Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-15 / 28. szám

De mi ne térjünk el tárgyunktól. Ne kövessük ezeknek az érdemes uraknak elcsépelt ízléstelenségeit, csak szögezzük le azt az épületes tényt, hogy mikor a szövetkezeti eszmének ismertetése végett jönnek ide, akkor minden tényük és minden szavuk a legdurvább megsértését foglalja magában annak a nagy ideálnak, amiből a szövetkezeti eszme fakadt, annak a magasztos fogalomnak, amely kizárólagos forrása a szövetkezeti gondolatnak: az altruizmusnak. Aki a szövetkezeti eszmét önmagáért akarja, aki a szövetkezeti eszmében rejlő üdvös erőt a nép javáért akarja mozgósítani, az nem hirdethet egyidejűleg olyan igéket, amelyek lábbal tiporják az altruizmust. Pártoskodó kortestanyát talán lehet szervezni a gyűlölség és szenvedélyesség hangzatos frázisaival, de előállani a szövetkezeti eszme apostolaként és ugyanekkor egymásra uszítani egy városnak békés polgárait, ez annyira összeférhetetlen, ez annyira ellentmondó a szövetkezet alapgondolatával, hogy könnyű megalkotni véleményünket arról, apostolok jártak-e városunkban, avagy farizeusok. De egyébként is könnyűvé tették nekünk ezek az urak, hogy róluk véleményt formáljunk. A gyűlésnek vezérszónoka eléggé jellemezte az egész mozgalmat akkor, amidőn a hallgatóság előtt valóságos dicshimnuszt zengett Luegerről, Bécs város hirhedt polgármesteréről. Követendő példaképen állította a hallgatóság elé a reakció eme sötét lovagját, akire minden magyar ember csak megvetéssel gondol. Csodálatos dolog, hogy éppen most, a nemzeti felbuzdulás legforróbb napjaiban, amikor a nemzetnek minden hazafiasan gondolkodó tagját annyira áthatja a minket évszázadok óta fojtogató osztrák-politika gyűlölete, hogy éppen most történhetik meg városunkban az, hogy dicsőítik Luegert, aki elvakult dühében fennen hirdeti nemcsak a legádázabb magyargyűlöletet, de hirdeti azt is, hogy az osztrák-politika végcélja nem lehet más, minthogy a fekete-sárga zászlók diadalmasan vonuljanak be minden magyar városba. Ennek a Luegernek dicsőítése nem egyéb, mint a nemzet mostani szent küzdelmének egyenes megtagadása s nagyon rosszul kezdi meg működését a szövetkezet, amely ilyen auspiciumok mellett indul el népboldogító (?) útjára. A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: A keresztény munkásképző-egyesület kerti helyiségében vasárnap délután tartotta meg alakuló közgyűlését a Pápa városi és vidéki keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A gyűlést Szeift István nyitotta meg rövid beszéddel s utána Szalánczi Andor ismertette az összejövetel célját. A vendégkép jelenlevő dr. Hutkay Lipót tanár, az egri egyházmegye papja felszólalása után kimondották a megalakulást és megválasztották a szövetkezet elnökévé Botka Jenőt, alelnökévé Mura Fülöpöt, igazgatósági tagokká Nagy Vilmost, Mátz Józsefet és Molnár Józsefet. A A felügyelő-bizottság tagjai lettek: Migály Károly (elnök), Gaal János, Szeift István, Hekler János, Arányi József, Schlosszer István, Keresztes Gyula, Bornemisza József, Legény Ferenc, Matkovics Pál, Ács Ferenc, Nagy Károly, Nóvák Ödön, Mászi István, Rumpold János, Rásy Gyula, K. Németh János, Erdélyi József. — Póttagok lettek: Pados József, ifj. Szekfü János, Huiter Pál, Pomher Mihály. Azután Tauber Géza jegyző előolvasása s Egán Lajos magyarázása mellett az alapszabályokat vitatták meg, melyet csekély változtatással elfogadtak. A szövetkezet működését akkor és olyan arányban kezdi meg, mikor a jegyzett részvények árai befolytak s mikor az igazgatóság a rendelkezésre álló összeg nagysága felöl határozott tájékozódást szerezhet. végett a keresk.