Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-06-24 / 25. szám

jék el a szivekből a keserűség, ne verjen gyökeret a mindennél rútabb bosszúvágy, maradjon távol a gyűlölködés, legyünk mindnyájan éppoly jó barátai egymásnak, mint voltunk annak előtte. Legyünk jó barátok, jó magyarjaim. Véssük eszünkbe: ha nem vagyunk egymásnak jó barátjai, akkor nincs is egyáltalán jó barátunk, mert a magyarnak kerek e világon nincs barátja senki, köröskörül és messze ellenségei a népek s a magyarok Istene is csak akkor visel rá gondot, ha nem keríti hatalmába e nemzetet »a visszavonás és durva irigység«. —ör— Ismét új gyár. Az „ismét" szó persze kissé érthetetlen. Hát van már vagy lett már ój gyár Pápán ? Nem tud róla senki. De arról igenis tud, hogy „Új gyár" cim alatt nem egyszer irtunk e hirlap hasábjain egy kenderfonógyárról, melynek létesültét melegen óhajtottuk attól a meggyó'zödéstől vezettetve, hogy nemcsak ipari szempontból kívánatos létesülése, de hozzá a földmivelő gazdák fontos érdekei fűződnek. A kendergyár azonban megfeneklett; talán nem merült el végleg a sekélyesebb vizben, de mindenesetre előbb nagy erővel ki kell emelni belőle, hogy aztán a mély vizre ismét kiúszhassék hajója. Most ismét új gyár ki sért. Egv bécsi cég adott be cipőgyár létesítése tárgyában folyamodványt a városhoz. A folyamodvány így szól: Tekintetes városi képviselőtestület! Tisztelettel van szerencsém Pápa r. t. város tekintetes képviselőtestületének tudomására adni, hogy Pápa város területén egy nagyszabású cipőgyárat szándékozom létesíteni. E gyárat 200 munkás kézi- és 9 villamerőre berendezendő gép munkája erejéig kivánom egyelőre berendezni, melyet azután a szükséghez képest nagyobbítani és kiterjeszteni akarok. Nagyon természetes, hogy ezt csak abban az esetben vagyok képes megtenni, ha a tek. képviselőtestület a szándékomat kellő jóakarattal és megfelelő jóindulattal fogadja és támogatja. Ezt a jóakaratot, ezt a jóindulatot különösen három irányban kérem és pedig, ha kegyeskednék a tekintetes képviselőtestület: 1. Kétezerötszáz négyszög méter kiterjedésű telket díjmentesen adományozni a létesítendő gyár felépítésére. 2. Tizenöt évi községi pótadó és kövezetvámmentességben részesíteni és végül 3. Gyáram világítási és ipari céljaira felhasználandó villamerőnek mérsékelt árszabás mellett átengedésével a gyár üzemét előmozdítani. Miután több vidéki város vau, mely gyáram létesítéseért lelkesedik, de én Pápa városában óhajtanám csak gyáramat felállítani, mély tisztelettel esedezem, miszerint méltóztassék részemre fentebb körülirt kedvezményeket megadni és ezáltal a gyár mielőbbi létesítését lehetővé tenni. Gyártelepem tervrajzát '/. alatt bemutatom és egv ben megjegyzem, hogy gyáram ném akar és nem fog a helybeli iparosoknak konkurreuciát csinálni, mivel gyáram csak termelni fog Pápán, de kicsiben i az áruit értékesíteni nem fogja. Sőt az a célom és j óhajom, hogy a kisiparosok gyáram nyújtandó elő| nyeinek kedvezményeit élvezzék és munkájuk által (gyáramban állandó és. biztos jövedelemre Lehessenek szert. Magamat és ügyemet a tek. képviselőtestület jó indulatába ajánlva vagyak Bécsben, 1905 junius 14. Teljes tisztelettel Joliann Schier, bécsi lakos, cipőgyáros X. Raaberbahngasse 21. A folyamodvány érdemével eddig a város egy fóruma sem foglalkozott. Úgy halljuk, a polgármester előbb a helybeli cipészekkel óhajt érintkezésbe lépni s megtudni tőlük, hogy vájjon nem ütközik-e az ő érdekeikbe, nem veszélyezteti-e az ő exisztenciájukat a cipőgyár létesülése. Ezt ugyan részünkről nem hisszük, mert a helybeli cipészeket az végeredményben egész hidegen hagyja, hogy vájjon a kereskedők bécsi avagy pápai gyárból szerzik-e be kész cipőiket, egyes megrendeléseket pedig a gyár nem végezhet, ennek a vele kötendő szerződésben okvetlenül kikötve kell lennie. Azt a közönséget pedig, mely