Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-01-30 / 5. szám
MEGJEL ENIK -MINPEN SZOMBATON. \ Mór utca 856. sz. •szerkesztőség* és kiadóhivatal: Jó' ", 6> ne gyedévre 3 K. -- - t. fírfrz :vrt- ifl. ilévrek Előfizetési árak. Egész V. Egyes s* ám ara A flllet t Laptulajdonos ós felelős szerkesztő : I)R. KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és Hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A füzoltó-egyeáület válsága. Városunk nagyszájú egyí H'etei között nincs egy sem, mely a v - po'~ - ágának egyetemét oly közelről s l>eí atóan érdekelné, mint az önkéntes tüzolió-egyí sülét. Nemcsak célja magasztosságát, a mű^öiio tagok önzetlen odaadását tekintve áll ez az egyesület valamennyinek az élén, de működése eredményét: tűzveszélyek esetén » vagyon és\ élet mentését tekintve is bízvást állíthatjuk a humanitárius célok szolgálatában álló egyesületek éléibe. • A tűzoltó-egyesületnek ez a jellege Önmagában is indokolttá tenné, hogy az egyesület életében felmerült nevezetesebb mozzanatokkal indőnként foglalkozzunk, de még megokolttá teszi ezt az a körülmény, hogy nincs egyetlen egyesület sem, mely a város részéről oly mérvű hivatalos támogatásban részesülne, mint éppen az önkéntes tűzoltó-egyesület. Mert nemcsak állandó évi ^segélyben részesíti a város a_*.i]át házi pénztárából, nemcsak a mű ödő tagok nyújt bizonyos fokú pótadó-Lientességet, de a tüzrendészeti szabályrendeleten a ház- és fogat-tulajdonosok által fizetendő Yv • ságti^ összegeket is állapít meg, — sőt le^ut " 'ji időkig érvényben volt a kötelezett iüzolto ság intézménye is, — mely összegek az egyesület pénztárába folynak, s melyek, elszámolásáról az egyesület a városi képviselőtestületnek számadást adni tartozik. Nem vétünk tehát az egyesületek iránt tartozó tisztelet ellen, sőt kötelességünket teljesítjük, ha e helyen foglalkozunk a tüzoltóegyesület ügyeivel, illetve azzal a válságos helyzettel, melybe ez a jobb sorsra érdemes egyesület jutott. Ez a válságos helyzet nem mai keletű. A pápai önkéntes tüzoltó-egyesület egyike volt hazánk nemcsak legrégibb, de legnépesebb egyesületeinek is és még csak 10—15 év előtt is tagjainak száma jóval felülhaladta a 100-at. Azonban a tagok száma egyre fogyott; kilépés, elhalálozás és eltávozás folytán ma már annyira leapadt, hogy az egyesületnek alig van 60—70 tagja, illetve minthogy ezek közül 25—30 valami tiszti rangot foglal el, alig van 30 — 35 működő tagja. Ez a körülmény magában is elég magyarázatát adja annak, hogy miért van az egyes tüzeset alkalmával majdnem mindig panasz a feladatukat egyébként hűen teljesíteni igyekvő tűzoltók ellen. Bajos fólna okát adni annak, hogy az egyesületnek emez elnéptelenedése hogyan állott elő. A parancsnokságot annyiban kétségtelenül terheli mulasztás, hogy nem ^oifdoskodott a kilépés vagy elhalálozás folytán megürült helyek pótlásáról. De közrehatottak erre más általánosabb jellegű okok is, melyek közül talán légsűlyosabb s következményiben az egyesületre nézve legromb^. lóbb a kötelezett tűzoltóság intézménye voj t. tusák egész város levegőjére rádobtak zsibb^^ bilincseket és elnémították a kíxd^lv ; £ az t , z úgynevezett pogány jókedvet, amelynek kabareti tréfái nekünk oly kedvesek voltak. Az utcák járókelői parlamenti pletykákat kolportálnak, a hosszú szalonkabátos, görnyedt váll alakok pótlékért esengenek és a színházi esték a legbántóbb közömbösség, a