Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-11-11 / 45. szám

§ Drágasági pótlék. Lapunk múlt számában megemlékeztünk a város hivatalnoki karának drágasági pótlék megadása tárgyában a képviselő testülethez beadott kérvényéről. Ugyanazon indokok alapján most a rendőrök is drágasági pótlékért folyamodnak. A kérvényekre annak idején még visszatérünk. § A borfogyasztó közönség figyelmébe. Pápa város fogyasztási adóhivatala kezelősége által felhivatnak mindazou adóköteles felek, kik borfogyasztási, illetve boritaladójukra az 1906. évre kiegyezni óhajtanak, hogy annak megkötése végett 1905 november 15-től kezdve legkésőbb és bezárólag ugyancsak f. év november 30 ig d, e. 9 — 12 óráig és d. u. 3—5 éráig a fenti hivatalnál jelentkezni annál is inkább el ne mulasszák, mert ezen időn túl egyezségek nem köthetők. § A kövezetvám és helypénz-jövedék kezelősége által felhivatnak mindazon nagybirtokosok és bérlők, kik fogataikra az 1906. évre évi átalányra kiegyezni óhajtanak, hogy annak megkötése végett 1905 november hó 15 tői kezdve legkésőbb és bezárólag ugyancsak november hó 30-ig d. e. 9—12 óráig és d. u. 3-5 óráig fenti hivatalnál jelentkezni annál is inkább el ne mulasszák, mert ezen időn túl egyezségek nem köthetők. biztosították — hálás köszönetet mond a választmány." = A Leányegyesület folyó hó 12 én d. u. V

25 órakor tartja megnyitó gyűlését, melynek műsora a következő: !. Le Rossignol. Liszt Ferenctől. Zongorán előadja Nobel Heuriette, 2. Költemények. Gárdonyi Gézától. Szavalja Farkas Gizike. 3. Náni. Operett részlet. Cimbalmon előadja Ress Margitka. 4. Szabad előadás. Tartja dr. Lővy László. 5. Magyar Rhapsodia. Szegő Sándortól. Zongorán előadja Friedmann Jakabné. 6. A búvár. Irta Schiller. Ford. Sziklai S. Szavalja N I -fi 7. Részlet a Hunyadi László c. operabv . . íűonkán előadja Losonczy Gyula, hegedűn kiséri Rácz Jenő. EGYESELÜTI ÉLET. = A ref leányegylet megnyitó ünnepélye múlt vasárnap este rendkívül nagy közönség jelenlétében folyt le a főiskola tornatermében. A kitűnő műsort Kis József esperes-lelkész tartalmas beszéddel nyitotta meg, aki fejtegetvén az egyesület kulturális célját, a szépnek, a nemesnek követésére buzdította az egyesület tagjait. — A következő szám, valamint a műsor utolsó pontja zeneelőadás volt, amelyben Gáty Zoltán és Rácz Dezső főgimn. tanárok művészi hegedü-játéka mellett elismerésre méltóan működtek közre Rácz Jenő, Fazekas Mihály és Losonczi Gyula főgimn. tanulók. — Vittnyédy Anna IV. éves tanítónőképezdei növendék és Végh János mezőlaki ref. helyettes lelkész kitűnően sikerült szavalataikkal bilincselték le a hallgatóság figyelmét. Mindketten komoly tárgyú költeményeket adtak elő, a bennük rejlő érzelmeknek hűséges kifejezésre juttatásával. Midőn még megemlítjük, hogy az ev. ref. tanítónőképző-intézet betnlakó növendékei is közreműködtek a műsorban egy karének precíz előadásával, — beszámoltunk a minden tekintetben sikerült megnyitó estélyről, amely kezdetnek biztató előjel az új egyesület részére. Fenti referádánkkal kapcsolatban közzétesszük a következő köszönet-nyilvánítást: „A pápai Református Leányegyesületnek f. évi november 5-én tartott megnyitó ünnepségén jótékony célra befolyt 57 kor. 50 fill., mely önkéntes adakozásért, továbbá az összes szereplőknek a szives közreműködéséért — mely által az est nagy sikerét a növényásó. Járóka úgy állt ott, mint valami szobor. — Na megálljon, — fenyegette meg az apám — majd t ilálkozom én a körben a maga apjával, majd megmondom én neki, hogy jól náspángolja el magát. Majd adok én magának így báuni más holmijával. — Kérem, — mondta mozdulatlanul Járóka — az én apám még sohase vert meg engemet. — Ne feleseljen, — kiáltott rá az apám — lóduljon előlem. Majd beszélek én az apjával. Es Járóka tisztelettel vette le a kalapját az apám előtt, meghajolt, nekem kezet adott, hangosan és tiszta lelkiismerettel mondta, hogy „szervusz" és fölment tovább tanulni bázitanítójával. Csak úgy félig mertem kézfogás közben a szemébe nézni s láttam, hogy tüzel az arca a szégyentől és ragyog a szemében a gavalléros dac. Aztán minden úgy lett, ahogy gondaltam. Otthon összeszidott az apám, hogy elkótyavetyélem a holmimat, az anyámnak bevallottam a hazugságomat, kaptam tőle pénzt és vettem egy új növényásót. Mikor oda akartam adni Járókának, nem fogadta el. — Add csak vissza az enyémet, a töröttet — mondta, s a világért nem fogadta volna el az újat. A dologról egyébként sohasem beszélt többé, soha szemrehányást nem tett. * Szegény kis sovány, szemüveges, nagyhomloku Járóka négy esztendővel ezelőtt meghalt. Orvosnövendéknek ment és megmérgezte az ujját a boncolásnál. O volt az első az osztályunkból, aki elköltözött. Még a temetésére se mehettem el, mert külföldön voltam, Ezekkel a szerény sorokkal áldozok emlékének. Azóta se láttam hasonló önfeláldozó embert, mint aminő ő volt, a szegény, komoly kis eminens, Járóka Sándor. A színházi hét. Még egy hét s az első téli szezón véget ér. Véget ér sikerekben gazdagon, amit azonban — az igazságnak tartozunk e kijelentéssel — részben nem maga a társulat ért el. Elérték a vendégszereplések, el a jó katonazenekar, el maga a szezón, mert téli volt. Ami sikert maga a társulat elért, az Margó Zelma nevéhez fűződik. Sok primadonna járt már Pápán, de népszerűségre vele egy sem vetekedhetett. A népszerűséget azonban nem is érdemelte meg ennyire egy sem. A hét folyamán ismét három eddig nem látott szerepben ragyogtatta fényes művészi kvalitásait. Ragyogtatta kötelességtudását is, amit abban látunk megnyilatkozni, hogy mikor kedden a Kornevilli harangokban ezúttal először félig telt nézőteret látott, ép oly jó kedvvel játszott, mint máskor a zsúfolt házak előtt. A Kornevilli került szóba, kezdjük hát a Kornevillin. Sok Serpolettet láttunk már, de ötletesebbet, bájosabbat még nem, mint az övé. Már cselédleánynak is pompás volt, mikor pedig grófkisasszonyként páváskodik, igazi humor minden szava, minden mozdulata. Énekének fő varázsa, hogy minden szavát érteni lehet, hogy képes hangjával színezni. Egész lényét bizonyos finom pikantéria jellemzi, amely — hódít. Bob-alakítása már nem vetekedhetett ezzel, viszont a Bajusz osztrák grófkisasszonya (itt már igazi grófkisasszony) tele volt ötlettel, pezsgő humorral, játékából sok drámai színésznő tanulhatna. A közönség mindhárom este nagy élvezettel hallgatta kedvencét s tapsolta lelkesen, sokat. A Bob előadás igen gyenge volt. Hajós Elza lényéhez a naiv Annié nem illett. Ligeti kissé nehézkes volt borbélynak, Timár nem énekes Pomponiusnak. Somogyi, Révész, Faragó még leginkább helyt álltak. Sokkal jobban ment a Bajusz. Szinte kár, hogy ez a mulattató darab nem előbb került színre, több előadást is érhetett volna. Ebben igen jól megállták helyüket Káldor, Tarnai, Bátossy, elegánsan, ügyesen játszott Margittai és még Deák is elfogadhatót nyújtott. Viszont a Kornevilli ben jóformán alig vala más észrevehető, mint Margó. Halásznak erőlködését kín hallgatni, pihenésre lenne szüksége. Bátossy jól drámáz, de éneke tragédia. Németh közöm bös játékának hibáit néhány sikerült énekszáma nem feledtetheti. Ligeti jó biró volt. Hajós jobb volt, mint a Bobban, de nem olyan jó, mint a Troubadourban. A Troubadournak a Hunyady László előtt kellett volna mennie. Akkor lett volna idő a nehezebb opera betanulására is. A Troubadourt a kar még tavalyról tudta, a magánszereplők más színpadról. Igen gyér közönség előtt igen szépen ment. A legnagyobb sikert Székely Anna aratta, ki ezúttal először mutatta be remek hanganyagát egész erejében és kiterjedésében, játéka sem szűkölködött sikerült mozzanatok nélkül. Meglepett Hajós Elza. Majd minden áriáját szépen énekelte, azt a hibáját, hogy egyes hangokat el-elkap, ami beszédjében is zavaró hatással van, ezúttal nem vettük észre. Ez este hozta neki az első igazi sikert. Mert bár vasárnap a délutáni közönség János vitéz-ben sokat tapsolta, az ne tévessze meg. Nem a szubbrett-primadonnai, de a lírai énekesnői téren mehet ő előre. Jó volt a Troubadourban a címszerepet játszó Néméth is, megjárták a mellékszereplők, a kar ezúttal igen jól, a zenekar a szokottnál is jobban működött. A betanítás pálmáját pedig ezennel átadjuk Bihari karmesternek. Drámai előadás egy volt a héten: Az elnémult harangok. Csalódást hozott reánk a darab. Példáját láttuk annak, hogy lehet kitűnő regényből rosz drámát csinálni. Mert Rákosi regénye a magyar szépirodalom utolsó évtizedének egyik legjobb terméke. Költőileg és reális szempontból is igaz, megrázó, drámai hatású — regény. Már a regény költőileg nem igaz, mert befejezése valószínűtlen, reális szempontból nem állja meg helyét, mert Erdélyben, sajnos, még mindig az oláh nyer tért, drámai hatása pedig — nincs. Nincs azért sem, mert a dramatizálásnál a cselekvény főfonalát a mellékszereplők nagymértékű szerepeltetése folytán elveszítjük s mert a főhős háttérbe szorulván, drámai érdeket nem kelthet. Nem Mirgittai (Simándi) hibája volt tehát, hogy kissé fa bábezer ü volt, ha félóráig szó nélkül hagyja a drámaíró, ő nem tehet róla, ha — unalmas. Pedig az aránylag kevés szót, amit mondott, jól mondta, kivéve — az imát. Jávor se tehet róla, hogy ép úgy mint Margittai passzív szerepre van kárhoztatva. Egy-egy hangja azért szívhez szólt. A legcselekvőbb alak a pópa, akit Bátossy egy-egy részletében (mikor Öimáudit akarja leitatni s ő maga részegszik le) jellemzetesen, de több helyen túlzással ábrázolt. Végső nagy (és unalmas) jelenete nem drámai kitörés, de artikulátatlan kiabálás volt, Csodáljuk, hogy mint régi szinész, a mérséklet erénvét nem képes gyakorolni. Az elég jelentékeny szerepet játszó mellékszereplők közül feltűnt Timár