Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-02-20 / 8. szám

A szép utcákon azonban látni olyasmit is, amit nem méltattak figyelemre a törvény alkotói. A lázas gondok között mindenről meg lehet feledkezni, ami nem az anyagiakra vonatkozik!?'. . . Mi köziik nekik ahhoz, hogy apróbb-nagyobb, toprongyos, munkásosztálybeli szegény gyermekek céltalanul csatangolnak az utcán? . . . Hát ilyesmik is vannak ? ! . . . Igen vannak! Vannak egyes gyermekek, kik életök, illetve idejök legnagyobb részét az utcákon szabadon kóborolva töltik el. A szülők esetleg elküldik őket iskolába, de már arról, hogy a gyermek odament-e, vagy sem: nem győződhetnek meg, mert nekik menni kell a mindennapi kenyér után. Egy száraz darab jut ebből a kis nebulónak ; nap-nap után azt hordozgatja a vászon tarisznyában. Nem csodálkozhatunk azon, hogy sóvárgó szemekkel nézi a piac mosolygó gyümölcseit, a kirakatok édességeit. Olálkodásait eleinte futólag végzi, mignem egy alkalom megváltoztatja eddigi lelkivilágát, A vásárló úrnő felszólítja a vett csirke, liba, stb. hazaszállítására, vagy a vonatból kilépő utas csomagja vitelére. Kéjes öröm jelenik meg arcán, mert tudja, hogy pénzt kap, melyen mindent lehet venni. A vasútnál álló hordár ocsmány szitokra fakad, mert neki kenyerét veszik ki a szájából s ha elcsipheti: gyakran helybenhagyja az akaratlan konkurrenst. De a közönség a gyermek pártjára áll ! Hogy is ne ? . . . Hisz a gyermek szemét 1 — 2 fillérrel ki lehet dugni, míg a hordárnak szabályszerű illetmény járna. Az illetőknek tetszik a gyermek „életrevalósága" s lelküket betölti a takarékosság tudatának édes érzete. íme — egy eset az utcáról ! Ilyesmit sokszor láthat a figyelmes szemlélő, ha nem sajnálja a fáradtságot. Sokan ezt nagyon természetesnek találják. De van ám ennek folytatása is. Nézzük csak tovább ! A kapott pénzen siet valami Ínycsiklandozót megszerezni a gyermek. Az ettől származott kellemes érzés emlékezete folyton előtte lebeg. Várja, lesi az új alkalmat, mely várakozása között megfeledkezik iskoláról, mindenről s fogékony lelke mohón szívja magába az utcai élet minden mozzanatát, rosszaságát. Pedig a gyermekkorban szer zett lelki benyomások a legszilárdabban gyökereznek s hatásuk az egész életre kiterjed. Az említett gyermektípus később hasonló társaival még vasárnap istenitisztelet idejében is vigan „golyózik" vagy „strikk"-ezik a „liget" útjain ; már nyerészkedési vágyai vannak s a nyerészkedő játék szenvedélyévé válik. Az idő multával ügyes tolvajokká, majd betörőkké növik ki magukat az ilyen gyermekek, mint a közelmúltban többször tapasztalhattuk. Ha néhanapján a mulasztási törvény szigora betereli őket az iskolába : magaviseletükkel, tetteikkel, beszédjeikkel társaikat mételyezik. Menynyivel több kárt tesznek ők, mint egy „ biléta" nélküli kutya, táblátlan, lámpátlan kocsi, bicikli ? Ezekkel még sem törődik senki ! . . . Persze — nem anyagi dologról van szó ! — Ezektől a város későbbi lakosságának, a leeendő társadalomnak erkölcsi szilárdságát, becsületességét, gondolkodásvilágát félthetjük csak. így neveli a gyermeket az utca. A csavargó gyermekeknek ő a leghatásosabb nevelője, mert az ő hatását legtovább érzik s legjobban dédelgeti hajlamaikat, vágyaikat, nem korlátozza szabadságukat. Sajátos tünet az városunkban, hogy a népnevelés iránt a társadalom legnagyobb része vastag közönnyel van körülbástyázva, Hiszen, — ott az iskola . . . Annak a dolga, illetve a tanítóké a gyermeknevelés, kiknek önfeláldozó, idegölő munkája az észrevétlenséggel van legdúsabban honorálva. Pedig az iskola egymagára hagyva, ha a fejetetejére áll, akkor sem felelhet meg azoknak a feladatoknak, melyeket az egységes nevelés, általános népműveltség érdekében teljesítenie kellene. Az iskolában a gyermek a napnak csak egy hatodát tölti. Ezen ido alatt céltudatos nevelői működését bár a legnagyobb odaadással, buzgósággal végzi: mindennap újra kell kezdeni, mit előző nap végzett, mert a család, a környezet és főleg az utca nevelő munkája nem összhangzatos az iskoláéval. A családi nevelés ferde kinövéseinek közvetlen lenyesése nem áll módunkban. Az utcával azonban másként vagyunk. Ennek nevelő munkáját a lelkiismeret vádja nélkül nem nézhetjük tovább. Mert, bármely ember, ha a Tapolcába esni és ott fuldokolni látna gyermeket — szentül megvagyok győződve — sietne élete megmentésére. Annál kevésbbé szabad, bekötött szemmel nézni a gyermeki lélek életének megölését, eldurvulását megvalósító utcai csavargást. Ide siessünk, — életmentők ! Sokan — szinte hallom — erre azt mondják : „Ott a rendőrség!" —„Vigyázzon az, azért fizetjük !" — Bizonyos mértékben igazuk van. Első sorban én is ezeknek hivatalos kötelességévé tenném, hogy a piac, vasúti állomás, a liget útjain, de egyebütt is az iskolák tanítási ideje alatt, a gyermekek iskolából való hazamenetelükkor különösen, de a nap további részeiben is állandó figyelemmel kisérjék a céltalanul csatangoló gyermekeket. De a rendőrök kevesen vannak, tehát nem lehetnek ott mindenütt. Ki segítse őket ebbeli munkájokban ? . . . Mindenki, kinek alkalom kínálkozik, tartsa erkölcsi kötelességének. Szívlelje meg azt, hogy az iskolás gyermek nem hordár s ha más embertársa ezt még nem tudná: siessen azt is felvilágosítani. Ha az utcán csoportban vagy egyedül menő gyermek illetlenkedik, ne sajnáljon tőle a szemtanú egypár figyelmeztető szót, intést. A gondatlan szülőkkel pedig — mert ilyen is sok van, — egy, a gyermekcsavargást ostorozó szabályrendelet alkotása s a gyakorlatban való megfoganatosítása s ennek alapján néhány szigorú büntetés megismertetné, megszívleltetné azt a tudatot, hogy nemcsak kutyájára, kocsijára, lovára, hanem gyermekére is gondol a hatóság. A város jövőjét szilárd alapra csak úgy építhetjük, ha gondoskodunk az alkotó elem: a nép műveltségének ápolásáról és emeléséről. Cselekedjék mindenki ! Különösen elvárnók ezt a város társadalmi életének vezetőitől, az igazi haladás lelkes barátaitól. Nekik joguk s alkalmuk van ebhez. Tekintsék tehát kötelességüknek is. Szabó István. Takarékpénztáraink a múlt évben. Pápai Takarékpénztár. Kevés pénzintézete van hazánknak, mely oly joggal hivatkozhatnék a közönség osztatlan bizalmára, mint a Pápai Takarékpénztár, melynek XLI-ik üzletévéről szóló jelentését a szokott gondos és tiszta kiállításban e héten küldötte szét az igazgatóság. Ennek az osztatlan bizalomnak legékesebben szóló bizonysága a januári rún, mely városunk lakosságát nem tudta' a maga betétjeinek visszakövetelésére mozgosítani s csak néhány községre szorítkozott. Ez a rún nem ingatta meg tehát a takarékpénztárai legféltettebb kincsét, a bizalmat, de hozzájárult ahoz, hogy az intézet jövedelme kevesebb legyen, mint amennyivel az előző évi mérleg záródott. Az igazgatóság ugyanis a rún napjaiban, hogy az intézet a nagyobb betéteket is a kikötött felmondási idő betartása nélkül fizethesse vissza értékpapírjai egyrészét az osztrák-magyar banknál lombardírozta s így ezen a réven nagyobb pénzkészletet tartott a rún megszűnte után dacára a betétek vieszaözönlésének, hogy újra lombardhoz ne legyen kénytelen forfordulni ; állandóan részint készpénzben, részint cheque-számlán a postatakarékpénztárnál a betéteknek mintegy J/

7 részét tartotta készenlétben. Hogy ez az 1,000.000-nyi összeg a maga 2°/

0-os kamatozásával jelentékeny mértékben hozzájárult ahoz, hogy az ez évi jövedelem a mult évi mögött maradjon, az világos, de emellett, mint az igázgatóság jelentésében maga kiemeli a rosz gazdasági viszonyok következtében ugy a jelzálog-üzlet, mint a váltóa tavalyi mögött maradt s igy a jövedelem e cimeken is csökkent. Ennek dacára is az ez évi üzleti eredmény 68.065 kor. 68 fillére rug, melyből a tartaléktőke s jutalékokra alapszabályszerüleg levonandó °/

0 után, még mindig kerekszámban 50.000 s illetve a mult évi áthozatalokkal majdnem 55.000 kor. vár felosztásra. Az igazgatóság felosztási javaslata egészen az előző évi alapokon mozog. Tisztviselők jutalmazására 5200 kor., jótékonycélra 2000 kor., külön tartalékalapra 3000 kor. (a rendes tartalékalap alapszabályszerüleg 6806 koronával szaporodik) s osztalékra (á 140 kor.,) 42.000 kor. fordíttatnék, a jövő évi számlára pedig 2464 kor. vitetnék át. E javaslata elfogadása esetén a tartaléktőke 148.305 koronára, a külön tartalék 148.000 koronára, a kettő tehát együtt már ismét majdnem annyira rúgna, mint a 3Ö0.000 koronára emelt részvénytőke. A taitalékalapokat és a nyugdijalapot a részvénytőkéhez hozzávéve a részvényesek összes vagyona 666.305 koronára rug. A közgyűlés e hó 29-én d. e. 9 órakor lesz. II. Pápa város és vidéki takarékpénztár. Kézhez vettük városunk ezen második pénzintézetének a múlt üzletévre vonatkozó mérlege és zárszámadása kíséretében az igazgatóság évi jelentését és forgalmi kimutatását, amelyek örvendetes tájékozást nyújtanak ezen évek óta a legszolidabb alapon vezetett intézetnek minden egyes üzletágáról. Különösen kiemelendőnek tartjuk a jelentésből, hogy a jogosult hiteligények nagyobbára az eddiginél mérsékeltebb kamat mellett nyertek kielégítést. Az igazgatóság n'agyon helyesen állandó figyelmet fordított az egyes üzletágak közt fennforgó helyes aránynak, valamint az intézet mobilitásának megóvására, s az utóbbinak érdekében jelentékeny mérvben növelte értékpapír részletét, amely könnyen realizálható elsőrendű állampapírokból és záloglevelekből áll. Az 1,677.324 kor. 50 fillérre menő takarékbetétek az előző évhez képest 168.378 kor. 4 fillérrel szaporodtak; a bekeblezett kölcsönök összege 107.345 kor. 11 fillér, az értékpapírok állománya 88.910 korona emelkedést mutat, a pénztári összforgalom 7,372.400 kor. volt, mely az előző év forgalmát 192.074 koronával meghaladja. Azt a folyvást alkalmazott és követésre méltó konzervatív elvet, hogy a biztosítékul szolgáló tartalék-alap minél jobban megerősödjék, az igazgatóság ez évben is szemeló'tt tartja nyeremény-felosztási javaslatában, amenyiben a mérleg szerint jelentkező 28.014 kor. 62 fill. tiszta nyereményből az igazgatósági jutalék, továbbá a szokásos tiszti jutalmazások és jótékonycélú adományok levonása "után, az ötszáz intézeti részvényre egyenként 20 kor. osztalék megállapítását ajánlja a közgyűlésnek, a maradványt pedig, vagyis 12.790 k. 91 fillért, részvényenként tehát több mint 25 koronát, a tartalékalap gyarapítására javasolja fordíttatni. Az ' intézet fenállása óta ez a legnagyobb évi dotációja a tartalék-alapnak, mely az igazgatósági javaslat elfogadása esetén 95.485 kor. 96 fillérre fog emelkedni. Ez adatok elég tanúságot adnak a Pápa városi ' és vidéki takarékpénztár intézőinek, különösen Bock István vezérigazgatónak mindenkép egészséges alapon nyugvó, körültekintő és sikeres tevékenységéről. Az intézet rendes évi közgyűlése e hó 28-án d. e. 9 órakor lessz saját helyiségében A chesvicki bányaszerencsétlenség. (.Eredeti amerikai levél.) Tisztelt Szerkesztő Ur ! Mióta a kivándorlás kérdése a magyar hazában élénkebben tárgyaltatik, többször adtam kifejezést azon nézetemnek, hogy én nem hiszem, hogy az amerikai magyar kivándorlás már sokkal nagyobb mérvű lehessen, mert az amerikai viszonyok alaposabb mérlegelése, az itteni tapaszlalatok nyilvánosságra jutása önként korlátozza majd a kivándorlási lázt. Hiszen a mi hazánk ezerszerte szebb és jobb, áldottabb a magyarnak, mint az ideki való élet, melynek egyetlen előnye a dollárokban, a pénzkeresetben nyilvánul ! A pénz időlegesen vonzhat, használhat sokaknak, — ám használja fel ezt a jó munkás és szorongatott ember —- de a hazából való végleges kivándorlásra ne gondoljon senki, mert az édes Hazát soha, sehol semmi, senki nem pótolja! De meg ideki olcsó az emberélet, az isteni Gondviselés különös kegyelme, hogy naponta ezrivel nem vész itt el a magyar kivándorló . . . Megrendítő gyászeset adja ezúttal kezembe a tollat: Pensylvánia államban, ahol a hatalmas széntelepek vannak, s százezrivel vannak a bányamunkások, ide Pittsburghoz alig két óra járásnyira van egy kis bánya-falucska, amely egy sor házból -áll egy bolttal, ahol az élelmiszereket árulják. Két héttel ezelőtt még e falucska, amerikai szempontból boldog volt, mert a munka jól ment. Lakott benne vagy 120 lélek magyarság és többnyire Veszprém és Szatmár megyékből s azonfelül Abauj s Zemplénből. A reformátusok még új-év napján egy kis faalkotmány-féle templomocskába jöttek Össze s a hozzájuk legközelebb levő Harsányi Sándor ref lelkész buzgó beszédjét hallgatták s vele édes hazai nyelvünkön imádkoztak, énekeltek. Január hó 25-én reggel 200 bányamunkás bo-