Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-20 / 20. szám

fizethetik úgy, mint a gyárak, vagy drágábban kell megfizetniük, mint most. Hiszen épp az a baj, hogy most a munkás a csekély napszámból nem képes megélni és így kénytelen kivándorolni, ami pedig nemzeti szempontból óriási kárára vau az országnak Azt a munkást, amelyik az olcsó napszámból nem tud megélni, semmiféle kivándorlástól visszatartani nem lehet. Kisgazdáinknak ellenben egy csepp okuk sincs tartani a magasabb napszámtól, mert hiszen ők maguk családjukkal végzik a mezőgazdasági munkát. Ha az önálló vámsorompók fellításával az osztrák gyártmányok beözönlésének gátat vetünk, a magyar iparos megélhetését biztosítjuk. A munkás keresethez jut, a pénz az országban marad ; így a kisgazda is felesleges termelésére fogyasztót talál s a nemzeti jólét forrásai buzognak. Nagyon csalódnak hát azok, akik mezőgazda­ságunk tönkretételét féltik az önálló vámterülettől, még ha egy-két évig némi nehézséggel járna is gabonatermésünknek a külföldi piacon való elhe­lyezése, csakhamar olcsó fogyasztást biztosítana az ipar fellendülése, ami dúsan kárpótolná a pár évi áldozatot. Nagy befolyást gyakorolna gazdasági viszo­nyainkra az íf, hogy az önálló vámterülettel a kül­földi tőke itt nyerne elhelyezést; sok osztrák gyáros itt állítaná fel gyárát és ezer meg ezer munkást foglalkoztatna, akik mint fogyasztók az ipar, kereske­delem és gazdaság fellendítését is elősegítenék. Minden amellett bizonyít, hogyaz önállóság, a sza­bad rendelkezés, az önálló gazdálkodás képezi a nemyet boldogulásának alapját. Azt követeli tehát a nem zet és magyar társadalom érdeke, hogy gazdasági ügyei felett önállóan rendelkezzék. Nagy társadalmi átalakulásoknak nézhetünk elé az önálló vámterület felállításával és az élet­viszonyok oly változását várhatjuk, amelyek a nem­zet szellemi és anyagi erősbödésére vezetnek. —j­A város háztartása. Most hagyta el a sajtót az a terjedel­mes számvevői munkálat, amely a városi háztartás 1904. évi. adatait, a város vagyo­nának mérlegét foglalja magában. A szám­adás összeállítása Freund Ferenc városi főszámvevő szakértelmét és ismert ügy­buzgóságát dicséri, tartalma pedig azt a megnyugvást keltheti a képviselőtestület tagjaiban s a város egész lakosságában, hogy városunk pénzkezelése egészen szabá­lyosan történik s olyan kellemetlen meg­lepetéseknek nem lehetünk kitéve, mint Sokszor nyargaltunk a tábortól nem messze esó' bor­mérésekből haza, de a nagykaput akárhányszor csukva találtuk. Nem azért fújja azonban magyar fiu a takarodót, hogy a későn érkező magyart be ne eresz­tené a kapun. így osztán sokszor besurrantuuk a néma táborba. Egyik bajtárs, a rászedhetetlen Horváth-Szalai, már annyira megszokta az ilyen kegyelem kapunyi­tást, hogy azt gyakorlati alkalmazásba vette. Egyszer aztán — regruták álltak őrségen — olyan büszkén talált felelni a vártaparancsnok „Wer da ?" kérdé­sére, hogy az ujonc-sorompőr fegyverbe akarta szó­lítani a legénységet. Már el is ordította a „Gverausz" első felét, mikor a még kívül álló Horváth-Szalai bedördült az ajtón : — Herrstöllt, te marha ! Ilyképp megkímélvén a vártaszoba kemény nyoszolyám békességben alvó legényeket; a taka­rodó után érkező Horváth-Szalai hetykén ellépett a haptákban álló sorompőr előtt, aki úgy nézett utána, mintha generális lett volna. Pedig csak altüzér volt a Horváth-Szalai s arról nevezetes, hogy mikor a takarodót fújták, Ő csak akkor szokta az utolsó pohár bort rendelni. Ha nem volt pénze, ivott hitelbe . . . amilyenben vármegyénk pénzkezelésénél csak a közel múltban volt részünk, vagy mint amilyenben szerencsésnek mutatkozó versenytársunk Szeged lakossága részesült, melynek utolsó zárószámadása — mint a fővárosi lapokból olvastuk — 200.000 kor. hiányt tüntetett fel. A zárószámadás végén a pénzügyi bizott­ság nevében, mely az összes számadásokat alaposan felülvizsgálta, Krausz Józef N. elnök és dr. Antal Géza jegyző beható jelentésben számolnak be