Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-11-04 / 44. szám

II. évfolyam. 44. szám. Pápa, 1905 november 4. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : D*<- KÖRÖS ENDRE]. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. ' Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A villamos telep bajai. A hét elején, kedden ujabb és a raultkorinál sokkai nagyobb üzemzavar állt elő villamos telepünkön. Aznap egész este és éjjel sem az utcai lámpák nem égtek, sem a magánfogyasztók nem kaptak áramot. Egyedül a színházat szolgálta ki az akkumulátor-telep. Másnap estére már — ha szegényesen is — képes volt a telep az utcavilágítást és részben a magánvilágítást is ellátni. Azonban arról, hogy a teljes utcavilágítást megkapjuk s a magánfogyasztók is a régi mértékben kielégíttessenek, még egy pár napig nem lehet szó. Hogy ezek a mizériák a városi közönség körében nagy ingerültséget keltettek, azt szükségtelen fejtegetnünk. Végre is, ha a város nagy költséggel villamos telepet rendeztetett be, ezt nem azért tette, hogy boszúság, baj és kellemetlenség keletkezzék belőle. Az ingerültség tehát teljes mértékben érthető és sajnálatos, ha ennek az ingerültségnek aztán a telep iránti bizalmatlanság lesz a következménye. A közönség, a laikus közönség — hiszen szakértő alig egy-kettő van városunkban — kutat a baj után. Annyi felvilágosítást kap, hogy az áramfejlesztő nagyobbik dinamó gép elromlott, a kisebbik gép pedig javítás alatt van a Ganz-gyárban. Ez volt oka az első napi teljes sötétségnek. Másnap a nagyobbik gép egyik oldalát használható állapotba helyezték s azóta van a mai — még mindig igen szánalmas — állapot. De ez a felvilágosítás magában még senkit sem elégít ki. Nem is elégíthet ki. Hogy lehet az, kérdi joggal mindenki, hogy az alig két éve felépült telepnél ilyen hallatlan állapot állhasson elő? Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy e kérdésre elfogadható választ adjunk. Hallottuk azt, hogy talán a kezelésben van hiba; beszélték azt is, hogy maguk a gépek nem lennének tökéletes szerkezetűek, felemlegették némelyek, hogy a nagyobbik gép túl volt terhelve. Mi ezek közül az igazi ok, nem tudjuk. E tényezők egyike vagy másika, több tényező összejátszása vagy előttünk ismeretlen tényezők idézték-e elő a bajt, nem tudjuk. Annyit tudunk azonban, hogy a baj okát illetőleg okvetlenül szigorú vizsgálatot kell indítani, nem szólva a városnak és a városi közönségnek okozo't kellemetlenségről már azért is, mert a gépek javítása tetemes összegbe kerül s a vizsgálat lesz hivatva kideríteni, hogy az így előálló költségek kit terhelnek? Ha azonban utánagondoluuk mindannak, ami villamos telepünk körül történt, egy-két olyan mozzanatra lesz alkalmunk felhívni a figyelmet, amiknek előleges számbavétele mellett ez a mostani baj elkerülhető lett volna. A kezdet kezdetére visszamenve, visszaemlékezünk arra, hogy volt olyan vélemény, amely szerint a telep vezetésére az ipariskolánál magasabb kvalifikációval biró egyént, mondjuk ki gépészmérnököt kellett volna alkalmazni. Azért a fizetésért, amit a város, a telep vezetőjének szánt, gépészmérnököt is kaptunk volna, akinek hasonlíthatlanul nagyobb lett volna a szakképzettsége, mint aminővel ma a telepet vezetik. Ha ez megtörtént volna, akkor nem nem hisszük, hogy a mostani baj bekövetkezett volna. De — amint erről jó forrásból értesülünk — nem következett volna be akkor sem, ha ezelőtt hat héttel, mikor a telep főgépésze a kisebbik gép helytelen funkcionálásáról