Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-11-26 / 48. szám
lezik. Az interpellációra a kapitány válaszolt, kijelentvén, hogy eljárása a törvényen alapul, eleinte Ő nem nagyon erőltette a dolgot, de minthogy a megyei állatorvos szorosan ragaszkodva a törvényhez a helybeli rendőrkapitányi hivatal ellen illetékes helyen feljelentést tett, kidoboltatta, hogy a bizonyítványok beszerzése kötelező s attól kezdve meg is büntette azokat, akik azok beszerzését elmulasztották. A gazdák nem valami nagyon lelkesedtek a kapitányi kijelentésen s keserű közbeszólásokban adtak kifejezést érzelmeiknek, Csurgay Lajos hangoztatta azt is, hogy majd nem hajtanak fel marhát 8 akkor megbukik a pápai vásár. Az interpellációra adott választ azonban kénytelen-kelletlen tudomásul vették. A második interpelláló Kellner Vilmos volt, aki előadta, hogy a városnak csak kiadásai szaporodnak mind nagyobb mértékben, jövedelmei azonban nem s mint biztos jövedelmi forrást sürgette, hogy más nagyobb városok példájára a sertésvágóhíd építését immár ne halasszuk el. Ma 5000 sertést vágnak egy évben a városban, anélkül, hogy magának a városnak abból haszna leune. A polgármester ez interpellációra teljesen megnyugtató választ adott, kijelentvén, hogy a sertésvágóhíd kérdését a konzumvásár kérdésével együtt, mihelyt a szükséges adatok együtt lesznek, haladéktalanul napirendre tűzi, maga is abban a meggyőződésben van, hogy annyi sertésnek a város belterületén való leölését továbbra megengedni nem lehet. (Az első 10 pont.) A tárgysorozat első tíz pontján hamarosan túlesett a közgyűlés. A Kutassy-féle telek, a Moravekház megvételét, a katholikus iskola-épület átengedését, a Klein Vilmos-féle házcserét a 30 nap múlva tartandó közgyűlés napirendjére tűzték. — A város címerére nézve kimondták, hogy az 1898. V. t,-cikkre való hivatkozással felterjesztést intéznek a miniszterhez, hogy a város pecsétjein a „kiváltságos" cím használatát állítsa vissza. Lampérth Lajos v. tanácsos indítványára még azt is kérik, hogy a cimer fölé a város első kiváltságlevelének dátuma: 1439 tétessék. — A kis-téri Hoífmann-féle ház kisajátításának ügyét, minthogy a tanács az utcaszabályozási érdekeket az építési engedély kiadásakor eléggé figyelembe vette, s a kisajátításra pénz nincs, levették a napirendről. Az általános csatornázás ügyében egy lépés történt előre. A pénzügyi bizottság javaslatára kimondták, hogy a v. tanácsot utasítják, hogy más városoktól csatornázási szabályrendeleteket szerezzen be s intézzen kérdést hozzájuk : miből fedezték a csatornázási költségeket; a szükségletre és fedezetre pedig megfelelő javaslatot terjesszen elő. Vita itt nem volt, csak mikor a csatornázás költségeinek 462.184 kor. horribilis összegét kiejtette az előadó főjegyző a száján, kiáltotta egy hang: „Vegyék le a napirendről ! u, amire viszont élénk tiltakozás volt hallható.— Névszerinti szavazással 65 szóval 2 ellen kimondták, hogy az antalházi pusztát 1906. okt. 1-tŐl 12 esztendőre Kolossváry Lajos vaszari birtokosnak adják bérbe, a Jókai-utcai utcakocsmát ugyancsak névszerinti szavazással egyhangúlag a jelenlegi bérlőnek, Varga Istvánnak adták 1905. jan. 1-től évi 560 K-ért újabb hat évre bérbe. — A Kossnth Lajos utca déli végének megnyitási ügye a dec. 28-án tartandó közgyűlésre halasztatott. (A Korona kertje.) Vájjon beszéltek-e valaha egy szegény és igénytelen kertről annyit, mint amennyi szót csütörtökön a Korona kertjére rápazaroltak? Hja, de hát ez összefüggésben vau a vásártér ügyével, arról pedig — mint a tények mutatják — sohasem lehet eleget beszélni. A Korona-kert ügye egyébként abban áll, hogy Görög Károly vendéglős, a Korona bérlője a kertnek a vásártér céljaira szolgáló elvonásáért évi 200 K bérleengedést, a kertben létesített befektetésekért 