Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-03 / 36. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Dk. KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Vármegyei kiállítás. »Ne tekintessenek a kiállítások a hiú­ság vásárjaina k.« A magyar közfelfogásnak elevenére tapintott a miniszter képviselője, a föld­mivelésügyi államtitkár a veszprémi kiállí­tás megnyitása alkalmával mondott e sza­vaival. Tényleg nálunk Magyarországon szinte belegyökeredzett a közhitbe, hogy a kiállítások nem egyebek cifra és hangos parádénál, hol a nagy dob hangjai mellett versengenek a hiúság vásárján. Téves hit, ferde nézet. A külföld, a .sajnos minálunk gyakran emlegetett, de kevésbbé gyakran követett művelt Nyugat alaposan rácáfol e helytelen felfogásra. Lehetnek ugyan, kik a kiállításokat egy­szerűen mulatsággal egybekötött látványos­ságnak tartják, lehetnek néhányan, kiket a csillámlás vágya csal el csupán a ver­senynek mezejére, de akik a kiállítások jelentőségét a magyar nemzeti munka szem­pontjából mérlegelik, azok tisztában van­nak vele, hogy a kiállítások nem egy­szerűen a hiúság vásárjai. Megmutatni azt, hogy mire vagyunk képesek, az egész ország, de első sorban önmagunk előtt bizonyítani be élet­képességünket, dönthetlen bizonyítékot adni komoly és nehéz munka eredményének be­mutatásával előrehaladásunknak s az előre­haladásra való további készségünknek, s mindezek által önmagunkat és másokat tanítani, egymásnak nyújtani hasznos és üdvös okulást, aki így fogja fel a kiállí­tást, akit mikor kiállít, nem az elnyerendő kitüntetés, de a munkája által való tanítás s a más munkáján való tanulás gondolata vezet, s akit midőn a kiállítást megtekinti, nem téveszt meg a kizárólag szemkápráz­tatóul szánt tárgyak csillogása, hanem keresni és meglátni akarja azt, a mi a mun­kák igazi lényege, becsüknek valódi alapja, annak éppenséggel nem hiúság vásárja a kiállítások. / Elő cáfolata az említett balhiedelemnek az a méreteire és tartalmára a várakozást mesz­sze túlszárnyaló kiállítás, mely múlt vasárnap nyilt meg Veszprémben. A veszprémvár­megyei gazdasági egyesületet a legnagyobb elismerés illeti meg, amért míg egyrészt saját életképességének adta hatalmas bizo­nyítékát, másrészt alkalmat adott rá, hogy ennek a szép Veszprémvármegyének, mely­nek talaja változatos, mint az ország talaja, van hegye, dombja, síkja, folyója és tava, kicsiben tehát édes hazánknak képe, ter­mékeit bemutassa. Bemutassa gabonáját, borát, gyümölcsét, zöldségét, lovait, szarvas­marháit, erdejének vadjait, bemutassa, hogy nópe tanulékonyságával és szorgalmával mint halad előre a gazdaság minden ágában. Nem lett volna teljes a vármegye képe, ha a mezőgazdasági kiállítást ipari kiállítás­sal ki nem egészítették volna. in ez nem­csak a Bakony népének valóban felkarolásra érdemes háziipara, de a vármegye két vá­rosa szempontjából sem, melyek fejlett kézműipara a magyar ipar életképességét bizonyító módon jelent meg a veszprémi kiállításon. A dolog természetéből folyik, hogy a székváros a kiállított tárgyak szá­mával felülmúlta a vármegye más részéből a kiállításra jött versenytársát, Pápát, de ha valahol, úgy itt lehet elmondani, amit a szavazatokra szoktak elmondani: «vota non numerantur, sed ponderantur». Es ha a súlyt, az értéket nézzük, akkor Pápa vá­ros büszkén, felemelt fővel nézhet a tárgyi­lagos bírálat szemébe. Az iparkiállítás leg­szebb dolgai tőlünk kerültek ki. Mielőtt szemlénket megkezdenők a veszprémi kiállítás fölött, hajtsuk meg az ; elismerés zászlóját annak rendezősége előtt. |Az egyesület elnöksége: Kolossváry József főispán, kinek szelleme vezette, ritka tett­ereje sarkalta a rendezést, Rainprecht An­tal pü- pöki jószágkormányzó, ki tevékenyen fáradozott a siker érdekében, továbbá Páur Ödön ügyvezető titkár, kinek szorgalma, agilitása, szakértelme és ügyessége produ­kálta főleg a szinte bámulatos eredményt, nagy munkát végeztek, méltán éri őket a dicséretnek hálás szózata! (A kiállítás képe.) A veszprémi kiállítás külsőségek tekinteté­ben is messze felülhaladta azt a várakozást, melyet általán hozzá fűztek. Mindjárt a városi vasúti állomás közelében a kereskedelmi iskola mögötti téren terül el olyasformán, hogy a hatal­mas iskolaépületet magát is bevonták a kiállítás céljaira. A rendelkezésre álló területet körültekintő ökonomiával használták fél, minden együtt van s még sincs összezsúfolva s az egyes pavillonok között széles, felkaviosozott utakon haladhatunk. A felállított pavillonok közül legdíszesebb a kék­sárga színekkel ékes Esterházy-pavillon, melynek A „ PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Shakespeare szülőhelyén. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — Irta: dr. Sebestyén Károly. A jámbor hivó'nek, ki misztikus elragadtatásai­ban, az éj magános csöndjében érintkezik istenével, leszáll az Üdvözítő égi trónjáról, letörli aggodalmá­nak verejtékét, szóba 'áll vele és eltölti égi malasztjá­val. Megkönnyebült szívvel lélegzik a rajongó és forró vággyal óhajtja, hogy szemmel lássa és kézzel tapintsa, hogy mi maradt idelenn a földön tanúja a Megváltó földi életének és buzgón zarándokol ama kiválasztott helyekre, hol keresztjének fájából egy darab található, légfőképp pedig oda, hol egész élete, titokzatos születésétől tragikus haláláig le­játszódott. Engem egyre vonzott örök varázzsal amaz óriási szellem, melynél nagyobbat soha még emberi test nem hordott gyarló hüvelyében ; a gyermekkor öntudatlan, mámoros perceitől kezdve mind e mai napig, mikor műveinek összessége nagyszerű és egysé­ges dokumentumképpen áll előttem, mindig vágy­tam látni valamit abból, amihez Shakespeare személye fűződik. Mennél kevesebbet gondolt saját élete, szenvedései, küzdelmei megörökítésével, mennél mélyebben elrejtezett halhatatlan művei mögé, men­nél sötétebb volt az álarc, mely mögül csak néha villámlott ki haragvó szeme yagy ragyogott ki isteni mosolygása, annál jobban éreztem e vágyakozást. Mohón fürkésztem az elsöpört nyomokat a rengeteg városban, hol alacsony, megalázó sorból a legragyo­góbb dicsőség magasságaiba emelkedett, jártam az egykori Globe helyén, a Black-Friors színház vidéké­ről óh be sokszor űzött el a modern élet profán zaja és — tisztesség nem esik szólván — bűze; a Lorg Acre, a Drwv Lane, a Bows-Street piszkos utcáin, hol egykor kitűnő és vidám társaival, a jókedvű és szellemes iró- és szinésznéppel mulatott, csak hal­kofákat és szatócsokat találtam. Végre megnyílt előttem a zarándokút, boldogan és várakozással tele indultam el az Avon melletti Stratfordba . . . Forró napsugár lángözöne bódítja öntudatlan álomba a szelid, mosolygó vidéket, melynek dombjain, erdőiben rejtett csapásain, poros országútján ezerszer vándorolt a fiatal költő. Itt, e helyen született s ide tért meg kifáradottan a nagy város emésztő küzdelmeiben. S e lelkes és élő természet még csak nem is sejtette, rnily közel rokona, mily elemi erejű szülötte, mily értelmes és rajougó szerelmese élt ölén : épp úgy álmodott a nap hevében s pihent el a dermesztő tél hava alatt mint mostan, mikor a fészek üres és közönyös, ostoba, röghöz tapadott nép aratja le gyümölcseit. Mert ez a nép maga is oly öntudatlan, mint a természet. Izzad, dolgozik, munkája után lát, végzi kis vidéki üzleteit és csak annyit tud nagy szülöttjé­ről, hogy születése háza és temetkező helye ide számos külföldit vonz és ezek az idegenek itt szép­számú shillingeket, sőt az amerikai fajtájú fontokat hagynak itt évről-évre. Nekünk, a bucsujáróknak, oly sajátszerű, oly bántó itt minden. A réten iskolásfiuk rugdalják a labdát, az állomáson tolakodó bérkocsisok ajánlják szolgálataikat, az utcán pajkos gyermekek csúfolják az idegenajku jövevényeket. Mi a külömbség bármely kis vidéki város és az egyetemes költészet e Betleheme között ? Szerencsére közel az első megálló. Az első, a mi költőnknek az utolsó. A Holy Trinity-Church udvarára lépünk, hol a derék község tevékeny polgárai és tisztes anyái alusszák békés álmukat. SirolŰL vosoföS hatat éLe°r r; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut lábbadozóknál influenza irtán ajánitatik. és különösen Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom