Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.
1893-04-09 / 2. szám
ez nekem lett volna baj ; ha pedig nem hiszik azt a fönnebbi axiómát, akkor elhitt ék volna a históriámat s ez — önöknek lett volna baj. Ezen sikerült bevezetés után pedig áttérhetek a dolog lényegére. Tehát mint rendesen, elsején is felkeltem reggel nyolez órakor. Reggeli alatt az én kis csintalan házikisasszonyom azzal lep meg, hogy tegnap este két uri ember keresett. IUI ugyan nagyon bátor ember vagyok, de azért egy kicsit mégis megijedtem. Eszembe jutott, hogy tegnap este a bálban ráléptem egy urnák a tyúkszemére, a kivel szemben már régen amugyis a kevésbbé barátságos nagyhatalom szerepét játszottam. No ez az ur bizonyára a becsületet akarja rajtam kilövöldözni ! gondoltam magamban. Löhalálban rohanok ket barátomhoz, hogy az Isten szerelmeért, keressék fel azt a két urat s tárgyaljanak vele mielőbb, mert még utóbb letelik a »lovagi-as terminus« és megnyilltereznek az újságban. Minthogy házi kisasszonyom nem tudta megmondani, ki keresett, csak annyit mondott, hogy : két ur volt itt — ellenfelemhez küldtem barátaimat, hogy nevezze meg segédeit. Tyilkszemhijjas ur kijelentette, hogy neki ugyan eszében sem volt engem provokálni, de minthogy én krakélereskedem, hát elfogadja a kihívást. Mikor ezt meghallottam és megtudtam, hogy csak a házi kisasszonyom járatott velem áprilist, azt izentem ellenfelemnek, hogy hát ha nem provokált, ne verekedjünk. Tyulcszemhijjas ur e meghátrálásomra meg az esti lapban — legyávakutyázott! Mit volt mit tennem ? Másnap a reggeli lapban kinyilatkoztattam, hogy Tyukszemhijjas ur a tegnapi lapban csak egy áprilisi tréfát járatott a közónseggel, a menynyiben április elsején mondja róiam, hogy gyáva kutya vagyok. Ami nem zárja ki azonban azt, hogy én öt április másodikán is csak olyan ostoba szamárnak higyjem, mint a milyennek hinné őt a publicum, ha véletlenül én ezt április elsején irtam volna róla. De erre már csakugyan kikocsiztunk Czinkotára, a hol szerencsesen keresztül is lőtték a cylinderemet. Már most csakugyan beláthatják Önök, hogy nem jó április elsején semmit sem elhinni, sem el nem hinni! Mert ha én reggel nem hiszem el a házikisasszonyom áprilisi tréfáját, akkor ellenfelem sem hiszi e'l, hogy én provokálni akartam, a minthogy nem is akartam. Ha ellenfelem nem hitte volna, hogy én vele krakélereskedem, akkor elhitte volna, hogy nem szoktam meghátrálni. Ha pedig a közönség elhitte volna, hogy az én legyávakutyázásom csak áprilisi tréfa volt (mint én másnap hirdettem !) akkor Tyulcszemhijjas ur nem hitte volna el, hogy én őt mdSOClikdn is olyan szamárnak tartom, mint a milyen szamarnak tartotta volna őt a publicum elsején. Ha pedig Tyukszemhijjas ur ezt nem hiszi el, akkor elhitte volna, hogy abban nincs sértés, ha valakit másodikán is csak olyan szamárnak tartanak, mint —' elsején. Mert hiszen elsején nem, kell elhinni semmit/ Még azt sem, amit pedig fenntebb axióma gyanánt állítottam, hogy : nem jó április elsején semmit sem elliinni, sem el nem hinni! SZÍNHÁZ. I) 0 b ó Sándor f. hó 2-án, azaz Húsvét vasárnapján kezdte meg előadásait jól szervezett színtársulatával az állandó színházban. Megnyitó előadásul a rövid idő alatt közkedveltségre szert tett »M ad a r á s z« operettet hozták szinre, s számolva azon körülménynyel, hogy Thália papjai és papnői hosszú, fáradságos útról érkeztek városunkba, első előadásuk kielégítőnek mondható. S z i g é t h y Lujza páratlanul excellált »Postás Milka« szerepében, s az ő megszokott kedvességével énekelte a behízelgő áriás dalokat. Méltó partnere volt A d á m, az első tiroli madarász, (Rajcsányi István) ki hangjával meglehetősen bánik s enyelgő dalaiban ügyesen tükrözi vissza a szerelmetes ifjút. A komikus elemnek a két professor mellett Szaniszló gróf (Dobó Sándor) volt a főképviselője, mely szerepében Dobó kiváló mimikájával, kaczagtató hanghordozásával szüntelenül nevetésre fakasztotta a gyér közönséget. Pártos Etel, a választó fejedelemné szerepében elég büszkeséggel, megfelelő méltósággal játszott, s ha fátyolozott, rekedt hangja határozottabb orgánummá fejlődik, ügyes színésznő válhatik belőle. Második este Vidor Pál legújabb népszínművét az »A p j a 1 e á n y á«-t hozták szinre, s az előadás már jobban összevágó volt, mint az első este. Természetesen most is az előadás sikeréből legtöbb tudható be S z ig e t h y Lujzának, s Dob ó Sándornak, ki nagyon ügyesen maszkírozta a falusi jegyző találó typusát. Mellettük még dicsérettel kell kiemelnünk Pártos Etelt, Hidassy Kálmánt, Csanády Marit és Szentmiklósyt. Szerdán bérlet kezdetéül Muray Károly kaczagtató bohózatát »A pezsg ő«-t adták elő, mely jóízű humorával Labich és Bisson bohózataival vetélkedik. »A pezsgő« szereplőiben pezsgett az élet, felpezsdült a humor s kiváló »ensemble«-t nyújtottak. Hóka Tóni (Dobó Sándor), Polka Gergő (Lévay Gyula), Lég Aranka (R. Demény Viktória), Hab Gáborné (Csókáné Júlia) mind-mind kharakterisztíkus vigjátékalakok voltak s játékukkal valódi sikert arattak. Csütörtökön üres ház előtt a »Kismolnárné«-t adták. Czeleszta szerepét Pártos Etel adta. Megmutatta, hogy nemcsak a vígjátékban tudja alakjaival a közön séget megnyerni, hanem a »melódiás« operettekben is; melyeknek dalait behízelgő hangon énekli. S z i g e t h y Lujza, mint százszor és ezerszer, ügy most is ügyesen routinirozta szerepét, sikkes mozdulatával, incselkedő mimikájával művészi tekintélyét ismét nagyobbította. Elismeréssel kell adóznunk Németh Jánosilak; Dobó Sándornak és Nagy Gyulának is. Színházi műsor : Hétfőn i Próba miatt szünet. Kedd: »Két szerelem« Csiky szomorú jatéka. Szerda : »Rendjel« franczia vigjáték. Csütörtök : »A dolovai nábob leánya« Herczeg Ferencz feltűnést keltő színmüve. Pénteken : Próba miatt szünet. Szombat: Madách »Ember tragédiája.« Vasárnap : Illés mester uj népszínmű. HÍREK. Városi közgyűlés. A tegnap dulután 3 órakor tartott rendkívüli közgyűlésen a városi képviselők nagy számmal jelentek meg. Napirend előtt B 0 gnár Gábor és Téringer városi képviselők interpellálták meg a polgármestert az iránt, hogy az 1888-ik évről a katona beszállásolása illetmények az egyes feleknek mikor fizettetnek ki. A polgármester válaszában kijelenti, hogy ebben az ügyben a minisztérium már utasította a vármegyét, hogy a meghatározott beszállásolási penzeket fizesse ki. E szerint nincs más tenni való, mint a vármegye ebbeli intézkedését türelemmel bevárni. A tárgysorozat első pontját a főiskola részére, megszavazott 30.000 forintnyi segélyt jóváhagyó törvényhatósági határozat tudomásul vétele képezte. Ezután Graenczenstein miniszteri tanácsos köszönő levelét olvasták fel, melyben a városi tanácsnak és közönségünknek a dohánygyár telkének ajándékozásáért elismeresét fedezi ki, és biztosítja a tanácsot, hogy az építendő dohánygyár városunknak nemcsak díszére, hanem hasznára is fog szolgálni. — Örvendetes tudomásul vatte a közgyűlés a tanács azon jelentését, hogy a regále kártalanítási A betűs 117300 frt kötvény városunkhoz megérkezett és törzsvagyonul lett f lvéve, — valamint annak bejelentését is, hogy az artézi kut ügyében Thiele Gyula által 1400 frt iránt inditott pert a város megnyerte. Hosszas és érdekes lefolyású vita keletkezett ezután az asphalt és czenentburkolatu járdákra vonatkozó indítvány tárgyalásánál. Az ujabb kövezésre nézve ugyanis a »Magyar Asphalt Részvény Társaság« azon ajánlatot tette, hogy az asphaltburkolat négyszögméterét 3 frt 50 krért, kapualjban 5 frt 50 krért készíti ei, mig Kohn József helybeli czementgyáros a czementjárdák elkészitesét négyszögméterenként 2 frt 50 krert, kapualjban 4 frt 75 krért vállalja el. Az állandó választmány azt hozta javaslatba, hogy a fő-utezai és főtéri regi járdák asphalttal burkoltassanak, a jövőben pedig az egyes mellékutczák járdáit, mintegy a' helyi ipar támogatásául, a helybei) czementgyáros által köveztessék ki. Hosszas és rendkívül élénk vita Után, melyben Gyurácz F. Krausz J. N. Dr. Lővy L. Dr. Koritschoner Lipót, Dr. Kende /\dám, Bognár Gábor, Bermüller Alajos a czementjárda alkalmazása mellett argumentáltak, mig Haliauer Béla, Mészáros Károly, Baranyai Zsigmond és még többen az állandó választmány javaslatát ajánlották elfogadásra, megtörtént a szavazás, melynek eredménye az lett, hogy 28 szavazattal M ellenében az állandó választmány javaslatát elvetették. A szabályrendelet értelmében tehát a járdákra vonatkozólag csakis három hó leteltével határozhat a közgyűlés. A következő pont a dohánygyár telkére vonatkozó és Wittman Ignácz bérlővel létrejött egyezseg ismertetése volt. A tanács ugyanis a 4 hold földért öszszesen 60 írt kárpótlást ad Wittmann Ignácznak. — Boda György malombérlőnek bérleengedési avagy a város malmának műmalommá leendő átalakítása iránti kérvénye el lett utasítva, miután a város anyagi viszonyai az átalakítást nem engedik meg és azonkívül a villanyvilágítás és a tervezett szövőgyár létesitése esetén a városnak ezen malomra sürgős szüksége lehet. — Több tárgy nem levén, a gyűlés feloszlott. — Végső küzdelem. Végrevalahára utoljára lépnek sorompóba, hogy főiskolánk sorsa felett kimondják