Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.
1894-03-04 / 9. szám
frtot semmikép sem lehet az aszfaltmakadám czéljaira áldozni, mikor a reformok hosszú sora vár a megoldásra. Tudjuk jól, hogy a kedvező hitel kecsegtet bennünket, s a hosszú időre kinyúló törlesztések ejtenek ^tévedésbe. De a jövővel mindig számolnunk kell. A város hitelét használják fel inkább sokkal fontosabb reformtervek megvalósítására, először a közegészség, tisztaság követelményeinek tegyünk eleget, s csak azután gondoljunk a külcsinra, a tetszetős pompára. Nagyon szeretnők, ha az faszfaltmakadám ügyét a városi tanács már legközelebb szóvá tenné ; s oly értelemben hozna határozatot, hogy ez évben próbakép a Kossuth Lajos-utczát kövezteti ki aszfaltmakadámmal. Így legalább a városi tanács sok őszinte panasznak elejét venné. Pápa és a szinikerület. A »Pápai Lapok« legutóbbi számában Komjáthy János, a dunántúli szinikerület színigazgatója hosszabb czikkben igyekszik a lapunk f. é. 6. számában »Pápa és a szinikerület« czim alatt készített czikkünknek állításait megdönteni. Őszintén sajnáljuk, hogy érveivel állításunkat nem volt képes megczáfolni, s mi újra kényszerítve vagyunk úgy a színigazgató, mint városi tanácsunk eljárását rosszal ni. Fent emiitett czikkünkben ugyanis ml csak azt hangsúlyoztuk, hogy Komjáthy színtársulatával április havában városunkban időzzék ; Komjáthy ez ellen azon czáfolattal él, hogy három hónapra Pápán nem biztosithat magának kellő anyagi garancziát. Ugyan igy érvel tisztelt laptársunk, a »Pápai Lapok« is, s a fő momentumot — akarva, vagy nem akarva, ezt nem kutatjuk — minden érintés nélkül figyelmen kivül hagyják. Egész határozottsággal s világosan ismételjük még egyszer, hogy mi részünkről nem a sziniiclény meghoszszaübitását követeljük, hanem a mel| lett foglalunk állást, hogy a dunántuli ! szinikerület igazgatója Pápát, mint a j kerület egyik városát ne állítsa háttérbe Szombathely mellett. Ha Komjáthy színigazgató nem találja Pápát oly kedvező terrenumnak, melynek közönsége egy nagy színtársulatot évenként három hónapon át anyagilag támogatni képes, ám menjen egy hónapra Szombathelyre. De csakis májusban, mikor már Pápán egész április hónapban játszott. Miért részesiti előnyben a szinikerületen egészen kivül eső Szombathelyt ? miért legyünk mi kényszerítve a szép tavaszi napokon színházba járni, mikor van egy jól szervezett színtársulatunk, melyhez ugy hiszszük,több jussunk van, mint Szombathelynek. Mi magunk ' is szívesen veszszük, ha színtársulatunk minél kedvezőbb anyagi helyzetben van, de hogy a mi hátrányunkra más szórakozzék, ezt nem helyeselhetjük. Komjáthy Sopronból jöjjön Pápára s május i-én, ha ugy tetszik, rándujon át Szombathelyre. Ennyit akartunk megjegyezni Komjáthy ur válaszára s a »Pápai Lapok« megjegyzésére, csiszolja, van egy olyan ügyes rendezőnk, a kit még a legelső szintársulat is megirigyelhet tőlünk s ez — tán mondanom sem k ell — a z egylet buzgó titkára : Mészáros Károly ur, kinek nagy érdeme van apom pasán sikerült előadások rendezésében s kit ezért elismelés és dicséret illet meg ; épp Ugy — kit első helyen kellett volna neveznünk — a nőegylet fáradhatlan elnökét ; K 0 11 e r Jánosné úrasszonyt, a kinek az előadások létrejöttöket köszönik. Murai Károly két felvonásos, egészséges humoru kis vígjátéka a »Huszárszerelem^ került színre a szombati, második előadáson. A kinek játéka, alakítása eleitől fogva, mindvégig lebilincselte figyélmünket, mert a kitűnők között is kitűnő volt, az : H a n a u e r Sarolta Úrhölgy. Nincs az a színésznő, kí jobban tudta volna adni Anna szerepét. S ha kedvesebb akkor Volt, mikor a tiszteletes úrral átugratá a zsámolyt és midőn szivbelopózó, ájtatos hangon, egy kálvinista leánynak is becsületére váló bennsőséggel énekelte a szép zsoltárt: »Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik^ . . 4 Ha legkedvesebb ekkor volt, legművészebb bizonyára ott, mikor Kálmán szerelmi vallomására büszke szemrehányással felel : »Hazug szerelem, huszár szerelem, a mely egy batkát sem ér !« ... Festő ecsetére mé!£Ő jelenet volt ez. A második, nem ugyan hosszú, de nem is könnyű női szerep (Sárika) Barthalos Olga úrhölgyé volt. Egy csókolni való (»persze, hogy persze« — ugy-e tiszteletes uram ?) naiv kis lányka ez a Sárika, a ki megszökik a délczeg huszárral, ott hagyja édes anyját, de elviszi a kis kanáriját s ezzel állit be nagy szégyenkezéssel az idegen házba, hol megszállja az édes anya után való vágy és sirva kéri Kálmánt: vigye vissza őt az édes anyjához, — egy kedves kis lányka, a ki a mamát is szereti, meg Kálmánt (a hadnagyot) is szereti, de legjobban mégis Pistát (a poétát), ki verseket ir hozzá (juj! azok a versek !..,), és a kit ő ezekért megkoszorúz (oh ! az a koszorú ! . .) S ezt a szerepet Barthalos úrhölgy teljesen átérezte és pompás alakításban mutatta be. A bohó kis lányka kedves naivitása gyönyörűen nyilvánult, mikor magát szemlesütve, sirva mutatta ba : »Hüpp . . Hüppig Sáríka« . .. s mikor Kálmánnak azt mondta : »mamát is szeretem, meg magát is szeretem, de a mama most szerencsetlen, azért őt jobban szeretemé . . . Ügyesen és kedvesen forgolódtak kiesebb szerepeikben S c h 0 r Róza (Hüppigné) és Harmos Zolna (Zsuzsi) úrhölgyek is ; S c h ó r úrhölgy különös tetszést aratott, mikor az első felvonás végin kedves iróniával válaszolt elértve a huszár czélzását : »a mámi, az én vagyok !« . . A huszárok, kiknek szerelméről a daJókai műveinek nemzeti kiadása. A milyen páratlan volt fényesség és lelkesedés dolgában az a három napig tartó ünnep, amelylyel a magyar nemzet koszorús írójának Jókai Mórnak jubileumát megülte : épp oly példátlan és egymagában álló az a monumentális mű, amely ezt az esztendőt irodalmunk történetében megörökíti. Néhány hónap alatt együtt volt az a kétszázezer forint amely részben honoráriuma volt a legtermékenyebb, a leggeniálisabb magyar regényírónak félszázados írói működéséért, részben arra fordíttatott, hogy a költő összes műveinek nemzeti diszkiadása létre jöhessen. S amig a jubileumi ünnepségek fényét és melegét csak a mostani generáczió fogja érezni, addig az a fény és az a melegség, amely e csodaszép művekből kiárad, minden időben világítani és melegíteni fogja az emberi sziveket. Hasznos és kívánatos volna, hogy ez a száz kötetes mű ép oly tulajdona legyen minden családnak, mint a biblia. Mert a mi szent a hazaszeretetben, a nemesebb emberi érzésekben, az önfeláldozásban, a szerelemben ; az mind ragyogó betűkkel van e könyvekben megörökítve; vigasztalást lel benne az, akit a szenvedésük lesújtottak, meg' nyugvást, aki önmagával meghasonlott. Mindegyik könyvnek mindegyik fejezetében kincsei vannak elszórva Jókai géniuszának, amelyek gazdagítják a sziveket és nemesitik a lelkeket. Annak a bizottságnak, amely a jubileum rendezésével volt elfoglalva, Jókai összes műveinek kiadása főkép a vállalat létrejötte és a honorárium átnyujthatása volt érdekében. Azért is . rab szól ; Kör m e 11 d y Béla (Kálmán) és Szabó Zsigmond (Berényi Pál) urak voltak, az utóbbi csak rövid szerepben, melyet azonban szépen adott. Körmendy ur pompás »fesch« huszárhadnagy volt, valódi »katonavér« s mindvégig remekül alakított. Versenytársa, Reguly Dezső ur (Dér Pista) szintén jelesen adta a kissé pipogya, de alapjában jóravaló és végre is koszorút és szivet (még pedig milyet I) nyerő szerelmes poétát. Csukás Endre ur az ő jóízű humorával s pompás mimikával játszotta A becsületes, bár kissé furfangos kálvinista papot, eme jobbkezét a jámbor Barkós testvéreknek — B a r a n y a y Károly és Csiba Károly urak — a kik ezen jó magukkal is tehetetlen, csak a múltban élő két »bűs magyar«-t öntudatos, jó alakításban mutatták be. A jámbor dánius (Molnár József ur) is nem egyszer jóizü kaczajra inditá a közönséget, kár, hogy nem volt eléggé ügyesen maszkírozva és öltözve. Az előadás egészben véve összhangzatos és kitűnő volt; a közönség zajos tapsokkal fejezte ki elismerését ; a szereplő hölgyeknek pedig a rendezőség diszes csokrokkal kedveskedett. Az előadás után a »Grífif« nagytermében társasvacsora és táncz volt, miről híreink közt számolunk be bővebben. --a.
