Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-10-21 / 42. szám

vezesse be s az istállót az őrtoronnyal villamos csengővel kösse öss*e. Kéri ezt azért, mert az utóbbi időben többizben panasz merült fel a tűz­oltóságnak a tüzeseteknél későn való megjelenése miatt. Ennek okát az egyleti választmány abban találja, hogy a városi kocsisok a befogásnál kése­delmeskedtek, ami a villamos csengő és világítás bevezetése esetén elkerülhető lesz, főképp ha a tanács a város kocsisait büntetés terhe mellett utasítja kötelességük buzgó és gyors teljesítésére. § Építési engedélyt nyert Patkó Antal Árok-u. 18. új tető szerkezetre. HETI ÚJDONSÁGOK, I Szász Károly. I f usztu l f. erd ö' L° m h~ 1 1 koronás fai, a nagyok, a hatalmasok dőlnek, egyre dőlnek. Az erdő büsz­keségei közül, azok közül, amelyeknek ereje meg­lepte, szépsége elbűvölte a messze idegenből jött vándort is, alig áll már csak egy is. A kérlelhet­len enyészet súlya alatt megroppant a büszke tölgyek dereka, sorban elpusztultak, el, mielőtt magukhoz hasonló nagyok maradtak volna utánok. Ma, ha jársz az erdőn, amerre mégy, amerre nézel, ifjabb fákra esik pillantásod. Ifjabbakra, amelyeknek sudara gyengébb, lombja ritkább, levelük nem oly zöld, mint amazoké volt, árnyékuk­ban nem oly üde a levegő, mint volt amazokéban. A régi erdő elpusztult, más erdőben, más világ­ban jársz és múltat jelent egybevetve keserűség érzete fogja el lelkedet... A magyar irodalom nagy erdejének dicső tölgye dőlt ki Szász Károly­ban. Azok közül a titánuk közül, kik egetvívó erejökkel megcselekedték azt, hogy irodalmunk félévszázad alatt — pótolva azt, ami évszáza­dakon át nem a mi hibánkból — hisz nyelvünket, nemzetiségünket erőszakkal nyomták el! — el­maradt — abba a magasságba emelkedett, oda szárnyalt fel, ahol a nagy nyugati népek irodalmai vannak s amelyre ezek a szerencsés körülmények között fokról-fokra'jutottak el, azok közül a titánok közül ő az utolsó. A magyar nemzet kiváló szel­lemi erejének bizonyítéka és egyszersmind örök dicsősége, hogy voltak lángelméi, kik mintegy az ezeregyéj varázslatával megteremtették a kort, melyben a magyar literatúra, mely imént még alig volt, a külföldnek méltó versenytársa lett. És azt a munkásságot, amit irodalmunk fény­korának legnagyobb lángelméi : Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách fejtettek ki, harmonikusan egészíti a Szász Károlyé. Teljesnek csak akkor mondható valamnly irodalom, ha mindezt, mit valaha nagy nemzetek nagy szellemei alkottak, az illető irodalom nyelvén olvashatjuk. Hogy ekké­pen teljessé lett irodalmunk, azt Szász Károly­nak köszönhetjük. Közönséges emberi méreteket messze felülhalad az a munka, amellyel ő a vi­lágirodalom összes remekeit a magyar nemzet tulajdonává tette. De nemcsak munkájának mé­retei valóban titániak, hanem műfordítói tökélye is bámulatos, ő valóban mindenkor kongeniális a szerzővel, legyen az Byron vagy Moliére, Shakes­pere vagy Goethe, legyen bár Hugó Viktor vagy az az ismeretlen nevű középkori német dalnok, aki a Nibelungok pusztulásáról zengi megrázó énekét. Az egész nemzet gyásza —- a nemzeté, mely legnagyobb műfordítóját, ihleteit lelkű dal­nokát s dicső szabadságharcának bajnok katoná­ját siratja benne — kisérte e héten Szász Ká­rolyt utolsó útjára. Temetése f. hó 17-én ment jégbe Budapesten. Temetésén az egyházi szer­tartást püspöki állásában utóda Baksay Sándor végezte, az irodalmi társaság nevében Beöthy Zsolt mondott búcsúztatót. Képviselve volt a te­metésen a dunántúli ref. egyházkerület és a pápai főiskola is Antal Gábor püspök, CziJce Lajos fő­iskolai gondnok, Németh István egyházkerületi fő­jegyző és Faragó János főgimnáziumi igazgató által. — Kitüntetés. A királyi Kemenes Ferenc, a veszprémi székeskáptalan nagyprépostjának és püspöki helynöknek II., dr. Palotay Ferenc ugyanottani olvasó-kanonoknak és körtvélyesi apátnak pedig III. osztályú vaskorona-rendet, mindkettőnek díjmentesen adományozta. — A Jókai-kör közgyűlése. A pápai Jókai­kör f. hó 22-én (vasárnap) d. u. 5 órakor tartja saját helyiségében évi rendes közgyűlését. A köz­gyűlés tárgysora a titkári és pénztári jelentésből, tisztujításból áll. A tisztújítás során fogják be­tölteni a január óta üresen álló elnöki széket is. A közgyűlésre a kör tagjait ez úton hivja meg az Elnökség. — Bartha Miklós halála. Az egész ország­ban általános mély részvétet keltett Bartha Miklós országgy. képviselőnek, a ragyogó tollú publicistának f. hó 19-én történt elhunyta. A magyar újságírók büszkesége volt Bartha Miklós, a tollnak olyan mestere, aminő kevés van nem­csak nálunk, de messze idegen országokban sem. A toll fegyver — kíméletlenül éles fegyver — volt kezében, fegyver, mellyel hajthatatlan eréllyel harcolt eszméiért. És ha néha olyan ügyért harcolt is, amit legtöbben rossz ügynek tartottak, ő maga jó ügynek tartotta és meggyőződésének ereje bűvös varázsuvá tette minden írását. A legfőbb azonban, amiért egész életén át küzdött, a nemzet függet­lensége volt, tehát valóban a legjobb, legszentebb ügy. A most folyó nagy nemzeti küzdelem egyik első, a publicisztikában első bajvívója dőlt ki benne. Bartha Miklóst Pápán is ismerték. Képviselőnk programrabeszédje alkalmából itt járt városunkban s maga is tartott egy radikális hangú, erős hatású szónoklatot. — A szombathelyi nagygyűlés. F. hó 22 én Szombathelyen nagv ellenzéki gyűlés lesz, amelyre az országos függetlenségi és 48 as párt tagjai kö­zül számosan leutaznak, élükön Kossuth Ferenc cel és Apponyi Albert gróffal. A képviselők vo­nata d. e. 11 órakor érinti a pápai állomást, hova — mint halljuk — az itteni 4tí as párt vezető sége testületileg fog kimenni üdvözlésük céljából. — A vértanuk napja. A pápai lapíok egyike, az, amelyik mindenkor rettentő buzgósággal szállt sikra a hivatalos hatalmak védelmében, szóvá teszi lapunk­nak azt a f. hó 7-ki htrét, melyben annak a remé­nyünknek adtunk kifejezést, hogy az idei október hó ö-iki gyászmise volt az utolsó, melyen a hatósá­gok nem vettek részt. Nem vehettek részt a gyáuztni­sén a hatóságok, . úgymond, mert nem is tartatott. Megszomorodott szivvel állapítuuk meg ebből egy olyan tényt, amelyre igazán nem voltunk elkészülve, hogy Pápán október 6-ikán nem tartatott rekviem s nem tartatott éppen idén. Mert máskor tartatott és mi úgy tudtuk, úgy is értesítettek bennünket róla, hogy idén is meg volt és pedig a ferenciek templo­mában, ahol egyébkor is. Hogy miért maradt el a gyászmise éppen idén, nem is sejthetjük. De érezzük, hogy ennek többé nem szabad előfordulnia. Ha valaha valaki méltó volt a nemzet hálás kegyeletére, akkor az aradi vértanuk voltak méltók reá és városunk hazafias polgárságának módot kell találni arra, hogy a gyász­mise egy évben se maradjon el. Mert hiszen régebbi években meg volt s éppen a f^rencrendiek templo­mában, azonban mindenkor — hatóságok nélkül. Idén s csak idén csakugyau nem tehetnek róla a hatóságok, hogy jelen nem lehettek, de vájjon azt mivel menti mentésben buzgó laptársunk, hogy egyet­len hatóság seiu akadt, mely a nemzeti gyász emlék­napján csak egy fekete zászlóval áldozott volna a kegyeletnek ? Mert megróni, mi csupán ezt róttuk meg. Kopár volt a városháza orma, a vármegyehá­zán, állami, felekezeti iskolákon nem lengtek fekete zászlók. Megfeledkeztek róla ? Jó, a jövőben lesz gondunk reá, hogy meg ne feledkezzenek s egv hét­tel előbb, semmint a gyásznap jő, felhívjuk a figyel­met, hogy a gyászzászló kitűzése — kötelesség, nem szabályok előírta, de hazafias érzésünk megszabta szent kötelesség ! -— Esküvő- Városunk egyik ismert és tisztelt családjának öröméről ad hirt az a hozzánk höküldött házassági jelentés, mely tudatja velüuk, hogy Vértes Róbert áliamvasuti mérnök folyó évi október hó 29-én délutáu 1 órakor Győrött az izr. templomban tartja esküvőjét özv. Kohn Adolfné urnő leányával Kohn Elza úrhölggyel. — A jegyzö-egylet jubileuma. A pápai já­| rási jegyző-egylet november hó 20-án fogja meg­ünnepelni fennállásának harminc esztendős jubi­leumát. Az egylet fennállása óta, de főként az utolsó hat évben a jegyzői intézmény fejlesztése, a közigazgatási hatósággal egyöntetű működés megteremtése körűi szép eredményeket ért el. S ha ezért méltán jubilál, a kartársi szellem ápolása és fejlesztése körüli érdemei szintén megokolttá teszik, hogy jubileuma a jegyzői karnak valódi jubileuma legyen. Az egylet utolsó közgyűléséből Bélák főbiró elnöklete alatt ünnepélyrendező bizott­ságot küdött ki, mely tegnap tartott ülésében a jubiláris ülés programját így állapította meg : 1. Barthalos Sándor takácsi jegyző, egyleti elnök megnyitója. 2. Hidy Zsigmond n.-szalóki jegyző ünnepi beszéde, 'ó. fodor Gusztáv csóti jegyző felolvasása az egylet történetéről. 4. Béták Lajos főbirő záróbeszéde. Az ünnepély alkalmával ban­kett lesz a Griff-szállóban. — Eljegyzés. Dr. Dózsa Zsigmond kis kun­halasi vallástanár, volt főiskolai szénior, eljegyezte Köszeghy Lenkét, Kőszeghy József kéttornyulaki ev. ref, lelkész leányát. — Sziklai Kornél vendégjátéka. A kitűnő komikus, ki a pápai közönségnek régi idő óta ked vence, a hét folyamán négy estén át vendég­szerepelni fog színházunkban. A művész négy leg­jobb szerepében lép fel. Játszani fogja hétfőn a Drótostótban Pfefferkornt, kedden a Hajdúk hadnagyában Szép Ioiget, szerdán a Postásfiu és húgában Felhő Mukit, csütörtökön a Soihákokban Blitz Fritzet. — A heti műsor folytatása egyéb­ként a következő: szerdán délután ifjúsági elő­adásul Csalódások, Mátyásdiák; pénteken Czigány­báró•, szombaton Bajusz (operett). — Elöljáró-választások. A múlt hét folyamán és e héteu folytak járásunk községeiben mindenütt Bélák Lajos főszolgabíró elnöklete alatt az elöljáró­választások. Községi bírák lettek: Jákón: Springmann Pál (régi), A.-Görzsönyben : ifj. Pető Károly (új), F.­Görzsönyben : ifj. Erdélyi Lajos (új), Marczaltőn : Kalmár Mihály (új), Szűcsön : Weidinger János (régi), Koppányban : Schnee Gábor (új), Kovácsiban : Nagy József (új), L.-Patonáu : Szekeres Pál (új), N.-Démben : /»ílázs István (új), Dákáu : id. Végh Sándor (új), Borsos-Győrben : Szalay Lajos (új), Salamonban : Szabó Mihály (régi), — Halálozás. Városunknak egyik köztisz­teletben álló érdemes polgára hunyt el a héten Koczka László személyében, akit hosszas beteges­kedés után életének 67. évében folyó hó 17-én ragadott el szeretteinek köréből a kérlelhetetlen halál. A boldogult, mint szabó iparos, elnöke volt az általános ipartestületnek, a kerületi betegsegélyző pénztárnak, alapítója és első elnöke az iparosifjak ön­képző egyletének, továbbá tagja volt a v. képviselő­testületnek, a ref. egyház elöljáróságának s puritán jellemével, szilárd becsületességével mindenütt tiszteletet szerzett nevének. Tántoríthatatlan baj­noka volt a függetlenségi eszméknek s igaz örö­mére szolgált, hogy legutóbb városunk is 48 as képviselőt küldött a parlamentbe. Temetése szer­dán délután ment végbe nagy részvét mellett. Ravatalánál Kis József esperes lelkész mondott megható búcsúztatót. Halálát özvegye és egy kis gimnázísta fia gyászolja. . — Pánik. Nem kis riadalmat keltett tegnap este pont fél 6 órakor, mikor a városban levő összes lámpák : utcaiak, háziak egyformán s egy­szerre kialudtak. Sötétség borult az utcákra és lakásokra, fennakadt a munka és támadt nagy kapkodás gyertyák és petróleumlámpák irányában. Az utcán, a szürkületben rohangáltak az emberek, legtöbbjük a villamostelep irányában, megtudan­dók, hogy mi az oka s főleg mikor lesz vége a villamos üzemzavarnak. A telepre csupán az arra jogosultakat eresztették be s a künnrekedtek ré­vén az egész városban pár pillanat alatt elterjedt: nem lesz világosság — reggelig. És tényleg az embe­rek már kezdtek berendezkedni a villamnélküli álla­potra, a lakásokban felgyúltak az álló petróleum­lámpák, csak az utcák valának árvák és sötétek, amíg egyszerre pont negyed 7-kor felgyúltak a házi vezetékek lángjai s mindjárt reá az utcák villamos lámpasora is fénvre derült. A pániknak s zavarnak tehát hamar vége lett, amit azonban csak a telepen levők elővigyázatának és mun­kájának lehetett köszönni. Az üzemzavar oka t. i. az volt, hogy a nagyobbik gőzgépnél a felső nyo­más hengerdugattyujának egy esavara meglazult. A gépészek ezt a gép különös járásán azonnal konstatálták s a gépet megállították. (A termé­szetes az lett volna, hogy ekkor üzembe lépett volna a másik gép, annál azonban a dinamó van javítás alatt s így jelenleg nem használható). A világítás ekkor aludt ki az egész városban. Az egész igazítás egy csavar megerősítésében állott, ahhoz azonban a gőzgép egyes részeit szét kellett szedni, amelyek B00 fokra vannak hevítve. A te­lep főgépésze, Csősz — azonban az irtózatos hő­ben is képes volt dolgozni és szakértelmének si­került rövid idő alatt a bajt helyrereparálni. Az egész üzemzavarban a legszerencsésebb mozzanat az, hogy a gőzgép helytelen működését azonnal konstátálták, mert ha a gőzgép csak egy két per­cig tovább jár, a dinamót teljesen tönkretette volna s akkor csakugyan nem lett volna világos­ság másnap reggelig — de egy hónapig sem. Ere­dendő hiba pedig a gépek túlterheltségében, a nagy áramfogyasztásban rejlik s azért a harma­dik gép felállításának — munkái már folyamat­ban vannak — csak örülni lehet. — Gyász. Részvéttel vettünk hirt id. Jerfy Adolf nagybérlő, Zalavármegye törvényhatósági tagja, a Nagykanizsa város és járási gazdakör elnökének folyó hó 16-án Nagyrécsén (Zalamegyében) életének 60-ik évében történt elhunytáról. A megboldogultat, ki korábban a mezÖlaki uradalmat bérelte, s akit Pápán is számosan ismertek és tiszteltek, folyó hó 10-én helyezték Győrött örök nyugalomra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom