Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-16 / 3. szám

százados békét megzavarni nem engedi ; — teljes hitünk, hogy a közszellemet oda fogja fejleszteni, hogy az önkormányzatra hivatottak jogaik gyakor­lása mellett, kötelességeiket szívesen teljesítik ; hogy a közgazdasági kérdésekben igyekszik megtalálni azt az utat, mely a gazdákat és különösen a kisgazdát, az iparost és kereskedőt mai nyomasztó helyzetéből kivezeti; különösen hisszük és reméljük, hogy Méltó­ságod bölcs tapintattal mindenkor úgy fogja vezetni ügyeinket, hogy az önkormányzatra zsibbasztólag ható súrlódás a vármegye és a kormányhatalom között elő ne forduljon. Ezen nagy és nehéz, de a vármegye népét boldogító, s így édes hazánk érdekeit is előmozdító feladatok sikeres teljesíthetése végett lebegjen Méltó­ságod és a mi szemeink előtt azok szelleme, kiknek emlékét e haza minden hű fia s vármegyénk is ke­gyelettel Őrzi. Gróf Széchenyi István munkássága, Kossuth Lajos lángoló hazaszeretete és Deák Ferenc bölcses­sége irányítsa törekvéseinket, s a siker el nem marad. Úgy legyen. Isten áldása legyen Méltóságod minden mun­Szeretett főispánunk sokáig éljen ! A szónoki hévvel előadott beszédet követő tetszészaj és éljenzés lecsillapulta után Ihász Lajos, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője, főrendiházi tag emelkedett fel s a megye közön­sége nevében és megbízásából emelkedett szellemű, szép szónoklatban üdvözölte a főispánt. Beszéde így hangzott : Méltóságos Főispán Ur ! Kedves Barátom ! Vármegyém nevében, a törvényhatósági köz­gyűlés megbízásából, örömmel üdvözlöm Méltóságodat, midőn fényes állását elfoglalja. Kétszeres örömmel teljesítem e megtisztelő megbízást. Egy részt azért, mert vármegyémnek tehetek szolgálatot, másrészt azért, mivel éppen Méltóságod köztiszteletben álló személyét üdvözölhetem e helyen. Méltóságodat nem a pártfogás, hanem érdemei jutatták e magas polczra. Közpályán eltöltött hosszú évtizedeken keresz­tül vármegyéjét, mint annak szülöttje, mindig hiven szolgálta. Fényes tehetségeivel, kiváló munkaszeretetével, törhetlen szorgalmával sohasem bánt takarékosan, akkor, amikor arról volt szó, hogy Méltóságod vár­megyéjének érdekeit előmozdítsa. Méltóságod Veszprém vármegyével mindig úgy bánt, mint a jó fiú édes szülőjével. Sohasem volt fáradt, ha a vármegye szólította. Mindig készen, serényen helyt állt. Ez az odaadó buzgalom megtermelte a maga gyümölcsét, mert amint Méltóságod öregbítette a megye iránti érdemeit: Veszprém vármegye azonképen emelte, hű fia iránti ragaszkodását. Es ezen ragasz­kodását, amidőn a gondviselés arra alkalmat adott, mindig be is bizonyította. Tekintsünk csak vissza azon időre, midőn az alispáni szék megürült boldogúlt elődje halálával : mily lelkesedéssel választotta meg az immár meg­üresedett helyre szeretett főjegyzőjét. A kölcsönös bizalom és vonzalom a vármegye és alispánja közt az évek számával egyre fokozódott, szélesebb körökre terjedt, mint a folyamba dobott kőnek bullámgyüriii. A vármegye hálája kiséri Méltóságodat a főispáni székbe. Ennek elfoglalásával Méltóságod még nagyobb munkakörbe lépett, amelynek betöltéséhez Méltósá­godnak kipróbált munkaerején kívül ügyességére, ismert tapintatosságára és az exigeutiák tudományá­nak gyakorlására is szüksége leend. Különösen a mai súlyos viszonyok közt. Mi e fontos és kényes állásban is készséggel előlegezzük Méltóságodnak egész bizalmunkat és azt kivánjuk, hogy e fényes helyet közmegelégedésre sokáig be­töltse. Adjon a Mindenható hozzá folyton tartó szellemi frisseséget, erőt, kitartást, munkakedvet, hogy nevét Méltóságod a vármegye történetében örökre utánzandó példa gyanánt bevéshesse. Most pedig szívesen, egyhangúlag azt kiáltsuk, éljen a mi szeretett főispánunk ! A rendkívüli nagy tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után dr. Óváry Ferenc képviselő indít­ványozta, hogy a közgyűlésen elhangzott beszédek egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe foglaltassa­nak, amit a közgyűlés lelkes éljenzéssel határo­zattá emelt. Miután még az új főispán dr. Szabó János devecseri szolgabírót tiszteletbeli főbíróvá, dr. PoUák József járásorvost t.b. főorvossá és dr. Kolossváry Dezső végzett jogászt tb. aljegyzővé nevezte ki, a lelkes hangulatban lefolyt közgyűlés véget ért. * Nem kevesebb, mint 49 küldöttséget foga­dott ezután az imént beiktatott főispán. Elsőnek a veszprémi r. k. egyházmegye tisztelgett előtte, báró Hornig Károly püspökkel élén, ki magas szárnyalású beszédet mondott. A dunántúli ev. ref. egyházkerület, a vármegye területén levő egyház­megyék s a pápai főiskola nevében Németh István püspökhelyettes mondott hatásos, szép üdvözlő beszé­det, melyet helyi vonatkozásánál fogva itt közlünk : Méltóságos Főispán Úr ! Szeretve tisztelt püspökünk már régebben meg­állapított más irányú teendők által az itteni meg­jelenhetésben akadályozva levén, nekem jutott a megtisztelő szerencse, hogy Méltóságodat főispáni diszes állásába való beiktatása alkalmával a dunántúli ev. ref. egyházkerület, a pápai főiskola s aunak gazdasági tauácsa, továbbá a mezőföldi, pápai, vesz­prémi egyházmegyék s a veszprémi református egyház nevében üdvözölhetem. Kerületünk gyülekezetei 15 törvényhatósági területre vannak elhelyeződve, de ezek közül bármelyikben forduljon is elő nevezetesebb változás, az egyátalán nem érinti oly közelről kerü­letü nket, mintha Veszprémvármegye életében áll elő olyan fontos mozzanat, mint a minő e mostani is. Itt van ugyanis kerületünknek legdrágább kincse: a pápai főiskola, a melyet midőn nagy elhatá­rozó lépés elé állított a fejlődésnek egyre fokozódó követelménye, Veszprémvármegye nemes áldozatkész­séggel sietett ezen ősi tanintézet támogatására. Azok között, kik a vármegye ily értelmű elhatározására irányító befolyást gyakoroltak, ott láttuk mindkét alkalommal Méltóságodat is. Midőn pedig a múlt év tavaszán püspök úrral a veszprémi egyházmegye szt. gyülekezeteit látogattuk, több ízben kellemesen tapasztaltuk Méltóságod nagybecsű figyelmét. — A sziveinkben mélyen élő hála érzete indított tehát arra benüuket, hogy ez alkalommal Méltóságod üdvözlésére megjelenjünk s Veszprém vármegye köz­öröméből kivegyük a magunk részét. Teszszük ezt keblünk azon hő óhajával, hogy Méltóságodat e díszes állásban évek hosszú során át üdvözölhessük nemzeti, valláserkölcsi s közmívelődési törekvéseink őszinte, buzgó támogatójaként. Ajánljuk magunkat Méltóságod szives jóindulatába. A szónoki lendülettel előadott üdvözletre a főispán így válaszolt: Főtiszteletü Egyházkerületi Főjegyző Ur ! Fogadják hálás köszönetemet becses megjele­nésükért és a szives jókivánatokért. Legyenek meg­győződve arról, hogy amig főispáni állásomban mű­ködöm és ebben az állásban fogok maradni, mindig szivemen hordom a főtiszt, e. kerület kulturális ügyeit. Ezelőtt is kötelességemnek tartottam támogatni a vármegye területén levő egyházak, vallásfelekezetek nemes törekvéseit azért, mert mindezeknek a törek­véseknek céljuk csak egy lehet, hogy ezek által a közművelődés és közerkölcsiség terjedjen. Ekként gondolkoztam én a múltban is, ami köztudomásu és ekként gondolkozom a jövőben. Nagyrabecsülésemnek és jóindulatomnak adok kifejezést az egyházkerület iránt és azok az órák nekem mindig boldogok lesznek, amelyekben neki nagy munkájában segítségére lehetek. (Éljenzés.) Az ág. hitv. evang. egyházmegye (szónok: Bélák István), a veszprémi izr. hitközség (szónok: dr. Hoffer Ármin), a honvéd-tisztikar, kir. törvény­szék és ügyészség (sz.: dr. Csenkey Géza), a vár­megye tisztikara (sz.: Koller Sándor), a gazdasági egyesület (sz.: Bibó Dénes), pénzügyi tisztikar (sz.: Kaczvinszky Kálmán), Veszprém város (sz.: Szeglethy György) tisztelgése után Pápa város 15 tagu deputációja jelent meg a főispán előtt, melynek nevében Mészáros Károly polgármester lelkes éljenzéstől kisért rövid, de hatásos üdvözlő beszédet mondott: Méltóságos Főispán Úr ! Veszprémmegye legnépesebb városának Pápá­nak küldöttsége eljött, hogy szívből, melegen üdvö­zölje Méltóságodat. Nem a rideg kötelesség, hanem szivünk hozott ide, mert Pápa nemcsak megelégedés­sel, hanem igaz örömmel és lelkesedéssel fogadta Méltóságodnak főispánná történt kiueveztetését. Mikor tehát most szivből üdvözöljük Pápa város közön­ségének nevében, arra is kérjük, hogy ezt a törekvő és fejlődni akaró várost támogassa. Isten éltesse soká hazánk, vármegyénk és városunk javára. (Éljenzés.) Rendkívüli melegség nyilatkozott meg a főispánnak Pápa város üdvözletére adott vála­szában : Tekintetes Polgármester Ur ! Fogadják köszönetemet megjelenésükért és üdvözlő szavaikért ; azonban ezt még egy másik köszönettel is megtoldom. Ugyanis tudom, hogy akkor, midőn ezelőtt hat évvel, mikor arról volt szó ; ki lesz az alispán, mikép töltessék be az alispáni hivatal, az első, aki jelöltetésemet proklamálta, az Pápa volt, onnan indult ki e mozgalom. Ha Pápa nem tűzi ki ezt a zászlót, akkor én ma talán nem vagyok Vesz­prém vármegye főispánja. Ezért is köszönetet mon­dok és hálát érezek. — De vannak kedves fiatal­kori emlékek is, melyek mind a Pápa város iránti szeretetet ápolják szívemben. — Legyenek meggyő­ződve, hogyha módom és alkalmam nyílik, mindig mindent megteszek arra, hogy Pápa város előhaladását előmozdítsam. Kötelességem ez azért, mert tudni kell, hogy egy vármegyét, vagy egy vidéket emelni csak úgy lehet, ha aunak magvát, aunak gócpontját viszi előre az, akinek módjában van; mert a magból lesz a fa és az érleli meg a gyümölcsöt. — A magot tehát gondozni, támogatni kell. Kérem barátságukat tartsák meg számomra továbbra is. Isten éltesse Pápa város közönségét. (Éljenzés.) A további tisztelgők sorában felemlítjük még a veszprémi rk. iskolaszéket (sz. : Ujváry Ferenc kanonok), a kir. tanfelügyelőséget (sz. Papp Sándor), a veszprémi római katholikus főgimnáziumot (sz. Takács József), a bakonybéli bencés-rendi apátságot, az orvosi szövetséget (sz.: dr. Vadnay Szilárd), a tűzoltó szövetségét (sz. dr. Óváry Ferenc), a jegyzők egyletét (sz. : Holler András), a vesz­prémi kaszinót (sz. Fodor Gyula), a kath. kört ' (sz. Hets Ferenc), a Kossuth Lajos kört (sz. Demjén Márton). Az üdvözlések l óra után értek véget A püspöki rezidenciában báró Hornig Károly ' püspök d. u. V 22 órakor a főispáni beiktatás örö­mére fényes lakomát adott, melyen mintegy 180 meghívott vendég vett részt. A lakomán az első felköszöntőt Hornig püspök móndta a királyra, éltes szavakban dicsőítvén a legelső magyar em­bert ; közvetlen utána ugyanő az új főispánra ürítette szép beszéd kíséretében poharát, ugyan­csak a főispánt éltette Bezerédy Viktor, míg gróf Esterházy Ferenc nagyhatású beszédben emelvén ki, hogy az új főispánt a megye választotta, a megye bizalma emelte fel, Tisza miniszterelnökre ürítette poharát, mint aki a király figyelmét Kolossváry érdemeire felhívta. A pezsgő jókedv­ben lefolyt lakomán tósztokat mondtak még: Horánszky Lajos orsz. képviselő, Szeglethy György, Iliász Lajos, Bakó József, Hunkár Dénes stb. Lakoma volt még a főispán tiszteletére a Korona-szállóban és a piarista főgimnáziumban ig és lakomához ültek az ünnep örömére Veszprém város szegényei is, kiket — számszerint 300-at — Bauer Károly a veszprémi ipartestület elnöke ven­dégelt meg nemes szívre valló derék áldozatkész­séggel. Este 5 órakor Veszprém városát fényesen kivilágították s a városi közönség hatalmas fáklyás­menetben tisztelgett a főispán előtt, amely alka­lommal Vikdr Lajos v. főjegyző tolmácsolta előtte a város érzelmeit. A pápai zeneiskola szervezete. Értesítettük múlt alkalommal olva­sóinkat arról, bogy városunkban működő négy zenetanár egy zeneiskola felállítását tervezi. A tervezett intézet létesűlését vá­rosunk kulturális haladása szempontjából kívánatosnak, sőt szűkségesnek Ítéljük, s az iskola szervezetét a következőkben is­mertetjük : Az intézet célja: a zenei műveltség terjesztése, különösen a magyar zene ápolása, az intézeti növendékeknek a zenei elemek­től kezdve a zenei érettség fokáig való ki­művelése, zenészek és zenetanítók (tanító­nők) képzése. Az iskola öt zenei szakban

Next

/
Oldalképek
Tartalom