Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-03-05 / 10. szám
fizetni az ő adóját, jövedelmei életfenntartása után is megmaradnak. De minket kiobérlőket nyom tulon-tűl az adó terhe: ez az igazságtalanság, ennek megváltoztatását kérjük tisztelettel. Mert mi saját munkaerőnket fektetjük bele a földbe és az a csekély jövedelem, amelyet mink kisbérlők, akik a bérletet is oly drágán kapjuk a földből, kimunkálkodunk: az a kis jövedelem alig elégséges arra, hogy magunkat és családunkat fenntarthassuk ezen nehéz viszonyok között. Ezért is mi törvényhozási határozattal azt óhajtjuk, hogy a kisbérlők és kisgazdákra való tekintettel változtattassék meg ekként az adónak kivetése. Sok ezer magyar polgár fogja ezért áldani a törvényhozó urakat! Harmadszor azt kérjük, hogy a földadó is újra átnézessék, mert ma a mi vármegyénkben rengeteg sok össze-visszaság és aránytalanság van. Az új átnézést pedig úgy kivánnánk mély tisztelettel keresztülvitetni, hogy a nagybirtok jobb földje aránylagosan többet fizessen, mint a gyenge föld. Ezek volnának mélyen tisztelt magas Képviselőház most a mi kérésünk. Sokat nem kértünk, hogy magunknak akadályokat éa a magas kormánynak nehézségeket ne csináljunk. De szivünk szerint kértük az igazságot magunknak és becsületes munkánknak. Ezért esedezünk, hogy kívánságaink teljesítését bölcsen siettesse a tisztelt Képviselőház, mert mindenek amit megnyerünk, nyereség lesz a hazának is, nekünk is. Kérésünket' újból beajánlva, a mélyen tisztelt Képviselőháznak és a magas kormánynak Pápa, 1904 február hó 28-áo tisztelettel maradunk Pápa város adózó polgárai és gazdái: Giozi Gábor, Téringer János, Kovács István, Varga János, Baráth József, Szakács Dániel, Kertész István, Sobján István, Csurgai Gyula, Acs József, Meizer István, Nemes Mihály, Patkó Antal, Halász Mihály, Kósa Károly, Gergye János, Csajtai Dániel, Zábrák József, Németh János, Szabó István, Szőllősy Miklós, Kovács Sándor, Lampérth Ferenc, Tálos Sándor, Tóth József, Nemes János, Gyenese János, Tömböl János, Molnár Gábor, Kis Ferenc, Nagy Károly, Tömböl József, Megyeri Sándor, Nemes István, Varga József, Keresztes István, Keresztes József, Meizer József, Molnár István, Vida János, Szalai Istváu, Kis Zsigmond, Német Imre, Lampért lgnácz. Polgár Károly, Szalai János, Kovács János, Török István, Molnár József, Keresztes Antal, Gőcze József, Pomher Mihály, Lócsy István, Mórocz Károly, Német István, id. Polgár József, Polgár Sándor, Hekler János, Rehperger Ferenc, Eperjesi József, ifj. Polgár József, olajos Németh József, Oláh Sándor 1, özv. Zábrák Jánosné, Heszler János, Gyimóti Péter, Dezső Lajos, Gergye Mihály és Varga Dániel. A VAR0SÍIAZAR0L. Városi közgyűlés. — 1904 február 29-én. — A hétfői közgyűlés a napirend előtti felszólalások napja volt. Alighogy Mészáros Károly polgármester a valóban nagy számban egybegyűlt v. képviselőket üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta, 8zólásra emelkedett dr. Szivesdy József s kérte, hogy. a belvárosi pincék alagcsövezési ügye fontosságára való tekintettel XV. helyett I. tárgynak vétessék, mit a közgyűlés el is határozott. A katona-beszállásolás régóta húzódó ügyét tette most szóvá dr. Antal Géza általános helyeslés mellett erélyes szavakban sürgetvén meg, hogy ez a fontos ügy a barakkok építésére vonatkozó kérvénnyel együtt a legközelebbi közgyűlés elé kerüljön, mit a polgármester készséggel kilátásba helyezett. Dr. Hoffner Sándor a mai gyűlésre kitűzött jelentős tárgyak nagy számát kifogásolja, mire a polgármester megnyugtatólag kijelentette, hogy szükség esetén folytatólagos gyűlést tart. Dr. Löwy László a város haladása érdekében ujabb gyár létesítését s nagyobb számú katonaság elhelyezését óhajtaná városuukban, Interpellációja indítvány alakjában legközelebb napirendre kerül. Végül dr. Kende Ádám interpellált a legutóbbi főispán látogatás alkalmával kilátásba helyezett konzum-vásár és vágóhid dolgában. Több mint egy hó telt el e látogatás óta, történt-e valami ez ügyben? kérdezte nagy érdeklődés mellett. A polgármester kijelentette, hogy egyelőre nem tud többet válaszolni, minthogy a főispán járt már a minisztériumban e dologban; utána néz s majd bővebben referál legközelebb. Utolsó napirend előtti felszólaló maga a polgármester volt: bejelentette, ugyanis, hogy megrongált egészségére való tekintettel 4 heti, szükség esetén hosszabb ideig tartó szabadságra megy. Lelkes éljenzés volt visszhangja szavainak, mintegy kifejezésekép annak az általános óhajnak, hogy az érdemes és tevékeny férfiút minél előbb teljes egészségben szeretné viszontlátni a képviselőtestület. Csak most került sor a napirendre s ezt aztán aránylag gyors tempóban tárgyalták le. Az alagcsövezés dolgában Lippert Sándor mutatott rá a belvárosi pincéket fenyegető veszélyre. Dr. Antal Géza indítványára eltérve az áll. vál. javaslatától, egyhangúlag kimondatott, hogy nem várva meg a kultur-mérnökség proponálta terminust, a munkálatokat a Kis-tértŐl a Cincáig levő területen kedvező idő beálltával azonnal megkezdetik. A Hladik házat 1000 kor. bérért Holf János honvéd állatorvosnak adták bérbe s miután vita nélkül kimondták, hogy sem a Széchenyi-téren, sem a Jókai-utcán levő házat nem adják el, elfogadták Frauendienst Viktor, Rosenberg Emma és — Harmos Zoltánnak a városház kibővítésére vonatkozó szavai után — Sohlosser Istváu boltbérleti szerződését. Az éjjeli őrök intézményét nem szüntetik meg, hanem ellenőrző órával modernizálják, a Viasz-utcaiak csatornára vonatkozó kérését — Petrovics Mihály pártoló felszólalása ellenére — ezúttal nem teljesítették ; a Fust-utcaiakuak vízvezetéki kutat szavaztak meg. Hantosi Ferencnét pápai illetőségűnek nem ismerték el; Thury Lajos v. dijnoknak iktatói teendők külön munkadijja ciméa — Lampérth Ferenc ellenző felszólalása ellenére — szótöbbséggel 60 kor. jutalmat szavaztak meg. A városi női kórház ügyét dr. Antal Géza felszólalása értelmében visszaadják a bizottságoknak, bár Vágó László egyszersmindenkorra napirendről levétetni kívánta. A tüzoltóintézméoy támogatása dolgában elfogadták az áll. választmány költségvetést kérő javaslatát; itt csak Kovács Sándor szólalt fel, kérvén hogy az Alsó- és Felsővárosban egyes házaknál tartsanak tűz esetére készenlétben tömlőket, amit a közgyűlés a tüzoltóparancsuokságnak figyelmébe is ajánlott. Miután a pápai zeneiskolának a kért segélyt (helyiségátengedés, fűtés, világítás) vita nélkül megszavazták, a közgyűlés 5 óra után véget ért. az a kacagó kelőbb, jobb lett körülötte, mióta szőke „bébé" elhagyta a házat. Lement a korzóra, a Márk-téren tarka tömeg hullámzott, a karcsú, égőszemű leányok hajlékony alakjai mámorba ragadták a szivét. Látta maga körül az ő nemzetségét, a velencei asszonyok sajátos tiszta példányait, akiktől elpártolt a pénzért. A gondolákból ábrándos ének hangzott, szerelmes sóhajtások, epedő csókok dala, forró vágyaknak kéjbe fúló hangja, amely a világon seholsem- oly édes, mint szerelmes Velence földjén. Elvonult előtte egész múltja, az a folyton lávaként égő szerelmektől, vallomásoktól áthántolt mult, amelynek minden gyönyörűségét a városa adta és most mindennek egyszerre vége szakadt. Gyűlölte magát és gyűlölte a szőke asszonyt aki megvette, aki könnyelmű kacagással foglalta el azt az ódon helyet, azt a nemes architektúrájú palotát, amelynek minden zuga olasz históriának, olasz erkölcsnek lehét árasztja magából. Egyszerre megérinti vállát egy kis kesztyűs kéz. „Silvio, mia cara!" A marchese szive megdobban, gyorsan megfordul és Gittát látja, a régi kedvesét, akinek sötét hajába annyiszor temette sápadt arcát, ezt a mélységesen dallamos teremtést, akit ő nevezett el Velence múzsájának. Ott állt előtte fekete kendőjébe burkolva, mit a munkásleányok viselnek, akik énekelve jönnek esténként a gyárból, de akiknek dala bús és kizokog belőle a nyomor, a szenvedés, reménytelenség. — Gitta hozzá simult és sötét szemében a dél forró érzése égett, amely vad izgalomba hozta a férfit. Átkarolta a leány derekát, beemelte az ott váró gondolába és megindult a kis hajó. A gondolieri rázendített egy bús nápolyi dalra és a marchese úgy falta, élvezte a régi hangokat, mintha most érte volna lelkét először a fajának költészete. Az egész lénye édes mámorba merült és arra gondolt, hogy nem lehetne-e egypár percre rövid boldogságért megcsalni azt a környezetet, azt a családot, mely őt magához váltotta? Nem lenne-e érdemes eldobni azt az aranyos bilincset, amely behálózza az akaratát, a szive, az ösztöne vágyait, de az édes dallamok hangja mellett ott a holdsugártól fényes vizén megjelent előtte egy sápadt árnyék, amely komoly biró szemeivel szegeződött rá. Megjelent az apja lelke, akinek egész élete, egész múltja egy hatalmas programmot jelentett és bizott reá, hogy „az első a becsület". — Nem szabad csalni, mert ő eladta a múltját, az életét, a lagúnák mámorát, a karneváli világ gyönyörteli léhaságát, a tiszteletreméltó Mister Brington urnák és árát pontosan csengő sterlingekben vette fel. Nem szabad csalni és mikor a laguna a Carducci palota elé érkezett, komoly, szertartásos meghajlással vett búcsút Gittától ezen sóhajteli szóval: „Signora, éljen boldogul \ u § A város egészségügye 1903-ban. Dr. Steiner József v. főorvos az utolsó tanácsülésen terjesztette elő a város 1903. évi egészségügyi állapotáról szóló jelentését. A jelentés adataiból örvendeteseu konstatálható, hogy városunk egészségügye a lefolyt évben igen kedvező volt. Fertőző betegségek aránylag csekély számban léptek fel (vörheny 33, kanyaró 45, roncsoló toroklob 22, hagymáz 6 ; gyermekágyi láz 3 esetben) s halálnak csak hat esetben voltak okozói, arai egyrészt az orvosok kötelességtudó munkáját, másrészt a hatósági egészségügyi közegek lelkiismeretes eljárását bizonyítják. Kedvező adata a jelentésnek az is, mely szerint az ovodákat és iskolákat egyszer sem kellett bezárni. Meghalt 1903-ban 336 egyén, arai viszonyítva az 1902-ben meghaltakhoz (411) 75 apadást mutat. Halálozási percentszám 19-33°/ 0 0, 1902-ben 23 6°/ 0 0. A halált 56 esetben tüdővész okozta. Hét éven alul elhalt 139, születésétől 1 éves korig 108 s ezek közül 4l bélhurutban, ami — mint a jelentés mondja — azt a szomorú tényt bizonyítja, hogy egyrészt a jómódúak gyermeküket nem maguk táplálják, másrészt a szegényebb osztályban sokan nem teljesítik híven anyai kötelességüket. A városi főorvos az év folyamán 423 szegény beteget kezelt, kik közül 55 részint pápai, részint győri kórházba küldetett. § A villamos mii felügyelő-bizottsága f. hó 4-én tartott ülésének főtárgya a villamos-lárapák szaporítása ügyében kiküldött szűkebb bizottság Szokoly rendőrkapitány által előterjesztett jelentése volt. E jelentés alapján hosszabb vita után, melyben dr. Antal Géza, dr. Löwy László, dr. Horváth József, Török János főmérnök, dr. Kende Ádám, dr. Steiner József, Krausz József, Bermiiller Alajos s az elnöklő polgármester vettek részt, elhatározták, hogy 34 új villamos lámpát szereltetnek fel s az egész éjjel égő lámpák 140-ről 235-re emelik. Az új lámpák így osztatnak fel: Veszprémi-út 3, Gyimóthi-út 2, Csóka mögötti-tér 2, Laki-út, Kertsor-utca 2, Térjmeg-utca 1, Zöldfa-utca 1, Városmajor udvara 1. Árok-utca 1, Főtér 1, Kristóf-utca 1, Csillag-utca 1, Vásár-utca 3, Devecseri-utca 4, felsővárosi Hosszúutcába vezető zsák-utca 1, Hunyadi-utca 1, Vörösraarty-utca 2, Plebánia-köz 1, Schwarz-söröde melletti köz 1. 5 régebbi lámpát megszüntetnek : 1-et a Széchenyi-utcán, 1-et a Ziraraermann-utcán, 2-őt a Major-utcán s egyet a Főtéren. E szaporítások nem végleges természetűek, hanem a majdan teendő újabb tapasztalatok alapján még módosulást szenvedhetnek. A határozat végrehajtására egyébként a polgármester — kitől szabadságra menése alkalmából meleg ovátióval búcsúzott a bizottság — rögtön kiadta az utasításokat Major üzemvezetőnek. Még dr. Kende Ádám interpellált abban a tárgyban, hogy a telephez szükséges anyagokat (p. o. gépolaj) nem szállíthatnák-e (árlejtés megtartása mellett) helybeli kereskedők ? A polgármester kijelentette, hogy e tárgyban a város szakértőjétől lglauer főmérnöktől kér felvilágosítást. § A szinügyi bizottság folyó hó 2-án újból a szinház tűzbiztonsága dolgában ülésezett. Török János v. főmérnök jelentést tett arról, hogy a tervbe vett átalakítási munkálatok az emeleti lépcsőfeljárat alacsony fekvésénél fogva nehézségbe ütköznek, mire a bizottság tagjai a főmérnök