200 K kárpótlást kér. A tanács és a pénzügyi bizottság a kárpótlási összegnek megadását javasolják, a 200 K bérleengedést azonban nem; ha ez utóbbihoz Görög ragaszkodik, '/$ évi felmondást ajánlanak. Ezen a lj 2 évi felmondáson sarkallott azután a dolog, mert a polgármester bejelentette, hogy mikor a bérletszerződésnek utána nézett, kiderült, hogy abban 1/ 2 éves felmondás kikötve nincs. Hogy miért nincs, azt Szente János városi főügyész magyarázta meg : a város csak ujabb szerződéseinél köti ki a 7a ^ ve s felmondást, ez pedig átvett szerződés volt, s maga a képviselőtestület intézkedett annak idején úgy, hogy ujabb bérlő megnyerése céljából nemcsak a sorozások ott tartását biztosítsák, de a szerződés egyéb részét se bolygassák. Dr. Kende Ádám az állandó választmány javaslatával szemben azt indítványozta, hogy a kért bérleengedést adják meg, mert különben az országos vásároknak ott megtartása lenne veszélyeztetve, ami pedig vitális érdeke a városnak. Dr. Antal Géza sajnálja, hogy a l/ í éves felmondást annak idején nem kötötték ki; nem ajánlja a bérleengedést, hisz az új állapot a bérlőnek csak előnyére van; ha a 1/ a évi felmondásba a bérlő belemegy, hajlandó szerződését a mostani bérért ujabb hat évre meghosszabbítani. Dr. Hoffner Sándor nem szeretné a várost egy bizonyosan elvesztendő pörnek kitenni; adjuk meg a bérleengedést, de továbbra ne szerződjünk vele. Ily érdemben szól a főügyész is, míg dr. Herczog Manó a kérdést nem látván jogilag tisztázottnak, a jogügyi bizottsághoz áttételét javasolja. Marton Antal a békés egyességet ajánlja, Gaál Jáuos szerint a Koronatér mai alakjában is elég lesz a vásár céljára, dr. Löwy László az egész tér alkalmas vagy alkalmatlan voltára nézve kikérné a törvényhatósági állatorvos véleményét, mielőtt az ügyben döntünk. Baráth Károly azt mondja, hogy az a tér kicsi, míg a polgármester szerint két állatorvos is megfelelőnek találta. Most az indítványozók éltek a zárszó jogávall Dr. Antal érzi a jogi aggályokat, de azt hiszi, hogy ha a bérlővel megértetik, miről van szó, meghajlik a város akarata előtt, ha pedig nem teszi, megadjuk a bérleengedést, de többé nem szerződünk vele. Dr. Kende a kérést méltánytalannak, de teljesítendőnek tartja, mert hátha a bérlő kérése elutasíttatván, még magasabb igényekkel áll elő. Dr. Koritschoner a Lipót kérdés feltétele cimén kérvén szót, dr. Herczog indítványához csatlakozott oly célból, hogy a jogügyi bizottság értesse meg a bérlővel a helyzetet s kössön vele egyezséget. Ő különben pör esetén se látja a város ügyét veszettnek. Ezután szavazásra került a dolog s a többség a Herzog-Koritscbonerféle indítványt fogadta el. (A villamos vezeték meghosszabbítása.) Wittmann Ignác nagybérlő a villamos vezetéknek a majoráig való meghosszabbítását kéri. A polgármester melegen pártolja a kérést annál is inkább, mert a szükséges oszlopokat az uradalom adja s a hálózat költségének felét a kérelmező sajátjából fedezni hajlandó. Bermüller Alajos félti a villamos telep mérlegét ujabb megterhelésektől, a város csak a belterületén tartozik világítani, ez pedig azon ki vül van. Mégis méltányossági szempontból hajlandó teljesíteni a kérést, ha a telep nem fizet rá, sőt a befektetések kamatját megkapja. A közgyűlés ily értelmű utasítással az ügyet a világítási bizottsághoz teszi át. (A központi választmány.) Nem minden érdekesség nélkül szűkölködött a képviselőválasztók jegyzésének összeállítására és a képviselőválasztási elnök választására hivatott központi választmány újjáalakítása. Máskor e választás iránt alig volt érdeklődés, most 54 szavazatot adtak le. Kétféle liszta volt forgalomban, de ezek mindegyieddig szótlan és mozdulatlan ült az asztalfőn és hasonlított egy óriás görögdinnyéhez. A többiek méltatlankodtak és nem a