Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-08-13 / 33. szám

Postaépület és utcarendezés. Éppenséggel nem mondhatjuk, hogy a legked- | vezőbb időben került volna ujabban napirendre a posta-palota építésével kapcsolatban a Kossuth Lajosutca meghosszabbításának terve. Az általános drágaság, melynek elébe nézünk s illetve már benne is vagyunk, nyomasztólag hat a lelkekre. Félünk mindentől, ami sokba kerül. Ez esetben azonban a helyi tényezők nem tehetnek róla, hogy a közönség s a sajtó most kénytelen — ebben a költségesnek látszó vállalkozásoknak nem kedvező időszakban — foglalkozni nagyszabású utcarendezési tervekkel. A postaigazgatóság irt ide hozzánk, hogy a posta számára megfelelő épületről gondoskodjunk, illetve, bogy pályázzanak azok, akik a posta számára megfelelő hajlékot hajlandók adni. Pályázó persze nem igen fog akadni. Viszonyainkkal való tájékozatlanságát árulta el a postaigazgatóság, mikor azt bitté városunkról, hogy itt a 600 •-méteres padlóterületek csak úgy szaladgálnak s potom pénzért lehet egyet a város közepén a posta számára elcsípni. Szó sincs róla. Itt még egy négy szobás lakást is csak úgy lehet kapni, ha vagy egy esztendővel előbb előjegyezteti magát rá az ember, hogy lehetne három négy heti terminussal postapalotai pályázókat előállítani ? Pályázó tehát nem igen fog lenni. Ennek természetes következménye az lenne, hogy a postakincstár önmaga gondoskodnék magának hajlékról ; megvásárol egy telket s azon épít szép és a célnak teljesen megfelelő épületet (csak épületet; a „palota" szót nem használjuk, ez már az idők folyamán alaposan diszkreditálódott.) Erre azonban semmi kilátás nincs. Csak a napokban olvastuk, hogy ép úgy mint Pápán, Szombathelyen is kész épületet keresnek a posta számára. Építeni, ott sem építenek. Ugylátszik e tekintetben ugyanolyan politikát folytat az állam, mint az iskolákkal. Nemzetiségi vidékeknek, románoknak, tótoknak bőven jut állami elemi iskola, a szinmagyar vidékekre azonban még építkezési államsegély is csak alig csöppen. Kincstári postaépület van akárhány az országban. Talán ezeket is olyan elv alapján osztogatják, mint az iskolákat ? Minthogy sem magánpályázók nem jelentkeznek postai bérépület emelésére, sem arra kilátás nincs, hogy a postakincstár maga lépjen ki egy elhatározó s a várost a kincstár számára évente postadíjakban fizetett 40.000 forintokért némileg rekompenzáló módon a tettek mezejére, s minthogy a városnak s a városi közönségnek mégis csak érdeke, hogy alkalmas helyen, tágas helyiségekben legyen elhelyezve a postahivatal, tényleg nem maradt egyéb hátra, minthogy a város maga akar a megfelelő postaépületről gondoskodni. Hogy ez, amint mondtuk, nem szerencsés időpontban történik, arról a város, illetve tanácsa nem tehet. Kétségtelennek tartjuk a'zonban, hogy a drágaság okozta nyomott hangulat és persze a város általános pénzügyi helyzetére való tekintet, arra fogja indítani a tanácsot s az illetékes bizottságokat, hogy összes az ügyre vonatkozó számításaikban a legnagyobb skrupulozitással járjanak el és ha magasabb városrendezési szempontokból — amelyek jo gosultságát éppen e lap a legnagyobb nyomatékkal szokta hangsúlyozni — hozunk is némi áldozatot, ez áldozat álljon arányban az elérendő eredménnyel és semmi esetre se rójjon nagyobb terhet a városi lakosságra. Maga a terv, úgy amint azt polgármesterünk elképzelte s ahogyan most már rajzban is elénk állíttatott, a lehető legtetszetősebb. A Kossuth Lajosutca egyetemes vonalban meghosszabbíttatván a Kossuth