Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-03-12 / 11. szám

viszonyainkra, hogy ahol baj van, — és pedig sok van — ott mindeuütt s mindjárt a kormányt hivjuk segítségül, vagy hát szidjuk. Ezt tapasztalhatni jelen ipari válságunkban is. Keveseljük az évi dotációt ia rr.ult évben 1,250.000 K-val járult hozzá), holott el ne feledjük, hogy minden állam annál töbi>et adhat ipari célokra segedelmül, minél kifejlettebb ipara van. Maradjon c§ak az a föntebb említett s külföldre juttatott 550 millió korona a mi birtokunkban, majd az állam is sokkal több milliót áldozhat fel az iparra. Ami a kormány köteles munkájára vonatkoznék a honi ipar válságának megszüntetésében, azt a következőkben foglalhatnók össze : 1. az iparos oktatást magasabb nívóra emelje; 2. törvényileg állapítsa meg, hogy csak 13 éves gyermeket lehet tanulónak fölfogadni ; 3. az elemi iskolában gond fordíttassék a rajz és üzleti fogalmazványokra s a tanítás legyen némi vonatkozással az iparra is, különösen az olvasmányok keretében valósuljon meg e követelés; 4. az elméleti oktatás összekötendő a gyakorlati élettel : a tanulók szakemberek vezetése mellett egyes nagyobb ipartelepeket s kereskedelmi raktárakat nézzenek meg; 5. csak az az inas szabadulhasson fel, aki iskolai kötelességének mindenben megfelelt. Továbbá : Az állam állítson föl a vidéken is szakipar iskolákat, tanműhelyeket, s tegye lehetővé az iparos tanulóknak az ingyenes oktatást. Technológiai múzeumok felállítása, ipari ünnepek rendezése stb. egyedül az állam kötelessége körébe tartoznak. Ide sorolható a vidéki iparszövetkezetek és ipar önsegélyző egyesületek szervezésére való hathatós anyagi s erkölcsi segítség. Ezen intézkedésekkel még nem tett eleget az állam e téren kötelmének. Ha a mostani merkantil világnézetek uralma miatt nem mer belemenni a szabad ipar túlkapásainak radikális megszüntetésébe az által, hogy keres bizonyos módot arra, hogy a kisiparosság ne legyen a kereskedelem miatt elzárva megrendelőktől, ha — ismételjük — ezt óva kerüli, akkor elvárhatjuk, hogy az Ausztriából hamis magyar jelek alatt árulási szándékkal be hozott áruk ellen erős tilalomfát állít. Egyidő óta ellepi piacunkat sok és hamis jelű árú, hogy megölje a megmozdulni kész iparunkat. Ilyen visszaélés történik a gyufaárukkal. Bécsből óriási számmal érkeznek hozzáuk a Népgyufa, Nemzeti gyufa, Kossuth gyufa, Petőfi gyufa cimmel osztrák gyártmányok. Hasonlóképen sajátították el a Magyar ruggyanta gyár találmányát, a magyar lapdát. Nyakrafőre küldik hazánkba gyártmányaikat Kossuth labda névvel, s hogy még csábítóbb legyen az áru, rá van nyomva Kossuth Lajos arcképe. A magyar gyertyát az osztrákok úgy játszák ki, hogy nemzeti színű szalaggal övezik körül csomagaikat. Hasonlóképen kívánhatjuk kormányuuktól, hogy addig is, míg az önálló vámterület csak politikai óhajtásunk, az osztrákkal s egyéb államokkal kötött kereskedelmi szerződéseiben a magyar ipar érdekeit teljes energiával védelmezze s kiviteli piacokat biztosítani el ne mulasszon. Ha már szerencsétlen ipartörvényünkben majdnem lekopiroztuk a németországi e nemű intézkedéseket, akkor legalább e téren is kövessük Németország példáját, amely legkisebb kereskedelmi szerződéseiben is a német ipar számára köt ki piacot, amivel azután rövid 20 év alatt óriásivá nőtt ipara s kereskedelme. Végül valamennyiünk szivében él a vágy, houy Magyarországot végre-valahára önálló vám zárja el Ausztriától. Századokon át e vámsorompók hiánya miatt saipolyozták vérünket, erőnket s még ma is közgazdasági szomorú helyzetünk egyik fő okául e politikai körülményt vádolhatjuk. Addig is, míg megérjük e vágyunk létesülélését, valamennyien : iparosok, a társadalom minden osztálya és kormány teljes erővel, lelkesedéssel támogassuk a hazai ipart, hogy amit elveszítünk a vámon, nyerjük meg a réven. Győri Gyula. Szózat Veszprémvármegye népnevelőihez! Szeretve Tisztelt Kartársak! A „ Veszprémvármegyei Általános Tanítóegyesület" kezet fogva a vármegye területén levő valamennyi tanítóegyesülettel s velük közös értekezleten határozatilag kimondatott, hogy szeretett kir. tanfelügyelőnk: Papp Sándor működésének 30 éves jubeliumát folyó év május hó 25-én Veszprémben