Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-29 / 30. szám

II. évfolyam. 30. szám. Pápa, 1905. julius 29. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: PetŐn-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Á közgyűlés és az építési szabályrendelet. A legutóbbi városi közgyűlés szokatlan határozatot hozott, t. i. méltányossági szempontból megengedte, hogy az egyik legfőbb forgalmú utcán, a Kossuth Lajos utcán, az építési szabályrendelettől eltérőleg, a régi vonalon épüljön fel egy emeletes ház. Érd emes e határozattal foglalkozni két okból, először: törvényes-e a közgyűlés emez eljárása; másodszor: lehet-e méltányosságból eltérni építkezésnél a főutcavonaltól ? Ami az elsőt illeti, vitatkoznunk is fölösleges azon, hogy az építési szabályrendelet, mint minden más szabályrendelet, mindaddig, míg megváltoztatva vagy a belügyminisztertől hatályon kívül helyezve nincs, a városra nézve kötelező erejű. Rajta tehát túl nem teheti magát a közgyűlés önkénye, hanem annak engedelmes/ kedni tartozik. Es ha hiba van benne, előbb e hibát kell paragrafusaiból eltüntetni újabb ponttal belügyminiszteri megerősítés mellett s csak azután szabad alkalmazni tzt az új szabályt az előforduló eseteknél. Oly világos ez s közgyűlésünk minden tagja már többször tapasztalhatta is szabályrendeleteink ily módon való érvényesítését és mégis most, a legfontosabb szabályrendeletek egyikének alkalmazásánál bizonyos autokratikus önérzettel tette túl magát közgyűlésünk a törvényesen megerősített és még mindig életben levő építkezési szabályrendeleten. Igaz ugyan, hogy maga a városi tanács járt elől e dologban rossz példával, tehát őt terheli jórészben a felelősség súlya, amennyiben az említett szabályrendelet 91. §-a ellenére hozta a kérdést a közgyűlés elé. Ez a pont világosan megmondja: hogy a tisztán építési ügyekben a városi tanács határoz I. fokon, másodszor a közigazgatási bizottság. Városi közgyűlésről itt egy szó sincs. Tehát joggal kérdezzük: hogy ezen tisztán építési ügyet mért hozta a városi tanács a szabályrendelet ellenére a közgyűlés elé? Ha még olyan lett volna ez az ügy, amelyre az említett szabályrendeletben világosan szóló paragrafus nincs, akkor érthető lenne a közgyűlés megkérdezése; de az adott esetben nagyon is szembetűnő világossággal beszélt a szabályrendelet, talán épen e miatt a világosság liiiaU volt szükség a közgyűlésre, hogy ott aztán a szabályrendelet intézkedő pontja a nem érvényesülés emésztő homályába tétessék. Hogy a belügyminiszterileg megerősített és meg nem változtatott szabályrendeletek és a városi közgyűlések hatáskörei ily bizalmas viszonyban lehetnének egymással, azt hisszük egyetlen város tanácsa sem merné állítani. Még méltányossági szempontból sem I Méltányossági szempont! Igen érzékeny szó! Ahol igazságot mérnek, onnan nem szabad hiányoznia. A városrendezésnél és utcaszabályozásoknál is kell keresni az igazságot és akkor a méltányosság fogalmának esdő tekintetétől bizony-bizony ellágyul a biró szive és másképen itél, mint azt a szigorú paragrafus parancsolja. Itt eszembe jut az a szobrász, akinél megrendeltek egy mellszobrot, de mivel a megrendelők nem birták kifizetni a teljes árát, nem tartotta ugyan vissza a szobrot, de a maga iránti méltányosságból, mert nem kapta meg a teljes kialkudott összeget, a szobor orrát megcsonkította. Épen így van ez egy utca