Pápai Hirlap – Mutatványszámok I. évfolyam – 1903.

1903-12-24 / Második mutatványszám

mig a gázsijukban tart; ha az fogy, akkor odaállnak a Vörösrák sarkára, ahol a Bajnakgyütt zsidótól hitelbe vesznek cigarettát és fumigálják a cibilséget nagy füstszóval. Forgácsék ablaka alatt udvarolgatott néha egy-egy gondosan fésült hadnagy, aki kilencven fokú szög alatt választotta a haját és a leányok szívesen nevettek, mikor mesélt a Kaisermanó'ver humoros élményeiről, viharos kalandjairól. Vagy pedig a Bursch, a kutyamosó obiagát ostobasága felett élcelték. E két tárgy közt tátongó szédítő mélységet az időjárás vagy a sovány napihírek töltötték ki. Garamfüred élesen elitélte, hogy Forgácsék szakítanak a helyi szokásokkal és az aranyifjúság ís tüntető hidegséggel viselkedett a leányokkal szemben. Sőt egy klikk keresztülvitte azt a szenzációs dolgot, hogy a dalárda táncestélyére nem küldtek meghívót a Forgács famíliának. III. Mártát civil veszi el. Ribarics Menyhért volt a hetedik nagyhatalom Garamfüreden, ami alatt azt kell érteni, hogy személyében öszpontosult a Garamfüredi Értesítő szerkesztősége. (Garamfüreden mindenkinek var. cime ; ha egy vaskereskedő nősül, azt megteszi a lap „aranyifjusáqunk kiváló tagjának" ; ha egy jogász leteszi a harmadik szigorlatot, az „városunk szülöttévé" lép elő, esetleg „lapunk tehetséges munkatársa

1,1 gyanánt is szerepelhet.) Ribarics nem birt a fővárosban megélni, szegény volt mindenféleképpen és félben* maradt. A tanulmányait (tanárnak készült) abbanhagyta és megragadt lapszerkesztőnek Garamfüreden, ami kétségkívül nem arany középút kétszázhatvan előfizetővel. De hát nem volt semmi dolga. Az újságját törekvő értelmesebb diákok csinálták össze, kikben dolgozott az ambíció. Ribarics szívességből fölfödözte őket, hogy idővel kellemetlen kötelességeket varrjon az irodalomtörténet nyakába. így ráért figyelemmel | kisérni „városunk fejlődését", amiben oroszlánrészük volt a híres garamfüredi szépeknek : mert ezek mind jól férjhez mennek, messze vidéken, széles körben terjesztvén a házias nevelés elméletét. Ribarics urnák igen tetszett Forgács Márta. A szerkesztő úr azok közé a bibliai egyszerűségű lelkek közé tartozott, akiknek szerelme csendes lefolyású, mint a csermély szabályos csobogása. Az ilyen urak többnyire, mint virilisták szoktak nagyszámú családtag hátrahagyásával jobblétre szenderülni. Márta előtt körülbelül világosnak látszott, hogy Raditz kapitány nem veheti el, mert neki a puszta kaució nem elég, többet pedig Gizára való tekintettel nem áldozhatott a család. Végre is huszonnégy esztendő éppen elég a leányálmok ábrándozásait végig élvezni az utolsó jelenetig. Ribarics tisztában volt magával és a viszonyokkal. Jóakarói tájékozták, hogy a Forgács leányokat vonzza a csillogó uniformis és legkedvesebb muzsikájuk a kardcsörömpölés. A rossz nyelvek azt is beszélték, hogy ha a tisztek nincsenek a városon, hanem a hadgyakorlaton, akkor tegethoff harisnyát viselnek magasszárú gomboscipővel, míg ha megérkeznek, akkor kivágott lakkcipőt fekete harisnyával ... Az éles Stark Malvin pedig megfigyelte, mert jó barátnője volt a Forgács leányoknak, hogy ha Forgácséknál társaság van és az utcán hangos szóbeszéd hallik kardcsörtetéssel kisérve, akkor azonnal az ablaknál teremnek és a legigézőbb mosolylyal tüntetnek a polgárság és a katonaság közt levő állítólagos jó viszony mellett. Egy évig járt a Forgács-családhoz Ribarics. Ez alatt az idő alatt a Forgács-família első kézből kapta a legfrisebb híreket, melyek időről-időre hullámzásba hozták Garamfüred nyugodt