Lajos és Deák Ferenc-utca bal sarkán állna a postaépület, melynek mindkét utcáról lenne bejárója, jobb sarkán az Adamovich telekre emeletes épület kerülne, melynek felépítésére — az utcaszabályozás következtében eleső részért kárpótlás mellett, — maga a tulajdonos késznek nyilatkozott, míg a Széchenyi-tér és Kossuth Lajos-utca két sarkán, vagy a város maga emeltetne bérházakat, vagy esetleg a kisajátított területeket bérház céljaira eladná. A tervhez csatolt költségvetésben a kisajátítás céljaira (kisajátítandók az Adamovich-, Krompacher-, Gulyás- és Bereczky-féle házak) 140,000 korona van előirányozva ; a négy épület (a terv készítésekor még nem volt tudott dolog, hogy az egyik tulajdonos maga szándékozik építeni) építési költsége 271,384 korona, összes költség 375,384 korona. Jövedelemként a postaépületért 6380, a másik három házért 12,470 korona, összesen 18,850 korona van előirányozva, ami 5.2°/

0-al a befektetendő tőkét 50 év alatt amortizálja, amikorra aztán a város közvagyona annyival nagyobb lenne, amekkora az épületek az időbeli értéke lesz. Hogy ez a költségvetés minden részében megáll-e, arról alapos és részletes felülvizsgálás nélkül bajos nyilatkozni. A felülvizsgálás a szakértők s az illetékes bizottság feladata s az ő kötelességük lesz gondoskodni arról, hogy reális számitások alapján világosan álljon a város előtt az áldozat, melyet virág és nem arról beszélt, hogy minden elmúlik. Elfojtott boldogságról, édes bizalomról, sejtelemig se fejlett vágyakról. Szegény Birike, szegény nyomorék leány! Egyszer beteg lett. Nem tudta senki, hogy mi baja van. Csak gyengébb lett mindennap. Reggelenkint nem kívánkozott ki ágyából a k s kocsiba, ott maradt egész nap. Hosszú selyemfonatai fáradtan nyúltak el a fehér párnán; szegény Birikének nehezére volt még a megmozdulás is. Jóságos arcú őszülő nénikéje ült mellette kötögetve. Birike fölvetette a szemét és fáradtan mosolygott. Egy kis képet vett elő a párnája alól. Azt a képet. — Mámikám, ezt majd tegyék a fejem alá, ha meghalok. — Oda, odatesszük fiam, de hát arról még ráérünk beszélni. Aztán már keveset szólt. Gyöngébb lett mindennap. Az orvos azt mondta, hogy már csak napjai vannak hátra. Ilyen abnormális szervezet elég, ha ennyi ideig is eltart. Szomorú őszi délután volt. Szegény Birike alig beszélt már. Félig suttogva mondta : — Ma olyan jól érzem magam. Aztán elszenderült megint. Az a szomorú arcú fiatal asszony maradt vele egyedül. Esteledett, lámpát akartak hozni. Birike, mint aki álomból riad, hirtelen megragadta annak az édes, szép asszonynak a kezét és nem engedte el. Aztán nyugodtan aludni látszott. Aludta az utolsó álmát, amelynek nincsen vége. Ott terítették ki a kis szobájában. Nem lehetett hanyatt fektetni, oldalt fordulva volt az arca, mintha csak aludt volna. Fekete selyemhaja szertebontva terült szét fehér köntösén. Illatos tearózsákkal szórtuk tele fejét, haját, egész alakját. Olyan szép volt, olyan nagyon szép ! Es aztán eltették a földbe. A gyóntatója nem engedte a képet a feje alá tenni. A szegény nyomorék leánynak ez az egyetlen vágya sem teljesült. Jó, hogy nem tudja. Elment. Es itt maradt a fehér kis szobája az orgonabokrokra néző pici ablakkal és itt maradt a barnára száradt rózsaszál. Es a porló szirmok ott az üveg alatt arról beszélnek, hogy minden elmúlik. De nem hallgatja őket senki, nem látja meg őket senki. Miért is vennénk észre egy összeszáradt, porló rózsaszálat? nem a posta kedvéért, de a postaépület ötletéből a város rendezés kedvéért hoznunk kell. Nagy áldozat hozataláról szó sem lehet. Erre az idő s a kedélyek nem alkalmasok. De kisebb áldozattól nem fog visszariadni senki, ha tényleg pozitívumként áll előttünk, hogy a kisajátítással s a három bérház emelésével járó költség a bérházak s elsősorban a postaépület jövedelmével arányban áll. A VAKOSHÁZAR0L § A postaépület s a Kossuth Lajos utca megnyitása ügyében tegnap délután az állandó választmány ülésezett Mészáros polgármester elnöklete alatt. A polgármester megnyitó beszédében bejelentette, hogy a Kossuth Lajos-utca megnyitása a város közönségének régi óhaja lévén, hogy a városi tanácsot valaha is kötelesség mulasztással ne vádolhassák a soproni postaigazgatóság által kiirt pályázat alkalmábó', elkészítette a Kossuth Lajos-utca megnyitási tervét. Bejelentette továbbá, hogy a tanács megbízásából Szenthe János városi főügyész a hét folyamán Sopronban járt, s ott a postaigazgatósággal értekezvén azt az ígéretet nyerte, hogy ha a város a postának megfelelő épületet építtet, az igazgatóság hajlandó érte 6000 kor. bérösszeget javasolni a minisztériumnál. Bemutatta egyszersmind a lapunk más helyén ismertetett tervet és költségvetést. Az állandó választmány a polgármester eszméjét örömmel üdvözölte, a bemutatott terveket tetszései fogadta. ' Ö Dönteni természetesen nem döntött még felettük, mert — mint az több felszólalásból is kitűnt — az ügyet a lehető legalaposabban óhajtják előkészíteni és megvitatni. Minthogy azonban a postaigazgatóság által kiirt pályázat. aug. 20-án lejár, az állandó választmány felkérte a polgármestert, bogy a postaigazgatósággal tudassa, hogy a város hajlandó a postának megfelelő, épületről gondoskodni, kéri azonban, hogy az igazgatóság a helyszinén való részletes megbeszélés céljából egy szakközegét küldje ki Pápára. § A szinüg-yi bizottság f. hó 12-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülés egyedüli tárgya Mezei Béla győri színigazgató levele volt, melyben a polgármesternek bejeleuti, hogy a pápai rendőrkapitányi hivataltól 1904. ápr. 2-án nyert helyhatósági engedély s az 18.999. I. a. sz. belügyminiszteri engedély alapján szeptember elején a szini évadot Pápán megkezdi. A bizottság, tekintettel Mezei szinigazgatónak a pápai közönséggel és magával a bizottsággal szemben az utolsó tavaszi szezon alkalmával tanúsított eljárására, elhatározta, hogy a színháznak Mezei számára leendő átengedését a tanácsnak nem javasolja. (A tanács e javaslatot mai ülésében elfogadta s a színházat Mezeinek nem engedi át.) Szóba került még az ülésen az új szini kerületi alakulások ügye. Minthogy azonban ez irányban eddig Gsak kombinációkkal állunk szemben, a bizottság egyelőre megfigyelő álláspontra helyezkedik s bevárva a megfelelő időpontot teszi meg a szükséges lépéseket, hogy Pápa oly szini kerületbe osztassék be, mely legalább is az eddigi tavaszi és őszi szezont biztosítja elsőrendű társulattal városunk számára. § A városi rendőrök kérvényt adtak be a tanácshoz, hogy az 1905. évre drágasági pótlékban részesüljenek. A tanács e kérvényt pártolólag terjeszti a képviselőtestület elé. § A Major-utca szabályozása. A Majorutcában a napokban leégett házak egyikének tulajdonosa házának újból való felépítését kérelmezi a tanácsnál. Annak idején a tűzről szóló hirrel kapcsolatban tettük azt a megjegyzést, hogy a Major utca végén girbéngörbén egybeépült házak valóságos tűzfészket képezff FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az eg-yedül elismert kellemes izű természetes íiíislia.jí ószei'.