szabályozásánál is. Ha bármiféle okból be nem tartják a megállapított s esztétikailag is elfogadható vonalat csak egyszer is, akkor az az utcavonal olyan, mint a megcsonkított orrú szobor, — csúf. Az esztétikában, szimmetriával dolgozó építészetben, ennélfogva szépítésre is törő utcarendezéseknél is, nincs helye a méltányosságnak. Ott be kell tartani a szabályos vonalat, külöuben az egész utcaszabályozás fából vaskarika. Nálunk nagyon divik; méltányosságA „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. SOBSTRAGEDIA. Sólyom valtam sok évvel ezelőtt, A végtelent verdeste büszke szárnyam, Sötéthullámú tengerek fölött Fürödve a fényes lég-óceánban. Örök erő és ifjúság volt részem, Nem volt szükségem álmodnom, pihennem, Földön s napon túl örök röpülésben Éltem fönséges, szabad végtelenben. S aztán egyszer csak valahol, véletlen Egy galambot sodort elém a végzet, Fehér volt és ártatlan — s elvesztettem • Ifjúságot, erőt, fényt, öröklétet. UGAROLAS. Omlik a föld fekete habja, Hullámot hány az eke rajta, Öreg paraszt — tán ezer éve Ugyanő túrta évről-évre — Nagy nyugalomban szántogatja. S ím, a csoroszlya megcsikordul Es fölszakad a földi porbúi Egy rozsdás kard . . . Elhallgat félve A pacsirta, s az árokszélre Egy vén holló kereng le zordul. Rozsdás vén kard ... A szántó róla A tapadó hantot leszórja, Szánt szótlanul és sejt a lelke, S néz nagy hosszan, néz elmerengve A századot látott hollóra. Bodor Aladár. Kaland a vasúton. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Zöldi Márton. Este tiz óra tájt a vasúti étkező kocsiban a pincérek sürögve hordják le az asztalokról az evőeszközöket. Az étkező-kocsiban már csak egy vendég maradt. Selraei Tivadar, a gazdag fakereskedő, ki lassan szörpölgette teáját. "Éppen szivarra gyújtott rá, mikor a szomszéd asztalnál az egyik pincér azt mondja a másiknak : — Az a zsebmetszőnő nem is jött vacsorázni. Az ám nem jött be, — mondotta a másik pincér. Selmeit ez a néhány szó kiváncsivá tette. Megkérdezte az egyik pincértől : — Valami zsebmetszőnő utazik velünk ? A pincér diszkréten mosolygott: — De milyen ! Azzal felkapott egy nyaláb tányért és kiment a kocsiból. Selmei nem kérdezősködött tovább. Elvégre, gondolta, zsebmetszők mindenütt vannak, miért ne lehetnének a vonaton is. Kissé rideg, önző ember volt ez a gazdag fakereskedő. A zsebmetszők például. csak akkor kezdték volna érdekelni, ha az ő tárcáját fenyegették volna. De erről szó sem lehetett a jelen pillanatban. Az elsőosztályu vasúti kocsiban — évi bérletjegye volt ugyanis — egyedül utazott. Úgy éjfél tájt meg szokta vesztegetni a kalauzt, hogy magára maradhasson. Nagyon jól tudott aludni a vonaton. Néha olyan mélyen, hogy alig birták felkelteni. Tiz perc múlva fizetett és elindult a kalapja felé. Útközben bekandikált a többi kupéba, vájjon nem ötlik-e szemébe valami gyanús nőszemély. Olyan, akiben esetleg a zsebmetszőnőt felfedezhette volna. Mert sokat olvasott internacionális zsebraetszőnőkről, kik rendesen szépek s többnyire elegánsak. Szeretett volna látni egy ekzemplárist, A revü meddő maradt. Azok a nők, akiket a kocsiban látott, nem voltak se szépek, se elegánsak Többnyire élemedett hölgyek és jelentéktelen bak! fisok, kik családjukkal utaztak s nagyokat ásítottak n FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az eg-yedül elismert kellemes ízííl természetes liashaj ó szer.