Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-01-14 / 2. szám

TARKA ROVAT. Képek a Bánffy-bankettről. A bölcseség igen különös virág, mely sokszor épen olyan helyen virul, ahol legkevésbé várta volna ember. így például én a saját egyéni gusztusom szerint a legrövidebb, legtalálóbb bölcs mondást, mely pedig tömör rövidséggel egy egész világnézetet foglal magában, nem az ókori és újabbkori filozofusok vaskos köteteiben találtam fel, hanem a Borsszem Jankó eme nagy mondásában : „Csak az a mienk, amit megeszünk <s megiszunk." Mivel tehát o'y felfogásom van, hogy e mondásban mély bölcseséget látok, nem lehet csodálatos senki előtt, hogy a banketteknek őszinte és hív barátja vagyok. Különösen a jól rendezett s bőven felszerelt banketteknek, a bő felszerelésen értvén a sokféle jó ételen kivül legkiváltképen azt, ha nem a vendéglős borát kell inni, hanem nagylelkű mecenások pincéinek féltve Őrzött kincseit. Ily értelemben jól kidolgozott memorandumot is nyújtottam be az új párt vezetőségéhez, melyben nem hiányzottak a gyöngéd célzások a párt jó borosgazda hirében álló tagjainak jó borai irányában. S mi lett a jutalmam jószándékú törekvéseimért ? Kinevettek, De nemcsak kinevettek, hanem gyengéd célzásokat sem sajnáltak tőlem, hogy legjobb lesz a másik párt nyugalmas öblei felé irányozni vitorláimat, ha ily féle vágyak dagasztják keblemet. Mert hisz a Mameluk-szózat első strófájában is meg vau irva : Míg élsz, virulsz, csak az tiéd, Mi a bendődbe jut. De én nem értettem el a célzásokat. Nem mentem át az ellenpártra, mert nem is hívtak. De nem mentem át már csak azért sem, mert vad kárörömmel vártam a kudarcot, mely ezeket a gyakorlatiatlan embereket érni fogja. Választói bankettet akarnak rendezni azonnal lefizetendő drága pénzekért Magyarországon ? Hát már még magyar ? Mi választás idején se legyen boldog a értelme van akkor többé ama hires mondásnak : Extra Hungáriám non est vita . . . Nem lesz ott más az ünnepelt vendégeken kivül, mint a rendedő-bizottság tagjai, meg én. Én is csak azért, hogy kárörvendő szivvel szemléljem a kínos felsülést s végül egy vigasztaló dikcióban csillogtassam életfelfogásom bölcseségét. Ily barátságos érzelmekkel siettem föl háromnegyed nyolc órakor a „Griff" vendégfogadó nagy termébe. S mit láttam ott ? Három óriási asztalsort, mely végig nyúlt az egész nagy termen, megrakva a terítékek százaival. Hát még ? Kis bőgőt, nagy bőgőt, cimbalmot a hangszerekhez tartozó bandával együtt s azonkívül néhány ren dezőt. Kárörvendő ,szívvel, de sajnálatot mutató arccal siettem az egyikhez s a nagy terem túlsó sarkában elkezdtem neki a prédikációt, hogy ki üli körül ezt a tömérdek asztalt, hol a várva-várt polgárok tömege s hogy mennyire elhibázták ezt a dolgot. Lám, miért nem hallgattak én reám. De be sem fejezhettem még előadásomat, a nagy zsibongás miatt hátra kellett fordulnom. Hát uramfia, mit látok ? Annyi volt már ott az ember, hogy minden tányérnak akadt ott gazdája s alig tudtam saját magamnak még egyet elhódítani. Volt ott három vagy négyszáz emher is. No ezt sem hittem volna ! Mégis csak nagyot kellett változni a világnak. Ugy látszik, hogy még sem csupán anyagi okok és erők kormányozzák a világot. Ugy látszik, hogy