Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-10-07 / 40. szám

nyomuljanak Erdélybe, hátha még lehetne valamit csinálni? Ő azonban elvesztette minden bizodalmát a haza jobb sorsra fordulása felett. Augusztus 21-én, tehát nyolc nappal Világos után ö is letette a fegyvert — az oroszoknak. És ezt olyan nagy bűnnek vették, hogy dacára igen nagy befolyású rokonainak — nővére udvarhölgy s Ferencz József trónörökös nevelője volt — Haynau magánkívül kiáltott fel: — Fel kell kötni! Ö legyen a kilencedik. * És szóljunk végül az október 6-ki pesti vértanúról : Battyhány Lajos grófról. Az első magyar felelős minisztérium elnöke volt ő, a népjogok dicső bajnoka, az alkotmány igaz őre, kinek magas ideálokkal telt szíve mindig csak hazájáért dobogolt. Ez volt a bűne, ezért kellett meghalnia. A színházi hét. Az idei szini szezon forduló pontot képezhet színházi életünkben. Évek óta tart a panasz, hogy hozzánk a legalkalmatlanabb időben, kora tavaszszal és ősz elején jönnek a színészek s jönnek közvetlen azután, hogy a társulat összeverődött s produkálnak virágvasárnap utáni összetanulatlan előadásokat. Ha kongott gyakran a színház, az volt a mentség: kinek lenne ilyen szép tavaszi vagy őszi estén kedve a négy fal közé beülni! Jöjjenek október-novemberben a színészek, akkor majd megmutatjuk, mire képes a pápai publikum. Es megjöttek októberre. Első izben jöttek meg teljes téli társulattal, jöttek, hogy a komo rabb, ridegebb estéket felvidítsák, az élet prózai világába esténként idevarázsolják a költészetet. Ne illessük egy rossz szóval se közönségünket. Eddig még elég szépen beváltja, amit igért, meglehetősen frekventálja a színházat. Ha azonban igazságosak akarunk lenni, a mérleg másik serpenyőjét is meg kell vizsgálnunk. Mert ahhoz, hogy egy téli szezon sikerüljön, nemcsak a közönség buzgalma, jóakarata, hanem kifogástalan, jó szintnrsulat is kell. Hogy állunk hát a színtársulattal ? Számra erősebb még nem igen járt Pápán. Egész kis hadsereg, szinte néha szűk számukra a színpad. Ám minőségileg nem oly kedvezőn állunk, mint menynyiségileg. Már a lefolyt hét is meggyőzött bennünket róla, hogy igen sok zsenge tehetség bontogatja itt gyenge szárnyacskáit s a színtársulat régi oszlopai semerre sincsenek. Nincs itt Haraszti, akinél jobb drámai szende kevés van a vidéken, hiányzik (de nagyon hiányzik) Mátray a maga bámulatos sokoldalú tehetségével s jó öreg Benedek ünket is fájdalmasan nélkülözzük. És a helyettesek ? Majd szólván a darabokról, szólunk róluk külön. Itt csak annyit, hogy az elsőrendű új tagok között viszont büszkén vallhatja magának a társulat Margó Zelmát a kitűnő szubrett-primadonnát s a női tagok között rajta kívül is van még egy-két oly erő, akik ha külön-külön nem is kitűnőségek, bele tudnak illeszkedni az ensemblebe. Sokkal gyöngébben áll a társulat a férfi-erok terén. Itt határozottan csak azt ajánlhatjuk az igazgatónak, hogy egy-két tagját a társulatnak cserélje ki, mert igazi buffó- és igazi bonvivantkomikus nélkül bajosan fog boldogulni. A szezón sikerének titka két tényezőtől függ: a társulattól és a közönségtől. De a társulatnak kell előbb kifogástalannak lenni, csak akkor lehet a közönség lelkes pártfogását remélni. Ismerve Micseynek arra való készségét, hogy a közönség igényeit minden tekintetben kielégítse, biztosra vesszük, hogy a hiányokon minél előbb segít s pótolván a pótolandókat, sikerre fogja vinni az első pápai téli szezónt. A zenekar nagy elősegítője ebben ; Bihari és honvéd-muzsikusai a régi jók maradtak. A lefolyt héten négy operett és három drámai előadást láttunk. Az operettek mind reprizek voltak, premierre nem is igen sokra számíthatunk, hisz a téli szezon darabjai már jó részt mind szinrekerültek a tavasszal, a nyár pedig nern igen termel új darabot. Művészet ez, nem természet. A természet nyáron hozza meg legszebb gyümölcseit, itt fordítva van. De sebaj ! A pápai közönség mindig szívesebben néz meg egy jó Bőregér s egy Szép Heléna előadást, mintsem hogy Budapest éjjel, Jónás vigéc vagy hasonló nyári termé keken - boszankodjék. Csak azután jók legyenek a reprizek ! Bemutató előadásul a Bolond ment Ez a Rákosi-Szabados-féle daljáték a János vitéz közvetlen elődje. Operett — magyar motívumokkal, hellyel-közzel teljesen magyar muzsika. Szövege költői és hatásos. Hőse a Bolond, valódi drámai alak, de korántsem magyar, inkább olasz vagy francia- Bátossy Endre, a címszerep személye^ítője sok reálizmust vitt bele alakításába, az ének úgy látszik nem kenyere, de azért az is elfogadható volt. Hajós Elza a Bimbilla személyesítője, pár éve itt járt nálunk. Azóta sokat haladt énekben és játékban egyaránt; a koloratúr ének azonban túlhaladni látszik erejét. Úgy vettük észre, hogy szép hangja van Halász Ede baritonistának, bár —- talán a levegőváltozás folytán — kissé rekedt volt. Játéka megjárta. Ezeken kívül több ifjú és leány mozgott a színpadon, de jelentéktelen szerepben és jelentéktelen sikerrel. Tímárnak, aki Dirigó sekrestyést adta. van érzéke a paraszthumor iránt. Közönség szépen volt. A János vitéz úgy látszik nem vesztett régi varázsából. Zsúfolásig megtelt vasárnap este is a színház. Az ismerős melódiákat époly élvezettel hallgatta a közönség, mint amily gyönyörűsége volt a poétikus szövegben. Á siker ezúttal teljes volt, amiben a fő- — majdnem kizárólagos — érdem Margó Zelmát illeti. Margó Zelma egyike az első szubrett primadonnáknak. Játéka közvetlen és élénk

; temperamentumos, de nem túlzó, az operett pajzán tónusát épúgy eltudja találni, mint az érzés igaz húrjait. Énektudása kifogástalan, kitartó, kellemes szopránja van, csak a felső regiszterekben bánt kissé élességével, János vitéze minden izében sikerült, szép alakítás volt, a közönség gyönyörködött benne és tapsolta. Kövi Juliska Iluskája nem feledtetni a Haraszti poétikus alakítását, mindazáltal eléggé tetszett. Székely Anna, a koloratúrénekesno, adta a királykisasszonyt s kolosszális hangjával bámulatot keltett. Mányay óta nem halotunk ilyen hangot színházunkban. Kár, hogy a játék nem áll a hang színvonalán. A férfiak meglehetős gyengék voltak : Somogyi már sokkal jobban is adta a francia királyt, Halász rekedt volt s Káldor Dezső Bagója csak közepes volt Eszünkbe jutott Szigethy Andor e szerepben; ime Szigethy is hiányzik. Hogy az énekes férfi szereplők dolgában igen csehül áll a társaság, azt még a János vitéznél is jobban bebizonyította a Bőregér előadása. Képtelenebb Eisenstein, rosszabb Falke, gyengébb Frank ritkán került egybe mint ezúttal, akiknek gyarlóságuk annál inkább kitűnt, mert toronymagasságban álltak felettük a női szereplők. M'irgó Zelma szép volt, kedves volt ós pompásan játszott, gyönyörűen énekelt. Micseyné Rozalind áj a tavalyról ismert kitűnő alakítás; ők ketten vitték a darabot, őket élvezte a közönség, feledtetve a férfinem gyengeségét. Kövi Juliska is csinosan adta elő Orlofszky herceg dalait. A férfiak közül egyedül Somogyi nyújtott elfogadhatót a börtönőr szerepében. A zenekar teljesen érvényre juttatta a Strauss zene minden szépségét, az énekkar kevésbbé. — A hét negyedik operett-előadásáról a Ta.vaxz ról nem irunk. A trivialitások e tárházáról már tavaly elmondtuk véleményünket. Csak a szereplőket sajnáljuk, hogy a szinpadon az erkölcstelenséget, mint öncélt szolgálni kénytelenek. Térjünk át a drámai előadásokra. Ezek elseje Uriel Acosta vala. Amennyire örültünk, hogy Gutzkow világhírű darabja 65 év után végre hozzánk is eljutott, annyira megbotránkoztatnak tartjuk, hogy a koturnusos tragédia első felvonásában betétet énekeltek a Bűvös vadászból, s hogy a zsidó pap átkozódásait hol szavalva, hol énekelve mondották el. Szegény GutzkoAV! hétfőn este valószínűleg megfordult sírjában. Az előadás egyébként is elég gyönge volt. Ugylátszik szavaló szinésze egyáltalán nincs a társaságnak. Az egy Bátossy lenne, az ő játékában volt drámai erő is, de beszédje hijján volt a természetességnek. Folyton kiabált, egyre dörgött, persze mikor az igazi kitörésekre került a sor, — kimerült hanganyaga. De ennek ellenére, neki legalább érzéke volt a klasszikus darab iránt s nem oly kegyetlenül pattogtatta a jambusokat, mint a többiek, akiknek a vers úgylátszik teljesen terra incognita. Szimpatikus jelenség volt és átgondolt szép alakítást nyújtott Jávor Aranka, de hangja nem ból, s ha csak a nevét említették, elpirultam. Észrevették a gyűlölködésemet s faggatni kezdtek. De nem szóltam senkinek, az anyámnak se, Nelli is megludta, hogy milyen ellensége vagyok s kedveskedéssel akart kibékíteni. Egyszer megfogott s meg aka rt csókolni ; ráütöttem. Az apám kérdőre vont, de én csak egy szemrehányó tekintettel feleltem. Megbüntettek s nem törődtek többé a dologgal. Két év múlva elköltöztünk a faluból s én örömmel hagytam el az állomást, ahol egy ideig olyan boldog voltam. Pestre mentünk, 8 az új világ lassankint elfelejtette vele kicsi multamat. Szegény Péntekről már rég megfelejtkeztem, de nem volt nap, hogy ne gondoltam volna a szőke Nellire. Már nagyocska fiu voltam ; tizenhárom vagy tizennégy éves. Egy nap látogatónk jött s a csöngetésre én szaladtam ki ajtót nyitni. Majd leestem a lábamról : a szőke Nelli állott előttem. Egy kicsit megfogyott s mintha ráncokat láttam volna a szeme körül. A mosolya se volt oly vidám, mint azelőtt. Igyekeztem jő arcot erőltetni s bevezettem az anyámhoz. De mindjárt kisurrantam a szobából s meuekültem hazulról. Egész nap nem volt kedvem a játékhoz; vendégünk nagyon nyugtalanná tett. Az a szorongás fogott el, amely olyankor szokott rámnehezedni, mikor betegünk volt, s minden oly másnak, szokatlannak tűnt fel a házban : a lámpa, mely a szoba egyik sarkában égett, a bútorok, melyek nem voltak a rendes helyükön, a hang is, amelyen beszéltünk . . . Csak késő este mertem hazamenni. Nellit már nem találtam nálunk ... De apám és anyám róla beszélgettek, halkan, hogy mi ne értsük. Nagyon szerettem volna oda fülelni, de kiküldtek a szobából. Másnap nem jött el s már-már megfelejtkeztem róla. Egy délután azonban az anyám levelet kapott s ebben a levélben valami megdöbbentő lehetett, mert anyám sirva olvasta végig s aztán elsietett hazulról. Ijedtségemben utána szaladtam, de csak annyit mondott, hogy maradjak otthon s vigyázzak a kisebbekre. Visszabandukoltam. De halálos aggodalom gyötört. Az a levél csak Nellitől jöhetett. Hordár hozta, ami nálunk szokatlan eset volt. És anyám könnyei ! Meg hogy elsietett ! Egy egész életet éltem végig néhány óra alatt. Elképzeltem minden elképzelhető szerencsétlenséget. S elhatároztam, leányt. . . hogy meg fogom ölni azt a szőke Este, mikor az anyám hazajött, megtudtam, hogy csakugyan szerencsétlenség történt. Nelli, aki egy hét óta látogatóban volt idefenn, kikereste Pesten a legmagasabb házat, fölment a negyedik emeletre, leugrott és meghalt. Jól sejtettem: a levelet ő küldte. Tőlünk is el akart búcsúzni, szegény. A rokonain kivül, akiknél erre a rövid időre megszállott, senkit se ismert Pesten, csak bennünket, meg még egy urat, akit ez este nálunk is sokat emlegettek. Emlékszem erre az emberre; néjiány évig körorvos volt a mi kis falunkban. Nelli kilenc évig járt jegyben ezzel a doktorral; de a bosszú mátkaságnak soha se jó a vége. A vőlegény egyet gondolt, otthagyta Nellit s eljegyezte egy pesti gyógyszerész leányát. Pedig, úgy látszik, kezet adott rá Nellinek, hogy elveszi, s Nelli komolyabban vette ezt az Ígéretet, mint a másikat, mely velem egykor úgy meggyülöltette a szőke, nevető leányt. Mindennemű férfi-ruhák Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>t> kiállításon érmekkel kitüntetve! VÁGÓ DEZSŐ első pápai féríi-diyatterme, Pápa, Fő-tér-, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.