Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-11-18 / 46. szám

nek felüdítésére. A harmadik estén virággal köszöntötték, a „pápai közönség" és a „pápai leányegyesület" gyönyörű virágajándékokkal fejez­ték ki hálájukat és elismerésüket a nemzet csalogánya iránt. Mennyi volt a taps ez este is, ki tudná megmondani, Az utolsó felvonás végén a közönség nem távozott, ötször-hatszor hivta Blahánét a lámpák elé, aki meghatva, az ünnepel­tetést hálásan köszönve vett bucsut a pápai közönségtől. A közönség pedig ünnepi hangulatban vett tőle bucsut, tőle, kihez ígyénekel a költő : Bedaloltad lelked kunyhók és paloták Visszhangos lelkébe, Szőke Duna partján, zagyva nyelvű népnek Szive közepébe. Szive dobogását ringató zenével Hozzánk muzsikáltad: Áldja meg az Isten a pacsirtaszádat, Fiilemileszádat! * A színészeket, kik a Blaha-estéken szerepel­tek, szinte megihlette a nagy művésznő játéka. Büszkévé tette őket az a tudat, hogy Blahánéval vannak együtt a színpadon és minden erejüket összeszedve iparkodtak azon, hogy — a Blaháné előidézte ünnepi hangulatból ne zökkentsék ki az embert. És ez, főkép a második és harmadik es­tén sikerült is nekik. A Gyimesiben Halász ke­gyetlen éneke s még kegyetlenebb játéka hatott zavarólag, a többiek, főleg Timár és Margittai megáll ták helyüket. A Kurucfurfangban Kövi Juliska mutatta ki, hogy mennyivel többet ér, mint a másik három, „második" szubrettünk, jól játszott Bátossy, Margittai, Bátossyné s a mindig használható Timár, ki a Blahánéval való tréfás kettősben is ügyeskedett. Nyilt szinen kapott tapsot Tordai, mint Czinka Panna. Az Ingyen­élőkben Káldor volt a művésznő — ezúttal kissé bátortalan — partnere, elégedjék meg, ha annyi érdemet tulajdonítunk neki, hogy nem rontott. A többi szereplők; Margittai, Tordai, Timár, Tarnai (egyike a legjobb komikáknak, akik szinpadunkon megfordultak), Somogyi, Csendes, Bátossyné mind elismerésre méltó buzgalommal iparkodtak meg­felelő környezetül szolgálni Blaháné játékának. * A Blaha-estéket megelőzve három előadás volt, köztük két premier. Közönség mindegyik este szép számmal, ime Pápának a művészet iránti áldozatkészsége kimeríthetlennek látszik! Szombaton a „Csöpség" ment, Fényes Samú új darabja. Kedves, szép történet Jókai tanulmányozá­sának erős nyomaival; a darab két irány érdekes ellentétét mutatja. Míg egyes jelenetei (a ferblizés, a gazdaasszony-uralom stb.) a reális élet jó megfigyelő­jéül és hű festőjéül mutatják be az írót, másrészt egyes alakjai és darabjának egész gerince (a gyerek­lány s fogadott apja : a 30 éves fiatal ember!) a lehetetlenségek birodalmába tartoznak. Derűs képeinek, üde poézisének azért meg volt a hatása. A címszerepet Csendes Alice adta élénken, ked­vesen, bár egyes részletekben még ingadozva. Kár, hogy gyenge a hangja, ha ez megerősödik, még jó naiva lehet. Énekre azonban ne kénysze­rítsék. Margittai Ambrója szimpatikus, jó alakítás volt, jellemzetes játékot nyújtott Bátossy Dengelegi­ben és valósággal az életből kiragadott alakot láttunk Tarnai Sárájában. Jól adta Jávor a kacér vén lányt és Somogyi groteszk komikummal ábrá­zolta ennek hencegő és potyára éhes bátyját. Vasárnap este lelkes meleg bucsut vett a telt ház Margó Zelmától. Az Ő kiváló művészi kvalitásait már méltattuk, hogy a „Csókon szerzett vőlegénye-ben minden szeretetreméltóságát, játék­beli ötletességét és változatos jellemfeBtését élvez­hettük, az természetes. A közönség elhalmozta virágokkal kedvenoét; megérdemelte : buzgóbban és több sikerrel kevesen szolgálják Thália ügyét, mint ő. A darabban fontos szereplő más alig van, mégis felemlítendőuek tartjuk, hogy Tarnai, Deák és Somogyi a ripaos-triászt sok kacajt keltve ügyesen adták. Hétfőn a „Smólen Tóni" ment. Nyári újdon­ság sovány cselekménnyel. Ám aktuális politikai vonatkozásainak, pár sikerült ötletének, a kiálli­tásos részleteknek és főleg a táncnak, a táncnak meg volt a hatása Budán s meg itt is. A cím­szerepet Timár játszotta. Jó udvari lakáj volt. sváb akcentusa, csinált méltó.