Bodnár Zsigmond elmélete szerint a világ és történelem nagy ingája egészen átlendült a reakciós irányba. Mert az ő elmélete szerint a reakciós világ járuléka a szellem, lelkesedés, hit s más efféle kézzel nem fogható erők uralkodása. A világ ingája ellen nem tehettem semmit. Mert nagy erő az! Elüti, aki útjába áll. Tehát jó képet vágtam a dologhoz s nagyszámú környezetem tanulmányozására irányoztam testi és lelki szemeimet. Csupa mosolygó, az örömtől és lelkesedéstől ragyogó arcot láttam magam körül. A környezet hatása annyira befolyásolt, hogy még fentebb említett axiómámról is megfeledkeztem. Megfeledkeztem annyira, hogy meg sem botránkoztam rajta, mikor a pecsenyéből CBak egy darabot kaphattam s az is kicsi volt. Ej, ki is gondolna akkor a pecsenyével, mikor közel látja Bánffy Dezső szép, férfias arcát s' jóságosan mosolygó, fiatalos tiizzel ragyogó szemeit. S kinek a lelke ne kezdene megtisztulni az élet küzdelmei közt rátapadt rozsdától, ha oly szép jeleneteket lát, amilyeneknek aztán csakhamar tanúivá lettünk. Az a több ember, aki ott volt, szellemben, lélekben testvérként egyesült. Úgy éreztük s valóban éreztük, hogy lehullanak s egyenként lemálianak rólunk a felekezeti különbség, a tarsadalmi különbség rozsdás béklyói. Ezek az átkozott bilincsek, melyek annyiszor bénították meg a hazáért küzdő hősi karokat s annyiszor tették legnagyobb küzdelmeinket sikertelenekké. Ez volt az a méreg, amit beadtak a nemzetnek, valahányszor ereje félelmesen kezdett fölemelkedni, hogy megtörje a szolgaság bilincseit. Az őszinte lelkesedéstől lángoló beszédek hatása alatt éreztük, hogy ezek az elfogultság ködéi eltisztulnak lelki szemeink elől s valósággal éreztük, hogy mi mindannyian édes testvérek vagyunk, hogy mi mindannyian egyek vagyunk ennek az egyetlen egy imádott édes anyánknak, a mi édes magyar hazánknak szeretetében és imádásában. Lám, lám ! Igen magas hangnemből kezdek beszélni, pedig ez nem az én dolgom és terrénumom. Szálljunk le hát a magas paripáról s próbáljunk ismét egyszerűbben beszélni. Kicsi volt ugyan a pecsenye, ami egynek-egynek jutott, az tagadhatatlan. De azért mégis érdemes volt ám elmenni. Mert jól mulattunk, sőt felségesen töltöttük az időt. S az idő úgy repült, mint egy gyorsvonat. Annyi magasan szárnyuló beszéd hangzott el s annyi elmés szellemi röppentyű pattant el fényesen sziporkázva, hogy amellett pecsenyét s minden más közvetlen értékű földi hiábavalóságot elfelejtett az ember. (Lám, már megint elfelejtkeztem az én axiómámról. Ugy látszik, engem is meglepett a lelkesedés bacillusa. Bodnár Zsigmond ingája már az én lelkemben is a reakciós tájak felé leng. Hiába, ilyen a korszellem!) S ezeknek a szellemi élvezeteknek a megszerzésében nem kis része volt Benedek Jánosnak, a hajdúszoboszlói kerület érdemes képviselőjének. Hát hiszen én is olvasok újságot is, könyvet is; tudtam tehát, hogy Benedek János jó svádájú képviselő. Azt is tudom, hogy az embert nem a szalmája után kell megítélni. Mert hát ő velem együtt csak olyan közepes termetű ember, aki első tekintetre nem sokat igér. Igaz ugyan, hogy a szeme olyan különösen csillog. Úgy csillog, meg ragyog, hogy ez kissé gyanússá tette előttem. De azért nem sokat vártam tőle, mikor