értelmes, rokonszenves, előadásával, helyt álltak Csendes és Káldor a szerelmes szolgapár kedves jeleneteiben, nem rontott Tarnai, míg Bátossyné a gazdaasszony pzerepet sok élethűséggel ábrázolta. A közönségnek, mely a színházat zsúfolásig megtöltötte, az előadás általában tetszett. HETI ÚJDONSÁGOK. — Elhunyt főpap. Csak alig pár héttel ezelőtt adtunk hirt róla, hogy a veszprémi székeskáptalan egyik köztisztelt tagját : Kemenes Ferenc nagyprépostot és püspöki helynököt aranymiséje alkalmából a II. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki a királyi kegy, — most pedig a nemeslelkü főpap haláláról kell részvéttel megemlékeznünk. A sors tragikuma úgy hozta magával, hogy a szomorú esetnek éppen akkor kellett megtörténnie, mikor az egyházmegye főpásztora : báró Hornig Károly püspök a boldogultnak a királyi kitüntetést akarta átnyújtani. Szerdán délben ugyanis — a vaskorona-rend átadása végett — hivatalos volt Kemenes a püspöki rezidenciába, s midőn déli egy órára sem érkezett meg, átküldöttek lakására, ahol a hitbuzgó főpapot íróasztala előtt, karszékében hátradűlve, eszméletlenül találták. Az előhívott orvosok agyhüdést konstatálván, kijelentették, hogy a halál csak rövid idő kérdése, s másnap csütörtökön — a déli órákban Kemenes csakugyan örök álomra hunyta le szemeit. A boldogult főpap halála valláskülönbség nélkül nagy részvétet keltett mindenfelé, mert neve úgyis mint egyházi irónak és költőnek,úgyis mint lelkes hazafinak és nemesszivíi emberbarátnak széles körben ismeretes volt. Az 1848-49iki szabadságharcot végigküzdötte, s önfeláldozó vitézségéért hadnaggyá léptették elő. Temetése, amelyen Hornig püspök fungált, rendkívüli részvét mellett szombaton délután ment végbe. Élt 75 évet. Sirja fölé azzal állított soha el nem porladó emlékkövet magának, hogy összes vagyonát, mely körülbelül 600.U00 koronára rúg, tanügyi és nevelési célokra hagyta. Ennél szebb, ennél maradandóbb emléket a legnagyobb művész vésője sem faraghatott volna számára ! — A villamos zavar vasárnap estére megszűnt. Vasárnap reggel megérkezett a kis dinamó gép, ezt azonnal felszerelték s üzembe helyezték s most a kis dinamó, a nagyobbik dinamó itt maradt fele és az akkumulátortelep a város világítását — az ívlámpák hijján — teljesen ellátják. Pár nap múlva megérkezik a nagy dinamó beteg fele s akkor városunkban ismét a régi állapot lesz a világítás terén. — Esküvő. Fényes esküvő volt a r. kath. nagytemplomban folyó hó 6-án. E napon vezette oltárhoz Patyi István szabadkai áll. tanítóképzőintézeti tanár, ismert nevű poéta Láng Mariskát, ugyauazon képzőintézet taná. 5jét, Láng Mihálynak, a pápai tanítóképző igazgatójának leányát. Tanuk voltak a menyasszony részéről dr. Rhaskó István szegedi kir. Ítélőtáblai biró, a vőlegény részéről pedig Élő Ferenc törvényszéki biró Sopronban. A menyasszonyt gr. Vay Miklós honvédhuszár főhadnagy vezette oltárhoz, mint vőfély, az esketést dr. Jankovics Tihamér végezte. Az új pár az esküvő után külföldre utazott. — Miniszteri köszönet. A kultusz-miniszterium által kiadott „Hivatalos Közlöny" legutóbbi számában az itt következő — állami tanítóképző intézetünk fennállása óta évente visszatérő — hirt olvassuk: „A vallás- és közoktatás-