-ágú fellépése, pár zamatos kiszólása s az utolsó felvonásban, jól elő­adott kupiéi nagy hatást arattak. Az egyszer ele­venében volt Deák is, ki az egész szerepet a szó teljes értelmében végigtáncolta. A tánc terén excelláltak Somogyi (a zsidó inas szerepében ügyes­kedett) és főleg Kövi Juliska, akinek — ó szín­padi költészet! — még bukfenc is elő vala irva. S ő dicséretére legyen mondva, igen kecsesen vetett bukfencet. Ám csinosan énekelt is ; Hajós Elza szintén és játéka is fölötte állt mindannak, amit eddig produkált. A közönség sokát mulatott a darabon és — mint az más helyen olvasható — tüntetett is. Micsey társulata tegnap este — persze telt ház előtt — a Csöppség második előadásával vett búcsút Pápától. A YÁROSHAZAROL. § A pénzügyi, bizottság csütörtök délután tartott ülésében a legközelebbi közgyűlés ügyeinek előkészítésével foglalkozott. A legnagyobb vitát a városi tisztviselők drágasági pótléka keltette, de egy­előre ez ügyben még nem tett a bizottság a köz­gyűlés elé terjeszthető javaslatot, s ezt arra az időre halasztotta, amikor a kérvényezők által fedezetül megjelölt pénztári maradvány iránt biztos adatok állnak rendelkezésre. Szokoly Ignác rendőrkapitány­nak 300 koronát szavazott meg a bizottság, egy tűzvész alkalmával őt ért baleset miatt fölmerült gyógyítási költségekre. — Török Antal részére rend­kívüli segély cimén 50 korona megadását javasolta a bizottság. — Klesics József v. rendőr nyugdíjazási kérvényét (nevezettnek előrehaladott korára való tekiutettel) elfogadásra ajánlotta. — Ellenben el­utasította a bizottság Bürgner Fülöpnét ama kérel­mével, hogy a jövedéki kihágás miatt 1788 K 32 f. birságra behajthatlanság esetén megfelő szabadság­vesztés büntetésre alitélt Bürgner Fülöp helyett a város egyezségileg 800 koronát fogadjon el. A bizott­ság t. i. nemtartotta helyénvalónak, hogy a büntető­bíróság által jogerősen kiszabott birság tekintetében a város, mint erkölcsi testület, a féllel egyezkedésbe bocsátkozzék. § Az iparliatósági megbízottakat az 1905. évre december hó 5-éu d. e. 9 órakor fogják meg­választani. A választás színhelye a főjegyzői iroda lesz. § Építési engedélyt nyertek Német Vendel a Teleki-utcán földszintes lakóházra, Tóth József szintén a Teleki-utcán földszintes lakóházra; az Esterházy grófi uradalom az Esterházy-út jobb olda­lán levő telke elé kerítésre. (A kerítés kőoszlopok­kal, vasrácícsal fog készülni olyan formán, mint a dohánygyár előtt ; abból, hogy az uradalom a diszes és drága kerítést emelteti, biztosra vehető, hogy az út jobb oldalán levő nagy telek parcellázására és ház­helyeknek eladására hosszabb ideig nem fog rákerülni EGYESÜLETI ÉLET. = A Leányegyesület — mely kétségen kivül legagilisebb összes egyleteink közül — múlt vasárnap d. u. nagy közönség előtt tartotta meg­nyitó előadását. A jól összeállított műsornak ki­váló becset adott dr. Lövy László orvosnak szabad előadása, ki a lakás higiéniájáról tartott tudomá­nyos alapon álló és mégis könnyed és élvezetes szabad előadást, melyet a hallgatóság zajos éljen­zéssel köszönt meg. Nobel Henrietta és Friedmann Jakabné zongorajátéka, Farkas Gizella és Nobel Jozefa szavalatai és Losonczi Gyulának Rácz Jenő hegedükisérete mellett előadott gordonkajátéka egyiránt sikerültek voltak. = A keresztény munkás-egyesület f. hó 12-én felolvasás-, ének- s tánccal egybekötött mulat­ságot tartott. Az estély lefolyása a következő volt : A férfi- és női tagokból álló dalárda Széptóth János tanító vezetésével a Himnuszt énekelte. Ezt követte Grátzer János tanító, egyleti elnök vallásos és