Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-11-26 / 48. szám

HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: tígósz évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)R- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A varosok kölcsönei. Irta: dr. Antal Géza. I. A Pápai Hirlap legutóbbi számának vezércikke városunk pótadójának nagyságáról szólva, reámutat arra a körülményre, hogy a pótadó emelkedését nem a város által eszközölt kulturális, közegészségügyi s egyéb hasznos befektetések, hanem a pápacsornai és pápa-bánhidai vasutakra megszavazott összegek, illetve az ezek után fizetett évi kamatteher okozza. Ujat ezzel nem mond cikkiró, mert hisz azt minden, a város pénzügyi helyzetével csak némileg is ismerős városi polgár tudja, hogy az e címen évenként fizetett mintegy 17.000 korona kamatteher a városi pótadót 8%-kal emeli s hogy a vasutak következtében megszűnt jövedelmek szintén hozzájárulnak a pótadó emeléséhez. Ámde e tény puszta konstatálása magában véve meglehetősen meddő, s nekünk nem annyira a megtörténtet emlegetnünk, mint inkább módokról kell gondoskodnunk, bogy a város által e cimen s egyéb címeken magára vállalt teher a lakosságra nézve minél könnyebben elviselhetővé tétessék. A bor- és húsfogyasztást adóknak a városok részére átengedése, mely a városok s köztük városunk bajait leghamarabb s legkönnyebben orvosolná, úgy látszik a közel jövőben alig remélhető. Erre enged következtetni az a sajnálatos körülmény, hogy városunk az adóbérletet nemcsak olcsóbban A „PAPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. FEHER VILÁG. Fehér világ van; éjjel angyalok Lépkednek szűzi szőnyegén a hónak S bemosolyogván az ablakokon Jó éjt susognak minden házikónak. Xagy városokból, hol tolonganak, Gyerünk, gyerünk! Ott még a hó se tiszta; A falu szép most, meg a tág mező, Mely nyugodalma gyógycsöppeit issza. Szép sorba ülve gubbaszt a falu Öreg süveges sok-sok kicsi háza; Ami csak áll az üres udvaron, Jó vastagon meg van mind szalonnázva. Haj, sóhajt is a gazda nagyokat S busán kerülgeti az üres ólat: Mért hogy az a sok külső szalonna A nap lélekzetétől is elolvad! Szétszórtan egy-egy tanya füstölög, Kicsillan égő mécse kis szemének; nem kapta meg, hanem az eddigi bérösszegre még néhány száz koronát ráfizetni volt kénytelen azért, hogy a kincstár vele a bérletet újabb 3 évre megkösse. Ez — dacára a kormányelnök határozott Ígéretének — épen nem kedvező auspicium arra, hogy a városok a bor- és husfogyasztási adót minden bér nélkül saját kezelésükbe kaphassák. Ha ekként egyelőre nem remélhetjük azt, hogy a fogyasztási adók átengedésével városunk közjövedelmei szaporodjanak, próbálkoznunk lehet és kell is kiadásaink apasztásával, mely azonban más címnél, mint kölcsöneink kamatterhének apasztásánál alig történhetik, mert hisz költségvetésünket úgy is a lehető legnagyobb takarékosság szem előtt tartásával rendeztük be. Tekintsük csak a kérdést közelebbről. Városunk összes tartozása pénzintézeteknél kerek számban 1,200.000 korona. Az évi kamatteher a törlesztési hányadot is beleértve 66.553 korona, összes kiadásainknak körülbelül egynegyede. Ez összegnél a tőke után csak egy fél százaléknak megtakarítása is jelentékeny könnyítést (évi 6000 K) képezne, fél százalékot pedig föltétlenül meglehetne takarítani, ha a városok úgy mint ez a külföldön, sőt a szomszédos Ausztriában is megvan s amint erre Budapest példája nálunk is irányt jelöl, felruháztatnánk önálló részkötvény kibocsátási joggal s nem volnának kénytelenek a