Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-01 / 26. szám

II. évfolyam. 26. szám. Pápa, 1905 julius 1. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>H- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kolm Mór fiai és Wajdits' Károly urak üzletében is. Keresztény csak kereszténynél... Egy héttel ezelőtt ugyané helyen adtunk kifejezést ama reményünknek, hogy a lezajlott választási harcban kettészakadt város polgárai ismét egyesülnek s egyesült erővel törnek elcre a város boldogulásának közös útján. A város igaz érdekei iránt való szeretetünk, a város békéjét kereső valódi jószándék adta tollúnkba a reménynek szavait, s ime rövid egy hét után kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy nagyon, de nagyon —- csalódtunk. Másnap hogy a cikk megjelent, szenzációs falragaszok hirdették, hogy: »Jön! jön !-,..« Kern arról beszélünk, hogy ki jött, nem is ismerjük azt az urat; a modern közgazdaság egyik leghatalmasabb eszméjét, a szövetkezeti eszmét jött propagálni. Ezen nincs semmi megbotránkozni való, e miatt bátran jöhetett volna akár- az apostoloknak egész seregével, még ebben a tényben magában nem láttuk volna jóakaratú cikkünk cáfolatát. Ami elszomorító volt azokon a falragaszokon, ami e város békés polgárait valósággal megdöbbentette.az a falragasznak végső.mondata volt. Homlokegyenest ellentétben a mi cikkünk intenciójával, állandósítani akarják ott azokat a válaszfalakat, melyeket —- most már világosan kiderül — a képviselőválasztás alkalmával a 48-as nagy eszméket csak takaróul felhasználó felekezetieskedés emelt. ^Szűnjenek meg a pártkeretek !« mondottuk mi, »hisz a politikai elv, melyet | mindkét párt egyaránt hirdetett, diadalti aratott, nincs tehát se ^yőző, se legyőzött*. »Láttátok kik vannak velünk, kik vannak ellenünk« ezt mondja az a falragasz, amely egyenesen követeli ezek szerint, hogy a pártkeretek fennmaradjanak. Amig hiveket kellett szerezni, amig szavazókat kellett toborozni, addig program tnbeszédben, köriratokban, kortes-szóuoklatokban következetesen tagadták, hogy a párt j felek?zeti alapon szervezkedett. Uton-utfélen : hirdették, hogy a felekezetek közti békét' nem akarják megbontani, fennen hangoztatták a liberalizmust, az egyenlőséget. Elmúlt a választás, lehullott a lepel s előttünk áll nyersen és bántóan a felszólítás: »keresztény csak kereszténynél vásároljon !« Ilyen nyíltsággal, cinizmussal a felekezeti türelmetlenséget még soha ebben a városban nem hirdették. E városban eddig a felekezetek között harc nem volt, egyben volt csak harc, volt nemes vetélkedés: a hazafias erényeknek, a magyar kulturának istápolásában. Hogy e városnak közönsége ekkora változásokor mént volna" b^r -sztiTÍ, "azt mi' nem hisszük. Sőt ellenkezőleg ma is erős meggyőződésünk, hogy egypár, a választási kudarcba fúlt ambició most sem fogja a régi jó szellemet megrontani, s ha ez az ambició még ágaskodik is egy-két letört vezérben — tábort, mely őket kövesse, nem fognak többé találni. Kétségtelen dolog az, hogy egy választás alkalmával személyi okok s egyéb ázubjektiv szempontok is irányacíők lehetnek a pártok megalakulásánál. Mi szentül megvagyunk győződve, hogy a pártnak mindazon tagjai, akik valóban szivükön viselik a város igaz érdekét, minden közösséget meg fognak tagadni azokkal, akik most már uyiltan a felekezeti türelmetlen-, ség szítására vállalkoztak. Meg fogják tagadni a közösséget, tudatában annak, hogy Krisztus a kereszténységben a szeretet vallását alapította. A Es' ez a meggyőződés érleli meg bennünk mégis újból azt a reményt, hogy az, amit mi múltkor és mindig, midőn alkalom volt rá, hangoztattunk, hogy csupán egymás megértése, egymás megbecsülése s a kölcsönös szívbéli jóindulat lehetnek egy józan polgárság irányeszméi, nem volt pusztába kiáltó szó, nem volt csupán lelkünknek naiv álmodozása. Ha talán ma megtévelyednek is némelyek és hozzászegődnek azokhoz, akik nem átallották e városban először kiadni a vészes jelszót: >Jieresztén^ csak kereszténynék. majd talán nem is sok idő múltán, ha keserű kiábrándulás révén is, megtérnek ők is a helyes ösvényre s ismét elkövetkezik a város és a haza üdvére az »erők egységének« ideje. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A fogadott iiii. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Vértesi Arnold. — A nyáron, hogy falun voltam, csinos, értelmes arcú fiúoskát láttam a kis libapásztorok közt. Szinte kivált a többi közül. — Ki fia vagy te ? — kérdeztem a gyereket. — A Sós Nagy András édes szüléméké — felelt a fiú bátran. Az anyja éppen arra jött. A kukoricaföldre igyekezett ki az urához s megállt egy kicsit a libapáston. —y Az enyém, kérem alásan, az enyém — szólt az asszony. S megsimogatta a gyereket. Meg is pirongatta gondos szeretettel : — Ne te ne, hogy kiizadtál már megint. — Lovacskáztunk, édes anyám — szólalt meg a földön guggoló két kis leány közül a nagyobbik — Tóli fölvett ,a hátára, oszt úgy szaladt velünk. — Ejnye de furcsa neve van — mondtam én. — Furcsa ám — mondta az asszony — az már szent igaz, hogy furcsa. Az apám lelke se hallott olyan nevet : úgy bivják, hogy Anatol. Hát mi meg azt mondjuk : TóM. Ugy könnyebben esik. De egy istennyila. Nem is tudom, hogy lehet becsületes keresztény embernek olyan nevet adni. Még a kalendáriomban sincs. — Hát miért keresztelték úgy ? — Hiszen nem is mink kereszteltük úgy, instálom. Csak úgy kaptuk, kérem alásan. Ugy ide pottyant közénk az istenadta kis bogara. — Hisz azt mondta az iméut, hogy a maguké. — A mienk, persze hogy már most a mienk ; de igazában mégsem a mink, csak úgy tartjuk, mintha a mienk volna. Láttam, hogy egyforma karaj kenyeret ad a fiúnak is, meg a kis leányoknak is. Azután, hogy megint összekötözte a motyóját s odább készült, azt mondja nekem : — Ha tetszik, hát elmondom, hogy került ide az a gyerek. Nyolc esztendeje annak, hogy egyszer estefelé az uram éppen szénát kaszálni volt a Nyakigláb árendásnak és még nem jött haza, akkor éppen alkonyodni kezdett, hát megáll egy pesti kocsi a mi kis házunk előtt s azt kérdezi egy kövér asszonyság, aki kiszállt, hogy én vagyok-e az a Sós Nagy Andrásné, akinek a múlt héten fia született, de meghalt ? Én vagyok, mondom arra, Isten nyugosztalja kis porontyomat; hát mit akarnak ? Azt mondja az asszonyság : hát dajkaságba holtak volna egy kis csecsemőt, ha elfogadnám . . . így volt, kérem alásan. Mert tetszik tudni így közel esünk Pesthez, hát gyakran hoznak ki hozzánk gyerekeket dajkaságba. De énhozzám még sohasem hoztak, csak akkor egyszer. Hát gondoltam, miért ne fogadnám el ? Ha már az Isten elvette az enyémet, hát megszoptatom ezt az idegen gyereket. Ugy hozzám simult szegényke, mintha én volnék az édes anyja. Na hát csak hagyják itt, mondom, gondját fogom viselni. Arra beszólt a kocsiba a kövér asszonyság s kiszállt onnan a másik. De micsoda szépséges szép fiatal teremtés! A paraszt asszony még most is úgy beszélt róla, mint valami tündérről : — Szinte megesett rajta a szivem, mikor láttam, hogy olyan fiatal és olyan gyönyörű. De nagyon sápadt volt és sirt szegényke. Láttam, hogy ez nem olyan cselédféle, mint akik ide kihordják a gyerekeket dajkaságba. Mondtam is neki, hogy ne sirjon, nálam jó dolga lesz a gyerekének, ámbár nem értett egy kukkot sem abból, amit neki mondtam. Nem tudott az istenadta magyarul. A kövér asszonyság beszélt helyette. Az megalkudott velem: tizenöt forintot kapok hónaponként. Megörültem neki, hogy az Isten ilyen szerencsét adott, mert nagy sor az kérem alásan, auuyi pénz ilyen szegény népnek. — Megfizették pontosan ? — Meg eleinte, úgy, vagy egy esztendeig. Nagy becsületben is tartottuk a gyereket. Az uram nyükösködött ugyan egy kicsit, hogy no nem kellett volna fölfogadni, elég nekünk a magunk gyereke^ Sirolin,, ISSSös^ tüdőbetegségeknél, légzőszervek lmrutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után adatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4=-- kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).