Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-08-26 / 34. szám
II. évfolyam. 34. számPápa, 1905. augusztus 26. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Városunk terjeszkedése. ii. Pápa is azon szerencsétlen városaink közé tartozik, amelyeknek terjeszkedése nagyon nehezen mehet előre, mivel latifundium és hozzá hitbizományi latifundium zárja — úgyszólván — körül. A latifundiumok tehát nemcsak a közgazdálkodás kárára szolgálnak, hanem amint városunk példája is ékesen bizonyítja, a városok célszerű terjeszkedésének is útjában állanak. Hogy egy kiválóan jellemző' esetre hivatkozzunk, tudva van, hogy pár hóval ezelőtt az Esterházy-ut vasútra vezető jobb oldali részét tisztviselők akarták megvenni, hogy ott szép és modern utcavonalat építsenek és ezért kat. holdanként 8000 koronát ígértek a hitbizomány tulajdonosának. Mit értek el e nagyon szép summa felajánlásával? Semmit. A telket nem adták. Hogy mi okból, azt nem keressük, csak azt jegyezzük meg, hogy e nemes tervnek az elejtésével megakadt az Erzsébet-városrész óhajtott tovább fejlődése és — hogy úgy mondjuk — stílszerű kiegészítése és vele egyéb kulturális, közlekedési intézmények, mint a milyenek lettek volna az Erzsébet-városi állami óvó és elemi iskola, villamos motorok használata a főutcán végig, ami villanytelepünknek s ezzel városunknak hajtott volna hasznot. Továbbá a városrész ilyen kiegészítése segített volna a helybeli lakásmizerián s amit első helyen kellett volna említenünk, azok a rég kívánt intézmények, pl. az igazságügyi palota, a külön törvényhatósági épület (ezt is régtől fogva óhajtjuk) stb. efféle alkotások mindaddig komolyan számításba sem jöhetnek, amig az ezen hivatalokkal járó tisztviselők tisztességes lakásairól előre gondoskodás nem történik. A vasútvonal jobb oldalának kiépítése rendkívüli lökést adott volna e szép terveknek, azonban a hitbizomány hétfejű sárkányként ül a telkeken s mintha csak a kolchiszi aranygyapjút őrizné, nem ereszt oda senkit, hogy az úgy is kevés hasznot hajtó térségen letelepedjék. S itt önkénytelenül is eszembe ötlik a mostani Pápa tulajdonképeni megalapítójának, Esterházy Károlynak, a kiváló egri püspöknek emléke. E derék férfiú még a XVIII. század második felében, hogy úgy fejezzük ki magunkat, szabályozta városunkat. A régi várrendszerből eredő szabálytalan és kis helyre szoruló házépítkezésből úgy mentette ki e várost, hogy szakmérnökeinek meghallgatása után, új terjeszkedési irányokat szabott neki. Hogy ezt végrehajtsa, lecsapolta a nagy tavat, illetve mocsarat, amely a város keleti oldalán szorította vissza a város kiterjedését, — a Bakony-erét s a Tapolcza útját új, szabáflyozott mederbe kényszerítette s három hosszú új útvonalat, nagy töltésekkel, építtetett úgy, hogy valamennyi jó messzire kifut a városból s mindannyi a központban, a templom-, vagyis a piac téren találkozik egymással. Ez utak közül kettő, az u. n. Hosszú-, most Jókai-utca és a vasútra vivő Eszterházy-út hatalmasan elősegítette városunk fejlődését, amennyibán az előbbi egészen, az utóbbi majdnem egészen szegélyezve van szép házsorokkal. A harmadik út, a Grófi-út magára hagyatva fut el ugyan a Gróf-kert mellett, de nemsokára ennek is a jobb oldalán házak kéménye eregeti füstjét az út szélén álló nyárfák magas koronája fölé. (Ha t. i. a hitbizomány beleegyez.) Mert bármint vonzza is a vasút maga felé és köré az építési kedvet és legyen bár mélyebbenfekvő is az említett harmadik út melletti terület, a város terjeszkedési erejének egyrésze mégis ide fog nehezülni s pár évtized múlva, hacsak valami katasztrófa nem ,jön közbe, az u. n. Tó-kertek síkján új utcasorok glédája köszönti az arra menőt. íme, ily rendkívüli lendületet adott Pápának Esterházy Károly püspök, aki e A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. L t i jegyzetek. Szt. Imrénél. Ódon egyház dombtetőről Letekint a sikra, Lába alatt ott terül el A Marosnak sikja. Maros mentén, mintha látná — Ahogy egykor látta — Mezid bégnek rabló hada Készül a csatára. „Jó vitézim, szpáhik, csak azt A Hunyady Jánost! , . . Föl, jancsárok, védjen Allah! Üssünk rajta már most!" Szablya villog, magyar vezér El is esik nyomban. A törökök táborában Nagy riadalom van. „Allah harcolt értünk, hajrá, Örvendezzünk már most! . . Egyszer csak kit látnak újra? Hős Hunyady Jánost. „Föltámadt a magyar vezér, Haj, mindennek vége ..." Jó Mezid bég fölszállott .a Hetedik menyégbe. . . . Szent e mező, ódon egyház Áldva tekint rája, Megszentelte Kemény Simon Önfeláldozása. Kenyérmezőn. Harsányan zenq a bércről szerte-szét „Báthory, hol vagy, élsz-e még? 1 1 Bt lenn ritkulnak a tömött sorok, Csüggedten küzdenek a magyarok. Aléltan hull lóról le a vezér, Kebléből vastagon bugyog a vér. És újra zeng a bércről szerte-szét: „Báthory, hol vagy, élsz-e még ?" Az elbágyadt, sebzett vezér figyel, Az ismerős hang szivéig visz el. „Föl véreim, mienk a győzelem, Kinizsy jő, a hangját ösmerem!" Új rendbe áll a megzavart sereg ; Kinizsy túl, sötétlő föllegek. Hej, a lörök két tüz közé kerül, Túl és innét szabdalják emberül. Hegyek mögé mosolygva száll a nap, Török sorok, mint kéve, bomlanak. Mire a nap hegyek mögött lemén, Fut a pogány a Marosvölgy ölén. S győzelmi tor — ugyan mi volna más ? — Világra szóló roppant áldomás. Körcskuti Jenő. Szerelmi láz. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Szabó Aurél. I. Nagy figyelemmel hallgatta az asszony, amit a férfi mondott. Csendes félhomály ült le a verandára és csak ketten voltak. — Azt hiszem körülbelül húsz éves k iráig tud szeretni a férfi azzal az olthatatlan szomjúsággal, mely az ifjúban felébred, midőn egy éjszaka megH FERENCZ JÓZSEF KESERUUlZ az egyedül elismert kellemes izii. természetes bíisliajto szer. -^O
