legyen kibújni a leánykeresés elől. (Ez éppen olyan gondolat volt, mint az, hogy jogász korában azért nem tett szigorlatot két évig, hogy áldomást ne kelljen adnia a „Csak szorosan" részére.) Jó négy óráig ment a gyorsvonat; ez alatt az idő alatt elég ideje volt gondolkoznia magáról. Eszébe jutott lelkének története, szivének viharjai, amikből most ki fog bontakozni. Jóllehet magára tukmálta a reálizmu&t, mégis örömmel gondolt vissza fiatalkori puritán elveire, meg azokra a novellákra, amiket úgy irt meg, hogy a személyei érdekházasságot valahogyan ne kössenek. Berénden beszállt egy fiakkerbe, a motyóját beadta egy ismerőséhez és elindult látogatni. Egyik ebédről a másikba ragadták, mert igen szép redingotja és előkelő szakálla volt: a leányok pedig, akik olvasták verskötetét, azt suttogták egymás közt a kioszkban, ahol naponta ozsonált : — Nini az Ács Gerő, aki azokat a bánatos, hangulatos verseket irja. Milyen halavány. Nagy bánata lehet. És megdobogott kicsi szivecskéjük a fűzős ámpir ruha alatt, azt találgatván : ki után epedhet, ki után bánkódhat. Gerő udvarolt egész Beréndnek, ahol divatos és népszerű lőn. Eljárt a színházba, végig látogatta a páholyokat, benézett az Orsolya apácák templomába, az „uri misére" vasárnaponkint, ahova az elite publikum járt; tout Berénd, mint az ottani újság állítja. Brúdert ivott a beréndi zsönessz dóréval, aki el volt ragadtatva a szeretetreméltó cimborától; közülök senki se mulatott olyan elegánciával, mint Ács GerŐ. Sőt a Katalin-bálra a hatvanas bizottság bizalma őt állította a rendezőség élére, ami pogányul nagy kitüntetés Berénden. IV. A színházban a Vasgyárost adták. A második páholyban voltak Burgék Matilddal, az ötödikben a Keöd família Saroltával. A színészek alakítottak, a színésznők domborítottak, már mint ez Beréuden divat; Sarolta pedig élénken beszélgetett Kummer főhadnagygyal. Ács Gerő először érzett egy kis boszuságot Sarolta iránt és űgy találta, hogy szívtelen az a leány, meg kacér, nem lehet annak igazi az érzése. A színpadon éppen Bligny herceg selypített és nyafogott, miközben a monokliját leejtette és agyontiporta, Ács Gerő pedig felment a Burg Matild páholyába. Matild elmerült a szinpad nézésébe és igen szánta a tisztességes, jobb sorsra érdemes Philippe Derblay urat. Gerőnekjött egy bohémé ötlete és mielőtt azt visszaparancsolhatta volna: megkérte ott a színházban Matild kezét. A második felvonásnak vége volt és az éles hallású fülek siettek a szájukon kiereszteni, ami a fülükön bement: — Ács Gerő eljegyezte Burg Matildot. Nem jó partié. A harmadik felvonás végén pedig a parterre eldúdolta az „Álarcos bál" örök melódiáját: Valóban szép egy történet. Lesz mit beszélni a városnak! Emeli az étvágyat éi a testsúlyt, megszünteti a köhögést, Táladéket, éjjeli izzadáit. Tüdobőíegsegek, Hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche" eredeti csomagolást. éé Kapható 0rro«i rendeletre a gyófymrtárikbaa. — Ara üvegenkint 4.— korona.