munkájuk ered­ményéről. A jelentést, mely városunk finan­ciáira nézve több igen figyelemreméltó meg­jegyzést tesz, közérdekű voltára való tekin­tettel e helyütt egész terjedelmében közöljük ; A pénzügyi bizottság május 3-án tartott gyűlésén tárgyalta Pápa város házi- és egyéb pénztárainak 1904. évről vezetett számadásait, s a tárgyalás folyamán fölmerült észrevételeit és javaslatait a következőkben van szerencsénk a tek. városi képviselőtestület elé terjeszteni: A házi pénztár köliségvetésszerü bevétele az 1904. évben 326.102 korona 87 íill., költség­vetésszerü kiadása 320.409 korona 45 fillér volt, s pénzmaradványa 5693 korona 42 fillér, mit a pénzügyi bizottság elismeréssel vett tudomásul, mint annak jelét, hogy a költségvetés annak idején teljesen reális volt s végrehajtása — értve természetesen főleg a kiadási tételeket — a képviselőtestület határozatainak megfelelőleg tör­tént. Kötelességünknek tartjuk azonban meg­jegyezni, hogy a bevételi többlet, s ennek követ­keztében a pénztári maradvány oly forrásokból ' származik, melyek végeredményben a helyi lakos­ság megterheltetésél jelentik, mert — ha eltekin­tünk az inkább átmeneti jellegű bevételektől, aminő a vadászati haszonbér, homok-eladás, alagcsöve­zési költségtérítés, melyek a kiadásnál is majdnem hasonló nagyságú, vagy nagyobb összegekkel szere­pelnek, — ugy látjuk, hogy a kitüntetett bevételi többlet az 1438 kor. 61 fill. pénztári maradvány­, áthozaton kívül végrehajtási költségből (599 korona 1 90 fillér), hús- és borfogyasztási adóból (1216 kor. ' 79" fillér), fogyasztási adópótlékból (1344 korona 95 fill.), szikvizadóból (195 kor. 32 fillér), tehát csupa adótermészetü és pedig majdnem kizárólag a helybeli közönséget terhelő címletekből állott elő. Míg azok a tételek, melyek az idegeneknek városunk javára megadóztatását s egyúttal a for­galom élénkségét jelzik: a helypénz és a marha­levelek utáni jövedelem ez évben is alatta marad­tak az előirányzatnak. Mint elszomorító s a gondolkodásra nagyon is méltó jelenséget vagyunk kénytelenek e ponttal kapcsolatban fölemlíteni azt a tényt, hogy a marhahús-fogyasztás évek óta csökken, mit a vágatási díjaknak az előző évekhez képest jelen­tékeny visszaesése tanúsít. E tény szomorúan bizonyítja, hogy lakosságunk kereseti viszonyai s ennek következtében ez elsőrendű tápszert fo­gyasztó képessége nem emelkednek abban az arányban, amelyben a húsárak emelkedtek. A város vagyonmérlege 93.548 kor. tiszta vagyonemelkedést mutat; ennek az emelkedés­nek majdnem fele azonban — t. i. jövödelmező jogok értékének emelkedésénél mutatkozó 39.420 korona — csak könyvelési értéktöbblet, 20.000 korona pedig az előző évi pénztármaradványokból letéti értékül megtartott összeg. A tiszta vagyon­emelkedés tehát inkább csak a korábbi tartozások­nak csökkenésében mutatkozik. Nagymérvű emelkedés mutatkozik a községi adóhátraléknál, mely 4926 koronáról 22.112 koro­nára szökkent föl, melynél tehát az emelkedés több mint 17 ezer korona. Ha ez összegben van is néhány nagy tétel, amelyek még vitásak, s így szoros értelemben hátraléknak nem tekint­hetők, kétségtelen, hogy ezeket figyelmen kívül hagyva is jelentékeny mértékben emelkedett az adóhátralék, aminthogy ez évben községi pótlék­ból 1000 koronával kevesebb folyt be, mint az előzőben. Tisztelettel javasoljuk, hogy utasíttas­sák a városi tanács, hogy a községi adóhátralék behajtását szorgalmazza, mert nem tűrhető, hogy egyesek igen jelentékeny községi adóval éveken át hátralékban maradjanak. A kövezetvámpénztár jövedelménél ez évben emelkedés mutatkozik ugyan (1937 korona), de még mindig nem éri el e pénztár jövedelme a három év előtti magasságot. Ez az oka, hogy e pénztár a házi pénztártól kölcsönvett tartozá­sát nem képes törleszteni. E szempontból nem helyeselhetjük, hogy az újabban beszerzett aszfalt­olvasztó kazánok ára s az egész múlt évben hozatott aszfalt-anyag ára e pénztár terhére utal­tassák, s célszerűbbnek tartanok, ha a két aszfalt­olvasztó kazán ára (1062 korona 70 fillér) s az aszfalt anyag árának fele (2097 korona 72 fillér) a vasúti vámpénztár terhére utaltatnék át. Mert igaz ugyan, hogy a vasúti vámpénztár ma nem rendelkezik fölösleggel, de terhe, amely főleg az aszfalt r.-társaságnak fizetendő részletekből áll, ez évben megszűnik, s így jövő évre már köny­nyen viselheti a reá utalt terhet. A női kórház pénztára ez évben is oly hely­zetben volt, hogy jövedelmei nem fedezték a kiadá­sokat. Tekintve azonban, hogy az 1904. év ter­hére eső 375 korona 10 fillér oly természetű kiadási tételeket tartalmaz, melyek nem térnek vissza évről-évre, remélhető, hogy a folyó év a női kórházra is kedvezőbben fog alakulni. A női kórház pénztáránál s az alapítványi pénztárnál tartozó adósok közül elég jelentékeny számmal vannak olyanok, kik több évről vannak kamathátralékban. A pénztár az ily adósok jegy­zékét pontosan kiadja a városi ügyésznek, illetve a városi tanácsnak, melynek figyelmébe ajánljuk, hogy a képviselőtestületnek ez érdemben többször hozott határozalát hajtsa végre s a hátralékok behajtása iránt szigorúan intézkedjék. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A világítási bizotiság folyó hó 18-án Lamperth Lajos h.-polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen mindenekelőtt a villamos telep kiegészítésére szükséges gépekre kiirt pályázót ered­ményéről tétetett jelentés. A pályázati határidőig (május 15-ig) gőzgépre és kazánra a követketkező cégek tettek ajánlatot: L'ing L. 40,705 korona, Röck István 52.620 kor. és az E'ső briinni gépgyár 66.000 kor. költséggel. Az ajánlatok közül a bizott­ság a Lang cégét, mely a telep többi gőzgépét is szállította, mint legolcsóbbat elfogadta, minthogy azonban a cég előzőleg a pályázat kiirása előtt 2000 koronával olcsóbb ajánlatot tett, felkérik, hogy régebbi ajánlatát tartsa fenn. A dinamó-gépre három ajánlat érkezett be: Ganz és Társa cégtől 23 250, az Egyesült villamossági r.-t,-tói 26.070 és Pichler weizi cégtől 13.604 kor. költséggel. Ez ajánlatokat a bizottság hosszabb megbeszélés tárgyává tette és dr. Antal, Steinberger, dr. Horváth, Krausz, dr. Lővy, Révész mérnök és Major üzemvezető felszólalása után elhatározta, hogy a Pichler céget, mielőtt aján­latát elfogadná, felhivja, hogy mivel a dinamó hatás­foka az ajánlatban feltüntetve nincs, a garantált hatásfokot sürgősen közölje ; Baukovátz Alfrédot, a telep könyvelőjét megbízza, hogy Szombathelyen, hol a cégtől való dinamók vannak használatban, a gya­korlatban beválásukra nézve információt szerezzen ; mivel a beadott ajánlatok között rengeteg árkülönb­ség mutatkozik, az ajánlatokat felülbírálás végett a város szakértőjének, Iglauer István főmérnöknek küldi meg. — Azután tárgyaltatott a földmives iskola igazgatóságának kérvénye a villamos világításnak az iskolába bevezetése tárgyában. Nevezett igazgatóság azt kéri, hogy a város, ha a vezetéket a földmives iskolág meghosszabbítja, álljon el a szabályzat ama pontjaitól, hogy minden 100 m. meghosszabbítás után 3500 hektovatt fogyasztást kell biztosítani, kéri továbbá, hogy az egységár 5 fill.-ben állapíttassák meg. A bizottság dr. Antal indítványára azt hatá­rozta, hogy a fogyasztás garantálásától abban az esetben eltekint, ha a meghosszabbítást a földmives iskola a saját költségére végezteti, az 5 fill. egység­árat tekintettel az intézet kulturális hivatására, kész­séggel engedélyezi. Stanits Fulgent, a bencés-rend templomának gondnoka azzal a kéréssel fordul a bizottsághoz, hogy a templomban a vezeték roszasága folytán elfogyott áram árát a bizottság engedje el. A bizottság elhatározta, hogy az áramot saját költ­Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>t> kiállításon érmekkel kitüntetve! Mindennemű férfi-ruhák VAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme. Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek. Jó nagymunkás szabósegédek felvétetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom