Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-09 / 2. szám

ez nekem lett volna baj ; ha pedig nem hiszik azt a fönnebbi axiómát, akkor el­hitt ék volna a históriámat s ez — önök­nek lett volna baj. Ezen sikerült bevezetés után pedig áttérhetek a dolog lényegére. Tehát mint rendesen, elsején is felkel­tem reggel nyolez órakor. Reggeli alatt az én kis csintalan házikisasszonyom azzal lep meg, hogy tegnap este két uri ember kere­sett. IUI ugyan nagyon bátor ember vagyok, de azért egy kicsit mégis megijedtem. Eszembe jutott, hogy tegnap este a bálban ráléptem egy urnák a tyúkszemére, a kivel szemben már régen amugyis a kevésbbé ba­rátságos nagyhatalom szerepét játszottam. No ez az ur bizonyára a becsületet akarja rajtam kilövöldözni ! gondoltam magamban. Löhalálban rohanok ket barátomhoz, hogy az Isten szerelmeért, keressék fel azt a két urat s tárgyaljanak vele mielőbb, mert még utóbb letelik a »lovagi-as terminus« és meg­nyilltereznek az újságban. Minthogy házi ki­sasszonyom nem tudta megmondani, ki kere­sett, csak annyit mondott, hogy : két ur volt itt — ellenfelemhez küldtem barátaimat, hogy nevezze meg segédeit. Tyilkszem­hijjas ur kijelentette, hogy neki ugyan eszében sem volt engem provokálni, de minthogy én krakélereskedem, hát elfogadja a kihívást. Mikor ezt meghallottam és meg­tudtam, hogy csak a házi kisasszonyom jára­tott velem áprilist, azt izentem ellenfelemnek, hogy hát ha nem provokált, ne verekedjünk. Tyulcszemhijjas ur e meghátrálásomra meg az esti lapban — legyávakutyázott! Mit volt mit tennem ? Másnap a reg­geli lapban kinyilatkoztattam, hogy Tyuk­szemhijjas ur a tegnapi lapban csak egy áp­rilisi tréfát járatott a közónseggel, a meny­nyiben április elsején mondja róiam, hogy gyáva kutya vagyok. Ami nem zárja ki azonban azt, hogy én öt április másodikán is csak olyan ostoba szamárnak higyjem, mint a milyennek hinné őt a publicum, ha vélet­lenül én ezt április elsején irtam volna róla. De erre már csakugyan kikocsiztunk Czin­kotára, a hol szerencsesen keresztül is lőtték a cylinderemet. Már most csakugyan beláthatják Önök, hogy nem jó április elsején semmit sem el­hinni, sem el nem hinni! Mert ha én reggel nem hiszem el a házikisasszonyom áprilisi tréfáját, akkor ellenfelem sem hiszi e'l, hogy én provokálni akartam, a minthogy nem is akartam. Ha ellenfelem nem hitte volna, hogy én vele krakélereskedem, akkor elhitte volna, hogy nem szoktam meghát­rálni. Ha pedig a közönség elhitte volna, hogy az én legyávakutyázásom csak áprilisi tréfa volt (mint én másnap hirdettem !) ak­kor Tyulcszemhijjas ur nem hitte volna el, hogy én őt mdSOClikdn is olyan sza­márnak tartom, mint a milyen szamarnak tartotta volna őt a publicum elsején. Ha pedig Tyukszemhijjas ur ezt nem hiszi el, akkor elhitte volna, hogy abban nincs sér­tés, ha valakit másodikán is csak olyan szamárnak tartanak, mint —' elsején. Mert hiszen elsején nem, kell elhinni semmit/ Még azt sem, amit pedig fenntebb axióma gyanánt állítot­tam, hogy : nem jó április elsején sem­mit sem elliinni, sem el nem hinni! SZÍNHÁZ. I) 0 b ó Sándor f. hó 2-án, azaz Húsvét vasárnapján kezdte meg előadá­sait jól szervezett színtársulatával az ál­landó színházban. Megnyitó előadásul a rövid idő alatt közkedveltségre szert tett »M a­d a r á s z« operettet hozták szinre, s számolva azon körülménynyel, hogy Thália papjai és papnői hosszú, fárad­ságos útról érkeztek városunkba, első előadásuk kielégítőnek mondható. S z i g é t h y Lujza páratlanul ex­cellált »Postás Milka« szerepében, s az ő megszokott kedvességével énekelte a behízelgő áriás dalokat. Méltó partnere volt A d á m, az első tiroli madarász, (Rajcsányi István) ki hangjával meglehetősen bánik s enyelgő dalaiban ügyesen tükrözi vissza a sze­relmetes ifjút. A komikus elemnek a két professor mellett Szaniszló gróf (Dobó Sándor) volt a főképviselője, mely szerepében Dobó kiváló mimikájával, kaczagtató hanghordozásával szüntelenül nevetésre fakasztotta a gyér közönséget. Pártos Etel, a választó feje­delemné szerepében elég büszkeséggel, megfelelő méltósággal játszott, s ha fá­tyolozott, rekedt hangja határozottabb orgánummá fejlődik, ügyes színésznő válhatik belőle. Második este Vidor Pál legújabb népszínművét az »A p j a 1 e á n y á«-t hozták szinre, s az előadás már jobban összevágó volt, mint az első este. Természetesen most is az előadás sikeréből legtöbb tudható be S z i­g e t h y Lujzának, s Dob ó Sándor­nak, ki nagyon ügyesen maszkírozta a falusi jegyző találó typusát. Mellettük még dicsérettel kell ki­emelnünk Pártos Etelt, Hidassy Kálmánt, Csanády Marit és Szentmiklósyt. Szerdán