Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-04-09 / 15. szám

Képviselőnk nagy figyelemmel hallgatott beszédét több helyen szakította félbe élénk helyeslés és végezetül zajosan megéljenezték. Majd Szendröi Mór, ker. és iparkamarai titkár állott fel szólásra, hogy hosszabb beszédben fejtegesse az egyesülés céljait. Az egyesülés — úgymond — védelmet és támogatást nyújt mindazon intézkedések ellen, melyek legutóbb a kereskedelmet az egyenlőtlen fegyverekkel vívott harc esélyeinek szolgáltatták ki. A kereskedők sérelmei közül felemlíti a fogyasztási szövetkezeteket, melyek ellen nem lehet kifogás, ha törvényes alapon állanak, de akkor igen, ha alapszabályaik szerint versenyen kívül állanak. Ezeket a törvény korlátai közé kell szorítani. Az egyesülés célja a kereskedői önérzetet emelni, a kereskedői állás tekintélyét megszerezni, mert jelenleg nincs annyi, mint más produktív foglalkozásnak. Anglia dicsekszik azzal, hogy ő a világ első kalmárnemzete, Németország, Amerika iparkodnak túlszárnyalni, Franciaországban az utolsó utcai elárusító oly büszkeséggel mondja magáról : je suis un marchand ! (kereskedő vagyok) mintha nálunk azt mondaná valaki, én főispán vagyok ! — Az egyesülés célja védelmezni a nemzeti m"nkát, támogatni — erre kereskedők a legalkalmasabbak — a hazai ipart. A nagy és kiskereskedők a § kereskedelmi alkalmazottak, a főváros, a vidék egyformán védelmet talál az egyesülésben. Hogy az alakulás a fővárosból indult ki, természetes, de teljessé csak kerületi csatlakozások által lessz. A tisztességtelen elemeket elszigetelni szintén egyik célja az egyesületnek, hogy egyesek bűneiért ne lakoltassanak meg egy osztályt. Kivánja, hogy agrarizrnus és merkantilizmus közt ne legyen harc, vállvetve működjenek a haza érkedében ; a mostani egyesülésben agresszív irány nincs, ha harcról lehet szó, legfeljebb védelmi harc a mienk. Miután még azt fejtegette, hogy a már meglevő hivatalos kereskedelmi szervezetek : a kamarák munkásságát hogy fogja vele parallel haladván az O. M. K. E. működése mintegy kiegészíteni; buzdító szavakkal fordult a kereskedőkhöz, hogy minél nagyobb számban lépjenek be az egyesülésbe. Minél nagyobb az erő, melyet Önök az egyesülésnek adnak, annál nagyobb a támogatás, melyben részesülnek, így végezte nagy tetszés mellett és lelkes éljenzés közepette beszédét. Az elhangzott két szép beszéd visszhangjakép Hanauer Zoltán adott az egyesülés létesüiése felett érzett kettős örömének kifejezést. Örömének egyik oka, hogy általában megszületik az egyesülés s megvalósítja az elvet, hogy az egyetértés a kicsi dolgokat is növeli, míg a viszály a nagyokat is megrontja, eddig pedig kereskedő nem becsülvén kereskedőt, sokszor az utóbbi gyön gítette a kereskedelem erejét. Másik oka örömének specialiter pápai, hisz itt a közelmúltban akárhányszor lett volna szükség a kereskedők egységes eljárására, így p. o. az állatforgalmi korlátozások ügyében, s ha felléptek mégis, nem volt országos központ, amire támaszkodhattak volna. Ezért üdvözli az országos egyesülést. Hanauer szavait megéljenezték, mire Harmos Zoltán fejtegette külföldi példák alapján az egyesülés jelentőségét. A kereskedelem, mint bizonyos értelemben nemzetközi foglalkozás terén kétségtelenül beválik az, hogy ami külföldön jó, itt is jó s azért vár ő sikereket a kereskedelem erővel teljes érdekképviseletétől, mely a hivatalos szervezettel teljes harmóniában működhetik. Tetszéssel fogadták szavait, valamint Lázár Ádám felszólalását is, ki elismerését fejezvén ki az elhangzott szónoklatok iránt, rövid megokolás kíséretében határozati javaslatot terjeszt elő: mondja ki az értekezlet, hogy az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés pápai kerületét megalakítja, a megalakítás végrehajtására szervezőbizottságot választ. Általános helyesléssel járult hozzá e javaslathoz az értekezlet. A szervező-bizottság tagjaiul egyhangúlag megválasztattak : Barna Ignác, Beck Zsigmond, Beke Jenő' Billitz Ferenc, Braun Ármin, Braun Dezső, Boskovitz Sámuel, Bettelheim Ödön, ifj. Eisler Mór, Gerstl Leó, Gúth Jakab, Goldschmied Ödön, Hanauer Zoltán, Hajnóczky Béla, Kerpel Gusztáv, ifj. Kunszt Henrik, Kohn József, Kohn Miksa Mihály, ifj. Klein Vilmos, Koréin Vilmos, id. Klein Vilmos, Koréin Ernő, Koritschoner József, Kis Tivadar, Kluge Károly, Klein Jónás, Krausz József N., Krausz Vilmos, Langraf Zsigmond, Lázár Ádám, Lázár József, Löwenstein Adolf, Löwenstein Vilmos, Löwy Adolf, Löwy Ignác, Lunzer Mór, Marton Ignác L., Mannheim Ármin, Mayersberg Salamon, Oszwald János, Preisach János, Rapoc.h Vilmos, Rechnitz Béla, Sebő Simon, Schlesinger Rezső, Schlesinger Sándor, Schlesinger Zsigmond, Schwarz Vilmos, Schönfeld Károly, Sipos József, Singer Ferenc, Wajdits Károly, Wittmann Ignác, Weltner Manó, Ungár Manó. A szervező bizottság megválasztása után Hajnóczky Béla ipartestületi elnök emelkedett szólásra, hogy az iparosoknak a kereskedők törekvéseivel való rokonérzését tolmácsolja. A legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg arról a 12 pontról, amelyre ma a kereskedők fogadalmat tettek, s amelyek tiszteletére — minthogy minden pont a nemzetgazdasági fejlődést van hivatva előbbre vinni — ő is kivilágít s örvend az örvendezőkkel. A lelkes éljenzésben részesült felszólalás után még Krausz József N. elnök indítványozta, hogy a pápai kerület megalakulásáról Sándor Pál orsz. képviselőt, az országos mozgalom vezérét táviratilag értesítsék. Általános helyesléssel adta meg ehhez az értekezlet beleegyezését, mire az elnök — megköszönvén az értekezlet tagjainak a szives érdeklődést s kérvén ezt továbbra is az O. M. K. E. részére, — az értekezletet nagy éljenzés közepette bezárta. A színházi hét. A tavasz langyos fuvallata meghozza az ősszel melegebb vidékre, szebb és jobb hazába elszállt vándormadarakat. Vidáman keresi fel a fecske régi fészkét s kedves csicsergésétől visszhangzik az eresz alja. A mi vándormadarainkat: Thalia múzsának rajongó híveit is meghozza az áprilisi első napsugár. Bolygó rajuk megtért a régi, meghitt, most már villamfényes otthonba, felcsendülnek a Bob hercegnek édes melódiái és — feltárul a szinpad. Mondhatni egész új gárdával állított be idén hozzánk Mezei Béla színigazgató. Társulatának férfi tagjai csaknem mind újak, a hölgy tagok közül azonban az elsőrendüek jó ismerőseink tavalyról. Ez a tény alkalmas lenne arra, hogy a hölgyek állhatatlanságáról szóló régi hitet megcáfolja, azonban azt bajos lenue eldönteni, hogy vájjon a hölgyek maradtak-e állhatatosak Mezei színtársulatához vagy Mezei maradt állhatatos hozzájuk. Mindenesetre csak örülnünk lehet, hogy ismét magával hozta Kállai Joláut, kiben a kitűnő szubrettnek minden tulajdonsága egyesül. Bájos jelenség, szép termet, üde hanganyag, énekművészet és oly játéktudás, mely a primadonna mókázások határán túl érzelmi motívumok hű kifejezésére is képes. Kétszer láttuk a héten: Bobját ismeri közönségünk; új szerepe volt a Vándorlegény Oculija, melyben a szilajság, pajkosság és szellem egyesült. Második felvonásbeli énekszámait élvezettel hallgattuk. A második szubrett N. Várady Margit szintén szivesen látott régi ismerőse közönségünknek. Hangja erősödött tavaly óta s játéka is kielégíti az általános igényeket. A tavalyi hölgytagok közül itt van még Kiirthi Margit, a társulat drámai szendéje, akinek már alkalma nyilott a „Sötétségiben oly drámai produkcióra, mely elragadta közönségünket. Erő és élet lüktetett játékában, mellyel könnyekig meghatotta a nézőközönséget. A drámai anya szerepkörét Mezeiné tölti be teljes hivatottsággal. Rangban előlépett Nagy Mariska, ki most elsőrendű komika szerepeket játszik és pedig, mint a Madarászban is, szép sikerrel. Az új női tagok közül a koloratúr énekesnőről, Zoltán Ilonáról, első látás után nem mondhatunk végleges véleményt. Hangja főkép a felsőbb regiszterekben tisztán cseng, énektudása erős, játéktudása — ügy látszik — kevésbbé. Szeretjük hinni, hogy e véleményünket további szereplésével megcáfolja. Nemcsak külsejére, de játékára is „helyes" új tagja a társulatnak Peterdi Etuska, aki a naíva szerepkört fiatalos bájjal s nagy ambícióval tölti be. Jól pointirozott előadása kellemesen tűnik fel több férfi-társa elhadart, hangsúlyozott beszédmódja mellett. Eljutottunk tehát a férfi-szereplőkhöz. S itt felsóhajthatunk a klasszikus költővel: Quae mutatio ! Bizony sajnos a változás ! Hol van Polgár a pompás bonvivant, a valódi művész? Hol Nagy Imre, a siheder komikusok eleje ? S hol Balázsi, a mi régi derék Balázsink, aki megtudta volna értetni velünk a Vári Kálmánnak bölcselkedéseit s tolmácsolni tudta volna kétségbeesésének kitöréseit? Eltűntek, elmaradtak. Veteres migrate coloni ! Jöttek helyettük újak, kik — az eddigiekből itélve — nyomukba sem lépnek. Németh János merev és fanyar operett-buffónak, merevsége egyszer vált előnyére Istvándy ezredes szerepében, hol elfogadhatót produkált, de ez nem volt buffó-szerep. Hilassy Bélát többször láttuk a héten, elismerjük intelligenciáját és bámuljuk szerep neratudását, mellyel főleg a „Sötétsége-ben tündökölt. Szabó Ferenc, a szerelmes, jó szinpadi alak, hangja is kellemes, de játéka sok kívánni valót hagy fenn. Kezdő színésznek látszik Toronyi Gyula, a tenorista, kinek szép tenorhangja azonban főleg a A vándorlegényben jól érvényesült. Remete Géza, amióta nem láttuk, sokat haladt, Brúder Strarbingerben tisztességes alakítást nyújtott, de mit csinált volna e szerepből Polgár ? ! Itt van a győri társulat törzsökös tagjai közül Beczkóy József, az ügyes burleszk-komikus, akinek torzmaszkjait azonban szivesen elengednők. Örömmel láttuk viszont a tavalyiak közül Szarvassy Jenőt ki a Falu rosszában (sajuos, délutáni előadás volt !) kitűnőt nyújtott, jó v-olt Ő különben majd minden szerepében, érces baritonja megvan régi erejében. S dicsérvén, dicsérjük egy új tagot is : Agotai Ferencet, ki az egyedüli becses akvizíció az újak közül. Eddig ugyan csak kis szerepekben láttuk, de erős komikai vénáját ezekben is kacagtató hatással kimutatta. Ne tekintessenek azonban e vélemények véglegeseknek. Egy hét nem elegendő arra, hogy igazságos bírálatot mondhassunk s magunk fogunk örülni, ha már a jövő hét megcáfolja a gáncsot, s erősíti az elismerés mértékét, amivel mi, ha alkalom nyílik reá, szintén nem fogunk fukarkodni. A kar és zenekar az operett előadások alkalmával szép sikerrel működött, amit örömmel jegyzünk fel az új karmester : Ligeti Géza érdeme gyanánt.. Újdonság kettő volt a héten : Ruttkay György drámája: a Sötétség és a Vándorlegény c. bécsi operett. A Sötétség a katona- és polgárbecsület egybeütközésének tragédiája. Dráma, mely csupán izgatja kedélyünket, felzavarja lelkünk nyugalmát, de végül kinos bizonytalanságban hagy bennünket. Hatásának titka egy-két raffinementtel fölépített, élére állított helyzetben és erős akcentusokban bővelkedő jelenésben rejlik. A vándorlegény szövege közönséges operett szöveg, néhány kedélyes jelenettel tarkítva, fülbemászó melódiái s pár bálás szerepe értetik meg a népszerűségét. Ne fejezzük be a színházi két krónikáját anélkül, hogy a szinház gyönyörű villamos világításáról meg ne emlékezzünk. A szinpadon piros, zöldes és sárgás szinhatásokkal is dolgoztak, a nézőtér ragyogó fehér fényben úszott; élvezet volt Thália ódon hajiokában lenni. —or—