Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-04 / 5. szám

Nemes, nagy eszmékért tudunk Még lelkesülni, égni. Nagyszerű volt az ünne| ély, Magasztos volt és s/.ép is, Büszkén lengett száz trikolor . . . Velünk ürült az ég is. Ugy ragyogott a napsugár, Oly melegen, vidáman, Akár csak tavasz idején A virágok havában . . . Eszembe jutnak újra itt Az ünnepi »virágok«, És nem tudom, de mindenütt Csupa virágot látok. Oly szépek voltak s bájosak : Cyklamen, szegfű, rózsa ... — A lepkékről is biz'a lant Csak magasztalva szólna. De egy baj ... a szárnyaik' Valahol ott feledték, S ha szárnya nincs, tudja ki-ki : Minek hivják a lepkét . . , Ám ök nem voltak ilyenek, Lettek vón' gavallérok. Ha nincsenek a borzasztó Kalucsnik és gallérok ! . . . De nem tehetnek erről ök, Szegény szárnyatlan lepkék ; Ha nem röpülhet k, tánezuk Csinosan elejtették. Szó, a mi szó, szép volt biz az, Minőt már rég nem látánk, A sikernek örülhetett, (S örült is !) K e m é n y bátyánk ! . . Mint nagy bölcsen megjósolá A mult héten az ének : Bankett, sőt táncz lön vége biz A fényes ünnepélynek ? S én nem tudom, megfordult-e A világ, vagy mi ördög ? *— Tánczosnö megint kevesebb, S a tánezos. az megint több . . . Bizony én kezdem hinni már, Mit Carneval ur monda, Bár (nem lévén olyan nagy ur) Nem vagyok oly goromba ! Nem ugy Van, hogy nincs »szép« leány, Csak »sok« leány nincs Pápán ! •— Ej, dehogy is nincs . . . csak . . . no de Apage 1 — Távozz sátán ! Elég volt már az ünnepről, Most hétköznapról halljunk, hadnagyodnak ezt a szolgálatot ? ... Masson, értesz engemet ? Bizonyosan ; értettem. Fagyos borzongás rázkódtatta meg egész bensőmet. Megölni őt, a saját kezemmel! Az en hadnagyomat. Egyetlen egy barátomat! Nem . . . nem ! Soha sem lesz ehhez, bátorságom. De ő megragadta a kezemet, kért, rimánkodott, zokogott ... A szerencsétlen bizonyosan tudta, hogy végre engedni fogok. Azt mondotta, hogy nejének azt állította, hogy fáj a feje, s e miatt sétálni megy. Nem volt könynyen letséges az éjjeli megtámadás ? Es ismét rimánkodott és zokogott . . . mig végre beleegyeztem. Oh, utoljára szorítottam meg a kezét, megcsókoltam s azután rászorította a tőrre, s a két marok a szivébe döfte a kést. Menekültem, mintha ruhám tüzet fogott volna. A Concerte-hidnái a kést, az órát meg a tárczáját a folyóba dobtam. Haza siettem s egész éjen át zokogtam. Ugy történt, a hogyan ő mondotta. Azt hitték, hogy rablögyilkosság történt s a neje megkapta a pénzt, melyből tisztességesen meg tud élni. Én eljöttem Parisból, hogy ne lássam őket. Milyen borzasztó volt reám nézve, ha a gyermekek engemet ölelgettek s ugyanazt a kezet csókolgatták, mely segített az apjokat meggyilkolni. Néha irok nekik s tudom, hogy jól megy a sorsuk. Az en bűnöm tehát mégis használt nekik. De ha éjjel nem alhatom, akkor folyton azt kérdezem fflagamtQl, helyesen cseleEs kimulatván jól magunk, llányjuk-vessíik meg bajjunk ! He hisz bajról szó sem lehet, Már hogy lehelne nálunk ! .Már hogy lehetne minekünk, Hiszen lesz ezukorgyárunk. S ha czukorgyár lesz, lészen úgy Czukorban is nagy bőség, Es megédesíti tőle majd A bú, a keserűség ! . . . Hirtapirék albuma. 11. Fenyvessy Ferencz

2 Szerkesztőm már néhány hét óta azért vexál, irjam meg a »Hirlapirók albumá«-nak második alakját. írjak fotográfiát valami nagy pápai hírlapírói kapacitásról, ki méltán helyet foglalhat a hírlapírók sorában. Hát kiről is írhatnék másról, mint Dr. Fenyvessy Ferenczről, a »Pápai Lapok« szerkesztője, a »Magyar Ujság« főszerkesztőjéről, aki első az elsők között. Rögtön szaladtam a telefonhoz (persze Budapesten, mert Pápán még az emberek mindent szemtől szembe mondanak) s esdekelve kértem az aranyos telefonos kisaszszonyt, kösse össze a Fiume kávéházat Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő lakásával. A telefonos kisasszony szokatlan gyorsasággal teljesítette kérésemet (Fenyvessy Ferencz nevének hallatára még a telefonos kisasszonyok is gyorsabban teljesítik bárkinek kérését) s én telefonon keresztül néhány hiteles adatot kértem Fenyvessytől hírlapírói pályájáról. De bizony ő 10 óra délelőtt még nem zsurnáliszta, hanem képviselő és igy már nem beszelhettem vele. Tudja Isten, miről debattirozott már a képviselőház folyosóján avagy a bufiétben, mert hihetőleg a mezőgazdasági törvényjavaslatok unalmas tárgyalása alatt ő sem igen űl benn a parlamentben . . . Elég az hozzá, hogy nem kaphattam tőle semmiféle hiteles adatot, s most mikor a czkikirás már a körmömre égett, egész kétségbeesve fogok tollat, hogy Fenyvessy hírlapírói működéséről hű fotográfiát írjak. * * * kedtem-e vagy sem ? És még sem tudtam volna barátomtól ennek a kerelemnek a teljesítését megtagadni. xLs ez ismét megnyugtat. Hogy velekedik ön erről a dologról, plébános ur? A plébános kis ideig gondolkozott s azután igy szólt: — Ha a gyóntatöszékben volna, akkor azt mondanám: »Bánd meg tettedet, mert a parancsolat igy hangzik: Ne ölj !« De itt a kezemet nyújtom önnek s azt mondom í »ön derék ember. Mert ön a mások javáért magára vett egy rettenetes felelősséget, örök lelkifurdalást és a látszatát egy halálbüntetéssel sújtható bűntettnek. És tette ezt a nélkül, hogy az igazi tettes lenne.« — On tehát nem tart gyilkosnak ? — Józan észszel nem tarthatom. S a miben mégis bűnösnek mondaná a törvény, az alól van föloldozás az öntudatban. Beküljön lelkiismeretével! A plébános eltávozott. De Massonnak nagyon jól estek e szavak s mi alatt elgondolkozva a csillagos égre bámult, azt kérdezte önmagától: — Helyesen cselekedtem ? Azt hiszem, hogy igen ! i s De hát, kérem szépen, hogy is lehetne az ő működéséről pontosan beszámolni. Egyszer a t. b. név alatt írja a legszellemesebb fürdői leveleket, máskor Jssevnyef chifre alatt elenken satyrizál, még mindenkinek talán emlékezetében van a Puzdor-féle ártatlan parbaj história, melyről akkoriban megyeszerte beszéltek. A »Pápai Lapok« »Pápai album« czim alatt akkor egész cyclust irt össze Pápa város és vidékének irányadó férfiairól, s egyik ilyen czikknek néhány paszszusában Puzdor Gyula magára nézve sértő kifejezéseket vélt felfedezni. Fenyvessyt provokálta, s ha jól tudom, Győrött történt a nagy összeütközés. Ez volt Fenyvessynek legnagyobb irodalmi párbaja , . . A vezerczikkirás terén is kellő gyakorlottsággal bir Fenyvessy. Bámulatos gyorsasággal rójja egyik sort a másik alá a hosszúkás, keskeny kutyanyelvre; néhány pillanat alatt kész a legszebben megirt vezerczik, melyből sohasem hiányzik a franczia elemesség, a politikai éleslátás, a csípős satyra. Tud vágni és dicsérni. A »Pápai Lapok« vezérczikkeiben azelőtt gyakrabban fedeztem fel Fenyvessy iröi vénáját, de mióta a »Magyar Újság« gondjai is reá nehezedtek, inkább itt szokott finom fulánkjával csipni, s vezérczikkei országszerte hatást szoktak kelteni. Mint kiváló politikus leginkább szeret politikai vezérczikkeket irni; s tanügyi czikkei mindig mélyreható eszméket vetnek felszínre. De azért a tárczairástöl sem retten vissza. Felolvasásai, melyeket tavaszkor és nyár folyamán a veszpremi tüzkárosultak javára néhány nagyobb dunántuli városban tartott, vetekednek a legszebben megirt tárczákkal. Szivigható, mély sentimentalismus, phí* losophikus hang rejlik minden sorukban és széleskörű tudásról, ragyogó stylusról tesznek tanúságot. Mikor nagy költőnk, Kiss József a mult nyár folyamán a »Jókai kör« alakuló gyűlésén városunkban volt, Fenyvessy epen a soproni felolvasása előtt állt. Teuffel Mihály szőllőjéből hazajövet á kocsiban Fenyvessy egyszerre elhallgatott... s látszott, hogy valami komoly dolgon töri a fejét. Néhány perez alatt megszólal: Mondd csak Józsi barátom, kérdi Kiss Józseftől, a Noémi cyclus hányadik versében van párhuzamba állítva az emberi halál a porral és hamuval. Kiss József diktálja az emiitett sorokat, s Fenyvessy följegyzi. Köszönöm barátom, a holnapi soproni felolvasásomhoz szükséges. S ez incidens bámulatba ejtett. Hogyan, Fenyvessy még szépirodalmi dolgokkal is bajmolódik, s egy fololvasásba alkalmas citátumot keres, melyre határozottan emlekezik is, hogy hol olvasta ? Ez valóban bámulatos, gondoltam magamban. De azóta nagyon sokszor eloszlatta csodálkozásomat; számtalanszor megmutatta, hogy a modern irodalom iránt is nagy érdeklődéssel viseltetik. * si» * Mindez csak egy-két kikapott epizód azon mozaikbol, melyet Fenyvessy irói működéséről össze lehetne állítani. De ki tudná ennek hű képét adni. Közgazdasági, tanügyi könyveket irt, a parlamentben hatásos politikai szónoklatokat tart, vezérczikkez, a jótékonyság érdekében visszatér a szépirodalomhoz, — s ha a fürdőre megy, még ott sem nyugszik tolla, elevenen megirt fürdői leveleket küld a redactiöba. Stylusa mindig eleven, zamatos. Szellem és csípős humor pikáns ízt kölcsönöz czikkeinek, melyeknek sorai behizelgően hangzanak előttünk. A czikkirás terén is valódi gentleman, ki finoman bánik a szavakkal s czikornyátlan egyszerűséggel a legnemesebb gondolatokat veti papírra. S a milyen kiváló Fenyvessy a hirlapjrás terén, oly elsőrangú politikus, szónok