-ügyi miniszterhez terjesztette fel. Hosszú vajúdás és többszöri véleménykérés után, végre a minisztérium folyó évi 26.939. számú rendeletével jóváhagyta az alapszabályokat, s így a Perutz-gyár saját házi betegsegélyző-pénztára rövid idó'n belül megkezdi működését. TARKA ROVAT. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. A jövő héten városi közgyűlés lesz, amelyen a cipőgyár segélyezése és a kórház ügye fognak mint legfontosabb tárgyak szerepelni. § A pincék víztelenítése ügyében f. hó 8-án tartott értekezleten elhatározták, hogy a fő alagcső költségét a háztulajdonosok házbér-adójuk arányában fogják viselni s a munkálatot a város azonnal megkezdi, amint az érdekelt pincetulajdonosok aláirják a kötelező nyilatkozatot. Ha azonban nem irnák alá mindnyájan, úgy közegészségi szempontból az eljárás ellenük foganatba fog vétetni. Minthogy a közigazgatási hatóságnak módjában áll az egyes háztulajdonosokat az alagcsövezési hálózathoz csatlakozásra szorítani, az érdekelt háztulajdonosok bizonyára nem fogják bevárni a törvényes eljárás megindítását s önkényt aláirják a szükséges kötelező nyilatkozatot. — A szövögyári betegsegélyző-pénztár alapszabályainak jóváhagyása. A városi tanács még 1903 december 24-én felhívta a szövőgyárat: külön betegsegélyzö alakítására, minek folytán a gyár kidolgozta alapszabályait, s azt jóváhagyás Éjjeli g-yakorlat. „Éj van. Csend. A nyugalomnak éje. A menny holdas, csillagos ... Mit csinálsz Te most ?" Bizonyára szenderegsz boldogító édes öntudatlanságban s míg Reád borul az álom aranyszínű fátyola, látod a tiszta lelkek tündéri szép képeit. Nem bánt a nappal zaja, nem a mindennapi élet gondja. Nyugat felől enyhe szellőcske kél és meghozza neked, meghozza csendes álmodnak az én sóhajom, mit távolból, az erdő magányából röpítek Feléd ... Erdőben vagyunk. Összeverődtünk tisztásán, kik nem leszünk tényleges résztvevői az éj csöndjében majdan lefolyó vértelen harcnak, melyre a délután rekkenő melegében indulának ki a derék magyar honvédek. Most már elfoglalta mindegyik csapat a maga helyét. A három hegyet, mely az erdőt , szegélyezi, tábori örsök szállták meg. Kiállították őrszemeiket, egyet-egyet kiugró sziklafokokra, egyet-egyet meg a komoly, öreg tölgyfáknak sűrű lombjai közé. És lesnek és várnak. De mi nem vagyunk velük. Mi lenn vagyunk a völgyben elterülő erdő tisztásán, a mi hivatásunk igen egyszerű és röviden ennyiből áll: jelenlétünkkel emelnünk kell az ünnepély fényét. Fényét? Fénye ugyan kevés van az éjjeli gyakorlat ünnepélyének. A fény fenn ragyog az égen, a növekvő hold szelíden mosolygó ábrázatán, a csillagok derűs sugáraiban, mik megcáfolni látszanak a mondást, hogy ők immár kiégtek. És mégis, mintha amott, hol az út bekanyarodik az erdészlak felé, mégis fénylenék valami, csillogás látszik, kardnak és szuronynak csillogása. Figyeljünk csak. Messziről, 2000 lépés távolból meghallatszik az éj némaságában, amint egy kis csapat halad előre. Hányan is lehetnek csak? A gyakorlott fül azt is ki tudja venni. 5—6—7, de mégis 10 ember, az ellenfél elöjáröre. Tehát jönnek már, akik hivatva vannak áttörni a tábori Örs vonalán s felkeresni a főcsapatot, amelytől elszakadtak s amely a valóságban csak a gyakorlatvezető ezredes fantáziájában van meg. A lépések közelednek, a járőr már csak vagy 20 lépésnyire van tőlünk. Nézzük meg őket. Amint kiindulunk s léptünk alatt megzörren a száraz avar, halljuk a vezényszót: „Tüzelni balra, az ellenséges járőrre!" Hohó, tévedés, barátaim, azok ki tudja merre járnak még, mi békés szemvölgyi kastély hálószobájában folyt le husz esztendővel ezelőtt. Ifjabb Palásthy János gróf, a vadászatról hazatérve, zárva találta a felesége lakosztályát. A komorna, aki a rjagy dörömbözésre ajtót nyitott, ijedten így kiáltott fel : — Szent Isten, a méltóságos űr ! — Miért rémült meg annyira? — kérdezte a gróf csodálkozva. A leány semmit se felelt, a gróf pedig végig ment a hálóteremhez vezető folyosón. Mikor a grófné ágyához lépett, a fiatal asszony mélyen aludt. — Klára! — szólalt remegő hangon, miközben idegenül nézett körül a hálószobában. A grófné felnyitotta szemét s mosolyogva, kedves csodálkozással susogta : — Visszajött ? A gróf egy pillanatig együgyű arccal bámult a feleségére, aztán sebzett tigrisként felordított A sarokban egy csillogó kardot pillantott meg. Örült módjára rohant a kard után s magánkívül ordította: — Mi ez? A grófné lehunyta a szemét, s félig aléltan, a rémülettől szinte halálra válva, rebegte." — Öljön meg 1 Pár perccel később a gróf megtalálta a gazdáját is; egy osztrák huszártiszt volt, aki szoborszerű mozdulatlanságban állt az előszoba garderobeszekrénye mögött. A feldühödt férj ekkor érthetetlen lovagiasságot követett el; első felindulásában nem a csábítóra rohant, hanem az alig pihegő asszonyra fordította pisztolya csövét. Mire a csábító ismét az eszébe jutott, ez már kiugrott az elsőemeleti ablakból. A grófné belehalt a sebeibe, a huszártiszt pedig, akivel a gróf 24 óra múlva megverekedett, sértetlenül távozott a párbaly színhelyéről. Parancsnoksága még az nap este táviratilag áthelyezte egy csehországi ezredhez. „A törvényszék — fejezte be a lap a szomorú tudósítást - persze azonnal megindította a vizsgálatot. A gróf iránt, akinek egy öt esziendős fiacskája van, megyeszerte általános a részvét." — íme, méltóságos úr, egy sereg érdekes kútfő, szólott a káplán egy nyaláb könyvvel és aktával a kezében. Tekintete most egyszerre a kis grófra esett; a fiatal ember, halálosan elsápadva meredt az előtte fekvő ujságkötetre. A káplán megdöbbenve kérdezte : — Valami baja történt ? De e pillanatban ő is észrevette a polcon heverő újságot, s a pillanata megakadt a cimen, mely a borzalmas tragédia fölött állott. A káplán lesütötte a szemét s halkan rebegte : — Tehát mégis megtudta, amit husz esztendő óta titkoltunk . . . Szegény kis grófom, bár megkímélhettem volna ettől a pillanattól ! ... Ez az a perc, amelytől mindnyájan rettegtünk . . . S gyöngéden tette a kezét a fiatal ember fejére, aki őrült módjára kimeredt szemmel ült a helyén. De hirtelen egész, testében megrázkódott, a kebléből fuldokló zokogás tört elő, s görcsösen borult a fiatal pap vállára, aki szeretettel ölelte magához. — Csak sirjon, sirjon, ez talán megkönnyíti a szivét . . . A kastély tornácán ekkor ebédhez csöngettek : a gróf fölállott, s végigsimította tüzelő homlokát. Egy pillanatig még gondolkodva nézett maga elé, aztán csöndesen megindult az ajtó felé . . . — Jó Istenkém, ne engedd, hogy belepusztuljon — mormolta a szegény káplán aggódva. A kis gróf szó nélkül haladt végig a folyosón, s úgy rémlett neki, hogy valami testetlen árnyék megy az Ő képében a cimeres arcképek alatt. Mintha csak álmában látta volna, ahogy egy szelid, fehér arcú nő, egy kékszemű madonna,' hirtelen leszáll trónjáról, s eltűnik a fekete semmiségbe. S utána komoran, a bánattól meghajolva botorkázik egy boldogtalan férfi, akit mindeddig legjobban szeretett az egész világon . . . Kostreinitzi (mm meiieto Király-forrás Savanyúvíz. — Legtisztább, szénsavdús, lythion tartalmú asztali és gyógyviz. =z