Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-01-28 / 4. szám

![> KARCZOLAT I—IL n ÉNEK A HÉTRŐL. ZENGI: PAJKOS. Az uralkodó hatalom : — Sajnos, de bizony nem más — Az influenza mostanán, Fél város influenzás ! Pedig biz az kurucz dolog, Tudom tapasztalásból! Nem kérek belőle soha, Es semmi ilyen másból ! Se lefekvés, se fölkelés Nem izlik akkor semmi, Csak van az ember, — bár talán Jobb volna nem is lenni! De majd csak jön egy jobb idő, Csak várjunk békén raja, Csak türelem és megterem Egyszer majd a rózsája ! Jubileumnak nagy hete Volt különben a héten, Nyíltak szerte a virágok, Mint tavaszszal a réten . . . Nyiltak szerte a virágok Diszére az ünnepnek, És körülök — mint a réten — Pillangók is röpködtek . . . Pillangók! . . én bár nem tudom, De ugy mondja a fama, No meg a rétnek egynehány Bájos kis virágszála ! — Hát azt mondja a rossz fáma — Es az kit megne szólna ? — A pillangók közt hogy bizony Sok — szúnyogocska volna ! De mindegy az, ha ugy van is, A gűny ma elnémuljon ! A költő ősz fejere ma Dicsőség, áldás hulljon ! .. . Itt ez a város látta ot, Ezek a íalak, utczák, Melyek ma fényes, nagy nevét Éltetve visszahangozzák . . . Itt ábrándozott egykoron, Első álmit itt szőtte : Hát méltó is, hogy hódolva Meghajoljon előtte ! Övé volt egészen a hét; Volt próba, gyűlés, ankét. . • S ma megjön — fogadni merek —• A rim is rá, a — bankét ! . . . Tartsuk fenn a kalapot! — Időszerű indítvány. — Meránban nem régen osztottak szét az ottani fürdővendégek és lakók között kis levélkéket a következő tartalommal: »Egész9égük érdekében keretnek az összes meráni urak, hogy köszöntéskor kalapjukat le ne vegyék, hanem egymást csak katonásan üdvözöljék; a hölgyvilág pedig kéretik, hogy e köszöntést szivélyesenjtekinteni szíveskedjék," A meráni urak készséggel fogadják az indítványt, hogy vége legyen a sok-százados, de nevetséges és egészségellenes szokásnak, mely szerint a kölcsönös tisztelet és becsülés kalaplebegtetésben áll Már régen mondta egy török, ki Bécsben e szokást látta, otthon egy társának, kire megharagudott : testednek-lelkednek legyen annyi nyugodalma, mint egy bécsi kalapnak ! Ha a tűzoltónak, rendőrnek, fináneznak, csendőrnek és talán a városi hajdúnak is, továbbá közös hadseregbeli és honvéd katonának van és lehet könnyű köszöntési privilégiuma, ha a hölgyvilág is csak fejbólintással köszön : miért ne köszönhessen mindenki a czélszerü meráni mód szerint ? Egy amerikai orvos nemrég azt vitatta és bizonyítgatta, hogy a csókolódzás nagy részben terjeszti a ragályos betegségeket. Váljon igaz-e ezen" állítás, azt ne kutassuk ; de talán nagyobb joggal, hogy az eddigi köszöntési mód, vagyis a velejáró sok kalaplevétel, — kivált ha valakinek sok az ismerőse és kevés a haja — könnyen meghűlést okozhat. Különben is, ha az angolok a parlamentben kalaposan ülnek, a zsidók pedig a templomban sem veszik le kalapjukat, midőn imádkoznak : miért ne lehetne e régi, alig czelszerü szokást helyesebbel fölcserélni ? Igaz, hogy más népek köszöntési módját tekintve, e régi szokás is megállhatna ; például Tibetben ha valakinek tudtára akarják adni, hogy nagy szeretet es becsülés tárgya, azt úgy cselekszik, hogy ökölre szorított kezekkel törnek feléje : ha »jö napot« akarnak kiv,inni, nem szólnak semmit, hanem megvakarjak egymás fülét és kölcsönösen nyelvet öltögetnek egymásra. De itt arról van szó, hogy egy régi szokást jobbal fölcseréljünk. Ne mondjuk azt, hogy maradjunk a régi szokásnál, l'tolomáustól Madlerig jutottunk, Aristotelestől Humboldtig, Galenustol Hahnemann, Albertus Magnustól Liebigig, a velcnczei ólomtetőktől palotaszeíü fogházakig, melyekben a gonosztevőket marczipiánnal etetik. Hol a régi ? Hol annk joga ? Es indítványom elfogadása semmi anyagi kárral, sőt inkább haszonnal van összekötve. Egy adoma szerint valamely legazdálkodott gentry gazdatisztet fogad, felsorolja leendő — megletősen sovány — fizetését, hozzátéve : »czimet választhat magának, aminő tetszik !« Persze, mert ez pénzbe nem kerül. Hasonlókép indítványom elfogadása sem kerül pénzbe. Az ne aggaszszon, hogy az indítvány tulajdonképen meráni, azaz nemet. Midőn az egri püspök II. József szerencsés uralkodásáért Te Deumot és imát rendelt a templomokban mondani, Blaskovics, az »erki pap« az imát igy toldotta meg : »Ne tekintsd, Uram, hogy ő német, ő is a te teremtmenyed, Amen !« Se baj, a meráni német származás, a jó eszme nemzetközi dolog; különben is, mint Barabás Béla kuruezpárti képviselő a parlament mult havi egyik ülésében mondta: »A legelső magyar ember« is a »német« »Ugy alkosd életedet — mond egy axióma — hogy abban bátorság, eszély, erény és logika legyen.« A meráni indítvány elfogadásával is jó lépéssel közelebb vagyunk a logikához. Hiszen kinek terjedelmes az ismeretsége, az egyepet se tegyen az utczán, mint »eszmeraktári födel«-ét le- és fölemelje, és folyon a levegőben lebegtesse. A mondottak alaján ajánljuk indítványunk elfogadását, és ha Renannak, midőn a vallást sok időn át ostromolta, illetőleg geniálisan rágalmazta, agyuttal a német StraUszt plagizálta, minden héten írhatott egy valaki levelet e rövid szavakkal i »Hatha mégis van pokol ? kérjük a t. szerkesztő urat és a szíves olvasót, hogy többször is hangoztassa e praktikus kérdést^ .»• »Az igazság, amit a költő mond, örök igazság,« Jókai állítása szerint. A meráni indítvány is igazság, mely megtes'ülést iérdemel. Annyi bizonyos, hogy sok hírlapi indítvány nagyobb figyelmet érdemal, mint aminőben részesül. N. E. IIIBL, HÍREK, J^LLLI Hátralékban levő előfizetőinket újólag felkérj Lik, hogy lapunk iránti tartozásukat e hó végéig leróni szíveskedjenek, mert a hátralékos őszszeg be nem küldését hallgatag beleegyezésnek vesszük arra, hogy követeléseinket postai megbízás utján hajthassuk be. A kiadóhivatal. — Jókai Mórt ünnepli ma városunk. Ez a város, mely méltán büszke lehet rá, hogy a nagy koszorús innen indult — úgyszólván, sziveket hódító, dicső útjára, hogy itt szőtte első

4 fényes tündérálmait. . . . E napon ébredő ünnepi érzelmeinket, a tiszteletet, a hódolatot, melyet — mint a magyar sajtó egyik szerény faktora — a legnagyobb élő magyar író iránt érzünk, nem próbáljuk itt újra szavakba önteni, eléggé kifejezi azt lapunk homlokán közölt szép költeményünk* — Az ezredéves orsz. kiállítás győrkerületi bizottsága most alakítja meg a helyi bizottságokat. —- A pápai helyi bizottság alakuló gyűlése vasárnap délelőtt lesz s Szávay kama* rai titkár, mint a kerületi biz. előadója részt vesz rajta. — A leányegyletből. A leányegylet, jövö hónap közepén, saját pénztárajavára, a »Griff« nagytermében hangversenyt rendez. Az egylet elnöksége — mint értesülünk — a hangversenyen leendő közreműködésre, a fő'városból ifj. Ábrányi Kornélt is megnyerte. De Gerando Antonina híres irónő, a kolozsvári felsőbb leányiskola érdemes igazgatója szintén ígéretet tett, hogy a »Leányegylet«ben legközelebb felolvasást tart. — Köszönetnyilvánítás. »A pápai izr. iparosokat gyámolitö-egyleté«nek elöljárósága hálás köszönetét fejezi ki Tek. Eisler Ignáczné úrnőnek azon 2 frt 50 krt kitevő adományáért, melyet az egylet jótékony czéljaira adakozni kegyes volt. N u s z b a u m József, titkár. — Egyleti lakoma. A helybeli Chewrah Kadischah (szent egylet) jövő hó folyamán nagy bankettet, ugyneve* zett »egyleti lakomát« rendez, melyen ezen egyesületben divó hagyomány szerint csak egyleti tagok vehetnek részt. Máshol majdnem minden évben, a zárszámadás alkalmával szoktak ilyen »egyesületi lakomát« rendezni. Pápán ritkábban fordul elő s az utolsó egyleti lakoma óta több mint ao év mult el,