Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-08-12 / 32. szám

II. évfolyam. 32. szám. Pápa, 1905 augusztus 12. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Felekezeti iskolák segélye. Városunk műit évi költségvetésében a hitfelekezeti iskolák fenntartására segély címén 26.374 kor. szavaztatott meg, A pénzügyi bizottság a város gazdasági, illetve pénzügyi helyzetére való tekintettel — legutóbbi ülésén 13.000 kor.-ban javasolja a hitfelekezetek tanügyi segélyét megállapítani. Ezekkel szemben vannak számosan, akik a hitfelekézetek által fenntartott iskolák segélyezését elvben ellenzik s azok részére semmiféle segélyt sem akarnak adni. Azok, akik a felekezeti iskolák segélyezését egyáltalában gáncsolják, nem a város pénzügyei szempontjából vizsgálják e kérdést, hanem a segély megtagadásával szorítani akarják a felekezeteket iskoláik állami kezelésbe adására. Nem tartozik a jelen cikk keretébe azon vitába belemenni, mely az állami és felekezeti oktatás hívei között folyik, hanem tisztán csak annak megállapítása tartozik ide, hogy a város nehéz pénzügyeit figyelembevéve, mennyi azon összeg, amelyet tételes törvény alapján a városnak viselnie kell. Ha a tételes törvényt tartjuk szem előtt — aminthogy arra is kell helyezkednünk — akkor a három álláspont közül egyiket sem fogadhatjuk el. A minden segélyt megtagadni kívánók álláspontja tételes törvénybe ütközik. Beleütközik pedig a népoktatásról szóló 1868: XXXVIII. t.-c. 23. és 35. §§-aiba, amelyek világosan kimondják, hogy »oly községekben, hol a hitfelekezetek nem tartanak fenn a törvény rendeleteinek megfelelő' népiskolát ... a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeket felállítani.« (23. §.) Ezen törvény szerint tehát nem lehet kitérni az alól, hogy a város a népoktatási költségekhez hozzájáruljon, mert hisz ha a felekezetek iskolákat fenn nem tartanak, vagy fenntartani nem tudnak, a város maga tartozik ezen intézetekről gondoskodni. Kérdés azonban, hogy a hitfelekezeti iskolák segélye meddig terjedjen, illetve meddig kell terjednie. Városunk nehéz pénzügyi viszonyait, számos megoldásra váró, terhes és nagy péuzáldozatokkal járó feladatokat és beruházásokat tekintve: elvként a legnagyobbfoku takarékosságot kell vallanunk. Mindent meg kell adnunk, amire a törvény kötelez, vafgy amire a felekezeti oktatás megszűnte esetén a törvény által kötelezhetők volnánk, de ezen túl mennünk nem szabad, mert városunk fejlődésének anyagi feltételeibe ütköznék. Városunk egész jövője függ attól, hogy helyesen, gazdaságosan és takarékosan, (Fé^ám tellett igazságosan tudunk-e közjövedelmeinkkel bánni. Az igazság az, hogy a felekezeti iskolák a községi iskolát pótolják; tehát az, ami a községi iskolára volna fordítandó, a felekezeti iskolák segélyezésére fordítandó. Minthogy pedig a már hivatkozott 35. §. szerint: »a községi népiskolák ter1 heit első .rendben a község viseli, mely e célra minden . . . polgár és birtokosra külön adót vethet ki«, és minthogy: »ez adó . . . az állami egyenes adóknak 5°/

0-át meg nem haladhatja«, világos, hogy ezen az összes pótlékolható adó 5°/

0-a képezi azon összeget, melyet a hitfelekezetek által fenntartott és minden tekintetben feladatuk magaslatán álló népiskolák fenntartására, segélyezésére fordítanunk kell. Ezen összeg fizetésére, illetve adására, ha a hitfelekezetek iskoláik fenntartására szükséges, az 1893 : XXVI. t.-c. 9. §-a értelmében is kötelezve vagyunk, mert úgy ja hitfelekezetek, mint a községi iskolák állami segélyt csak az esetben kaphatnak, ha »az 1868 : XXXVIII. t.-c. 35. §-a alapján kivethető iskolai pótadó ki van merítve«. Tehát akár a felekezetek tartanak fenn iskolát, akár a községek, akár végre azért, mert a község a népiskola felállítására és fenntartására a kellő anyagi erőt nem képes egészen előállítani (43. §) s az állam létesíti azt: az 5°/

