Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-12-10 / 50. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A királylátogatás költségei. Mindannyian tudjuk, hogy az 1899-ik év szeptember havában a vidékünkön tar­tott nagy hadgyakorlatok alkalmával Pápa városa királylátogatásra készült s e miatt \a m. kir. kereskedelmi miniszter felszólítá­sára több útját a nevezett minisztériumból kiküldött szaktanácsos óhajtása szerint kel­lett kijavítania, illetve átalakítania és ki­tataroznia. S minthogy ez sok költséggel járt, a kereskedelmi miniszter erre segélyt igért és még ugyanazon év, azaz 1899. évi szept. elején vármegyénk akkori alispánjának ki is utalt 8 000 azaz nyolcezer koro­nát avégből, hogy ezen összeget a. vármegyei pénztár és Pápa városa között a hivatalosan kijelölt utak javítási költségeinek arányá­ban ossza fel és a pénzt juttassa el a neve­zett pénztárakhoz. Az alispán még ugyanazon év szep­tember közepén leirt városunkhoz, hogy ebben az ügyben, a felosztás mielébbi teljesítése végett, a számadásokat küldje fel hozzá. Mondanunk sem kell, hogy hatóságunk pár nap alatt eleget tett az alispáni föl­hívásnak és örömmel várta a várost jogo­san megillető pénzt. Azonban várta egy évig. Nem jött. Várta még egy évig. Csak nem akart meg­érkezni. Végre is a tanács, majd a köz­gyűlés elé került a dolog és sürgetni kezd­tük az u. n. király látogatási költség kiadá­sát a megyénél. De csak hivatalos leiratokat kaptunk, pénzt nem. A hivatalos leiratok mindegyike iparkodott a fizetés elmaradását megokolni. Az egyik azt hozta fel, hogy a városra eső hányad dolgában még nem döntött a keres­kedelmi miniszter. A másikban az alispán értesíti városunkat, hogy elébb a keresk. miniszternek keli a kiutalásról jelentést tennie s csak az erre kapott rendelet után intézkedhetik, stb. A város és az alispán közötti emez eszmecserékkel három év telt el, vagyis összesen öt esztendő, amikor is városi köz­gyűlésünk a jelen év április havában el­határozta, hogy e kérdésben egyenesen föl ir a kereskedelmi miniszterhez. Ezt meg is tette még áprilisban, de tudtunkkal mind­ezideig rá semmi választ nem kaptunk. A dolgok ilyetén állása mellett még az idei szeptember hari megyei gyűlésen egy pápai megyebizottsági tag meginterpel­lálta a jelenlegi alispánt e költségek ügyé­ben. Az alispán, minthogy ezt a dolgot nem ismerte, érdemleges választ nem adott, de megigérte, hogy a decemberi törvényható­sági gyűlésen kimerítően fog válaszolni. Az interpelláló ezt tudomásul vette azon föltétellel, hogy a decemberi válasz meg­nyugtató lesz, ellenkező esetben a törvé­nyes úton kell Pápa városának e tekintet­ben szenvedett sérelmére orvoslást keresnie. A jelzett decemberi megyei közgyűlés most hétfőn lesz. Hihető, hogy városunk megyebizottsági tagjai e kérdés miatt is minél nagyobb számban mennek el e gyű­lésre. Nem az a fontos ezen ügyben, hogy mennyi jár ez összegből városunknak, hanem hogy abból a 8000 koronából egy rész minket is megillet és nekünk azt más pénztárban hagynunk nem lehet. Eleget vártunk eddig is. A megyei közigazgatás ismert lassúsága valóságos minta türel­met tapasztalhatott városunknál. De mint­hogy mindennek van határa, a mi türel­münk is eljutott a királylátogatási költsé­gek kérdésében a végső pontig. Nem ismerjük alispán úr ide vonat­kozó válaszát, de reméljük, hogy kielégítő lesz. Ha esetleg csalódnáuk reményünkben, tudni fogjuk kötelességünket és megtaláljuk a törvényes utat, amely