kedélyű, csendes lakosságát. Azután megesküdtek. A nászon ott volt az egész tisztikar, az öregebb, családos majorokat és Hirthenthal hadnagyot leszámítva, aki szobafogságban görnyedt. Márta pedig, a deli, szép menyasszony, mikor a csukott hintóba beült volna (a kanonok nagybácsi küldte) és remegő, meghatott férje eligazította fehér merveilleux uszályát, elpirulva viszonzá a fess Tannenberg Kanut báró köszöntését, aki idegesen pödörte kicsi szőke bajúszát és az ünnepélyes alkalomra új portepét hozatott a kardjára Bécsből, ö volt a tisztikar lelke és bálványa, aki egyedül rendelkezett komolyan vehető ősökkel, igaz, hogy azok közt rablólovagok is voltak. IV. Gizából kincstári asszony lett. Giza egyedül maradt otthon és várt egy katonát. Ez talán igazságtalan állítás, lehetne talán úgy szelídíteni rajta, ha azt mondjuk : várt egy valakit, aki egyenruhát viselt. Esetleg finánc is lehetett. De aranygalléros finánc. Márta udvarlója, Raditz kapitány a májusi előléptetéseknél major lett és ez talán inkább hízelgett Gizának, mintha hadnagy kérte volna meg. Csodálatos dolog: a major úr május végével egész komoly húrokat pengetett. Biztos fegyverekkel ostromolta Gizát, ott lebegett előtte a kaució-kérdés kényelmes megoldása. Ebben a. boldogító tudatban júniusban már jegyben is jártak. Raditz úrnak úgy látszik mindegy volt, mint egy Jákob nevü héber férfiúnak Rákel helyett Lia. Giza is szép volt, olyan magas, mint Márta, de nem olyan mollett. A városban mindenki megnyugodott és természetesnek találta, hogy a Forgács leányok egyikét civil, a másikat katona vegye el. Az őrnagynak egy kicsit nőtt a homloka, nem volt már mai gyerek. Hogyis ne, hiszen vitézül végig okkupálta egész Boszniát, az pedig nem tegnap volt. Gizát az egész város „a szép őrnagyné" néven ismerte és figyelmes ura legtitkosabb óhaját találta el, mikor vett, neki egy szép angol fehér hátaslovat és megtanította lovagolni. A kivánatos, büszke kincstári asszony nagyon hálás volt ezért a major iránt. A zászlóaljgyakorlatok idején, májusban, gyakran meglepte az urát a gyakorlótéren lóháton, mire az őrnagy ur átadta a vezényletet a legöregebb kapitánynak és együtt poroszkáltak be, a városon végig, tizenegy óra után. Cilinderének szürke fátyla felfuvalkodva lobogott utána : a járókelők megálltak a járdán és bámulták a jól szabott ruháju elegáns asszonyt, aki hideg fejbiccentéssel viszonozta alázatos tisztelgéseiket. Ez volt a két házasság kezdete. V. fordulatok a polgárság és katonaság javára és kárára. S a folytatása ? Hiszen nem követek el semmi indiszkréciót, ha ezt is megírom, mert Garamfüredeu semmi sincs titokban. Ugy bizony. Ribaricsné zsalus ablakai nem maradtak sokáig lezárva, előhangzott onnan a víg zongoraszó, valami ostoba bécsi mars. Mikor pedig kinyíltak, elkezdett előtte gyak ran sétálni a szőke Tannenberg hadnagy is. A kis báró később az ablakokon belül is látható lett volna, ha Márta be nem csukja a barátságos zöld zsalukat. De becsukta óvatosan úgy, hogy az arra járó-kelőknek tagadólag válaszoltak fürkésző pillantásaikra : — Nincs itthon senki. Mit bámultok hülye emberek ? Mit beszélhettek a zsalukon belül? azt nem tudta senki; csak úgy sejtették, hogy az időjáráson kívül vonzóbb témáról is cseveghetnek a szalon diszkrét félhomályában, míg Ribarics a közélet mezején kalandozott. A szerkesztő úrat a Kedély cimü asztaltársaság megválasztotta előülőjévé ; amióta megházasodott, roppant keveset törődött a gyér, de lelkes előfizetőkkel. A lapja irányában nem állt be semmi változás, az maradt ezután is „városi és megyei érdekeink közlönye". Ha ostoba volt elhanyagolni a feleségét, az udvaroltatott magának. Raditz Őrnagyéknál pedig mozgalmasabb lett az élet, mióta a major úr -unokaöcscse, egy impertinens arcú, hetyke és kihivó bajuszu úr, megérkezett a látogatásukra és ott lakott nálunk egy hónapig. A fiatal úr éppen akkor végezte el a jogot; megtetszett neki a város és kapta magát, ott maradt joggyakorlaton. Éppen kapóra jött a vármegyénél egy üresedés. Steiger Ottó tiszteletbeli vármegyei aljegyző úrnak mindjárt az első lumpolásával két „ügye" támadt; Pavlicsek hadnagy a lábára lépett. Kihivatta, aztán az orrát ketté vágta ugy, hogy az a szegény ördög olyan lett, mint egy cseh vizsla. Az apátplébános, főtisztelendő Dobronyák János űr csak elég komoly ember, de még az se tudta megállni nevetés nélkül, mikor először meglátta a duellum után a nyalka lájdinánt urat. Egy dzsentri kölyök pedig köszöntésére nem vette le a kalapját, mint illett volna. Ottónak nem tetszett a fiú ábrázatja és kalapja, természetesen leverte a fejéről a dákójával. Másnap adott a koponyájára egy tizenhét centimeteres sebet és egy tizenegyeset. Varrtak rajta az orvosok egy óráig. Ha valaki görbén nézett rá, küldte a segédeit és az egész városnak az orra alatt hadonászott a kardjával. Ottó barátunk volt Közép-Európa legpiro^abb cipőjének tulajdonosa és gomblyukában napról-napra óriási szegfű-bokrétát tűzött ki. Ugy találta a város, hogy érdekes fiú. Mindennap meglátogatta nagybátyját és a szép nagynénit,akinél egy évvel öregebb volt. Raditz két éven belül soronkívűl lett alezredessé. Átvette az ezred parancsnokságát időközbeu és az ezrediroda minden szabad idejét lefoglalta, mert pedáns katona volt, szerette a rendet. Ottó jól érezte magát akkor is, ha a nagybácsi nem volt történetesen otthon. A garamfüredi nagy Galeotto előtt ez sem maradt titokban. Persze lett sok össze-vissza, hebehurgya szóbeszéd és mende-monda a „szép őrnagynérói" és a pohos fiskálisok titokban Steiger háta mögött vicceltek a rovására (mert féltek tőle mégis), hogy nemcsak a jogban gyakorolja magát, hanem más jogainak bitorlásában is. * * * Morál. A lelkük rajta. Én alaptalan hírek kolportálásával nem foglalkozom, meg se cáfolom, meg se erősítem azokat. És ami azt a közmondást illeti, hogy „nem zörög a haraszt, ha a. szél nem fújja", kijelentem, hogy a közmondásoknak nem hiszek, azokat mind a filiszterek találták ki és egytől egyig hülyeségek. Ha azonban úgy volna is, amint Garamfüred halálosan bizonyosra veszi, megnyugodnám abban az édes, boldogító tudatban, hogy a Forgács leányok — ha szűk körben is — de tényleg előmozdítják, megszilárdítják és fenntartják a katonaság és polgárság közti jó viszonyt, összetartást és diplomáciai egyensúlyt . . . M. kir. anyakönyvi hivatal. Születtek : December 13. Fáczán Piroska cseléd leánya : Mária, r. kath. — Porpáczy József csizmadia és neje Badics Anna fia : Aladár, r. kath. — Madarász József napszámos és neje Enyingi Mária leánya : Rozália, r. kath. December 20. Lővy Lázár kántor és neje Freund Berta leánya : Kornélia, izr. — Bolla Sándor napszámos és neje Kovács Juliánná leánya : Terézia, ev. ref. December 21. Tóth József kötélgyártó és neje Mohai Mária fia : Ferenc, ev. ref. December 22. Gyimóthi János földmivelő és neje Somogyi Terézia leánya Zsófia, ev. ref. December 23. Kulcsár Péter gépész és neje Zelenik Rozália fia : János, r. kath. Meghaltak: Dec. 21. Lővy Konélia, izr., 4 napos, görcsök. Házasságot kötöttek : December 20. Szili Sándor napszámos, ev. ref. és Szőke Mária, ág. hitv. ev. Kiadóhivatali megbízott: Nánik Pál.