haza­fias szellemű szép beszéde. A zsúfolásig megtelt terem közönsége nagy élvezettel hallgatta a szóuokot s beszédje végén szűnni nem akaró éljenzéssel jutal­mazta. Az estély egyik főpontja volt Béri Zsigmond szentbenedekrendi tanár humoros felolvasása „Egy képviselőválasztás" cím alatt. Az érdekes felolvasás kedves búmora magával ragadta a közönséget, amely végezetül szűnni nem akaró ovációval fejezte ki elismerését az előadó iránt. A műsor többi száma szavalatokból, a nőikar és a vegyeskar által előadott énekdarabokból állott. Az ünnepély végével, mikor a közönség egyrésze a melléktermekbe vonult, az — Mért hívtál Rankó Dusán? — Leszámolni egymással Idó Milán ! Hideg szél fujt az arcukba, a folyam zúgott, morgott alattuk félelmetesen. Rankó csendesen be­szélt. Harag nélkül, gyűlölet nélkül: — Idó Milán én szeretlek téged. Jó cimbora vagy és én sohase bántottalak, pedig fölöttesed vagyok, káplárod ! Azért szerettelek mindig, mert becsületes, nyilt legény voltál. Benned mégis meg­ért a gyűlölet én irántam. Vesd ki ezt e lelkedből. Jöjj, nyujtsunk baráti kezet, aztán Ítéljen fölöttünk a mindenható biró odafent. Szátroljunk le férfiasan, katonákhoz illő módon és hogy egyikünket se ter­helje a másik vére, bizzuk életünket vagy halálun­kat a sorsra. Merengve nézett a zúgó vizbe és meg­rázkódott. Aztán csendesen folytatta. — S aki hazakerül közülünk, az mondja meg annak a leánynak, hogy a másik megérdemel tőle egy könnyet, mert érte halt meg a messze idegenben. Lehajtották a fejüket, s látta mindakettő a hideg éjszakában azt a szerelmes, fekete szempárt villogni, amely elkísérte őket a háború gyilkos tüzébe is. Rankó egy pénzdarabot forgatott a kezében, Idó Milán félelem nélkül emelte rá a szemeit és dacosan szólt: — Enyém a koronás fele ! A káplár megforgatta a pénzdarabot a leve­gőben, de még estében újra elkapta. Csendesen kérdezte: — Milán, igazán téged szeret ? — Azt mondta meghal, ha nem jövök vissza. A másik fájdalmasan összerázkódott. — Rólam nem szólt? — Mondta, hogy kár, hogy ragyás a képed ! Hosszú csend támadt. A káplár remegni kez­dett a hidegtől. Ezt az érzést még nem ismerte. Erőltette a hangját, hogy beszélni tudjon. Megra­gadta Idó kezeit. — Téged szeret, igazán téged ? . . . Tudja, hogy nekem két csillagom van, s neked egy se ? — Tudja hát, épp ezért mondta. — Akkor hát mehetsz Milán, vigyázz, hogy haza juss és mondd meg neki, hogy áldja meg az Isten, meg téged is ! Elhajította a pénzdarabot, amely koppanva ült meg valahol, talán éppen az irásos felivel fölfelé. Idó egy szót se szólt A lelkébe szánó, fájdal­mas boldogság költözött és odaborult a káplár elé, aki gyermekes örömmel simogatta a fedetlen fejét: — Nagy örömet csinálok nektek úgy-e ? •Aztán boldog, megelégedett mosollyal megindult a Rosku mellett fölfelé! A másik meg térdelt egy darabig, aztán a túl­áradó boldogságtól elvakulva bukdácsolva futni kez­dett a föllármázott tábor felé, ahonnan lobbanó fák­lyák suhantak a szökevények keresésére szanaszéjjel a sötétségbe. * Rankó Dusán lehúzta a csizmáit és hallgatta a viz zengő morajlását. Arcának egyetlen vonása se torzult el, amidőn meztelen lábaival a fagyos vizbe lépett. Álla alá állította a fegyvert és megnyomta a ravaszt. A lövés felverte az éjszaka csendjét és diadal­mas erővel suhant sivítva az álkapcson és koponyán keresztül a borult ég felé és vitte magával a Rankó Dusán szomorú lelkét, a testét pedig, a nagy, erős testét szerelmes csobogással ölelték magukba a Rosku hullámai .. , Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>t> kiállításon érmekkel kitüntetve! w * » YAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme. Pápa, Fő-tér, 253. sz. Mindennemű férfi-ruhák szolid áron mérték szerint készíttetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom