Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-04-30 / 18. szám

tehetség, kinek csak arra van szüksége, hogy jó szerepek adjanak ambíciójának szárnyat. A másik két darab: Az arany kakas és a Csókon szerzett vőlegény sikere ismét csaknem kizárólag Kállai. Joláné. Ezért a pompás szubrettért valósággal rajong közönségünk, az ő, egyedül csak az ő érdeme a telt házaknak az a aora, melyben Mezei érdemetlenül dúskált. Főkép a Csókon szerzett vőlegényben ragyogtatta a szép primadonna a maga teljes fényében tehetségét; az epres kofát, a javasasszonyt s a tót diákot párját ritkító élethűséggel játszotta el ; csak ismételjük, hogy a mienkénél nagyobb színházban is sikerrel állná meg a maga helyét. A két említett darabban a férfiak közül csupán Németh János, Agotai Ferenc és régi jó Beczkóink érdemelnek dicsérő felemlítést, a hölgyeknek Kállain kívül kevés dolguk volt a színpadot]. És itt befejezhetnők szini referádánk, ha egy ismeretlen tettes nem tolakodott volna elő a „Szinház" cimű lapban egy kis közleménnyel, mely méla akkordja akar lenni Mezei dicstelen pápai szereplésének. Hogy miket hazudik az ismeretlen tettes, annak cáfolatába nem bocsátkozunk, oly ormótlan hazugságokat, hogy Pápán a szinügyi bizottság tagjai „ingyen járnak színházba" (!), hogy „Pápát az átkos kerületi rendszer fűzte Győrhöz" (n. b. a kerületi rendszer előtt is mindig örült a győti társulat, ha az elő- és utószezont itt tölthette), hogy e kis várost kivonják a kerületből és Fehér Károly (devecseri) igazgatóra bizzák, fölösleges cáfolgatnunk, ezekre csak mosolyogni lehet. Hogy azonban az ismeretlen tettes a „pápai gyér intelligencia kulturérzék-hiányáról" mert beszélni, ahhoz a tájékozatlanságnak, rosszakaratnak, a hányivetiségnek oly mértéke kívántatik, mely csak tehetségtelen hencegöknek adatott meg. Pápa város kulturája nem szorul védelemre, azt ismeri az ország, csak csodáljuk, hogy a Szinház szerkesztősége nem tud róla, s nem tudván, helyt ad olyan kaján förmedvényeknek, mint aminő f. évi 17. számában megjelent. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A konzum-vágóhid ügyében Kolossváry József főispán a napokban leiratot intézett a városhoz, melyben tudatja, hogy a szakértő kiküldése tárgyában március 16-án felterjesztést tett a földmívelésügyi miniszterhez ; e felterjesztésre mindeddig választ nem kapott s így a már szóval elmondottakon kívül újabb tájékoztató nyilatkozatot nem tehet ; mihelyt a miniszter elhatározásáról értesül, azonnal közli ezt a várossal. kedveskedett, hogy biztosítva legyen erre az estére a vacsorája és jusson egy-két líra dessertre is. Csillogó szemekkel fordúlt a szőke ifjú felé és suttogta : „Mia cara, csak a szőke férfiak szépek." A barna férfi ettől a naptól fogva meggyülölte az ifjúsága társát, elváltak az utaik és ha találkoztak, hideg haraggal néztek egymásra. Csak a kis táncosnő volt boldog, kifosztotta mind a kettőt. Nyolcadik elbeszélés. A leányka rózsás tündérálmokat szőtt kis fehér szobájában a királyfiról, aki fénybe, biborba öltözve, aranyos kocsiján jön a legszebb leányért és zengő meleg szóval a szerelmét kéri. Szőke volt a leányka, mosolygó, tiszta, mint a derűs tavasz, piros gyermekajkán édesen hangzott a szó ós fehér lelkében szines, pompás mesevilág ólt: dallam és ábránd, amelynek hőse a szép ifjú királyfi. Várt rá naiv, rendíthetlen hittel, a környezetéhez alig volt szava, csak kis fehér szobájában bontogatta ki a szivének szines szárnyú érzéseit, amelyek olyan csodásak, olyan finomak voltak, hogy ez a fekete földön járó világ nem értheti őket. Multak évek és a kis szőke leány szemei könnyektől lettek homályosak, hajlékony, karcsú teste megroskadt a kintól, hangjának csengése tompára vált, a lépése fáradt, bizonytalan s a szive fagyos lett, mint