Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-06-17 / 24. szám

II. évfolyam. 24. szám. Pápa, 1905 junius 17. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Temetésre szólnak a harangok. Bánatosan zeng keresztül hangjók az ország minden lakójának szivén. Akit temetnek, azt minden magyar ember ismerte és minden magyar ember szerette. Hogy is ne szerette volna, mikor látta, érezte és tudta, hogy igaz pártfogója a magyar nemzet ügyének, hathatós szószólója igazainknak, fárad hat'lan munkása közügyeinknek. A királyi család legmagyarabb — talán egyetlen egészen magyar — hercege halt meg . . . Meghalt hosszú élet után, mely üdvös volt a hazára, melynek áldó hatása intézményekben marad fenn s száll át az utódokra. S halála nem jött váratlan, régen el voltunk készülve rá s gondolva arra, hogy mink volt nekünk József kir. főherceg, mégis szeretnénk perbe szállni a halállal: mért kellett őt körünkből kiszakítania? Hisz amerre nézünk az országbau, mindenfelé látjuk munkásságának, a nemzet iránt való igaz jó indulatáról tanúskodó működésének nyomait. Honvédelmünk, közművelődésünk, közgazdaságunk sokat, nagyon sokat köszönhet az ő fáradhatlanul munkás és a nemzeti dicsőségért rajongó szellemének, az emberszeretet terén maradandó alkotások fűződnek nevéhez. ^Válságos napokat élünk. Ha valaha szüksége volt a nemzetnek jóbarátokra, szüksége van ma. S annak, ki a királyi ház tagjai közül mindenkor legjobb barátja volt a nemzetnek, ki nyelvben és érzékben egyaránt magyar volt, éppen most kellett örökre eltávoznia, mikor jóindulata, felvilágosító, megértető szavaira a nemzetnek oly igen szüksége lett volna. Méltán gyászolja e haza minden fia József kir. herceget. Megilletődött lélekkel, könnyes szemmel kisérjük a távolból utolsó útjára a legmagyarabb, a valóban magyar királyi herceget. A választás hete. A lefolyt hét a programmbeszédek hete volt. Mindegyik jelölt kifejtette a választó közönség szine előtt programmját s a hét folyamán a korteskedés már a beszédek hatása alatt folyt. A függetlenségi és 48-as párt hivatalos jelöltjének Hoitsynak programmbeszédje alkalmából a függetlenségi párt több kitűnősége érkezett városunkba. Elükön megérkezett, akire eleinte nem is számítottunk, a párt nagynevű vezére: Kossuth Ferenc s az ő és táborkarának megjelenése feledhetetlen szép nemzeti ünnepnappá tette Pápa városa számára piros pünkösd hétfőjét. A nemzeti szellem, mely január huszonhatodikán kelt létre városunkban, üdén és frissen lengedezett e napon. Áthatotta a .sziveket, át az elméktt s fellángolt a hazafiasság szent tüze a keblekben, midőn a népszabadság atyjának Kossuth Lajosnak hozzá méltó nagy fia, neve és eszméi méltó örököse megjelent közöttünk és az egyetértés magasztos igéit hirdette. Részben Kossuth Ferenc és táborkara beszédeinek, részben Pápa város lakossága komolyságának és józanságának volt köszönhető, hogy — bár ha nem is nagy zajjal, de annál hevesebben folyt minden részről a korteskedés, — a választási mozgalom el nem fajult és a szenvedélyek nem vergődtek uralomra. Reméljük, hogy a választás maga is így fog lezajlani s bármily heves lesz a mérkőzés, nem fog csorba esni városunk hírnevén. Adja Isten, hogy így legyen * A programmbeszédek. Dr. Prikkel Marián. Dr. Réthei Prikkel Marián folyó hó 11-én d. e. 11 órakor tartotta a fő-téren programmbeezédét, a választó polgárok rendkívül nagy sokasága előtt. A gyűlést Marton Antal pártelnök nyitotta meg és miután néhány szóval a megjelenteket üdvözölte, felkérte dr. Prikkelt programmbeszédének megtartására. Beszéde elején tiltakozott az ellen a híresztelés ellen, mintha ő bármiféle vallásfelekezeti momentumot akarna a választásba belevinni. Ő, ki mindig liberális és 48-as volt, igéri, hogy megválasztatása esetén bár kis ember, de A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. MESE. Ali egy bús tündérvár, hallgatag áll régen Fény ködös Keleten, Nagyhortobágy-szélen, Szomorú királylány árván, búsan lakja, Hej, be ritkán száll ki a postagalambja! Szomorú királylány rózsaszínű fénybe' Ül a bús könyöklön, köny gyül kék szemébe, Szőke haja szálán számlálgatja újra: Az ö lovagjának merre van most útja? S valahol valahol Nyugat rengetegjén Bujdosik egy lovag, száz seb ég a mellén, Száz fenevadat már legyűrt csorbúlt kardja, S haj, új ezer támad siílyosb viadalra . . . . . . Hej a mese végét ki tudja, ki tudja ? Van-e az erdőnek kivezető útja ? Megtörik-e végül az a nehéz átok ? Csorbúlt kardú lovag, szomorú királylány, Valami jó csillag vigyáz e reátok ? Bodor Aladár. A siker. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Papp Dániel. Kustár egy juliusi délutánon az irói körből jött ki s hűvösebb mellékutcákon át igyekezett a belvárosba. Amint a komplikált, zeg-zugos úton haladt, az Erzsébetváros egy csöndes utcácskájában valaki erősen megragadta szürke rendingóját. Egy fiatal nő volt, agyontollazott florentinerben, tarka selyemblúzban, s csudálatos arccal, mely fiatal volt és fakó, naiv és visszataszító, s karakterét egy eszményien pisze, de májfoltos orrocskától nyerte. Az író csudálkozva nézett rá. — Mit akar maga ? Az ismeretlen botrányosan mosolygott. — Csatlakozni akarok önhöz. — Kicsoda maga ? — Én a siker vagyok — felelte a no. — Siker Mária Sybilla. Érti ? Kustár csöndesen bólintott. — Igen ? ön a siker ? Na, ez szép . . . Nem voltam elkészülve erre a találkozásra. De mondja csak, mit keres Ön itt ilyen forró nyáron ? Miért nem időzik például Biarritzban, kedveltjeivel, a hires párisi Írókkal ? Vagy miért nem ül esetleg a Kipling gőzyachtjáu, tartani a kormányt ? . , . Mit . . . Honnan e furcsa szeszélye, néni ? Mária Sybilla összecsapta a kezét. * — Jé, de szemtelen ! — Nem szemtelenebb, mint maga — felelte Kustár. — Mit kapaszkodik maga az emberbe, mikor senki sem hivja ? Menjen a dolgára és hagyjon engem békén. Ezzel otthagyta a nőt és átvágott a túlsó sorra, de Mária Sybilla utána sietett s egy fóllépéssel mögötte maradva, tovább sziszegett a fülébe, mint a kigyó. Egy rendőr látta a jelenetet s el akarta fogni a nőt, de nem tette s így rosszul járt, mert megkapta volna az ezüst érdemkeresztet. — Valaha szivesebben fogadott — sziszegte Kustárnak Mária Sybilla. — Híjába szalad előlem, mikor hosszú sovány diák volt s az első szatiráját küldte be az újságnak (szépen letisztázva), az éjszaka róiam álmodott mégis. S én hallgattam önre . . . Egy vörösbajszu szerkesztő fiakkeren indult keresni önt, az ismeretlen talentumot s fölavatta Önt a haza reményének. Az ifjút emlegetni kezdték s szegre került a tubákszinü felöltő, melynek bársonygallérját ön számos izben sajátkezüleg összevarrta. Volt egy kis pénz, egy kis hirnév . . . Kustár meg nem állhatta, hogy ne válaszoljon_ Siro/iíL voSS tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajinatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkmt 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).