gyorsan és bizto­san elvezet sérelmünk jóvátételéhez. A csatornázás. i. Azon közegészségi s köztisztasági in­tézmények között, melyek városunkban meg­valósításra várnak, első sorban van a csator­názás kérdése is. Nálunk ezen ügy az által van komplikálva, hogy 4 év óta a város mélyebben fekvő utcáinak pincéjében, talán 70 helyen, talajvíz bukkant fel. Nagyon természetes, hogy most a csatornázástól nemcsak azt követeljük, hogy az összes csapadékvizet, a szenyvizeket s az árnyék­székek tartalmát vezesse el, hanem kíván­juk azt is, hogy a pincékben levő vizet a A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Búcsú az élettől. — Korner. — A sebem ég — a sápadt ajk remeg. — Szivem gyengébb ütése súgja már, Hogy napjaimban itt a véghatár, Oh, Isten ! éltem átadom neked ! Körülem fénylő képek lengtenek . . . Szép álomkép halálpanaszra vál. Bátran ! mit hűn szivedben hordozál, Örökre él az ott fenn is veled ! Amit szentségnek ismerek meg én S hivám szabadság, szerelem nevén, Miért elégtem ifjan, hirtelen, Fénylő szeráfként most előttem áll S amíg enyésznek érzetim, velem Egy szellő a hajnalló égbe száll. Ccglédy Sándor Lipcsei levél. Lipcse, 1904. november 29. Kedves szerkesztő úr ! Úti leveleket irni mai napság voltaképpen hálátlan mesterség, mert : vagy nagyon érdekessé vannak téve ezek az útirajzok, akkor nem igazak ; vagy igazak, akkor meg unal­masak. Az összeköttetés ezer szálai, a folytonos érintkezés népek és nemzetek között ugyanis mind­jobban viszik az emberiséget az egyesülés felé; em­berek és körülmények nagyjában egyformák a civi­lizált világ különböző pontjain. Aki mostanság egé­szen elütő dolgokról akar irni, annak legalább is Ausztrália belsejébe kell mennie. Node a dolog úgy áll, hogy egy kis alanyiságot szabad, sőt kell is a levélirónak belefektetni leírásába, azért még nem válik Háry Jánossá. A tényeket különben is ki-ki a saját alanyiságának szemüvegén keresztül kényte­len nézni, ami az igazság fölismerésére nézve eléggé sajnos dolog. Ezzel a bevezetéssel azonban nem akarok előre is szabad utat vágni esetleges nagy mondásoknak; nem, én inkább az igazság s így persze az unalmas­ság felé hajlom. Nem régiben egy nagyobb német lapban cik­ket olvastam, melyben a cikkiró szemrehányást tesz honfitársainak, hogy kezdenek költségesen, sőt fény­űzően élni. Ez meglepett, mert hozzánk képest egy­szerűen, nálunknál egyszerűbben élnek a németek, úgy kosztban, mint ruházkodásban. Az ételek elké­szítése is egyszerűbb, kevesebb zsirral s egyéb íze­sítő anyagokkal történik, mint nálunk, de különösen jellemző a hideg vacsora szokása. Itt ugyanis min­denki : siegény, gazdag egyaránt hideg vacsorával él, holott nálunk nem is vacsora, ha nem frissen készült meleg étel. Az említett szokás aztán kifejlesztett egy üzletágat, a hideg husnemüek és egyéb élelmiszerek árulását, amely bámulatos magaslatra emelkedett. Ilyen üzlet kirakata valóságos látványosság. Hogy kolbászban, hurkában, egyébféle töltelékekben s különféle szeletekben ekkora változatosságot lehes­sen kifejteni, ezt nem is gondolja az ember, míg nem látja. Képviselve van itt a nagy Németország minden vidéke a maga speciális gyártmányával, sőt Sirolin A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer ': tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut különösen lábbadozóknál influenza után ajánitaük. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Ba se l (Svájc) .

Next

/
Oldalképek
Tartalom