Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-01-07 / 1. szám

ket megvesse, papírra kent eszméiket (?) ignorálja ? Es itt érkeztünk el tulajdonképeni célunkhoz, hogy kimutathassuk, hogy e bajoknak nagyrészt maga a támogatást osztogató közönség az oka. Igen, mert a nagyközönség maga adja meg az egyes lapoknak a létjogot pártolásával. Pártolás nélkül egyetlen lap sem állhat fenn, épugy, mint épületet nem lehet emelni alap nélkül. Mihelyt tehát valamely lap elegendő anyagi tőkét gyűjt a közönség bármely osztályának filléreiből, azonnal megkapja egyúttal a jogot a létezésre, a feleletet arra, hogy van-e szükség reá, vagy nincs. Ha a nagyközönség tisztultabb Ízléssel, komolyabb bírálattal mérlegelné az egyes lapok közt való külömbséget, ha rokonszenvével és anyagi támogatásával a sajtónak azt a részét tüntetné ki, mely a társadalmi és egyénitisztesség jelszavát irta zászlójára vezérelvül s azt minden nyilatkozásában szem előtt is tartja, ha mondom, a közönséget ilyen szempontok vezérelnék : akkor felesleges volna a vidéki sajtó terén felburjánzott dudva-hajtások miatt kifakadnunk, mert akkor a közönség a jó kertész szerepét töltené be és irgalmatlanul elpusztítaná, lenyesné a kertjébe nem illő növényeket. Addig azonban, mig a közönség pártolásában találja meg melegágyát a sajtónak érdemetlen része is, addig a hírlapirodalmat a maga egészében nem lehet, nem szabad felelőssé tennünk, mert az elfajult állapotoknak nem ő, hanem maga a közönség az oka. Minden lap olyan, a milyen az olvasóközönsége; és e tekintetben igazat is kell adnom a Pesti Napló vezércikkírójának, mikor azt mondja, hogy a sajtó a közönség igényeiből táplálkozik s azt szívja föl, a mibe mártják ; szinbor-, vagy mosoöntudatlanul tapadt az övéhez egy édes, forró, hosszú csókban . . . Sokáig maradtak úgy, egymást átölelve, mozdulatlanul. A fiatal asszony kibomlott hajfürtjei lágyan simultak az ifjú pihegő keblere, testükön átfutott az egymás delejes melegsége, és hallották egymás szivének rytmikus dobogását . . . * * * Másnap reggel, mikor Zoltán cousin kissé zavart ábrázattal állított be a nénike lakásába, Mártha asszony valóságos örömujongással fogadta, miközben diadalmasan lobogtatott kezében egy levelpapirt. — »Ugye megmondtam ? Ugye megmondtam ? Látod, Zoltán, a kúrám bevált, pompásan bevált ! Ugye mindig mondtam, hogy az ilyen boldogtalan menyecskéket idejekorán, még a mézesheteikben ki kell szakitani a férjeik karjaiból, akkor aztán igazán őszintén fognak vágyódni egy meleg ölelés, egy forró csók után!« — S odanyújtotta neki a levelet. »Olvasd! a Milka férje irta. De ne mond meg neki, hogy elolvastuk, véletlenül találtam meg az öltözőjében !« S mikor a fiatal ember nem tudva mire vélni a dolgot, csak habozva nyúlt a levél után, Mártha asszony visszakapta azt a kezebői s maga olvasta fel a levelet, melyben a Milka férje arra kéri szeretett sógornéját, hogy ne gyakoroljon pressiót Miikára § minthogy az már épen nem akar gatóviz, az teljesen mindegy neki. Mindenesetre időszerű volt ezt a themát levetni a parlamentben, hadd tisztázódjanak az eszmék. S bár a felszólalók egynémelyike elvetette is a sulykot, mikor minden elfajulásért a sajtót tette felelőssé, annyit mégis elértünk vele, hogy alkalmunk nyílt a tisztességes sajtó érdekében a már-már divatossá vált panaszok nyomán megkeresni a forrást, a honnan e bajok voltaképen erednek és táplálkoznak. A sajtó becsületesebb felfogásnak hódoló osztálya eddig is tudta, ezután is tudni fogja, mi a kötelessége ; s ha a sülyedő korszellem sivár képe megtűri a ragya-foltokat, ha a századvég botrány hajhászó idegessége, beteges felfogása felszínre enged jutni olyan törekvéseket is, melyek mélyen elítélendők, ugy ezekért nem mi, ezekért mások feleljenek. Rábel László. Pápa és ?iitte mezőgazdái-, illctie termelő közönségéhez. Veszprémmegye gazdasági egyesülete elhatározta, hogy Pápán egy czukorgyár felállítását akarja megvalósítani, e célból alólirott bizottságot megbízta, hogy egyrészről gazdaközönségét ez üdvös czél elérésére, a czukorrépa szükséges mennyiségben termelésére felhívja és erre az aláírásokat összegyűjtse, másrészről a gyárat felállító pénzerőt, vállalkozót ugyan ezen bizottság megszerezze. A bizottság 1893 decz^mber hó 27-én Pápán a városház nagytermében ülést tartott és már ezen ülésre jelent meg egy jó nevü nagy vállalkozó képviselője, mely czég a czukorgyárat maradni, eressze haza az ő türelmetlen f e 1 e s é g e c s k é j é t«, mert már nem győz válaszolni a leveleire, melyekben hazavágyódásat hirdeti. Egyben tudatja »feleségecskejévek, hogy ha már épen nem tud maradni, hát felmenti őt még a jövetelét tudató levél Írásától is és felhatalmazza, hogy üljön rögtön vonatra és siessen haza. 0 lesz a világ legboldogabb lakója, ha — mint Milka neki a legutóbbi levélben irta — »kicsi, de meleg fészkükben csakugyan újra kezdik a mézesheteket« . . . etc. etc. Mártha asszony csípőjére tette a kezét és büszke öntudattal várta a hatást. Azzal a nyugalommal nézett körül, melyet csak egy hadvezér érezhet akkor, ha sikerült valami fényes haditerve. Tekintete lassankint abba az elégedett mosolygásba ment át, melyből kiritt az a tudat, hogy ő milyen nagy fiíikus voltaképen. — »Hát ez a férjének az a nagy zsarnoksága, a mi miatt nem maradhat tovább közöttünk — tört ki végre belőle a diadalmi szózat. Félt, hogy kinevetjük, ha az annyiszor hirdetett boldogtalanság helyett most bevallja, hogy vágyódik a férje után. És még ilyen turpisságot ! Nekünk azon sopánkodik, hogy halála lesz abba a »pokolba« való visszatérés, a férjét meg unszolja, hogy sürgesse haza utazását »kicsi, de meleg fészkükbe, hogy mielőbb újra kezdhessék a mé» geshetekets, így aHau bennünket kijátszani, hajlandó Pápán felépíteni s másrész ről jelentek meg sokan termelők is. A bizottság és a megjelent érdeklődők közös megállapodása az lett, hogy 1894 évi január hó 28-ik napjának (szombat) d. u. 2 órájára, Pápán a városháza nagytermében, a pápai czukorgyár felállítását megvalósítani akaró Pápa és vidéke érdeklődő igen tisztelt gazdaközőnsége, egy nagy gyűlésre hivassék össze, melyen megjelenésre Czimedet jelen felhívásunkkal teljes tisztelettel ezennel fel is kérjük. Nem is tartjuk szükségesnek hos7 szasan elősorolni, hogy Pápa és vidéke tehát szomszéd járásainak is f tzdasági és vagyoni ereje gyarapítás' ra mily nagy és áldásos hatású leend egy Pápán felállítandó czukorgyár. Röviden érintjük, hogy a gabona árak rohamos hanyatlása s az alacsony áraknak állandóan tartása miatt, a holdanként átlag 40—60 frt tiszta hasznot megadó czukorrépa termelést nagyban fogja előmozdítani Pápa és vidéke számára egy Pápán felállítandó czukorgyár s a földeknek a répa termelés folytáni nagyobb mérvű kapálása a gabona termelést is elősegíti, a cukorrépa termeléssel járó sokszori kapálás a munkás népnek kora tavasztól késő őszig biztos és folytontartö állandó keresetet biztosit és a munkahiány miatti kivándorlástól megmenti, s a nagy közönség javára a gyárból könnyen és közel megszerezhető répatörmelék, a marhatenyésztést, illetve táplálást könnyűvé teszi. Azon netaláni kifogások, hogy Pápán nem volna szükséges egy czukorgyár, mert akár a jó hirnevü ácsi —akár a tervben levő sárvári czukorgyárhoz Pápavidéke is termelhet és hogy egyátalán a czukorgyárak a termőföld erejét elveszik : meg nem akadályozhatják jó tervünket, mert végre is máshol létező és hasznot adó gyárak nem lehogy következetesen játszhassa a boldogtalan asszony érdekes szerepét. »No megállj csak Milka!« — és megfenyege.te az ablakon keresztül a boldogtalan kis cousine-t, a ki a kerti lugasban olvasgatott valami émelygős novellát. Aztán kaczagva szaladt be a férjéhez, hogy amúgy melegében elmesélhesse neki ezt a rettentő leleplezést. ... A kis cousinnak pedig, mikor magára maradt szörnyű meglepetésével és mélységes bánatával, irtóztató keserűséggel telt meg a szive. — Hát ilyen asszonyra pazarolta ő tiszta szivének lángoló szerelmét éveken át ? Ehhez az asszonyhoz közeledett ő azzal az őszinte részvéttel, mely csak az ideális szenvedőket illeti meg csupán, azokat, kik a lelkükbe zárt eszményképet nem tudják feláldozni egy hétköznapi férj durva öleléseinek. Hát ez is csak olyan, mint a többi ennek is édesek a mézeshetek akármilyen férfi oldalán ! Hát ezt is kielegiti a szerelme akárkinek ?« . . . Mélységes undort érzett a szivében és szükségét érezte, hogy ennek kifejezést adjon az előtt az asszony előtt, a ki — szerinte — ily rutul megcsalta őt. JÍS megindult a kert íelé, keblében a világgyülölök szörnyű haragjával és a moralisták suverén megvetésével. De mire odaért az asszony elé, a ki hintaszékében kacérul ringatva magát, melyen elmerült az olvasásba, úgy találta, hogy nem érdemli meg ez az asszony a« ő