a mindenkor szolidabb és megbízhatóbb kézműipart pártolja, ettől nem fogja az eltéríteni, hogy a gyári cipő nem Mődlingből, hanem Pápáról való. Más kérdés azonban a szubvenció kérdése. A városnak 2500 Q-méter területek nem igen állnak rendelkezésére. Ha a gyár céljaira ekkora területet át akar adni, akkor magának is vásárolnia kell. 6 — 8000 koronán alul pedig megfelelő helyen nem tud a gyárnak alkalmas területet kapni. Hogy ezt az áldozatot meghozza a város, idefenn többé semmi nyoma sincs ; apját, testvéreit, I e két esztendő óta egyszer se látta, érintkezés kö-' zöttük nincs. Ez a kis számkivetett gyermek lesz^ az ön növendéke és én meg vagyok győződve róla, hogy ön tudatában van hivatásának. II. Egész éjjel nem tudtam lel u..yni a szememet. Hatalmas vágy kergetett, hogy minél hamarább a gyermek mellett legyek, akinek úgy éreztem, sürgős és nagy szüksége van rám. Azt tudtam előre, hogy nagyon jó barátok leszünk, mert a kicsi leány szivének bizalma kell, hogy felém forduljon, ha a gyermekben csakugyan él egy ösztön, mely a szeretet felé vezérli. Mikor aztán szembe álltam vele, olyan megindulás fogott el, hogy alig tudtam valamit dadogni. A nevelőnő, egy rozsdás képű, szikár német leány, tüstént panasszal kezdte. — Nem szeret tanulni. Olyan lusta, hogy mozogni se akar. A növendékem, ellentétben a két szőke testvérével, akiket látásból ismertem, vézna kis fekete leány volt, kemény hajjal. De nagy sötétkék szeme volt, nedves fényű és kissé bizalmatlan tekintetű. Valami öregség volt ebben a tekintetben, gyanakvás és csalódottság. A gyermek ijedős volt és valami fáradtság látszott rajta, olyan forma, amilyet nagy rémület után érez az ember. Én úgy tapasztalaltam, hogy azoknak, akik azt állítják, hogy a gyermek lelke csak futó benyomások befogadására képes, nincs mindig igazuk. Vannak hatások, amelyek a gyermek lelkéből szinte kiirthatatlanok és uehezebben enyésznek el, mint a felnőtteknél. Ezen a gyermeken egy nagy rémület uralkodott, félt mindenkitől és gyanakodott mindenkire. Nagy idő telt el, amíg odáig jutottunk, hosiy a növendékem szemében, ha reám tekintett, azt az idegen kifejezést többé nem láttam. Fösvény beszédű volt, de amit mondtam, szívesen hallgatta. Ha észrevettem, hogy valami bántja, nem sajnáltam a fáradságot, hogy az okát kifürkésszem, anélkül, hogy őt magát faggattam volna. Lassankint azonban ezek a nyomozások feleslegesek lettek, mert maga mondott el nekem mindent. így azután egy titkos szövetség fejlődött ki közöttünk, kis lelke kibontakozott előttem és nekem módom lett rá, hogy ügyeljem őt és bántódásoktól megóvjam. A süket néni, Ágnes kisasszony, szenvedélyes elbeszélő volt és mi mindig úgy intéztük a dolgot, hogy ezt a kedvtelést Eliz kisasszonyon, a nevelőnőn elégíthesse ki, aki viszont kávé mellett egy örökkévalóságon át képes volt elüldögélni. Minden fájdalomtól azonban az én kis növendékemet meg nem óvhattam. Egyszer, karácsony táján átmentünk Domoszlóra, Csendy Boldizsárékhoz, akik a generálissal rokonságban voltak. Itt Ágnes kisasszony egy új fotográfiát fedezett fel. A generálist ábrázolta a két gyerekével. Meglátta Hortense is. Sohase fogom elfelejteni azt a kifejezést, amely az arcát eltorzította. Csak szorongattam a kis kezét és simogattam a haját. A vékony ajkacskáit összeszorította, hanem este, amint mentünk haza a szánon, belékapaszkodott a karomba és zokogott az egész úton szakadatlanul. III. Három esztendő alatt a csákányosi kastélyban csak annyiban történt változás, hogy Águes kisaszszony még süketebb lett, mint volt, a német Eliz kisasszony helyére pedig az angol Miss Mary jött, aki minden tradició ellenére kövér volt. Két passziója valamint a pótadómentesség nem megvetendő kedvezményét megadja, ahhoz biztosíték kell arra, hogy valóban ily tekintélyes számú férfi-munkást fog-e foglalkoztatni a gyár, mint amennnyiről beadványában beszél. Némi kételyeink vannak ugyanis e tekintetben, mert azt halljuk, hogy olyan cipőgyár, mely villamos gépekkel dolgozik és 200 munkást foglalkoztat, fél Magyarországot képes gyári cipővel ellátni. Azt pedig nem képzeljük, hogy a tervbe vett gyár ily nagyszabásúnak készülne. Ha azonban igen, s a város a kivánt kedvezményeket hajlandó lenne megadni, akkor a szerződés megkötésénél a legnagyobb óvatosságot ajánljuk. Városunk anyagi helyzete nem engedi meg, hogy ingyen telkekkel olyan könnyedén dobálódzunk. A VARMEGYÉRŐL. * Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 28-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés összehívását tudvalevőleg a tavaszi közgyűlés ama határozata tette szükségessé, amellyel kimondta, hogy a nyugdíj alapjövedelmének elégtelensége következtében a megszavazott nyugdijak fedezhetők nem lévén, e tárgyban egy öttagú bizottságot küld ki. Nincs kizárva azonban, hogy e közgyűlés jó alkalom lesz a törvényhatósági bizottságuak arra, hogy ősi jogának és hivatásának megfelelőleg az alkotmány védelmében állást foglaljon. A közgyűlés napirendjén egyébként a következő fontosabb ügyek lesznek : A vármegye közönsége által megállapított nyugdíjaknak az 1905. évben miként való fedezése tárgyában kiküldött bizottság javaslata. — M. kir. belügyminiszter 118668/904. számú leirata a vármegye 1905. évi házipénztári költségvetése tárgyában. — R. t. Pápa város képviselőtestületének a városi helypéuzdíjszabályzat módosítása tárgyában hozott határozata. — Ihász Lajos és társai, valamint az érdekelt községek elöljáróságainak kérelme az Ajka-Tósok-T.-BeréndLö'rinte-Kolontár-Devecseri útnak, mégis CsékutLőrinte községeket, illetve pusztákat összekötő utaknak a vicinális utak közé való felvétele tárgyában. — A m. kir. belügyminiszternek 47932/905. számú leirata a járási számvevői intézmény életbeléptetésével kapcsolatosan felmerült kiadások mikénti fedezése tárgyában. — A vármegye alispánja alatt az ébadóról és ebtartásról alkotott megyei szabályrendeletet a m. kir. belügyminiszteri leirat értelmében átdolgozva — bemu'.atja. — A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület 681/1905. számú javaslata a törvényhatósági muukásközvetítő kinevezése tárgyában. — Devecser község képviselőtestülete a közvolt. Az egyik, hogy nagyon szeretett aludn-', a másik hogy mindenáron magyarul akart tanulni az ispántól Volt módja mind a kettőben. Ahányszor a születése, vagy nevenapja következett a generálisnak, Hortense mindig levelet irt az apjának. A leveleket én fogalmaztam és a kisleány reszkető keze alig tudta lemásolni. Hosszúnak nem volt szabad lenni, mert a kisleány félt, hogy a hosszúért megharagszanak. Ezek voltak a legkeservesebb napjaink. És egy hétre a levél elküldése után pontosan érkezett mindenkor egy — láda. Tele ajándékkal, könyvvel, játékkal. De levél, irás, egyetlen betű se, soha. Még a szállítólevélen is a kereskedő neve állt, mint feladóé Az ajándék ott volt halomban, Hortense azonban nem nyúlt hozzá soha. IV. Hanem a negyedik esztendőben, januárius derekán, mégis csak lejött hoz/ánk Madits tábornok. Nem minket látogatott meg, hanem a temetőt. Nem is egyedül jött, a fiacskáját hozta koporsóban az édesanyja mellé. Hortense keservesen zokogott, mikor a szegény kis bátyja tragikus sorsáról értesítettük. A boldogtalan fiút a ló rúgta agyon a lovaglóiskolában. A koporsót a vasúttól egyenesen a temetőbe vitték, a generális se jött ki a kastélyba. A gyermeknek, mialatt a temetőbe kisértem, egyre patakzottak a könyei, de mikor a temetőkapuhoz értünk, ijedten állt meg. A könyes szemét rám emelte és halk, tétovázó hangon kérdezte tőlem : — Szabad nekem a papa előtt is sirnom ? . . . Egyenest odavezettem az apjához. A generális nagy szál ember volt. Mióta nem láttam, a vöröses haja jócskán megszürkült, a szerua alatt