Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-07-23 / 30. szám

dr. keclinitz Ede és dr. Hirsch Vilmos, aki szerint a követelés nem jogos, mert a gyár fogalmában nincs benne a muukáslakás fogalma, már pedig a gyárnak adtuk meg annak idején a pótadómentességet. Dr. Steiner József szerint a munkáslakás a gyár lényeges alkotórésze, mikor annak idején a gyár idejött, 1 izszer annyit is megadtunk volna, legyünk segítségére a cégnek, hogy munkásain srgíthessen, fogadjuk el az áll. választmánynak a pótadómentességet véleményező javaslatát. Dr. Kende Ádám dr. Antal indítványát pártolja s megtoldja ezt még azzal, hogy a város a már három éve fennálló munkáslakások után is követelje visszamenőleg a pótadót. Méltányossági szempontból sincs a kérvény mellett, mert a milliomos cég méltányosan nem kívánhatja azt a várostól, amit a legszegényebb néposztály tagjai sem kapnak meg. Most Steinberger Lipót emelkedett szólásra, de dr. Kende tiltakozott e felszólalás ellen, mert — mint mondá — Steinberger a Perutz-cég jogi képviselője & így ez ügyben érdekelve van. Steinberger a közvetlen érdekeltségét tagadta s felkérte Szentbe János városi főügyészt, hogy a városi törvény erre vonatkozó pontját olvassa fel. Ez meg is történt, de a közgyűlés döntésére nem került a sor, mert dr. Antal emelkedett fel, s azon véleményének adott kifejezést, hogy Steinberger felvilágosításait bizonyára szivesen hallgatja meg a közgyűlés. Ebben mindnyájan — dr. Kende is — megnyugodtak s ezek után Steinberger a Perutz cégnek annak idején a várossal kötött szerződése alapján, melyben, bizonyos területeket ingyenesen, éppen munkáslakások céljaira engedtek át, bizonyította, hogy a cégnek joga van a pótadómentességhez. Különösnek találja azt, hogy 4 hét előtt ez ügy nem volt jogi kérdés, mig ma Unnak mondják. Dr. Antal fenntartja indítványát. Az ügy négy hét előtt azért nem volt jogi kérdés, mert akkor kéréssel álltunk szemben s nem történt hivatkozás állítólagos szerződésszerű kötelességünkre. Nem volt szabad a régebben adott kedvezményeken túlmenő előnyöket adni s ezért ha az ügyet a jogi bizottság tisztázza, eldől a dr. Kende által felvetett dolog is. Még dr. Hirsch szólalt fel, hogy a kérdésnek azt a részét tisztázza : vájjon a pótadómentesség a gyár alapításától, vagy mostantól számított 15 évre terjedne-e 8 dr. Kende vonta vissza előbb tett indítványát azért, mert bizik a polgármesterben, aki, ha ez ügyben döntés történik, ismerni fogja kötelességét s végül Mészáros polgármester adott ama nézetének kifejezést, hogy a pótadómentességet megadó határozatba talán hiba csúszott bele, mert az ő intenciója már akkor is az volt, hogy a munkáslakások pótadómentességet élvezzenek. Dr. Antal indítványát ezek után ellenmondás nélkül egyhangúlag elfogadták. A női kórház ügyében Néhman Gábor és dr. Steiner József ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy a kórházat ne építsék fel, mert az tervezett alakjában nem felelne meg a modern követelményeknek, velük szemben dr. Antal Géza hangsúlyozta, hogy az erre a célra igen olcsó árban felajánlott telket nem szabad elszalasztanunk, orvoslakásra jelenleg szükség nincs, mert segédorvost úgy se állíthatnánk be, a jövő fejlődés szempontjából a Martonfalvay telken építeni okvetlenül kell. a most emelendő épületet kiegészíthetjük majdan ujakkal. A közgyűlés nagy többsége kimondta a kórház megépítését. A devecseri-utcaiak utcakövezési kérvényének — Lőwy Adolf felszólalása után — helyet adtak. Egyhangú határozattal kimondták, hogy a v. mérnököt az általános csatornázás költségvetésének elkészítésére utasítják. Babics István gyógyszertár felállítása iránti kérvényét — Saáry Lajos felszólalása után — elutasították. Mint előrelátható volt, nagy vita támadt a sertéspiac elhelyezése tárgyában. Steinberger Lipót a sertéspiacnak a tőlünk úgyis elgravítáló vidék miatt a Belvárosban tartása mellett érvelt. Dr. Koritschoner Lipót kiemelte, hogy a sertéspiacnak kihelyeztével meglevő jövedelmi forrásokat dugnánk be, ne hajoljunk meg mindenben a viszonyainkat nem ismerő megye gyámkodása előtt; nem jelöl ki direkt helyet, de felkérendőnek véli az alispánt, hogy addig mig megfelelő helyet találunk, rendelete végrehajtását fügessze fel. Szokoly Ignác a korona-téri helyet kicsinek találja s az országos vásár-térre kihelyezés mellett van, ily értelemben szólal fel dr. Steiner is, mig Marton Antal az iparosok és kereskedők érdekében a Belváros mellett érvel. Dr. Antal figyeleztet arra, hogy az alispáni rendelet végre nem ajtása a sertésvásár betiltását eredményezheti, ami még nagyobb baj lenne az iparra s kereskedelemre, de meg a gazdaközönségre is, mint a kihelyezés. Indítványozza, hogy ideiglenesen, mig a Belvárosban alkalmas helyet nem találunk, vigyük ki az országos vásár-térre. Billitz Ferenc az Anna-téren ajánl tgy helyet, Baráth Károly a kihelyezés mellett van, Krausz József N. szerint a kihelyezéssel nemcsak az ipar és kereskedés veszítne, de fogyna a város közjövedelme is, Néhman Gábor szerint a bécsi és külföldi kereskedőket elriasztanók vásárainktól, ha oly messziről kellene a disznókat a vasútra kiszállítani, a Korona vendéglő kertjéhez meg kell venni a szom szédos házat s ez elég nagy hely lesz; Hajnóczky Béla szerint talán a tókertekben lehetne megfelelő helyet találni; dr. Kende Ádám szerint veszélyes a létező dolgok felforgatása; a polgármester a legjobbat akarja s ő ime a Korona-teret ajánlja, mely van is akkora, mint a jelenlegi piac; a Lőwyféle telek sem lenne rossz, mert az is hamarabb megközelíthető, mint a város végén levő országos vásártér. Lampérth Lajos szerint minél nagyobb helyet kell adni a vásárnak, ezért lesz jó az országos vásártér; Ács Ferenc szerint a Korona-tér jó a heti vásárok céljaira, országos vásárok esetén a heti állatvásárteret lehet hozzávenni. Miután dr. Antal és dr. Koritschoner záró szóval éltek, a polgármester a sokféle indítvány közül dr. Koritschoner halasztó, az alispáni határozat foganatosításának felfüggesztését kérő indítványát bocsátotta szavazásra s ezt a közgyűlés - felállás utján — 21 s-zóval 16 ellenében elfogadta. A polgármester a határozat kimondása után arra kérte a képviselőtestületet, hogy a tanácsot ne okolják, ha aztán az alispán a sertésvásárt betiltja. (Felkiáltások : „Sajnos a sertésvész miatt úgyis be van tiltva!-' nIgen, de ha — amint reméljük — megszűnik a vész ! . . ." felelte a polgármester.) Miután a legtöbb állami adót fizető képviselők névjegyzékének kiigazítására B irthalos István, Bermüller Alajos, dr. Hirsch Vilmos, dr. Kluge Endre, Saáry Lajos és Csoknyay Károly főjegyzőből álló bizottságot küldték ki, a közgyűlés órakor véget ért. Az oszlopoknak karbolineummal festését Balogh festőre bizták. A telep számadásaival kapcsolatban kimondták, hogy a telepen pontos leltározás végzendő. § A szinügyi bizottság folyó hó 20-ki ülésében Szilágyi Dezső kispesti színigazgató kérvénye dolgában határoztak. Minthogy a beküldött adatokból az látszik, hogy a társulatnak nincs szervezett ének- és zenekara az őszi szezont nem adják neki. — Festetich gróf szinés-eti felügyelő leiratában azt ajánlja a városnak, hogy próbaképen a székesfehérvár—szombathelyi kerülettel lépjenek kouuexióba. A bizottság ily értelemben határozott is. A sziupad számára Major vili. üzemvezető útján — hogy a felszerelés teljes legyen — villamos projektort rendelnek. § A zárt vásár és kiviteli vágóhíd tárgyában folyó hó 19-én értekezlet volt a városházán, melyen jelen volt Gracsányi Gyula állategészségi főfelügyelő, kinek szakszerű előadásából értesülést szereztek a megjelentek a zárt vásár és kiviteli vágóhid lényegéről.Ő Pápa városát, melynek vidékén nagy állattenyésztés folyik, a lehető legalkalmasabbnak tartja egy oly vá^ár létesítésére, hova még vész idején is felhajthatók állatok s rögtön levágatván, elszállíthatok is. E célból első sorban modern vágóhidat kell létesíteni, még pedig olyat, melyen 12 vágóhely legyen egyidejű vágásra, a marhavágóhidnak napi 10 marha vágfsára kell berendezve lennie. Hűtő kamrák egészítenék ki a vágóhidat, mely természetesen villamos erővel rendeztetnék be. A szükséges terveket a főfőfelügyelő a Nicholson gépgyárral ingyenesen elkészítteti és m?gküldi a városnak. D. u. a főfelügyelő a polgármester továbbá Bolyos Béla állami és Bognár János város állatorvos társaságában a vágóhid céljaira megfelelő helyet keresett a városban s ezt a felsővárosi hosszu-utea végén a vasút, és Tapolca közötti telekben megtalálták. — Ezek után nincs más hátra, mint a város erővel teljes akciója, mely a már kilátásba helyezett vármegyei és állami segély kieszközlésére kell hogy irányuljon. Mindkét helyről jogosan kérhetünk segélyt, mert a tervezett vágóhid nemcsak a város, de a vidék érdekeit is szolgálja. § A villamos mű felügyelő-bizottsága f. hó 20-ki ülésében ismét a szén-üggyel foglalkozott. Meg kell adui, hogy ez a szénügy nem szűkölködik pikáns momentumok nélkül. Ezek közé tartozik az is, hogy az ajkai bánya egy ajánlata, melyben még jóval az ismert affér előtt — tehát vagy 3—4 hó előtt — jelentékenyen olcsóbb árért ajánlott szenet, mint amennyiért a múltban szállította, csak 1'/i hét előtt került a polgármester kezébe. Az ülésen egyébként hosszú vita volt arról, hogy tekintettel arra, hogy az ajkai bánya mintegy 11 °/„-ra tehető engedményt tett, (78 f-ért ajánl 100 kgt) rendeljenekaz ajkai szénből egy próbavagonnal. A vitának, melynek során éles kritikában részesült a KohlenIndustrie-Verein ama ténye is, hogy a helybeli üzemvezetőséghez német levelet irt, majd minden bizottsági tag részt vett, vége az lett, hogy 7 szóval 5 ellen kimondták, hogy az ajkai szénnel újból kísérletet tesznek. A próbaelgőzöltetésen jelen lesz Iglauer István főmérnök és az ajkai bánya egy mérnöke. A Ganz-cég építési számlája bemutattatván, elhatározták, hogy 70.875 korona építési költséget kiutalnak, míg 7312 korona kifizetése, amit a cég az elszigetelések költségtöblete cimén kér, függőben marad. TARKA ROVAT. Egy nyaraló levelei. I. Tapolcafüred, 1904 julius 10. Kedves barátom, Ígéretem beváltandó, irok. De röviden, frissen. Tapolcafüreden vagy ahogy itt mondják Tapcafüreden, minden frissen mozog. Még az omnibusz is. Még én is, amennyire testi súlyom engedi. Nos hát, az első nap eltelt. Rémforróság volt, fürödtem kétszer. Először nevezetes úszkálok (személyek), másodszor úszkáló nevezetességek (tárgyak) zavartak ki a vizből. Estefelé pompás fröccsöket ittunk a lugasban. Aztán lefeküdtem fáradtan az úttól, a fürdőtől, a fröccstől. Egyszerre hajnaltájon rémes trombitahang riasztott fel. Közvetlenül az ablakom alatt tűzoltótrombita vészes harsogása. Szent Isten : tüz van ! Rémülten ugrom ki az ágyból, kapkodom ruhámat, rohanok félig öltözve szobákon, folyosón át: — Tüz van, tüz van! Az egész ház talpra ugrik és megdöbbenve néz rám. — Tüz van, tüz van! ordítom én kétségbeesetten. — Hol? kérdi házigazdám. — Azt nem tudom, hogy hol, de nem hallja, hogy fújják! Menjünk, fussunk, mentsünk, meneküljünk ! Ismét hangzott már távolabbról a rémes trombitaszó s én álltam kiizadva a futkosástól, nekipirulva az izgalomtól. — Csillapodjék, kedves öcsém, nincs tüz, csak a Szokoly kapitány úr invitálja meg a bajtársakat gyakorlatra. Ez a mi vasárnapi kakaskukorikolásunk. Erre ébredünk . . . A nap rámnevetett az ablakon át . . . Isten veled, holnap többet. Ölel Edömér. II. Tapolcafüred, 1904. V1I/13. Kedv. br.! Ez a hangok városa. A zenéé, a múzsáké. A vasárnap letelt, a hétfő, a kedd s a szerda is. Nappal zajtalanúl, majdnem hangtalanul. Az éjek is megjárják: 1/

2 óránként egyegy jókedvű alak bekurjant az ablakon, ez se baj! De a hajnal, akkor jön a zene, az isteni zene ! Vonulnak a sertések, röfögnek. Röfögjenek, nekik is kell valamiből élni. De a kondás, a kondás ! Hogy tudja ez sípját fújni! Hogy tud legédesebb hajnali álmomból felébreszteni! Ám nem hiába olvastam én a klasszikusokat s köztük Sipuluszt. 2 napig türelmesen hallgattam a fülkarcoló, elnyújtott, melankolikus sertés-csalogatót, harmadik nap aztán kihajoltam az ablakon és odahívtam a kondást. — Barátom, én nyaraló vagyok. -— Tudom, kérem alássan. — Nagyon tetszik a maga sípjának a hangja. — Tudom, kérem alássan. — Adok minden reggel 1 piculát, ha éppen az én ablakom alatt fújja. — Tudom, kérem alássan. — Hát maga mindent tud? —• Mindent nem, de azt tudom, hogy már egy hét után megszünteti az úr a piculákat abban a hitben, hogy aztán majd boszuból nem fújom. Én is olvastam ezt Sipuluszban. De meg minden évben legalább öt nyaraló úr próbálkozik így velem. Ám én nem állok kötélnek. Én fújom, mert én városi alkalmazott vagyok, fújom kötelességből, akár tetszik az uraknak, akár nem, akár adnak piculát, akár nem. — Nemes ember, nemes kondás! mondám én meghatva s megszorítám a kondás kezét. Ó,