még pisszegésre is lusta unalom gyászos jegyében érnek véget. Az egész szezonnak nem volt egy vérpezslítő, általános kört érdeklő és izgató társadalmi ^agy művészi szenzációja sem, ha csak annak íem nevezzük a tízesztendős Vécsey Feri bravúrát, amelyet igen ügyes reklám és temérdek külökli kritika után mi is csodálatosnak ismertünk ;1; de ez a Yécsey-láz is telve volt tépelődő és ízomorú sejtésekkel, eszünkbe jutott a csodagyernekek sorsa, akiknek fiatal lángelméjéből erős és citünő étvágyú „Svengálik" akarnak jóllakni és nialatt a fürtös gyermek rózsás arcáról letapadlak a rózsák és a gömbölyű kis test megroppan i hangerseny-körútak őrült hajszájában, az a közönséges lapdázó fiú kinn a réten árasztja száából minden zsenialitás nélkül a legédesebb múzsádat, fiatal kedélynek kacagó, hancúrozó dallamait. A kis Vécsey esete a legjellemzőbben figyelneztet a magyar szellem erejére, érvényesülésére s bukására. Ez az intézmény, melytől a tűzrendészed szabályzat készítői az önkéntes tüzoltóegyesület megerősödését várták, éppen az ellenkezőt eredményezte. Azok az elemek, melyek a tűzoltóság magasztos hivatásáról sejtelemmel sem birtak, csak kötéllel voltak a legegyszerűbb szolgálatra, t. i. az éjjeli őrszolgálatra vonhatók. Sokan közülök hanyagul vagy éppen nem teljesítették a kellemetlennek talált kötelezettséget, úgy, hogy napirenden voltak a büntetések és pedig sokszor érzékeny büntetések. Büntetésekkel pedig valamely intézményt megkedveltetni még senkinek sem sikerült s így nem sikerülhetett a tűzoltói intézmény megkedveltetése sem, sőt éppen az ellenkező hatás állott elő, amit még fokozott az a véletlen is, hogy a följelentő tűzoltóparancsnok és a büntető rendőrkapitány egy és ugyanazon személy városunkban. Ha a belügyminiszter a tüzrendészeti szabályzatnak a kötelezett tűzoltóságra vonatkozó rendelkezéseit meg nem semmisítette volna is: magának a tüzoltó-egyesűletnek állana érdekében az ide vonatkozó szakaszoknak hatályon kívül helyezését kérelmezni s az egyesület támogatását más úton-módon kieszközölni. De nemcsak a tagok létszámának csökkenésében áll a tüzoltó-egyesület válságos helyzete. A városszerte szállongó s információink szerint valódi hirek arról A mi fajunk a legbámulatraméltóbb képességeket mutatta fel már minden téren, az ős lángelme igazi legendáit alkotta már meg a magyar fold gyermeke, de ennek a lángelmének csak rövid életű szikrái voltak, amelyek rakétaként világítottak pár percig és aztán alábuktak a ^rendszertelenség, a fegyelmezetlenség és kimerülés örvényébe. A magyar földön születtek nagyságok, de nem fejlődtek, ez a mi világunk tapssal jutalmazza, babérral övezi, sőt meg is fizeti a befejezett szenzációs sikert, de nem nevel és - nem érdeklődik a növendékek iránt. A magyarság tapsol, magasztal és kiábrándul és egész társadalmi életét átlengi az úgynevezett egyetemleges primadonna-kultusz. Fedák Sáritól Tisza Istvánig minden téren a léha vagy komoly munkásságnak ott találjuk a helyzetek, szálló igék és pózok pillanatnyi uralmát, amelyek rövid létük alatt háttérbe szorítják a tulajdonképeni tárgyát és tartalmát annak a törekvésnek és gondolatnak, amelynek keretében avagy folyamán az a szellemes frivolitás elhangzott. A színházakban a transzcedentális világok gyermekmeséi vonzanak közönséget, a német és angol orfeumok színpadi villanyjátéka a legköznapibb zenekíséret mellett kápráztatják a szemet
