Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-06 / 18. szám

gyűlését a tagok élénk részvétele mellett. Elnök az ülést megnyitván, a megjelenteket szives szavakban üdvözölvén, a jegyzőkönyv hitelesítésére Krausz Sámuel és id. Lővy Jakab tagokat kérte fel. Ezután a választmány múlt évi működéséről szóló, nagy gonddal elkészített jelentését olvasta fel dr. Fehér Dezső titkár. Mint a jelentésből kiviláglott, az O. M. K. E. pápai választmánya már fennállása első évében igen agilis működést fejtett ki. A központ által beküldött ügyekre nézve alapos szakvéleményeket adott, melyeket több esetben a központ is magáévá tett; helyben pedig a kereskedők érdekében nem egy üdvös mozgalmat kezdeményezett, mint pld. legutóbb a vásárok szaporítása tárgyában. A titkári jelentést élénken megéljenezték. Most Lázár Ádá m pénztárnok terjesztette elő a múlt évi zárószámadásokat és az 1905. évi költségvetést, melyek elfogadtattak és a pénztárnoknak a felmentvény megadatott. Ezután a három évre megválasztott 22 tagu választmányt 30 tagúra egészítették ki, uj választmányi tagokul megválasztván Preisach János bőrkereskedőt, Csillag Károly molnárt és Lőwy Ignác fűszerkereskedőt. Mintán Wittman Ignác indítváványára az elnökség tagjainak s titkárnak buzgó működésükért köszönetet szavaztak, az elnök azon kérés kapcsán zárta be a közgyűlést, hogy a tagok az 0. M. K. E. számára minél több tagtársat szíveskedjenek megnyerni. TARKA ROYAT. Bochniosek szökése. Bochnicsek szökéséről bizonyára tetszett olvasni a fővárosi lapokban ? Hisz hasábokat irtak a jeles cseh tenoristáról, aki egy szép napon faképnél hagyta hazánkat és a m. kir. operaházat. Oka nem volt rá egyébb, mint — tenorista szeszély. Az eset alkalmából érdekesnek találjuk rendületlenül hű munkatársunknak, André-nak a modern szinbázi állapotokról irt szatírájából a következő részt idézni: Tetszett-e már az operába' lenni? Ehhez képest az operett is semmi. Ha egyik zengedez itt taliánul, A másik rá mint új kapúra bámul És mégis — ó minő csodás eset! — Trillázva bár, megjő a felelet; Hogy németül — ki törődnék vele ? Legfeljebb, ki nem érti — partnere. hogy a másik azért ühmeget, mert neki is cucli kell. Odakínálja hát annak is a kezét. Csinos családi kép. A kis öreg majd kiugrik a bőréből, hogy ilyen jól megy minden s gyámoltalanul takargatja a csöppségeket. „Még megfáznak !" Hagyján a fázás, de az éhség ! Ilyen cuclival nem sokáig lehet biztosítani a békességet. Egyszerre, mintha összebeszélt volna, elkezd keseregni mind a két piciség. A kis öreg ijedten kérleli őket, de minden hiába most már. Csak enni! csak enni! Nincs más hátra, meg kell ragadni a talyiga rúdját s indulj dinnye, lódulj zsák hazafelé. A „vén gonosz" beáll csacsinak s húzza elszántan a talyigát. — Itt csak nem hagyhatom Őket ? — förmed dühösen Csigára, mintha mentegetné magát. A két gyermek szépen elszundit a rázásra, zörgésre. Amint valamelyik szepegni kezd, a kis öreg újult erővel rugaszkodik neki s danol hozzá : „nono, ej no, csicsijabája ! . . Végig az erdőn, végig a völgyön, végig a mezőn a madarak mindenütt dallal kisérik. A pillék mind oda gyűlnek a talyiga köré. * Otthon összecsapja a kezét a kövér asszonyság : „Ugyan kié ez a gyönyörű két gyermek?!" — Vad fiuk, úgy fogtam őket odakint, — feleli a „vén gonosz" incselkedve. Aztán az asszouya ölébe teszi mindakettőt. De jő a kórus és vakulj magyar! Mivelhogy magyarul zeng ám — a kar. Ilyes formán: „hcdalavcik!" ... Nem értik?... Hol a lovag ? — ezt félóráig kérdik. S amíg reá megjő a felelet, Lovagunk Pétervárig elmehet. De itt jön ő, ki kap akkora gázsit, Milyenre sok király hiába áhít És húzza ezt, mint húzza a magas cé-1, Mig más direktor többet nem