Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-09-23 / 38. szám

A kenderfonó-gyár. A kenderfonó-gyár ügyében f. hó 9-én megjelent vezércikkünkre vonatkozólag a szegedi kenderfonó-gyár r.-t. levelet intézett hozzánk, melyet közérdekű voltára való tekintettel, egész terjedelmében közreadunk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A „Pápai Hírlap" f. hó 9-iki számában megjelent vezércikkből szívesen látjuk, hogy legalább az ottani sajtó részéről meg van a teljes érdeklődés a létesíteni szándékolt kendergyár ügye iránt, mert így talán mégis remélhető, hogy sok utánjárással és fáradozással megindított kezdeményezésünk, melynél a termelőknek a legnagyobb kedvezményeket biztosítottuk, eredményre fog vezetni és sikerülni fog ott megteremteni ezen iparvállalatot, mely az ottani vidéknek minden téren — mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi téren, — de a munkáskérdés szempontjából is kiszámíthatatlan előnyöket nyújtana. Reflektálnunk kell azonban az említett cikkben foglaltakra főképpen azért, mert a cikk oda konkludál, hogy a gazdáknak az általunk felajánlott árnál többet kell követelniök a kenderért, és rá kell mutatnunk arra, hogy a kérdésnek ilyen irányba terelése feltétlenül a gyár létesülésének meghiúsítására vezetne. Mi ugyanis tisztában voltunk azzal, hogy az ottani gazdák helyes, szakszerű gazdálkodása és a talaj jóminősége folytán a termelendő kender minőségileg elsőrendű lesz és erre figyelemmel mindjárt a legmagasabb beváltási árat ajánlottuk fel, úgy, hogy magasabb ár fizetéséről semmiféle körülmények között 6zó nem lehet. De a cikkben említett próbatermelés eredménye nem is szolgálhat okul,, illetve alapul arra, hogy abból bármilyen irányban következtetések vonassanak le, mert e próbatermelés eredménye mérvadónak két oknál fogva nem tekinthető. Első ok a próbatermelésre használt földterület kicsinysége, mert tudtunkkal csak 200 •~öl területen történt a próbatermelés és egy ilyen kis területen egy évben elért eredmény nem lehet mérvadó arra nézve, hogy nagyobb területeken átlagban milyen termési eredmények érhetők el. A másik döntő ok az idei abnormális, száraz időjárás, melynek kedvezőtlen hatása minden terménynél, különösen a tavasziaknál érezhető volt és melynek folytán pl. a tengeri is az idén a normálisnál sokkal kedvezőtlenebb termést adott. Nem vagyunk kellően informálva arról, hogy éppen Pápán milyen mérvű volt a szárazság, bizonyos azonban, hogy kedvező, vagy csak normális időjárás mellett is a próbatermés kat. holdanként 31 V

4 mm.-nál sokkal nagyobb termést eredményezett volna, és hogy az ottani vidéken kat. holdanként 45—55 mm. közötti átlagtermésre feltétlenül számítani lehet. Főképpen nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azon fontos körülményt, hogy a mi ajánlatunk azon alapra van fektetve, hogy a kendert termelő gazdaközönségnek módot nyujtunk arra, hogy ha akar 50°/

0 erejéig részesedjék a gyás létesítésében is, és így a termelők az általunk felajánlott magas beváltási árat mint minimumot okvetlenül megkapva, ezen felül részesedésük arányában osztoznának velünk a kender kikészítésénél, illetve a kikészített kender értékesítésénél elérendő haszonban is. Azt hisszük, nem kell külön rámutatnunk arra, hogy ezek olyan előnyök, aminőket a gazdaközönség egyetlen más terménynél sem érhet el, és mi ennélfogva nem adjuk fel annak reményét, I hogy az ottani gazdaközönség a saját jól felfogott érdekében a termelés biztosítása által a gyár léte| sítését lehetővé fogja tenni. Szegeden, 1905 szept. 15-én. Teljes tisztelettel Szegedi Kenderfonó-gyár Részvénytársaság. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közgyűlés. — 1905. szeptember 18. — A hétfői közgyűlésen nem voltak többen a v. képviselők, mint harmincan. Hja! nem volt véres kard semmiféle ügyben körülhurcolva, ilyenkor üres a terem, pang az érdeklődés. A jelenlevők azonban annál jobban érdeklődtek az ügyek iránt, ami sűrű felszólalásokban nyilatkozott meg. Mészáros polgármester az ülést 3 órakor megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Baráth Károly, Botka Jenő, Fischer Gyula, Néhman Gábor és Petrovics Mihály városi képviselőket kérte fel. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után napirend előtt több interpelláció volt. Elsőnek dr. Hoffner Sándor interpellált az alagcsövezés ügyében. A mult közgyűlés kimondta, hogy az érdekelt háztulajdonosok az alagcsövezés költségeinek 2/

3-át kötelesek fizetni. Hogy a határozat végrehajtható legyen s a költségek közadó módjára legyenek beszedhetők, ahhoz szabályrendelet kell, kérdi a polgármestert: hajlandó-e ilyet sürgősen megalkotni ? A polgármester válaszában kijelenti, hogy szabályrendelet alkotása a kivitelt késleltetné, a háztulajdonosok aláírással kötelezik magukat a költségek fedezésére. Dr. Hoffner szerint a tanács ez esetben az anyagi felelősséget el kell hogy vállalja; ki fizeti máskép azoknak járulékát kik nem irnak alá abban a reményben, hogy majd ha a szomszéd pincéjéből elvezetik a vizet, az övékéből magától elmegy. A polgármester erre azt válaszolja, hogy aki nem ír alá, azt nem kötik össze a főcsővel. A választ a közgyűlés tudomásul veszi. Lampérth Ferenc az iránt interpellál, hogy a veszprémi uton a Szélesvízhez vezető egy átjárót, mért nem ott készítik, ahol a közérdek s az ottani lakosság is óhajtja ? A polgármester kilátásba helyezi, hogy személyesen tart még helyszíni szemlét s ennek eredmónyekép intézkedik, ami megnyugtató tudomásul szolgál. Bottka Jenő az iránt intéz kérdést a polgármesterhez, hogy az alagcsövezési munkálatokat a meghozott határozat után megfogják-e azonnal kezdeni? A polgármester válaszolja, hogy mihelyt a határozat jogerős lesz, a kulturmérnökséget sürgős intézkedésre hivja fel. E választ is egyhangúlag tudomásul veszi. Dr. Löoy László a kenderfonógyár ügyében interpellál. Egy óv óta húzódik ez ügy, pedig ha valahol, itt lehet el mondani, hogy „periculum in mora", mert élelmesebb szomszédvárosok e nagyfontosságú gyárat is elkaparinthatják orrunk elől. Kérdi, hogy mit szándékozik ez ügyben a hatóság tenni. A polgármester válaszában bebizonyítja, hogy a hatóság minden lehetőt megtett, úgy látszik a közönségben nincs meg a kellő érzék és kedv. Folytatólag is állandóan érdeklődni fog és minden lehetőt elkövet a gyár létesítése érdekében, amit a közgyűlés szintén tudomásul vesz. Végül Győri Gyula intéz kérdést abban a tárgyban a polgármesterhez, hogy a múltkori nagy tűz alkalmával a vizvezetéki tartályból állítólag kifogyott volna a viz. Ha ez igaz, nagy tűz esetén nagy veszedelemnek nézünk elébe. A polgármester és a rendőrkapitány felvilágosításai megnyugtatják úgy interpellálót, mint a közgyűlést, hogy a tartályban megvolt a kellő mennyiségű viz (két és félméter magasság közvetlen a tüz. után) s a fecskendezést ép azárt szüntették be, mert a sok vizfecskendezés miatt a falak már repedezni kezdtek. Következett a napirend, melynek első pontjaként néhai József kir. hercegnek a Margitszigeten felállítandó szobrára 50 K-t szavaztak meg. — Névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadták a városnak a dunántúli ref. egyházkerülettel kötött ama szerződését, melynek értelmében az ókollégiumi épület emeleti részeit az ipariskola céljaira évi 1100 K bérért 6 évre kivették. Itt csak Néhman Gábor említette meg, hogy kivánatos lenne, ha a harapódzott el ijesztő mértékben, mikor a népszínmű virágzásnak indult. Az olcsó dicsőség — a színészek ez aranyhegye — mindenkit arra csábított, hogy parasztszinész legyen. A borjuszáju ingujj s a lobogó gatyaszár kultuszának azonban meg volt az az árnyékoldala, hogy a színészek egy java része elparlagipsodott és oly tempókhoz szokott, hogy határozottan élvezhetetlenné vált más darabokban. Hubay például egy előkelő lovagot játszott s minthogy a súgót nem hallotta, hasból ilyen kacskaringósan extemporizált: — Kedves grófnő, kutya legyek, ha nem állok a kötélnek. A derék Halmi ezt az irányt remekül tudta szatirizálni. Ráfogta Réthy bácsira, hogy azon a vidéken valahol Horatiót játszotta Hamletben és az első felvonásban kurtaszárú pipával a foga között, így szólította meg a kedélybeteg dán királyfit: — Szerbusz, Hamlet ecsém. Hát izé . . . azt hallottam, hogy az apád lelke fölvetette magát a „ragyás sziklánál". Ez a ragyás szikla tudvalevőleg a Vén bakancsosban játszik szerepet és így szakasztottan Réthyre vallott. De Halmi tréfáiban még tovább ment és egyszer az udvaron egész komolyan felszólította Réthy bácsit, hogy játsza el vele vendégszerepelve Petur bánt, mert ő maga Bánkkal akar megmérkőzni. — Nem nekem való az szógám, — szabadkozik Réthy — Tiborcot csak elmotyognám valahogy, de már Peturt nem tudnám. — Ne féljen semmit bátya, átírtam én azt egészen a maga szája ize szerint. íme egy mutató belőle. És azzal elkezdte hangosan szavalni Réthy csikós dialektusával és elparasztosított szöveggel azt a második felvonásbeli jelenést, midőn Petur ragyogó forradalmi ékesszólással Bánkot kapacitálni igyekezik az összeesküvésre : Meráni vászoncseléd, nem kell itt soha, Zsidó, jakhec, héber, jordán, Makkabeus, nekem, mihelyt feje Búbján korona van, mindegy; Mert szent előttem a királyom, De már annak a vászoncselédnek Szubordinációval sehogy se tartozom. Hej, mikor Pozsonyban kirakták A sok bankót és kárbunkulust: Thuringinak tátva maradt a szája, Hogy álla ottan Andris, hátul egy Sarokban — Andris, a magyar király . . . Pirulva rágta bajuszát a magyar s te Bánk A subáját rángattad, hogy lépjen előre. Honnan a fityfiringös fityfenéből Került az a tömérdek aprópénz? Hé? Bánk! nem felelsz? — Belefagyott a szád? Tovább nem folytathatta, mert Réthy olyasforma muzdulatott tett, mintha makrapipáját akarná a parodizáló fejéhez vágni és Halmi jónak látta menekülni. Lehet-e mosolyunkat visszafojtani, ha meggondoljuk, hogy a legragyogóbb művészetnek és a legselejtesebb modorosságnak egy és ugyanaz a szülőanya : a tetszés vágya, a siker. Mert a festett világ minden modorosságának birlalója meg van arxól* győződve, hogy az ő modora roppant tetszetős és mindaddig hiszi azt, mig a modor őt magát is birtokba nem. veszi és szánalmas fabábbá nem degredálja. De mikor tetszést aratni oly édes! Ezt mondta Atta Troli is, Heine, a világgyülölő medvéje. E medvének a művészhiusága minden művészettel foglalkozónak közös vonása. Hanem persze a hivatottból művészt alkot, a hivatatlanból pedig modoros fajaukót, vagyis szánalmunkra és mosolyunkra egyaránt érdemes Delobellet. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért több kiállításon érmekkel kitüntetve! ^^r^^ CZ^ ID W^

J ^^ ^^ Sfeí Mindennemű férfi-ruhák első pápai férfi-diyatterme, Pápa, í^ő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.