a jég. A fehér szobában panasza hangzott, a vád keserű panasza, megfosztott hitének, letarolt lelkének. Mi volt a gyásza ? Hogy megismerte a királyfi szerelmét. § A szinügyi bizottság f. hó 29-én Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt tartott ülésében ^estetich Andor gróf orsz. szinészeti felügyelő egy leiratát tárgyalta, melyben azt a kérdést intézi a város polgármesteréhez, hogy vájjon köteles-e Mezei színigazgató az őszi szezonra bevonulni. A bizottság a leiratra válaszképen egyhangúlag kimondta, hogy Mezei színigazgató nemhogy köteles lenne ősszel Pápára jönni, de sőt a szinházat számára nem engedi át. — Az elnöklő polgármester jelentette be ezután a bizottságnak, hogy Iglauer István főmérnök 1250 koronát szinház-alap céljára neki rendelkezésére bocsátott. A bizottság a valóban szép, nagylelkű adományért jegyzőkönyvileg fejezte ki hálás köszönetét. § Városi tisztviselők mozgalma. A városi tisztviselők fizetésrendezési mozgalma tárgyában, melyet tudvalevőleg a vármegyei fizetések mintájára a városok újabb megterhelése nélkül állami segítséggel óhajtanak megvalósítani, újabban Nagykároly város polgármestere, Debreczeni István intézett köriratot az összes polgármesterekhez. Indítványozza, hogy május hó első felében Budapesten a városok tisztviselőinek országos gyűlése tartassék meg, ezen minden város tisztikarából 2—3 tag vegyen részt; a gyűlésre minden város tisztyiselőkara hozza magával az általa készített fizetéskiegészítési javaslatot ; a legutolsó évről a községi pótadó alapját képező állami egyenesadó kimutatását s a pótadó °/

0 nagy ságát; kimutatást arról címenként elkülöuítve, hogy a legutolsó évben mily összegbe került a városnak az állami feladatok ellátása s az állami teendők közvetítése és teljesítése. § Felterjesztések. Az utolsó városi képviselőtestületi közgyűlés határozatának megfelelőleg a v. tanács felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, kérve az 1899. évi királygyakorlatok alkalmával a város számára utak javítása címén adott segély sürgős kiutalásának elrendelését. Felterjesztésben kéri a tanács az alispáni hivataltól a katonabeszállásolási dijjakra vonatkozó vármegyei számadásokat és pedig oly célból, hogy azokból megtudván, mi tette szükségessé e dijjaknak leszállítását, eredeti összegben való újból megállapításukat sürgesse. § A város vadászterületének bérbeadása f. hó 26-án nyilvános árverés útján történt meg a városházán. Az árverezésben heten vettek részt s a mintegy 3000 magyar holdnyi vadászterület évi 1190 korona bérösszegért hat esztendőre Csillag Dezső, pápai malomtulajdonosnak, mint legtöbbet Ígérőnek adatott ki. Az árverés eredménye a városra nézve örvendetes, mert eddig a vadászterületekért csak 400 koronát kapott; a többletet hihetőleg a határban levő mezei utak és hidak erővel teljesebb jókarba helyezésére fogják fordítani, amit gazdaközönségünk régóta óhajt. — Ugyancsak nyilvános árlejtésen adták ki a villamos telephez s az Erzsébetligetbe tervezett hidak építését 1739 K és 11 fillér költséggel Czifra és Horváth helybeli építőmestereknek. TARKA ROVAT. 47 kilométer omnibuszon. Ha a címben tévedés van, akkor mint a Lili egyre fiatalodó grófja mondja : Wcsánat, bócsánat! Földrajztudós nem vagyok és Pápától Győrig soha máskép, mint vonaton nem utaztam, így hát csak a vasúti menetrend alapján irtam, hogy: 47 kilométer. Az omnibuszban azonban nincs tévedés, hogy is lehetne, mikor közkedvelt bárkánk útirányát az aszfalt járda oly szépen előirja. A héten azonban ki akart lépni határa szük köréből, gondolt merészet és nagyot s kiadta a jelszót: Indulás Győrbe déli egy órakor! A hír, hogy omnibuszunk, mely különösen a mindkétnembeli ifjúság körében tagadhatlan népszerűségnek örvend, földkörüli útra indul, villámgyorsan járta be a várost. Eisenbeck, a vállalkozó szellemű Eisenbeck, alig győzte a felvilágosításokat adui: hány lóval indul, mekkora lesz a menetsebesség, hol lesz s főkép hányszor lessz étkezés, életbiztosításról ő vagy a felek gondoskodnak-e, hány kiló szabadpodgyász vihető, szabad e a kocsiban dohányozni, kinek számára tartja fönn a szolgálati szakaszt ? stb. stb. Egy sportsman kétszeres uti díjjat ajánlott fel, ha a lovakat ő hajthatja, egy másik ingyen utazás fejében kalauzi tisztre ajánlkozott s főpróbát tartott belőle, hogy mily harsogó hangon tudja kiáltani: „Tét, 164 perc!..." így folytak az előkészületek egy teljes napon át, a jelentkezések folyton gyarapodtak, úgy, hogy már arról volt szó, hogy a győri utazás céljaira két külön bárkát kell beszerezni, midőn egyszerre éles fütty hallatszik az állomás felől és — megszűnvén a vasutassztrájk — az első vonat berobogott az állomásra. Es a bárka, a kötelességtudó bárka, mely a válság sivár napjaiban is híven kijárt az állomásra, beszállította az egyetlen utast, ki a katona-kiséretes vonattal megérkezett s míg döcögött a Jókaiutcán, vezetője lemondó mosollyal ajkán, mélabúsan szólt le jobbra-balra a másnapra jelentkezett pasaséroknak : „Fuccs a győri útnak !" Bizalmatlanság a háború ellen. Hiába ! türelmetlen, ideges, szenzációhajhász nép vagyunk. Minden héttől, nem, minden naptól megvárjuk a maga szenzációját ós ha nincs, boszusan csapjuk le az újságot: már megint üres, semmi sincs benne! Ujabban a háború, a keleten folyó elsülyeztésekkel elegy vérontás, melyet a a távol Európa milliói a legkedélyesebb történetnek vélnek, szolgáltatott okot az általános bizalmatlanságra. Amióta az a rongyos Petropavloszk elsülyedt, semmi, de semmi se akar történni. Hisz ez botrány ! Mit csinálnak az orosz felderítő csapatok, miket dirigál Kuropatkin vezérkari vasúti kocsijából, merre járnak a fürge japanézerek

; mi zajlik a Jalu jobb partján, mi készül a balparton és ami fő, ami főbb, ami legfőbb, hogyan és mennyire verték meg a muszkákat, minderről nincs hír, vagy ha vau is egy kevés, nincs szenzációs, nincs olyan, ami felpezsdítse a vért és egy félórai beszélgetésre adjon témát. O, mert a félórai beszélgetés ez a fontos ! Hogy ezer és ezer kilométernyire tőlünk mészárszékre hurcolnak százezreket, az legkevesebbszer fordul meg agyunkban, a fő, hogy eldiskurálni lehessen a háborúról. Ehhez pedig szenzáció kell. Erre éhes a magyar s ebbeli éhsége oly nagy, hogy ha hamarjában nem csinálnak valami nagyot, valami rendkívüli nagyot a japánok, még elvesztik a népszerűségüket, mellyel pedig ugyancsak bőséges mértékben elárasztjuk őket. Igen, tudjátok meg, japánok, Európa népei rokonszenveznek veletek, kormányai nem, hanem ha nem marconiztok ide hamarjában valami óriási szenzációt, akkor megtörténik az a csoda, hogy a népek is kormánypártiakká válnak. André. HETI ÚJDONSÁGOK. — Rákóczi hamvai. Minden magyar szív régi hő óhajának teljesülését jelenti az a legfelsőbb kézirat, melyet O felsége intézett f. hó 20-án a miniszterelnökhöz s mely következőkép hangzik: „A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak idegen földben s e hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékeit képezik. Király és nemzet kölcsönös bizalma éa az alkotmány visszaállított békés uralma megteremtették a trón és a nemzet között a sikeres egyesült munkásság alapfeltételét képező összhangot. Keserűség nélkül gondolhatunk tehát vissza mindannyian a mögöttünk álló borús korszakra, s király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, kiknek vezető szerep jutott a letűnt küzdelmekben. Ennél fogva utasítom (a miniszterelnököt), hogy II. Rákóczi Fereno hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék és erre vonatkozó javaslatait elvárom."