ígér, Aztán — hát ezzel ő ugyan kinek vét? —• A gyorsvonattal uj hónába tér És itt az árva kórus fújja csak Tele tüdővel, hogy „halalavak?" Ugy-e, hogy ráillik a Bochnicsek esetére ? * Május 1. Ó virágfakasztó, szerelemébresztő május, te vagy az új élet, az ifjúság, a szerelem és a — költözködés hónapja. S midőn az emberiség egyik fele kedélyesen felül a boros kosárral, elemózsiával megrakott kocsira és indul ki a zöldbe, hogy a természet ölén vidám majálist élvezzen, addig az emberiség egy másik — ah, nagyobb ! — fele nem maga ül a kocsira, de a holmiját ülteti fel a kocsira és szenvedi a költözést. Emelje fel a kezét, aki még soha életében nem költözködött s ennek az embernek az összemberiség gratulációját tolmácsolom s emeljék fél kezeiket az Összes költözők s fogadják az egyetlen nem költöző részvétnyilvánítását. Költözés ! én úgy beszélek a költözésről, mintha ez lenne a fő baj. Pedig a költözés magában még nem is olyan nagy eset; hogy egyegy tükör összetörik, képkeret leválik, ágyláb elmarad, függöny elszakad, kocsi feldűl, ezen túlteszi magát az ember. A költözésben az a fő, ami a költözés után van — az új lakásban a rend megcsinálása. Tart a költözés egy napig s tart a rendcsinálás . . . nem, még csak május 6-ika van, még nem heggedhettek be az emberiség nagyobb felén a költözés okozta sebek s a rend még mindig a távol jövő kétes homályában eszményként lebeg ... ne beszéljünk hát a szomorú témáról. J

1^ HETI ÚJDONSÁGOK. — Jókai. Egy éve, hogy meghalt . . . Hát meghalt ? Hiszen itt él közöttünk műveiben, azokban az alkotásokban, melyeket a magyar szellem legnagyobb dicsősége gyanánt tekint az egész művelt világ. Él alakjaiban, lelkünk kedves társaiban, él eszméiben, a magasztosokban, a fenségesekben, a sugarasakban, él tanításaiban, él az utódok emlékezetében és ... . nem él kegyeletében. Keserűség fogja el lelkünket, mikor azokat a kimutatásokat olvassuk, melyek a fővárosi Jókai-szoborra folyó adományokról koronként megjelennek. Mily lassan gyarapszik, mily kicsiny még ma is az az Összeg ! Talán a politika nagy eseményei vonták el az ország figyelmét a Jókai-szoborról, talán a gyűjtésnek nincs meg a kellő intenzitása . , . mit tudjuk mi ? mi csak azt látjuk, hogy a nemzet kegyeletének megnyilatkozása mérhetetlen távolságban maradt el attól az érdemektől, mit Jókai a nemzet körül szerzett. De reméljük, hogy amint a szürkén ránk boruló politikai égboltozat végre-valahára kitisztul, a nemzet ismerni fogja kötelességét a kegyelet adójának lerovásában és ismerni fogja kötelességét a kor mány is a magyar nemzeti irodalom örök dicsőségének : Jókai Mórnak szent emlékezete iránt. — A hétfői vármegyei közgyűlés mozgalmasnak Ígérkezik. Hevesvármegyének ismert átiratával kapcsolatban politikai jellegű vitára is van kilátás, bár a vármegyének a képviselőválasztásoknál megnyilatkozott ellenzéki szelleme folytán az sem tartható kizártnak, hogy ha lesznek is felszólalások, a határozat egyhangú lesz. Városunknak — mint már régebben jeleztük — több ügye kerül a megyegyűlésen döntés alá, többi között a Kossuth Lajosutca megnyitása. A városunkbeli megyebizottsági tagok jórészejelen fog lenni a vármegyei közgyűlésen. — Előléptetés. A Rendeleti Közlöny legutóbbi száma közli, hogy a király Lóskay Gábor ezredest, a 74. honvéd gyalogdandár parancsnokát, vezérőrnaggyá léptette elő. Lóskay Gábor tábornok, városunk szülötte, Lóskay Miklós ny. min. osztálytanácsos testvéröcscse, akinek a katonai pályán való fényes emelkedéséről a pápaiak örömmel vesznek tudomást. — A „Magyar Pestalozzi Társaság" 1905. május havi gyűlését május hó 20. és 2l-ik napjain Pápán, az állami tanítóképző-intézetben fogja megtartani. A 20-iki felolvasó gyűlésen Ligárt Mihály gyakorlati tanítást tart az irva-olvasás köréből ; E. Kemény ffy Katinka felolvas a szimpatikus érzések fejesztéséről. A 21-iki gyűlésen : Dökényi Dániel felolvas Pestalozzi tanítványáról : Váradi Szabó Jánosról ; Amberg József felolvas a németországi tanítóképzésről. — A Pestalozzi társaság gyűlésére — mint értesülünk — a fővárosból s az ország különböző vidékeiről nagy számban fognak pedagógusuk városunkba érkezni. A vendégek fogadásáról, Láng Mihály kép. igazgatóval élén rendező bizottság fog gondoskodni. — A veszprémvármegyei gazd. egyesület folyó évi május hó 8-án délutáu 3 órakor igazgatóválasztmányi ülést tart. A tárgysorozatból kiemeljük a következő pontokat : Elnöki előterjesztések s Kolossváry József lemondásának bejelentése az elnöki állásról s az elnökség betöltése iránti intézkedések. - Állás foglalás a német kereskedelemi szerződés s ezzel kapcsolatban a szerb állatbehozatal ügyében. — A vármegye területén körállatorvosi állások -zervezése ügyében a vármegye közönségének teendő javaslat tárgyalása. — Véleményadás Páp i r. t. város és Csögle község piaci helypénz dij szabályzata tárgyában. — Az egyesületi pénztárosi állás betöltése iránti intézkedés. — Marha-hajtó utakról készített szabályrendelet-tervezet véleményezése. — Jelentés a folyó év tavaszán tartott tenyészsüszők kiosztása , és az április hó 8-án tartott bikavásár eredményéről. — Az egyházkerületi közgyűlésről irt múlt heti hírünkbe tévedés csúszott be. Azt irtuk ugyanis, hogy a közgyűlés kimondta, bogy a jövő tanévben új tanítónőképző-intézeti I. osztályt nyit, holott a kerület ép ellenkezőleg azt mondta ki, hogy új I. osztályt nem nyit. E szerint jövőre a tanítónőképzőben II. és IV. osztály lesz, új I. évfolyam nyitására csak az 1906 — 7. tauévre van kilátás. — Sikkasztás Veszprémben. Veszprémnek csak meg-megjő a maga kisebb-nagyobb botránya, panamája. A múlt héten a változatosság kedvéért a rendőrkapitányi hivatalban jöttek sikkasztás nyomára. A sikkasztást Lukácsi István rendőrségi tollnok követte el, ki a marhalevelek kiállításából befolyt összegeket évek hosszú során át rendszeresen megdézsmálta. A kár nagysága eddig még nincs pontosan megállapítva, de hogy több ezer koronára fog rúgni, az bizonyosnak látszik. Lukácsi a sikkasztás felfedezése atán mérget vett be, de a gyorsan alkalmazott gyomormosás megmentette a haláltól, most betegen fekszik a kórházban. Fejes rendőrkapitánv, a sikkasztó tollnok főnöke, akit az ellenőrzés hiányossága miatt a felelősség első sorban terhel, az eddig megállapított hiány fedezésére 1000 koronát deponált a városi adópénztárnál. — Nagy idők tanúja. Ha nem is vett részt a csaták tüzében, de azért jó szolgálatokat tett a „nagy időkben" hazájának az öreg Által István, városunknak e közismert tipikus alakja, ki e hó 5-én, rövid szenvedés után 75 éves korában elhunyt. Által István 48—49-ben verbungos tiszt volt s e minőségében ő toborozta és szállította Pápáról és Pápa vidékéről az újoncokat a vitézül hadakozó honvéd csapatokhoz. A szabadságharc után különböző hivatalokat viselt: a Bach korszakban Görzsönyben községi jegyző volt, később a városnál lett irnok, majd a pápai törvényszéknél irodatiszt. A törvényszék megszüntetése után a közjegyzői irodában dolgozott, a 80-as években volt főiskolai pedellus is, majd ismét a járásbíróságnál dijnok. Mikor pár év előtt a dijnoki állások számát leszállították, az öreg Általt is elbocsátották a szolgálatból s azóta ismét. Sült József közjegyzői irodájában dolgozgatott. Tegnap halt meg végelgyengülésben. Temetése e hó 7-én délután 4 órakor lesz. Krosteioitzi Király-forrás Savanyúvíz (Rohitsch mellett.) Legtisztább szénsavdús lythion tartalmú asztali és gyógyvíz.