jelentést tett, e gép működését azonnal megszüntették volna s Budapestről szerelőt hozatván, itt azonnal rendbe hozatták volna s ugyanakkor a másik gép hasonló hibáját konstatálván, a kisebbik gép után ezt is azonnal és a helyszínén — minden üzemzavar elkerülésével — megreparálták volna. Ez hát nem történt. Sőt nem történt egyéb sem. Nem az, hogy mikor a multA „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Eljössz-e hozzám ? Illattelt esti szélben lengve ringva Rózsák hajolnak be ablakjaimba ; Az udvaron galambok csókolóznak ; Mintha most kelne, oly szép a hunyó nap ! Eljössz-e hozzám, édesem ? Nagy százados fák Őrei e háznak ; Kertünkben páros fülemilék tanyáznak ; Hallom álmomban, ha a csalogánydal Hajnalt hirdetve, föl az égbe szárnyal. — Eljössz e hozzám, édesem? Gyönyörű ez a táj, bármerre nézel! órjások szegték vas-szín szikla-bérccel! Itt még tündérek élnek mély vadonban ; Ábránd, szerelem itt még halhatatlan ! — Eljössz-e hozzám, édesem ? Látod, itt minden él, ragyog, virágzik ; Csak engem sorvaszt láz, s szomorúság itt. Minden madárnak van itt fészke, párja : Csak én vagyok égö szivemmel árva! — Eljössz-e hozzám, édesem ? Tüzes sóvárgás öl még messze tőled, Jöjj, oldd föl lelkem szárnyait : erőmet! S meglásd, testté vál minden fényes álmom: Győzök az élet terhén s a halálon ! — Eljössz-e hozzám, édesem? Patji István. A vezérigazg-ató. Irta: Szomaházy István. — Herz, van önnél öt forint ? ;— kérdezte hanyag mosollyal az a tiszteletre méLtó öreg férfiú, aki deres császárszakáiiát nemes nyugalommal pihentette az Íróasztal itató^papirján. A fiatal ember, akihez e sajátságos szavak intézve voltak, a májbeteg keserűségével kacagott. — Öt forint ? — ismételte olyan hangon, mintha az ősz padrone valami szumátrai ritkaságot kért volna tőle egészen váratlanul. Van már legalább két hete, hogy nem láttam egy eleven bankót. Ma délben szalámit fogunk ebédelui, mert a feleségemnek nem adhattam ki a konyhapénzét. A különös párbeszéd még nem ért véget, mikor egy harmadik személy lépett az elegáns irodahelyiségbe. A harmadik személy, aki megyszinzsinóros egyenruhát és ezüstcsattos sipkát viselt, a Szép Heléna álomdalát fütyörészte" A tiszteletreméltó aggastyán egyszerre a homlokára ütött, s mintha valami váratlan jó ötlet jutott volna hirtelen az eszébe, leereszkedő kegyeseéggel fordult a megyszin-zsinóros egyéniséghez. Hanák, - mondta tinóm szemcsiptetéssel, — Hanák, gördüljöu le a sarki korcsmába és hozzon föl egy jó korsó hideg sört. De vigyázzon Hanák, hogy a habbal a ki mérőlegény ne éljen vissza túlságosan. Mert ha sört akarok inni, ebből az következik, hogy sörre és nem habra szomjazom . . . Hanák — nevezzük őt mi is e diszes nevén, — még egy darabig tovább fütyülte a Heléna álomdalát, aztán egy ásítás után odafordult az aggastyánhoz. — És a pénz ? — kérdezte ridegen. — Micsoda pénz ? — Hát amiért a korsó sört felhozzm . . . A császárszakállas öreg előkelően bólintott. — Vagy úgy, — mondta — ön azt a potomságot gondolja, amibe az általem óhajtott sör kerül . . . Ön tudja Hanák, hogy nem szeretek bajlódni a kicsinységekkel és így arra kell kérnem, hogy a korsó sör árát végy fel az apró kiadások rovatába . . . Hanák szemtelenül felkacagott. — Apró kiadások ? Hahaha ! Ön a tizenkét Férfi gyapjúszövetek, nőikelme különlegességek és női kabátok v r Finom damasztnemüek, rumburgi vásznak és egyéb kelengye-cikkek ^fa a legelőnyösebben szerezhetők be = KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ÉS TÁRSA divatáruházában.