szólásra emelkedett. No, ekkorát sem tévedtem mostanában. Eleinte csak tréfálódzott, adomázott, de úgy, hogy még Eötvös Károlynak sem vált volna szégyenére. Ezzel pedig rengeteg nagyot mondok. De igaz. Aztán emelkedett, folyton s fokozatosan magasabb régiókba szárnyalt. A velem együtt középtermetű ember nőni, növekedni látszott. Beszéd végén a lelkesedés és elragadtatás hangjai hallatszottak s én ugy tekintettem rá föl. No, de így jár az, aki a Borszem Jankótól szedi az axiómáit. Ií. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi liirek. Baxter Antal, az ugodi kerület v. képviselője a hét elején városunkba érkezett s mint Jákói Géza uradalmi igazgató vendége, a választási hetekben itt fog tartózkodni s innen megy ki programmbeszédjének megtartására az egyes községekbe. — Papp Sándor kir. tanfelügyelő, az áll. tanítóképezde igazgató-tanácsi ülése alkalmából a tegnapi napon Pápán volt. — Képviselőválasztás előtt. Az e heti választási mozgalmakról a következőkben számolunk be: A pápai eseményekről más helyen részletesen szólunk, itt csupán annak konstatálására szorítkozunk, hogy a választási elnökség kiküldése mindkét párt körében általános megnyugvást keltett, mert a kiküldött férfiak személye a választás pártatlan vezetését teljes mértékben garantálja. — Az ugodi választókerületből azt a hirt vesszük, hogy ott Bauer Antal szabadelvű jelölt ellen két ellenzéki lépett fel, az egyik Kaujmann Géza c3Óti plébános, a másik dr. Bencsik József fővárosi ügyvéd. Úgy tudjuk, hogy dr. Benedek János volt képviselő ép abból a célból járt itt, hogy a különböző ellenzéki pártárnyalatok konstellációiról tájékozódjék. Küldetése eredményéről az ellenzéki koalíció vezető-bizottságának számol be s az dönti el — ki lesz a hivatalos jelölt? — A devecseri kerületben a szabadelvű Pékár Gyula ellen tényleg a 48-as Hentaller Lajos lépett fel, kinek kilátásai a hét folyamán jelentékenyen emelkedtek. — Hasonlóképen jól áll az ellenzék dolga a veszprémi kerületben, hol a héten szintén 48-as programmal Kállay Ubul lépett fel, ki köré nagy párt csoportosul. — Viszont az enyingi járásban ténnyé vált Kenessey Mi klós j főszolgabiró felléptetése, ami a szabadelvű párt kilátásait erősíti. — A vázsonyi kerületben dr. ^váry Ferenc ellenjelölt nélkül áll, a zircziröl a héten nem kaptunk új hirt. — Programmbeszéd. Dr. Hegedűs Lóránt volt képviselőük, a pápai szabadelvüpárt képviselőjelöltje holnap délután 4 órakor a „Grifí*' nagy termében tartja programmbeszédjét. — Gyász. Mély részvéttel vettük a szomorú hirt, hogy özv. Karlovitz Lászlóné szül. Techet Mária f. hó 6-án' élete tíO-ik évében Szombathelyen elhunyt. A megboldogultban fia Karlovitz Adolf gyógyszerész, a helybeli társadalom előkelő tagja és testvérei Karlovitz Ferenc és Karlovitz László a legjobb édes anyát, a családtagok szerető rokonukat s széleskörű ismeretsége kedves uriasszonyt gyászolnak. Temetése f. hó 8-án nagy részvét mellett ment végbe Pinkafőn. — Éretlen suhancok gálád módon zavarták meg a csütörtök e^ti fáklyásmenet méltóságos és nyugodt lefolyását. Míg a menet lelkes énekszó és éljenzés közepette komolyan, szépen haladt a maga utján, pár haszontalan kölyök kövekkel bedobálta az útvonalon 5 — 6 háznak ablakait, izgalmat és ijedelmet keltve a fáklyásmenet szemlélői körében. Bedobálták válogatá-i nélkül kormánypártiét, ellenzékiét, csakhogy bitang kedvtelésüket kitölthessék és annak a rendezőségnek, mely a fáklyásmenet elindulása előtt és alatt több izben figyelmeztette a fáklyásmenet résztvevőit, kik közé természetesen különböző elemek is keveredtek, arra, hogy semmi rendzavarást ne vigyenek végbe, ők viszont kínos keserűséget okozzanak. Magának a rendezőségnek volt gondja reá, hogy ezek a fráterek kézrekerüljenek s mint a hozzánk beküldött rendőri jelentés mondja: „az ablakbeverések tettesei nagyrészben megkerültek, mindannyi mesterinas, éretlen gyerkőc." Ez a hivatalos jelentés eklatáns cáfolata mindennemű célzatos és fővárosi lapoknak is megküldött rágalmaknak ! A baromfi-kofák üdvös megrendszabályozásáról értesülünk. Régi panasza a városi közönségnek, hogy a falvakból bejövő parasztasszonyoktól főkép a baromfit, hivatásos kofák összevásárolják s így a közönség drágábban jut a baromfihoz, mintha első kézből kapná. A közönség e sérelmét orvosolta a rendőrkapitányság azzal, hogy a baromfi-kofákat ipar-igazolvány váltására kéuyszerítette abból az elvből kiindulva, hogy ezek a közönség hátrányára állandó jövedelmi forráshoz jutnak. E határozatot a baromfi-kofák megfellebezték, de most az utolsó fórum, a miniszter is megerősítette a kapitányi határozatot, minek következtében a baromfi-kofák száma — a gazdaasszonyok örömére — lényegesen meg fog csökkenni. — Nyomdász-estély. Az idei farsangi szezont kedves mulatsággal vezették be nyomdászaink múlt szombaton este a Jókai-körben. Kitűnően sikerült volt ez az estély nemcsak azért, mert ügyesen összeállított műsora valódi művészi élvezetet nyújtott a megjelent szépszámú közönségnek, de azért is, mert annyi szép leányt nem minden mulatságon lehet együtt látni, mint ez alkalommal, noha a kellemetlen, sáros időjárás nem igen kedvezett a fess báli cipőknek és toaletteknek. És épen ezért elismerésünknek a lobogóját kell, hogy meghajtsuk a hölgyek előtt, hogy szembe szálltak a kellemetlen idővel, míg az „erősebb" nem egyrésze -— úgylátszik — kapitulált az időjárás előtt, így aztán egy kis aránytalanság keletkezett a táncosnők és táncosok között, amely aránytalanság azonban úgy éjféltájban pompás harmóniába olvadt össze. De hát lássuk a műsort! Első és utolsó pont zenei szám volt, amelyeket Rácz Jenő. Fazekas Mihály, Rácz István, Losonczi Gyula főgimn. tanulók és Hidy László adtak elő korrekt összhangban, kifogástalan precizitással. Piri Lajos a tehetséges nyomdász-költőnek: Morócz Jenőnek „Gutenberg" cimű szép versét szavalta el lendülettel, helyes hangsúlyozással. A műsor főpontja dr. Kőrös Endre főgimn. tanár felolvasása volt, aki katonai emlékeiről beszélt, humorosan, de megérintve a szív húrjait is. Farkas Dezső papnövendék a „Simon Judit" cimű költeményt szavalta, kitűnő előadásban, megkapó drámai szinezéssel. Az elért hatást nagyban fokozta Nobel Henrike zongorakisérete, amely a gyönyörű költeményben rejlő érzelemvilágot hűségesen juttatta kifejezésre. A következő pont Hess Margitka cimbalomjátéka FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyediü elismert kellemes izíi természetes hashajtó szer.