Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-11 / 6. szám

radhat el, mert elmaradásával nem volna teljes, nem volna hűséges a magyar kultura bemutatott képe. És e helyen appellálunk a nemes magyar középosztályra, a lelkes kö­zönségre. Járuljon hozzá ő is a nem­zeti verseny sikeréhez s hozza meg ál­dozatát a nagy czél sikere érdekében. Nem olyan áldozatokról van szó, melyek a társadalmat nem illetik. Kér­jük, hogy szükségleteinek fedezésével a kiállítás előtti évben legyen némi figyelemmel a közel környezetében lakó jelesebb magyar iparosokra, kérjük, hogy rendeljen olyan tárgyakat, a me­lyek az illető iparos az alkalomhoz méltó figyelemmel készítsen el és a nemzeti kiállításra'felküldvén, vele mű- és kézmű­iparunk magas színvonalát kidombo­ríthassa. Az áldozat valóban oly csekély, hogy minden hazafinak meg kellene azt hoznia. Egy-egy luxus-butordarab, egy műipari czikk minden művelt csa­lád szalonjában elkél s kiállítás nélkül is kereslet tárgyát képezi ; — annál inkább hisszük hát most, mikor a leg­nemesebb ügy támogatásáról van szó, hogy a magyar középosztály sietni fog megrendeléseivel a jeles, de kevésbé tehetős iparosság segítségére s meg­menti őt attól, hogy ambíciójának tár­gyát, munkája javát, esetleg figyelmen kívül hagyja a kiállításokat csak futó­lag áttekintő közönség. Főurainkat, főpapságunkat, nagy­birtokosainkat bár ne kellene külön fel­hívnunk ez alkalomra. Nekik adatott meg első sorban, hogy Mecénásai le­gyenek a magyar iparnak s az ő bő­kezű pártfogásuk tehetné lehetővé, hogy partinkat bemutathassuk azon a magas nem halnak oly sürün éhen, ha egyetlen sous sincs is a zsebükben. És a kétségbeesésre tán legkevésbbé van ok akkor, midőn a franczia népről van szó, mely a mellett, hogy a megérdemelt tiszteletben részesiti a becsü­letes munkát, egyszersmind a leggyengédebb szivü és legnemesebb nemzete e földkerek­ségnek. Ha Masson ur szereti Pascalt — ami iránt pedig nincs kétségem — akkor oltalmába fogja venni az öngyilkos család­ját, ha már barátjának végzetes lépését el­hárítani nem képes ; de megölni Pascalt — ez lélektani lehetetlenség. Kárhoztassuk bár, de nem csodálkozunk a gyilkoson, ki féltékenységből vérét ontja annak, kit tán legjobban szeretett a világon. Az ilyen esetekhez többnyire a psychopatho­logiának is van bizonyos mértékben köze és ez a körülmény sokat megmagyaráz. A rab­lógyilkos ténykedése pokoli gonoszság, de okszerűség teszi érthetővé. Massont egysze­rűen nem értjük. Cselekedetével, — nem is szólva arról, hogy a biztosító társaság ká­rára Pascal csalásának válik részesévé • közönséges bűntényt követ el, mely csak érthetetlenebbé válik, ha a »jótékonyság« jellegével akarják előttünk plausibilissé tenni. Ezt a morált ismerjük már. Láttuk elégszer fattyuhajtásait a múlt­ban és látjuk — sajnos — még napjainkban is. Ez ellen a morál ellen pedig kötelessége állást foglalni mindenkinek, ki egyetért ve­lünk abban, hogy a czél nem szentesíti az eszközöket. színvonalon, a melyre a külföld műipa­rát is emelte a Mecénások támogatása. Ma még hosszú idő van a kiállí­tásig s ez a kérelem még korainak tetszhetik sokak előtt. De, hogy meg­tesszük már most, annak különös oka, hogy egyrészt iparosságunkat figyel­meztessük, hogy a nemes magyar tár­sadalomban segélyt fog találni, — más­részt, hogy ideje legyen munkája ver­senyképességéről, jelességéről és jó íz­léséről meggyőzni azt a társadalmat, meivtől támogatást vár. Szóval az iparosnak lesz ideje ke­resni a megrendelők tetszését s a meg­rendelőnek van alkalma kiszemelni azt az iparost, a kit támogatásra méltónak talál ! Mi bízunk a magyar iparban és a magyar társadalomban egyaránt. E bizalommal vagyunk hazafias tisztelettel Budapest, 1894. január végén Az »I párosok kiállítási n agybizottság a« megbí­zásából : megyeri Krausz Lajos elnök. Thék Endre alelnök, ifj. pákai Kölber Fülöp alelnök. A leányegylet közgyű­lése. — Saját tudósítónktól, A pápai »Önképző Leányegyesü­let« f. évi február hó 4-én tartotta évi rendes közgyűlését, mely alkalommal az egyesületi tagok szép számban je­Gondolatok a szerelemről. Közli: LADÁNYI. Az, mit szerelemnek nevezünk, két egé­szen különböző, sőt ellentétes kútfőből ered. Egyszer az újság az, miáltal vonzódva érez­zük magunkat. Valamely személynek testi és lelki tulajdonosai, melyekben egyébként semmi rendkívüli sincs, azért hatnak reánk, mert általok meglepve érezzük magunkat. Másszor a megszokás az, mi kötve tart és egyes nem szeretetre méltó tulajdonokat is tűrhetőkké, sőt jóllétünkre mintegy szüksé­gessé tesz. Hogy ezen érzésnek e két neme igen különböző s csak nyelvünk szegénysé­gét mutatja, hogy azt csak egy szóval fe­jezzük ki, bizonyos ; de bizonyos az is, hogy az emberek nagy része a szerelem mindkét nemének érzésére képes, de hogy ugyanazon személy iránt a szerelemnek egyik neme a másikba ritkán megy át ez csakugyan nagy baj házi boldogságunkra nézve, melyet épen azoknál találunk legkevésbbé, kiket a szerelem egyik neme vezetett egymáshoz. BR. EÖTVÖS JÓZSEF. A szerelem a lány szemében: házasság, a nő szemében : szabadság, a férfi szemében : örökös rabság. ÜSTÖKÖS, * Mi a szerelem ? A szerelem a lányoknak: az Ígéret földe, az egoistának : terra incognita, a fia­talságnak ; íeneketlen mélység, a férjeknek: lentek meg, hogy az egyesület iránti érdeklődésüket ez uton is bebizonyítsák. Rosen thai Francziska elnök szép megnyitó beszédében jelenti, hogy az egyesület létjogát és czélját most már nem szükséges fejtegetnie, miután az eszme jóvoltát, nemcsak a tagok, hanem minden intelligens ember ország­szerte elismeri. Emliti továbbá, hogy az egyesület különösen az utolsó időben anynyi jóakaróra és pártolóra talált, hogy fejlődése szellemi tekintetben tel­jesen biztosítva van. Elnök után S c h o r Róza jegyző lépett a pódiumra, hogy nagy gonddal összeirt évi jelentését előterjeszsze. Elis­merését nyilvánítja a választmánynak és az egyesületi tagokfiak, kiknek lel­kes munkálkodása teszi csak lehetővé, hogy az egyesület ily fényes erkölcsi sikert mutathat fel. Az anyagi sikert szerénynek, de mégis anynyira kielégí­tőnek mondja, hogy az egyesület két helyi lapot u. m.: a »Pápai Független Ufság« és a »Pápai Lapok«.at továbbá a »Hét« és az »Élet« czimii szépiro­dalmi lapokat járathatja Egyúttal kö­szönetét fejezi ki Barna Izidor urnák a »Pesti Napló« felelős szerkesztőjének, ki az egyesület iránti jóindulatból a »Pesti Napló«-t tiszteletpéldány képpen küldi. Az anyagi sikert illetőleg, jegyző jelenti, hogy az egyesület által rende­zett műkedvelői előadás és kézimunka kiállítás eredménye lehetővé tette, hogy az egyesület egy kitűnő zongorát sze­rezhetett be. Az egylet működéséről jegyző je­lentésében bővebben megemlékezik és felemlíti, hogy a tagok buzgalom te­kintetében egymással versenyezve ki­elvesztett paradicsom, az állás nélküli fiatal embernek : inegközelithetlen sziget, az agg­legényeknek: oáz nélküli sivatag, az ideális* taknak: tűzhányó kráter, az öreg emberek­nek : az emiekek teremtője. ÜSTÖKÖS. * A szerelem sétálás a tavasz virányai között, a házasság egy hosszú ut szárazon és vizén, napfény és vihar között. JÓSIKA. Vájjon a szerelem más-e mint éhség ? Es az éhség más-e mint szerelem ? Csak épen a tárgyaik külömböznek. SANYARÓ VENÜEL. * A szerelem í két szívnek a personál uniója; a házasság í reál uniója ; az elválás : szabadságharcza. HOCH NAPTÁR. A szerelem sokszor nem több mint két hangulat találkozása. S csak ugy fejthető meg, némely szerelem egyetlen s első lob­banásával már ki is adta minden lángját. MILKÓ IZIDOR. * Husz éves korban a szerelem : gyönyör, harmincz éves korban ; életszükséglet, negy­ven éves korban: szokás, ötven éves kor­ban : gyöngeség. MÁRKUS JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom