Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-02-27 / 9. szám

kezd és a hajófenékben csak nő . . . csak egyre nő . . . Ilyen Jelky Andrásoknak tűnnek fel a mi belvárosi háztulajdonosaink is, akik immár hónapok hosszú során át izgatott félelemmel, tehetlen haraggal voltak kénytelenek szemlélni, s ki tudja még meddig szemlélhetik, amint pincéikben a viz csak nő . . . csak egyre nő . . . -or— — A katonabeszállásolás mizériái. Evek hosszá sora óta nem szűnik meg városunk gazdaközönsége részéről a jogos panasz azok miatt a szomorú mizériák miatt, amikkel a városunkbeli katonabeszállások járnak. Nem szólva azokról a kellemetlenségekről, melyek magában a beszállásolás tényében rejlenek, többszörösen adott kínos huzavonokra okot a beszállásolási díjjaknak részben késői, részben pontatlan kiutalása, amit tetézett a vármegye azzal, hogy újabban ezeket a rendetlenül fizetni szokott beszállásolási díjjakat is jelentékenyen leszállította. E mizériák gyökeres orvoslását célozza az a beadvány, mely a napokban érkezett a városházára s melyben a gazdaközönség a katonabeszállásolás céljaira barakk-kaszárnya építését kéri. Az ügy még kellően előkészítve nem lévén, a holnaputáni városi közgyűlés elé nem kerülhet. Fontossága megérdemelte azonban, hogy róla már ezúttal is megemlékezzünk; közgyűlési napirendre kerülése előtt pedig behatóan fogunk vele foglalkozni. A magyar ipar válságának főbb okai. i. Nem tagadhatni, hogy a magyar ipar válsága onnan indul ki, amidőn a szabad ipar elve győzött, amelv az ipart egyenesen az üzleti érdek föltétlen uralma alá hajtván, a szabad verseny óriási méreteit zúdította rá a céhrendszerben felnőtt iparosságunkra. Az üzleti érdek természetesen, hogy a nagy versenyben tisztességes nyereséget biztosítson magának, mindazon eszközöket, találmányokat, melyek az iparbau használhatók és haszr^ imz^L—aalj^iifc^alkfrl kalmazást a különféle ipari gépek ; szaporodnak a gyárak, amiknek következménye lőn, hogy több országban, így nálunk is, az önálló u. n. kisiparos osztály sem az üzleti versenyre, sem az egyéb új alakulatokra elkészülve nem lévén, megdöbben az eddig ismeretlen ipari viszonyok láttára, kétségbeeséssel kapkod ide s tova, de magán sem ő, sem országos kormányaik segíteni nem tudnak, tehát elkeseredett megnyugvással, bizonyos lesújtó fásultsággal néz, jobban mondva : nem is néz, csak viteti magát a bizonytalan jövő felé. Magyarországon még Mária Terézia uralkodása óta maga az ipar folyton elnyomás alatt állott ugyan, nem fejlődhetett semmit az osztrák kapzsiság által diktált vámrendszer miatt, de mégis az iparos osztály, melyet egész 1840 — 8-ig csupán — mondhatni — kisiparosok alkottak, kellő anyagi helyzetnek, tisztességes társadalmi állásnak örvendhetett miudaddig, míg az új alkotmányos korszakbau (a nyolcvanas évek elején) életbe nem lép nálunk is a szabad ipar s a céhek fölött még nem kondítják a halálharangot. Eddig csak iparunk volt elmaradott a többi kulturnépekkel szemben, most már iparosaink létkérdése is kockára volt téve s ezen rlerék társadalmi osztály a rohamos hanyatlás örvényébe került. Nem akarjuk mi e sorokkal a fentebb említett modern ipari intézmények, első sorban a szabad ipar jogosultságát, nagy előnyeit kétségbe vonni, hiszen tudjuk, hogy az intézmény keletkezése óta csodálatos hatás észlelhető a világ-ipar terén. Valamint készséggel beismerjük, hogy Magyarországnak sem lehet érdekében hátra maradni bármiben, tehát az ipari intézkedésekben is, a többi művelc államok között. Azonban s itt sarkallik ipannizériánk állapota, mielőtt a féknélküli szabadságot megadtuk volna az iparűzésnek, hosszabb ideig tartó átmenet óvóintézkedésekkel kellett volna elejét venni az új helyzetből esetleg fakadó bajoknak. Erről iparunk intézői elfeledkeztek, váratlan, hideg zuhanyként bocsátották iparosainkra a modern intézményt, amelyből ettől az időtől > fogva mai napig az új institúciónak inkább a kinövéseit, hátrányait, sem mint a jó oldalát ismertük meg. Akik ez intézményt törvénybe iktatták nálunk, azoknak számot kellett volna vetuiök mindazon viszonyokkal, amelyek között e fontos közgazdasági águnk mozgott. Előre gondolni lehetett, hogy a céhek biztos kenyérkeresetet nyújtó rendszeréhez hozzászokott iparosság nem érti az új intézményt át; nem bir vele megmérkőzni, mert eddig csak azt tudta, hogy is kel! lennie, erre azonban kevés születik, a legtöbbjét már kiskorától fogva oktatni, nevelni kell otthon í az iskolákban. Hol vették volna ők az ilyen iskoláztatást, mikor ilyen iskola nem is volt ? Továbbá figyelmen kívül maradt az új intézmény behozatalánál sajátságos társadalmi felfogásunk az iparra vonatkozólag, Ugyauis a szabad ipar csak azon nemzeteknél jár kiváló haszonnal s ott nem tesz kárt, ahol az intelligens elem is nemcsak szóval becsüli meg az ipart, hanem maga is önmagához méltó pályának tartja. Nálunk nemcsak a mult század utolsó évtizedeiben, de még most is idegenkednek úgy a dzsentri, mint más vagyonosabb polgári családok is az ipartól. Akinek szellemi vagy anyagi tőkéje van, visszahúzódik messzire az ipartól, illetve az ipari befektetésektől, Először tehát angol példára oly viszonyokat kellett volna teremteni, amelyekben a magyar szellemi és anyagi tőke lelkesedéssel járult volna az ipar támogatására. De ez elmaradt s lőn az, hogy egymagára vállalta az új helyzettel tapasztalatlan kisiparunk a modern ipari élet összes terhét s összeroskadt alatta. Oly állapot érte e közgazdasági ágat, mint hajdan erős földbirtokos középosztályunkat az ősiség törvényének minden átmenet nélküli eltörlésével. Az új viszonyokra ki nem tanították, a szabad hitellel élni nem tudtak, az uzsora perzselő lángjától nem óvakodtak, s mikor a modern gazdálkodási elvekkel félig-meddig megismerkedtek volna, főrészt saját keserves tapasztalatukból : — kipusztultak. . Uvori (ívula. \ VAKOSHA ZÁROL. § Az állandó választmány f. hó 2r> én tartott ülésén készítette elő a holnaputáni közgyűlés tárgyait. ' Határozati javaslatai közül, mint legfontosabbakat, kiemeljük a következőket: nem ajánlja a választmány az éjjeli őri állások megszüntetését s helyettük egy rendőr alkalmazását, hanem ajánlja, hogy az éjjeli őrök szolgálatának ellenőrzésére ellenőrző órákat vegyenek; nem ajánlja sem a Széchenyi téren, sem a Jó kai-utcán levő városi házak eladását; elfogadásra ajánlja az összes boltbérleti szerződéseket a villamos áram használatának föltétele mellett; állást foglal a női kórház megépítése mellett, de az ügyet előbb a pénzügyi és egészségügyi bizottság fóruma elé utalja; a tűzoltó intézmény mikénti támogatására nézve a parancsnokságtól költségvetés beterjesz-