Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-09 / 2. szám

nem mondható helyiségben teljesíti, akkor ezzel hangot adunk a hivatal jogos panaszának. De nem zárkózhatunk el a közön ég jogos panaszai elől sem, amelyek tnlajdonképen szoros kapcsolatban vannak a kellő számú személyzet hiányáról mondottakkal. Ha már egyelőre nem gondolhatunk egy a város középpontján levő postapalota létesítésére, ha elestünk attól, hogy a belvárosban fiókpostahivatal állíttassák, aminek előbb-utóbb leendő megvalósítását városunk fontos érdekei követelik, akkor legalább a mostani keretben kell a postai szolgálat apró hiányain segíteni. Kereskedőink, de általában a közönség jelentékeny része panaszolja ugyanis, hogy a kézbesítés kellő számú levélhordó hiányában nem mindenütt történik a megkívántató gyorsasággal, a központtól csak egy kissé kívül eső utcákba pld. a reggeli posta 11 óra tájban érkezik. Igen jogosult az a másik panasz is, hogy a levélszekrényekből a levelek kivétele utoljára d. u. 5 órakor történik, holott nemcsak kereskedők, ügyvédek, de általában az egész levelező közönség éppen a késő délutáni órákban irja meg leveleit, amiknek a postahivatalra való beküldése a közönségre nézve nagyon kényelmetlen és terhes. Ezen igen könnyen lehetne segíteni akképen, hogy* a postaszekrényekből az 5 órai kiszedésen kívül még egyszer és pedig 7—8 óra között vigyék el a leveleket. Tudjuk, hogy e két, egyaránt megszívlelésre méltó panasz orvoslása a levélhordók, de esetleg a hivatalnokok számának szaporítását teszi szükségessé, de Pápa városa, amely a postakincstárnak egyik legjövedelmezőbb állomása, méltán igényelheti, hogy jogos kívánságai illetékes helyen meghallgattassanak és teljesíttessenek. A tüzoitó-váltság alkonya. A hires-neves görög hős Odisszeüsz, akinek viszontagságairól a jó öreg Homér köteteket énekelt, nem ment annyi hányattatáson keresztül, mint a mi tűzrendészed szabályzatunk, mely tizenöt évi viszontagságokban gazdag pályafutás után immár elérkezett oda, hogy újra élőiről kezdje a maga pályáját. Volt ennek a szabályrendeletnek néhány nyugalmas éve is, ezek az évek voltak — Alighanem, mondok, mert a kis-székelyi harangok nagyon szomorúan szólnak. — Az ám, felelt ő, ugyan kire harangoztatnak? — Hát bizony a gyönki főbíró urat harangozzák ki, mert tegnap agyonlőtte a vörös Gábor a székelyi vadászaton. Hanem, uram, azt már én el nem tudom mondani, amit ezután láttam. Csak az üldöz egész életemben, valahányszor erre a szomorú esetre gondolok, hogy miért kellett azt a hírt én tőlem megtudnia annak a leánynak . . . Még nem kanyarodott le a nap nyugat felé, mikor megérkezett a posta, amely ezután biztos hirt hozott az esetről. Ettől fogva a mi kisasszonyunk nem vetette le fekete ruháját halálos holtáig. Sokszor elnéztem szép halovány orcáját, amely minden nap bánatosabb, hervadóbb lett, amiből jó előre láttam én, hogy nem jó vége lessz a dolognak. Sohase felejtem el, uram, amint a következő nyáron, egy délután, mint afféle szolga-gyerek, a félszer körül totoztam-motoztam, hát egyszer csak lélekszakadtából szalad be a kapun a hosszú molnárlegény — csak úgy hítták az istenadtát, mert olyan nyurga legény volt, s abban a patakmalomban őrletett, melynek ide is látszik a födele — azután odakiált hozzám: — Hát csak be kell azokat a lovakat fogni, Miska, de tüstént! — Aztán minek ? azok, amikor a szabályrendelet előírta váltságdíjakat a jámbor közönség minden zúgolódás nélkül szúrta le, lehetővé tévén ezáltal a tűzoltó-egyesületnek egy oly magas létra beszerzését, mely várt sunk legmagasabb házánál két emelettel nyúlik följebb. De eljöttek a megpróbáltatás évei. Kezdték az emberek belátni, hogy nem teljesen méltányos dolog, hogy valaki úgyis mint háztulajdonos, úgyis mint fogatbirtokos s úgyis mint élete virágában 20—40 év között levő férfiú külön váltságdíjjat fizessen, mint szintén derengeni kezdett az elmékben az a tudat is, hogy az arányos teherviselés elvével semmiképen nem egyeztethető össze az, hogy a három tulajdonos birtokát képező Laki úti házikó 3 koronát fizessen, a Belváros valamely nagy jövedelmet hajtó, egy tulajdonos kezén levő egy emeletes bérháza pedig 1 koronát. Nem utolsó okot szolgáltatott a békétlenkedésre az sem, hogy a 20 és 40 év közti férfiak akarva nem akarva kénytelenek voltak, ha ettől magukat meg nem váltották, a tűzoltó tornyot őrizni s ott durákkal és orronverőcskével tölteni idejüket. Az ekként megnövekedett elégedetlenségnek áldozatáúl esett a tűzoltó szabályrendelet néhány évig érvényben volt alakja. Nemcsak a házak megadóztatása módosult a jogosság és méltányosság igényeinek megfelelőleg, hanem a fogattulajdonosok sokszoros és külön jegyzőkönyvekben is megörökített panaszáia felvétetett a szabályrendeletbe az is, hogy a tüz színhelyén legelőször megjelenők pénzbeli jutalomban részesülnek. A férfi kor teljében levő daliáknak továbbra is kötelességükké tétetett diszfelvonulá^ok alkalmával az önkéntes tűzoltóság utócsapatát képezni vagy pedig nehéz két koronát fizetni. E-f itt következik a fátum. Az így módosított szabályrendelet felment a miniszterhez, de mintha a tömlők már előre érezték volna, hogy a miniszter nem fogja jóváhagyni a szabályrendeletet, elől, hátul és oldalt bőven omló viz-sugarakban siratták el azt előre. — Hát, a kisasszonyért, mert beleölte magát a Bodony tóba. — Teremtő Isten, légy velünk ! Kiszalad a mesterné asszony, meg az öreg mester, — az Isten áldja meg — hát csak megered a könnye mind a kettőnek. En meg azalatt befogom a lovakat, egy öl szalmát teszek a kocsira, aztán hajtok ki egyenest. Hát, uram fia ! azalatt ki is nyújtóztatták a parton. Ott sírdogált mellette a cselédleány, a Vékony András felesége, ha ismeri az úr, meg egy csapat asszony. Fölemeltem a kocsira szegényt, ezek meg mind folszedelődztek az oldalakra, s ki az orcáját, ki a haját simogatta. Mire beértünk a faluba, annyi nép kisérte a kocsit, mintha csak processziót jártunk volna. Ez történt huszonöt esztendővel ezelőtt ezen a helyen. Sohasem felejtem el ezt a szomorú esetet uram. Ettől fogva híjják ezt a tavat Kisasszony-tónak . . . . . . E közben kiértünk a tisztásra. A jobbfelőli bokrok is elmaradtak, előttünk a Sárvíz széles völgye gyér fűzfáival, megtisztult a sürü ködtől. Jobbról, az öreg székelyi hegyek felől csípős szél fújt le a völgybe. Mihály, ostornyelét hóna alá fogva kezeit dörzsölte, s keszkenőjével szemeit, arcát törülgette. — Hideg szél fúj inneu a hegyekről, uram; az ember szemeiből szinte kifacsarja a könnyeket... Jól siratták. A szabályrendelet nem kapta meg a kormány jóváhagyását, mert nemcsak a fogattulajdonosok külön dijjazása nem nyerte meg a miniszter tetszését, hanem kifogásolta a személyes szolgálat kötelezettségét s ezen alapon ennek megváltását is, úgy hogy az évente vörös plakátokkal agyonijesztett s kötelezettnek deklarált tűzoltók ez idén kellemes új-évi meglepetésként tüzoltójellegüket elvesztették, amennyiben pedig a váltságdijat már lefizették, azt a városi pénztárnál visszakaphatják. így ért véget a mi tűzoltó szabályrendeletünk első tizenötéves pályája s kezdődik egy újabb, amelynek küszöbén azzal a kérdéssel fordulunk a városi tanácshoz s főleg annak tűzoltói szakelőadójához, hogy törvény és miniszteri rendeletek ellenére, hogy történhetett meg a közönségnek illetéktelen megadóztatása? Egy többé nem kötelezett kötelezett tűzoltó. A VÁKOSHÁZÁRÓL. A mai közgyűlés. Városunk képviselőtestülete ma délután három órakor közgyűlést tart. Lapunk a közgyűlés idejénél korábban jelenvén meg, hogy olvasóinkat a gyűlésről mégis tájékoztassuk, itt közöljük az állandó választmány f. hó 7-én tartott üléséről szóló referádánkat az ott hozott határozatokkal, mint amelyek a közgyűlés határozatainak alapjáúl szolgálnak. Veszprém vármegye főispánjának beiktatásának ünnepélyén-városunk is képviseltetni fogja magát és pedig oly módon, hogy a polgármestert megbízták a tanács tagjaiból egy küldöttség alakítására, mely küldöttség magát az installáción résztvevő pápai törvényhatósági bizottsági tagokkal egészíti ki. — Hosszabb vitára adott alkuimat a városi tanács javaslata a vásártéri italmérés bérbeadása, helyesebben a vásártér területének italmérés céljaira kizárólagos átengedése tárgyábau. Az állandó választmány tagjai közül többen csekélynek találták a megajánlott bérösszeget (800 koronát) s azért a szerződést csak egy évre kívánták megkötni, bizakodván abban, hogyha az idén nem lesznek ily rendkívül rossz vásári viszonyok, a jövőre nézve előnyösebb szerződést lehet kötni. Végre is azonban elfogadták a tanács-javasolta hatéves szerződést. Ugyaucsak a vásártéri italmérésre vonatkozott Hegedűs Ferenc és társainak kérelme, kik a szerződésükben megállapított bérösszeg egy részének elengedését kérték. A választmány mérlegelvén a felhozott indokot: a vásárok elmaradását, a bérösszegből 400 kor. leengedését javasolja. Nagy érdeklődés mellett tárgyalta az áll. választmány a városi pénztár helyiségének kibővítését. Ténykép elismerte mindenki, hogy a pénztár helyiségei szűkek, sötétek, egészségtelenek, nem hagyták figyelmen kívül azt sem, hogy több városi tisztviselőnek (főorvos, mérnök) nincs a városházán hivatalos helyisége, nincs helyiség a régóta tervezett bejelentő hivatal elhelyezésére sem s hogy ezeken az állapotokon — főkép a pénztár miatt — segíteni kell. A segítség egyik módja a pénztári épületnek s a megfelelő emeleti résznek az udvar felé tovább építése lenne, ami a pénztár szűk voltán igen, de sötét voltán nem segítene, egy másik a városházára II. emelet építése lenne, ami az udvari helyiségek tetjes sötétté tételét jelentené, harmadik mód pedig a szomszédos Steinberger-féle ház vagy a takarékpénztár épületének megvétele lenne. Főkép ez utóbbi tervvel foglalkozott hosszasabban a választmány, már most fontolóra vévén, hogy ez épület földszinti helyiségei jól bérbeadhatók, emeleti részén pedig egy nagyterem és modern pénztári helyiségek állnak rendelkezésre ; konkrét határozatot azonban nem hoztak, csupán a tanácsot vélik utasítandónak e tárgyban részletes javaslat megtételére. A tárgyalás