bérlet kezdetéül Muray Károly kaczagtató bohózatát »A pezs­g ő«-t adták elő, mely jóízű humorával Labich és Bisson bohózataival vetélkedik. »A pezsgő« szereplőiben pezsgett az élet, felpezsdült a humor s kiváló »ensemble«-t nyújtottak. Hóka Tóni (Dobó Sándor), Polka Gergő (Lévay Gyula), Lég Aranka (R. Demény Vik­tória), Hab Gáborné (Csókáné Júlia) mind-mind kharakterisztíkus vigjátékala­kok voltak s játékukkal valódi sikert arattak. Csütörtökön üres ház előtt a »Kismolnárné«-t adták. Czeleszta szerepét Pártos Etel adta. Megmu­tatta, hogy nemcsak a vígjátékban tudja alakjaival a közön séget megnyerni, ha­nem a »melódiás« operettekben is; me­lyeknek dalait behízelgő hangon énekli. S z i g e t h y Lujza, mint száz­szor és ezerszer, ügy most is ügyesen routinirozta szerepét, sikkes mozdulatá­val, incselkedő mimikájával művészi te­kintélyét ismét nagyobbította. Elismeréssel kell adóznunk Németh Jánosilak; Dobó Sándornak és Nagy Gyulának is. Színházi műsor : ­Hétfőn i Próba miatt szünet. Kedd: »Két szerelem« Csiky szomorú jatéka. Szerda : »Rendjel« franczia vigjáték. Csütörtök : »A dolovai nábob leánya« Herczeg Ferencz feltűnést keltő színmüve. Pénteken : Próba miatt szünet. Szombat: Madách »Ember tragédiája.« Vasárnap : Illés mester uj népszínmű. HÍREK. Városi közgyűlés. A tegnap dulután 3 órakor tartott rend­kívüli közgyűlésen a városi képviselők nagy számmal jelentek meg. Napirend előtt B 0 g­nár Gábor és Téringer városi képvise­lők interpellálták meg a polgármestert az iránt, hogy az 1888-ik évről a katona beszál­lásolása illetmények az egyes feleknek mikor fizettetnek ki. A polgármester válaszában kijelenti, hogy ebben az ügyben a minisztérium már utasította a vármegyét, hogy a meghatáro­zott beszállásolási penzeket fizesse ki. E sze­rint nincs más tenni való, mint a vármegye ebbeli intézkedését türelemmel bevárni. A tárgysorozat első pontját a főiskola részére, megszavazott 30.000 forintnyi se­gélyt jóváhagyó törvényhatósági határozat tudomásul vétele képezte. Ezután Graenczenstein miniszteri taná­csos köszönő levelét olvasták fel, melyben a városi tanácsnak és közönségünknek a do­hánygyár telkének ajándékozásáért elismere­sét fedezi ki, és biztosítja a tanácsot, hogy az építendő dohánygyár városunknak nem­csak díszére, hanem hasznára is fog szol­gálni. — Örvendetes tudomásul vatte a köz­gyűlés a tanács azon jelentését, hogy a re­gále kártalanítási A betűs 117300 frt köt­vény városunkhoz megérkezett és törzsva­gyonul lett f lvéve, — valamint annak bejelentését is, hogy az artézi kut ügyében Thiele Gyula által 1400 frt iránt inditott pert a város megnyerte. Hosszas és érdekes le­folyású vita keletkezett ezután az asphalt és czenentburkolatu járdákra vonatkozó in­dítvány tárgyalásánál. Az ujabb kövezésre nézve ugyanis a »Magyar Asphalt Rész­vény Társaság« azon ajánlatot tette, hogy az asphaltburkolat négyszögméterét 3 frt 50 krért, kapualjban 5 frt 50 krért készíti ei, mig Kohn József helybeli czementgyáros a czementjárdák elkészitesét négyszögméteren­ként 2 frt 50 krert, kapualjban 4 frt 75 krért vállalja el. Az állandó választmány azt hozta ja­vaslatba, hogy a fő-utezai és főtéri regi járdák asphalttal burkoltassanak, a jövőben pedig az egyes mellékutczák járdáit, mint­egy a' helyi ipar támogatásául, a helybei) czementgyáros által köveztessék ki. Hosszas és rendkívül élénk vita Után, melyben Gyurácz F. Krausz J. N. Dr. Lővy L. Dr. Koritschoner Lipót, Dr. Kende /\dám, Bognár Gábor, Bermüller Alajos a czement­járda alkalmazása mellett argumentáltak, mig Haliauer Béla, Mészáros Károly, Baranyai Zsigmond és még többen az állandó választ­mány javaslatát ajánlották elfogadásra, meg­történt a szavazás, melynek eredménye az lett, hogy 28 szavazattal M ellenében az állandó választmány javaslatát elvetették. A szabályrendelet értelmében tehát a járdákra vonatkozólag csakis három hó letel­tével határozhat a közgyűlés. A következő pont a dohánygyár tel­kére vonatkozó és Wittman Ignácz bérlővel létrejött egyezseg ismertetése volt. A tanács ugyanis a 4 hold földért ösz­szesen 60 írt kárpótlást ad Wittmann Ig­nácznak. — Boda György malombérlőnek bérleengedési avagy a város malmának mű­malommá leendő átalakítása iránti kérvénye el lett utasítva, miután a város anyagi vi­szonyai az átalakítást nem engedik meg és azonkívül a villanyvilágítás és a tervezett szövőgyár létesitése esetén a városnak ezen malomra sürgős szüksége lehet. — Több tárgy nem levén, a gyűlés feloszlott. — Végső küzdelem. Végre­valahára utoljára lépnek sorompóba, hogy főiskolánk sorsa felett kimondják

Next

/
Oldalképek
Tartalom