a vármegye tanítósága megünnepli. Ezen ünnepségen való részvételre felkérni s annak részleteiről tájékoztatni óhajtunk benneteket jelen sorainkkal. De nehogy valakit a felekezeti válaszfalak vagy más szempontok közönyös részvétlenségre bírjanak: sietünk kijelenteni azt, hogy ezen ünnepség egyik felekezeté vagy egyesületé sem. Nem! .. . Egyformán: mindegyiké! Ne gondoljátok, hogy egyik felekezet vagy egyesület a másik rovására előtérbe nyomulna. Legkevésbbé sem! . . . Ezen ünnepségnek a vármegye minden egyes népnevelőjének szivéből, lelkéből kell fakadnia felekezeti s egyéb különbség nélkül. Hisz a sokat emlegetett tanitói közszellem szükségének érzete, az igaz kartársi szeretet, pályánk nemes céljának hevítése s annak tudata, hogy édes hazánk műveltségének, szellemi haladásának alapja a mi kezeinkben van letéve: lehetetlen, hogy ne egyformán dobbantsa meg mindegyikünk szivét. Tehát önmagunkról és szeretetünkről lessz hivatva ezen ünnepség fényes vagy szomorú bizonyságot tenni. Válasszatok! . . . Rajtatok, rajtunk áll! . . . Az előbbi vagy utóbbi bizonyságot óhajtjátok-e? . . . Az előkészítő és rendező bizottság úgy Veszprémben, mint Pápán az összes felekezetek képviselőiből megalakult. Az ünnepség tervezetéből s annak sorrendjéből szives tudomástokra hozzuk a következőket. A részletes műsort annak idején fogjuk közölni. 1. Az ünnepségre személyesen meghívjuk az egyes felekezetek püspökeit, a vármegye előkelőségeit. Netáni akadályoztatásaik esetére képviseltetésre lesznek felkérve. 2. Az előkészített díszközgyűlésre a nevezett napon kir. Tanfelügyelő urat egy bizottság meghívja s az ünnepi beszéddel kezdetét veszi az ünnepség. Ezt követik az egyes küldöttségek. 3. Hogy szeretetünknek az ünnepeltnél maradandó emléket is állítsunk: 1. átadjuk a Vármegye népnevelőinek arcképalbumát; 2. az ő nevéről nevezve az Eötvös-alapnál gyermekeink számára teendő 1000 kor. (egyezer koronás) alapítvány alapító-levelét nyujtjuk át. Es itt — álljunk meg egy kicsit! . . . Lássuk csak mindkét dolgot közelebbről! . . . Az arckép album egy nagyon díszes táblából s a vármegye népnevelőinek arcképeivel telt keretes kemény lapokból fog állani. E lapokból annyi lessz a gyönyörű bekötési táblába köttetve, amennyi megtelik arcképpel. Az album első lapjára kisérő emléksorok lesznek díszirással irva. Hogy pedig ez tényleg megvalósulhasson: hozzátok fordulunk kérő szónkkal kedves testvéreink. Mily szép is volna ha egyetlen egynek a képe sem hiányozna ebből az albumból!... S ez — tőletek függ csupán! . . . Ép ezért: küldjétek mielőbb, de folyó év április 15-ig bizonyosan „kabinet alakú" fényképeiteket az elnökség cimére. A fényképet elől a jobboldali alsó részen sajátkezű aláirástokkal Írjátok keresztül. Szebb emléket ennél nem is adhatnánk ! . . . Pihenő óráiban s egykor a nyugalom napjaiban, ha forgatja ez album lapjait — ott viszontlátja munkatársaiban az ő munkás múltját. Az említett alapítványt magunknak, gyermekeinknek tesszük. Más vármegyék e tekintetben jóval megelőztek minket. Vagy tán nekünk nincs szükségünk erre? ... Az hihetetlen, hogy egyikmásiknak ne volna, vagy akinek most nincs, később ne lehetne gyermeke, kinek sorsán könnyí tene az Eötvös-alap és saját jótéteményünk?! . . . Mert ha van testület — úgy bizonyára a mi, a tanítók testülete az —,melynek a társadalom irán tunki közönyével szemben nemcsak szóval, hanem főleg tettel kellene vallani az elvet: „Egy mindnyájáért s mindnyája egyért." Az alapítványhoz szükséges összeg fedezésére ki-ki áldozzon viszonyaihoz képest. Erre a célra fog szolgálni a gyűlés napján a vármegyeház nagytermében a pápai áll. tanítóképző-intézet tanárikara és ifjúsága közreműködésével rendezendő nagy „Zenetörténeti Hangverseny" tiszta jövedelme is. Aki gyűjtésre vállalkozni szives lenne, annak gyüjtőivvel készséggel szolgálunk. A vármegye tanítósága ezen alapítványával önmaga iránti érdeklődését mutatja meg. Ha mindegyikünk csak két koronával járulna hozzá, akkor az alapítvány minden gyűjtés nélkül együtt lenne. Mutassuk meg kedves kartársak, hogy van bennünk saját ü gyeink iránt is lelkesedés! . . . Mutassuk meg, hogy tudunk cselekedni is! . . . Az adományokat legkésőbb május l-ig jegyzékkel együtt az elnökhöz küldeni szíveskedjetek (Pápa, áll. tanítóképző-intézet). 4. Letárgyaltatik a tárgysorozat: a) A tanítói nyugdíjtörvény revíziója. b) A tanítók fizetésrendezésének kérdése. c) A népoktatási törvény reviziója. d) Népnevelő egyesületek alakítása. e) Indítványok. f) A beküldendő pályamunkák nyertesének a pályadíj kiadása. Mivel pedig sokan még tán a pályakérdéseket nem ismerik, azért azokat is tudatjuk. 1. „Az ujabb irva olvasási tanítási irányok kritikai méltatása." 2. „50 eredeti gyermekmunkának közvetlen megfigyelés alapján való gyűjtése; minden' egyes gyermekmunka készítésének leirása s kifejtése annak, hogy mily hatással van külön-külön minden egyes gyermekmunka a gyermek testi- és lelki fejlődésére." A pályadíj mindkét munkára 100 —100 kor. A pályadíjakat csak érdemes munkára adjuk ki. Az 1. számú beküldésének határideje f. évi április hó 15. napja; a 2. számúé október hó 1-je. A 2. számú pályamunkához utmutató vezérfonálul szolgál Láng Mihály „A munkaszeretetre való nevelés módja". Megjelent az Athenaeum kiadásában. Ezen műben a gyűjtés módja, a munkák leirása s a szerző által az ország egyes vidékein gyűjtött nagyszámú gyermekmunkák anyaguk szerinti csoportosítással s hű képmellékletekben is megtalálhatók. Azon hitben, hogy szózatunk nem zárt szivekre talál: ismételjük kéréseinket. Az Isten áldása veletek és munkátokon. Szívélyes és hazafias üdvözletünk kifejezése mellett vagyunk Pápa, 1904 március 8-án igaz kartársi szeretettel: Láng Mihály Szabó István elnök. főjegyző. A VAROSHAZAROL § A világítási bizottság f. hó 10-én Lamperth Lajos h. polgármester elnöklette alatt tartott ülésen Iglauer István főmérnök, a város szakértője a villamos lámpáknak a múlt ülésben elhatározott szaporítására vonatkozó véleményét adta elő. NÍDCS kifogása a fél éjjel égő lámpáknak 29-el szaporítása ellen, mert ez jó formán csak az építési költséget nagyobbítja, de nem helyesli az egész éjjel égőknek 90-el szaporítását, minthogy ez által az üzemköltségek mintegy 20%-al emelkednek s a telep éjjel annyira kimerül, hogy erőátvitelre nem marad elegendő villamos erő. E véleményt a bizottság beható tárgyalás után, melyben majd minden biz. tag résztvett, magáévá tette s végül kimondta, hogy. az egész éjjel égő lámpák számát 140-ről 180-ra emeli fel illetve a múltkori 235-höz képest : szállítja le s a lámpák célirányos beosztására a már egyszer fungált bizottságot küldi ki

; kiegészítvén ezt dr. Horváth József és Hajnóczky Béla biz. tagokkal. A szakértő jelentése alapján elhatározták a Ganz-cég részére a dodánygyári pótvezeték munkáért 6025 kor. kiutalását s a kapcsolótáblá-iak Neston-féle készülékekkel való ellátását, ami 940 kor. költségtöbbletet jelent. A telefon-vezeték megvédése cimén felmerülő 1200 kor. költség dolgában dr. Hirsch Vilmos indítványára egyelőre nem határoztak. Schlatter Alfréd, a telep végleges felülvizsgálására felkért második szakértő elfoglaltsága miatt e tisztet nem fogadhatván el, a bizottság elhatározta, hogy második szakértő meghívását mellőzi. § A belvárosi pincék alagcsovezése tárgyában Vigyázó Imre kir. kultúrmérnök járt tegnap városunkban s a városházán jegyzőkönyvet vétetett fel arról, hogy a kir. kulturmérnökség a város abbeli kérelmének, hogy vizmestert küldjön, nem tesz eleget, mert a munkálatoknak tavasszal való megkezdését helytelennek tartja. A dolog érdemével lapuuk más helyén foglalkozunk. EGYESÜLETI ELET. = A Lloyd közgyűlése. A Lloydkaszinő f. hó 6-án délután 3 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a nagyszámban megjelent tagok élénk érdeklődése mellett. Krausz József N. keresk. tanácsos elnök magvas megnyitó beszédben számolt be a múlt év nevezetesebb mozzanatairól. Szólott arról az országos mozgalomról, mely a vasárnapi munkaszünet tárgyában újabban kiadott miniszteri rendelet ellen irányúit, s melyben az egyesület is részt vett. E mozgalomnak akkor nem lett ugyan meg a kivánt sikere, de remélhető, hogy a jelenlegi miniszter respektálni fogja a kereskedő-világ jogos óhaját. Felemlítvén, hogy az egyesület a soproni kereskedelmi kongresszuson is képviseltette magát, örömmel emlékezett meg az O. M. K. E. megalakulásáról. A Lloyd az