fővárosi pénzintézetek ajtaján koldulgatni s esengeni egy-egy tized százalék kegyes elengedéséért. Mert hogy állunk most e tekintetben? Minden magyarországi város és törvényhatóság kénytelen közvetítőhöz — valamelyik ilyen ügyletekkel foglalkozó fővárosi pénzintézethez — fordulni, ha alkotásaihoz nagyobb összegre van szüksége és szerencsésnek mondhatja magát az a város, mely befolyásos összeköttetései révén a pénzpiac egyedüli uraitól egy töredékkel alacsonyabb százalékú kölcsönt képes kieszközölni. Hogy a közvetítő bank ezért a közvetítésért legalább fél százalékot nyer: az oly minimális számítás, mely kétségkívül távolabb áll az igazságtól, mintha 3/

4 százalékot mondanánk. Ez az összeg, mely így a városok és törvényhatóságok pótadóiból a szükségesen fölül szedetik be, nem alimentái semmit, mert a tantiémeken felül a részvényesek, — s jórészt külföldi részvényesek — zsebébe vándorol. Hogy mily nagy összeg az, mely ily cimen a városok és törvényhatóságok adójaként szerepel, azt a következő rövid kis összeállítással illusztrálhatjuk leginkább, mi mellett a bécsi bankoktól magyar városok számára folyósított kölcsönöket figyelmen kívül hagyjuk. Községi kölcsönei voltak az 1903. évi zárószámadások tanúsága szerint: Magyar jelzálog hitelbanknak 233 millió. Pesti magyar keresk. bank 173 » Pesti hazai első takarékpénztár 85 » Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja 19 » Magyar agrár- és járadékbank 6 » Összesen: 516 millió. Mintha pipázó égi pásztorok, Nagy fehér szűrben nyájat örzenének. Amott az erdő; dideregve áll; Válla havát lerázni szinte reszket. Az ág-bogak légbeirt rajzai Fehérrel éleit barna arabeszkek. Hófútta tisztáson csemetefák Gyémánt szilánku zúzmarával rakva; Mint hogyha mágnes volna minden ág S meghempergett vón fehér érc-salakba. Korállerdö ez, vakító s merev, Kihalt tengerfenék csodás Világa; Búvár lehet csak, kincsetkereső, Aki mikép én, itt jár egymagába. Búvár vagyok és előttem a kincs, Aki akarja, része legyen benne: lm itt terül el őrizetlenül A tisztaságnak ősi végtelenje. És lélegzetre jertek, emberek, Jertek s nézzétek, ez tinektek újság: Milyen fenséges, kiengesztelő E fehér arcú nyugodt szigorúság. Szávay Gyula. A bor-nag-ykereskedő. Irta: Köveskuti Jenő. — Felolvasta a szerző a „Keresk. Ifjak Szakegyesület"-éne'k 1904. november 19-én tartott estélyén. — — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Hamis borokról folyt a beszélgetés abban az asztaltársaságban, mely az „ Arany Ökörben" szokott esténkint összeülni s melyet Barátossy Barnabás takarékpénztári igazgató szervezett ezelőtt vagy tiz évvel és Skupcsinának neveztek el. Nyolcra járt az idő, a tagok mind együtt voltak. Némelyik már adomáját is elmondta. Az alapszabályok értelmében t. i. minden tag egy adomával tartozik élénkíteni a gyűlést. Akinek adomáját nem találták elég eredetinek, azt az azon esti cekknek megfizetésében marasztalta el Barátossy elnök úr. Ma a polgármester fizet, kinek a cigányról meg a gazdájáról szóló diluviális korbeli anekdotáját csaknem mindnyájan ismerték. Ócsárolták a polgármester viccét és dicsérték a bort. Innen terelődött aztán át a beszélgetés a hamis borokra. Sirolitu, ^SSSL^; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után aj&nitatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - ^lemes^ a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban tivegenkint 4— kor.-ért kapható. - Figyeljünk, hogy minden üveg alant, céggel legyen ellatva. F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc^