Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-06-25 / 26. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Olvasóinkhoz. A Pápai Hírlap Pápa város és Veszprémvármegye közügyeinek szabad szellemű és független organuma. A Pápai Hirlap irányelvei: a város és vármegye önzetlen szolgálata s a haladás útján előbbrevitele, a személyeskedéstől ment pártatlan igazmondás, az erősen magyar társadalmi politika és az irodalmi színvonal. Az a lelkes hév, mellyel a Pápai Hírlapot fennállása hat és fél hónapja alatt a közönség felkarolta, kétségtelen bizonyítéka, hogy egy ily irányelvekért küzdő lapnak a közönség szükségét érezte s bizonyítéka annak is, hogy a Pápai Hirlap komoly és becsületes munkával igyekszik irányelveit megvalósítani. A közönség méltánylásából merített erővel fogja továbbra is folytatni e munkát a Pápai Hirlap szerkesztősége, melynek tagjai: dr. Körös Endre felelős szerkesztő, Borsos István, dr. Hoff'ner Sándor, Kapi Béla, Köveskuti Jenő, dr. Réthei Prikkel Marián és dr. Weltner Sándor belső munkatársak. Részese e munkának rajtok kivül Pápa város minden jelesebb tollforgatója és mindenki, aki közérdekben a lap hasábjain felszólalni kiván. Bizalommal ajánljuk a Pápai Hirlapot a közönség jóindulatu pártfogásába. Kiváló tisztelettel a Pápai Hirlap szerkesztősége és kiadóhivatala. A kapuszin. A kapuszinről, erről a város kellő közepén, legszembetűnőbb helyén levő alagútról akarunk újra szólani, erről a ritka derék alagútról, mely régiségnek érdekes ugyan, de azért műemléknek mégsem válik be, s mely vénülő fejével megéri azt, amit talán még egy alagut-társa sem, megéri, hogy feje fölött a hegyet magasabbra emelik. A kapuszinről akarunk szólani. Kötelességünknek ismerjük, hogy városunk jövendő fejlődése érdekében az utolsó órában is felemeljük szavunkat. Pápának az építészeti ügye úgyis mindig gazdátlan dolog volt. Gazdátlan az tulajdonképpen ma is. A tiszteletreméltó, de a szép érzékének meglehetősen hijján levő múltban épített mindenki saját kénye kedve szerint s felsőbb helyen megerősített városrendezési terv hiányában így történik ez ma is. A jelen esetben — a kapuszin esetében — ugyan a városrendezési terv megléte nem igen sokat segítene rajtunk. Hiába irná elő az a terv, hogy a Kossuth Lajosutca a kapuszin lebontásával 3 méterrel megszélesbbítendő, mert így kivánja ezt a forgalom, a közegészségügy, az esztetika érdeke, hiába lenne a város részén a jog, érvényesíteni e jogot csak akkor tudná, ha megfelelő anyagi erővel rendelkeznék. Mert bármily jóindulattal is viseltessék az Esterházy grófi család a város irányában, ajándékot, készpénz értékével biró nagy ajándékot — már pedig a kapuszin fölötti rész odaengedése s a Kossuth-utcának az urodalmi épületekből egy hosszú csiknak levágásával való megszélesítése az lenne — nem kívánhat a város. Azért tehát jogról nem lehet beszélni. Lehet beszélni méltányosságról s lehet szólni áldozatról, amit a városnak és magánosoknak hozniok kellene. Annak a bizonyos utcaszabályozási tervnek valósággal gerincét képezi a Kossuth Lajos-utca megnyitása. Ez természetes is. Minden városrendezésnél a fővonalaknak kell első sorban nyíltaknak, szabadoknak, szabályosaknak, szépeknek lenniök, ezekhez igazodnak aztáu a mellékvonalak. Városunknak pedig egyik fővonala, közlekedésének, kereskedelmi életének lüktető ere éppen a Kossuth-utca. Már jelenleg is elzárja a kapuszin előle a világot, ha tetejébe még egy emelet jő, elzárja világosságát, levegőjét s mindenkorra megbénítja fejlődését. Azt, amit mi itt mondunk, nem csupán mi mondjuk. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a város egészének — a fejlődést szívén viselő egyetemének — véleményét és óhaját fejezzük ki, midőn — ismételjük — az utolsó órában, mert hisz úgy lehet, egy A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. A heg-yek. Messze vitt az utam, messze idegenbe, Lehet, hogy fényesebb tartományba, szebbe, Lehet, hogy itt engem megbecsülnek jobban, Lehet, hogy lesz részem szerelmes csókokban. De az én szivemnek messze lakik népe, Pedig annak hozzám gyakran oly rideg volt Kegyetlen beszéde ; Hozzája sóhajtoz a lelkemnek vágya, De a sok sötét hegy szép derült házait Előlem elzárja. Körülöttem karosu lányalakok járnak, Szemükben tüze ég a tavaszi láznak, Sejtelmes nézésük mámort fakaszt, perzsel, Telve vannak vágyó ifjú szerelemmel. De egy szelíd lánynak, szűzies alakja Minden érzésemet, a szivem líráját Varázsába tartja ; Révedező szemem csak őt lesi. várja, De a sok sötét hegy szép szelíd alakját Előlem elzárja. Vidám társaságba, hogyha néha lépek, Fogadnak zajongó bohókás beszédek, Tréfás évődésük, ha pár percig hallom, Egyszerre elcsuklik sírásba a hangom. Gondolok reája, ki küzdésben vértem, ősz hajú emberre, aki minden este Imádkozik értem ; Aki felém karját imádattal tárja, De a sok sötét hegy hűséges alakját Előlem elzárja. Magas hegyormán át, amint el-elnézek, Valami mélységes nagy bánalot érzek, Hideg márványos kőn fehérséget látok, Koszorúba fűzve liliom virágot, Amely átkulcsolva a sírhantot tartja, Hulló könnycseppeim még talán mostan is Ott csillognak rajta . . . Szép fehér halottam, én örökös gyászom, Lenge alakodat a sötét hegyeken Keresztül is látom. Halmi Bódog. Török-barátság-. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Lampérth Géza. A história lapjairól többnyire csak a véres csaták sora és a békekötések paragrafusai szólnak hozzánk arról az időről, mikor Allah hivei a távol Bosporus partjairól a Tisza-Duna tájára a Kárpátok aljáig elhozták a büszke félholdas zászlót, hogy diadalmasan tűzzék föl egy-egy magyar végvár ormára. Arra, hogy — kivált Mohács után, mikor már egészen otthon érezték magukat itt — hogyan éltek, hogyan érintkeztek — a nagyobb háborúk szélcsendjén — magyar szomszédjaikkal a kontyos jövevények : csak az egymással váltott s az idők viszontagságaitól megkímélt magánlevelek vetnek érdekes világítást. Mig a félhold lehanyatlását követő időkben — az egész XIII. században — a magyarok és németek között az érintkezés nyelve a latin, vagy a német volt, addig a török-uralom idejében török SSISL^ tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut é s különösen lábbadozóknál influenza után ajámtatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a kölxögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli i Z Zadást - ^lem^aga és jó miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4— kor.-ért kapható. - Figyeljünk, hogy nunden üveg alant, céggel legyen ellatva. F. Hoífmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