0 pótadó alól a község lakosai nem szabadulhatnak. így rendelkezvén a törvény, a város gazdasági helyzetét figyelembe véve, városunk túlságos anyagi megterheltetését kell látnunk a múlt évi költségvetésbe felvett 26.374 koronában, sőt a pénzügyi bizottság 13.000 koronás javaslatában is. Az 1905. évi költségvetést alapul véve, minthogy 215.006 korona volt az összes állami adó, a hitfelekezetek által fenntartott iskolák segélye csak 10.750 korona 30 fillért és nem 13.000, még kevésbbé 26.374 koronát tehet. A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. BORI7, DERŰ. Illatos hársfa árnyékában ülve Vidultam a szép nyári táj felett S ábránddal, tervvel eltöltött lelkemben Tarka jövőnek képe lebegett. Ifjúságomnak erőteljes vágya — Magasra törve — szárnyald szivem' S a biztató reménynek puha karján Elszenderedni jól esett nekem, Elgondolám; mi légyen fenkölt, nagy cél Miért a vágy, előre törni készt ? Dolgozni ? tudni vágyni sok-sok mindent — Óh boldogító e szomj, bár emészt ! óh szép vagy ifjúság, szép' vagy nayyon ! Midőn friss az erő a szívbe', karba', Mikor sokkal kecsegtető jövendő Csal feljebb — bűvös fénykörébe tartva . . . De im' előttem lassú tipegéssel Éltét átküzdött öreg ember jön Szemén bágyadt fény, ajkán unottság ül, Arczárói eltűnt ifjúság, öröm. Hol itt a tüz, a merész vágyak tüze ? Azért küzdött hát magas célokért, Hogy elbágyadva hervadjon el akkor, Midőn küzdelme szirtfokára ért ? Óh hát mért küzdjek én is jó hiszemmel, Ha a harc után az lesz majd a bér: Hogy elmosolygunk ember gyarlóságán S belátjuk, hogy küzdésünk mit sem ér. Az emberiség nagy közös céljáért Közösen küzdeni: ez a hivatás ? — De ha elérnénk a legmagasabb célt : Lemondás lenne részünk semmi más! Az emberiség ha elérné célját S élne zavartalan és boldogan, Lelkükben a féreg akkor is rágna, Ha nem tudja meg ott túlnan mi van ? Oh ez borzasztó ! — hát azért az ember, Hogy növény- s állat-módra elpusztuljon Annélkül, hogy többet mint növény s állat Természet titkaiból ö se tudjon. Csak lemorzsoljuk ezt a rövid éltet S azon túl hivatás nem vár reánk ? És eltűnünk mint eltaposott féreg : Születtünk, voltunk s aztán meghalunk . . . ... És mig sötét töprengés nem hagy nyugtot Ifjú barátim' serge ott közéig Dalolnak, nevetgélnek mind ahányan, Friss szellöcske arcukra pírt lehelt. Ember ! lelked sokszor oly telhetetlen Ki nem tudná békítni semmi sem, Máskor meg lételed' is odadobnád, Hogy csünghess percnyi, drága édenen . Mosolygok én is, eltréfálok vélök, Kigyúl a napfény kedélyem egén — Véteknek tartanám zavarni őket Olyasmikkel, miken töprengtem én. Koyács Lajos. Halálkeresés. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Palástliy Marcell. Este óta kóborolt az utcákon. Nem mert h^amenni. Hátha keresték már ott ? A nagy körúton a házak tövében osont el, hogy ismerőssel ha találkozik, rá ne ismerjenek. A rendes kávéházához közeledve, átcsapott a túlsó sorra és amikor egy csomó vidáman, borosan beszélgető ember jött feléje, bemenekült egy szük sikátorba. Nem akart ismerőssel találkozni, nem akart senkivel a volt társaságából beszédbe elegyedni a leszámolásnak ezen a nagy éjszakáján. Es hátba már megsejtették, hátha már tudják a dolgot ? Es milyen hosszú ez az éjszaka, épp ez. Es ebben a nagy sötétségben átmenni a másikba, az FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izíi természetes C^- hashajtó szer.