leghizelgőbb címekkel tisztelték meg a borkereskedőt. A doktor szidta az összes tótokat, akik valaha éltek, vagy születni fognak a világra. — Kóstoljuk meg most a somlyait — szólt az én borkereskedőm s hasouló módon elkészítve, egy pohár gyönyörű kristályszinü somlyai bort tett elém. Minden megvolt benne, ami a somlyait jellemzi: a zöldes szin, a savanykás íz és a bagaria szag, csak a gyomromat feküdte meg egy kicsit. — Hallatlan ! Szemtelenség 1 Gyalázatosság 1 — törtek ki a Skupcsina tagjai. — Vájjon mikor imádkozza le ezt a halálos bűnt ez a gazember ? — fordult képéből egészen kikelve a doktor a plébánoshoz, aki a fejét erősen csóválta. — Ez alól már csak a római pápa adhatja meg az abszoluciót. „Szukenyik most hamisan hunyorított — folytatta Vágó Béni. „Most megkóstoljuk a tokajit", mondta s egy rózsaszínű dobozt vett elő, mely sötétsárga porral volt tele. Egy pohár viz, egy késhegynyi a porból s előttem állt a gyönyörű aranyszínű tokaji, átlátszó fényével, rózsaillatával. Ráköszöntöttem a poharat Szukenyikre, mert a csalásban való ez a vakmerőség, az ő kolosszális nagyságával és zseniálitásával ámulatba ejtett. „Légy üdvözölve tolvajok legdicsőbbike, szélhámosok atyamestere, gazemberek királya" gondoltam, de csak magamban mondtam el." — De hát mért nem mondta el hangosan?. . . kiáltottak a doktor és a városi főjegyző egyszerre. Ez lett volna életében az ön leghatalmasabb dikciója . . . A többiek helyeselték. Ilyen gazembernek ez volna a legmegfelelőbb pohárköszöntő. A plébános keserű hahotában tört ki: — No, uraim, ez az ember okvetlenül elkárhozik, még ha a római pápa oldozza is föl. „És most végigkóstoltatta velem Szukenyik Magyarország összes kiválóbb borait. Ittunk pompás erdélyit, érmellékit és másféle borokat, még pedig oly gyors egymásutánban, hogy Szukenyik már nem is ment a szekrényig, ahol borai staniclikban, dobozokban állottak. A ménesit mellénye zsebéből vette ki; hasonlóan onnan kereste elő a rusztit is. A belső zsebe tele volt neszmélyivei. A vörös borokat nadrágja zsebeiben tartotta s könyékig vájkálva bennök, onnan szedte ki előbb a villányi, majd a szekszárdi és egri vörös borokat." „Pincém is van, kedves barátom — beszélte a legszemtelenebb cinizmussal — de csak azért, hogy "a fináncoknak bekössem a szemét. Ezek a spenótbakterek mindenbe beleütik az orrukat, vinné el őket az ördög. De kijátszom Őket. Mondom, csak az ö kedvükért tartok pincét nagy költséggel, de boraimnak túlnyomó része itt van jól elrejtve a szekrényben, no meg rendesen magamnál is hordok néhány hektoliterrel. Hát, édes barátom, ön most maga gazdája lesz, üzletet nyit, mint hallom, szép, nagy üzletet. Ajánlom a boraimat. Tőlem olcsón rendezheti be üzletét. Olcsón és kifogástalanul. Ne gondolja, hogy nincsenek összeköttetéseim. Szállítok hazai és külföldi cégeknek folyékony, vagy szilárd állapotban, ahogy kívánják. A szilárd állapotban való szállítással meg lehet takarítani a hordót, meg tekintélyes vasúti költséget. Egy kis csomagban ötven hektoliter is elfér. Néhány hektolitert levélben is küldhetek egyszerű megkeresésre. A világért se forduljon termelőkhez, csak én hozzám, kizárólag hozzám, édes barátom. Fiatal ember, egy szó mint száz, ajánlom a boraimat." — Elbucsuztunk — fejezte be elbeszélését Vágó Béni. Másnap irtóztató mámort éreztem. Nem tudom azonban, mennyi esik ebből az éjjeli utazásnak és mennyi Szukenyik borainak terhére. Bornagykereskedőmmel azóta nem találkoztam és boraira sem reflektáltam. Azt azonban tudom, hogy üzlete még évek múlva is virágzott, a fináncok nem sokat alkalmatlankodtak neki. . . . Vágó Béni úrnak egy hétig nem kellett adomát mondani. Most lerótta kötelezettségét jó időre. A Skupcsina ugy határozott, hogy ez az egy történet, mivelhogy igaz, fölér hét adomával.
