Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-12-10 / 38. szám

ELOFiZETESI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 ^okr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. IP -A- P -A-1 HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir.Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. A pápa-csornai vasút. Fontos tárgyban döntött a f, hó 5-én tartott megyegytilés. Barthalos István indítványára a pápa-csornai vasútra nagy szótöbbséggel megszavazták az ujabbi 40,000 frtot is. Szabó Imre, orsz. képviselő, a Veszprém és Pápa város között fentálló érdekközösséget hangsúlyozta s ez érdekközösség nemes nyilvánulását látta a megszavazott 40,000 frtnyi segélyben. Nem mulaszthatjuk el ezúttal, hogy Szabó Imrének pártfogó szavaiért köszönetünket ne nyilvánítsuk, ki nem feledkezett meg Pápa város lelkes buzgóságáró', mit Veszprém nagy katasztrófája alkalmából kifejtettünk ... A hála viszonzása nemes alakban nyilvánult, mert valóban ez ujabbi segély megszavazásával a megye lehetővé tette, hogy a pápa-csornai vasút sokáig vajúdó ügye végre-valahára a teljesülés stádiumába jut. Mindnyájan tudjuk, hogy a pápacsornai vasútnak már egész élettörténete van, s világraszóló nagy intézmények léptek azóta már életbe, mióta e vasút építésének eszméje először megpendült. És ha mélyebben hatolunk a dologba s megfontoljuk, hogy tulajdonképpen mi vetett mindig gátat ennek kivitele elé, azt látjuk, hogy Pápa városa melyet e vasútnak kiépítése legjobban érdekelt, úgyszólván az egész ügyet hidegen fogadta* Hiába hangsúlyozták, hogy e terv elejtésével Pápa városa ismét egy közönséges vasúti állomás marad, s jó időre ismét nem lesz vasúti csomópont, városunk vagyonosabb polgárai is félrevonultak. Szép csendesen nézték,, miként fárad egy-két buzgó férfiú az eszme keresztülvitelén, mely városunk iparát és kereskedelmét nagy mértékben van hivatva előmozdítani. De talán a megye áldozatkészsége már megtörte a jeget. Az ujabbi 40,000 frt segély megszavazása talán tettre készti városunk polgárait is, s a hiányzó összeget törzsrészvények jegyzése folytán csakhamar biztosítják. Ha eddig késleltették is a vasút kiépítését, közvetlen az ügy megvalósítása előtt bizonyára nem hagyják magukat könnyelmű nembánomsággal vádoltatni. Lépjenek komoly akczióba a kereskedők és iparosok kiknek szintén érdekében áll a pápa-csornai vasút kiépítése. Kísérelje meg a Lloyd-társulat is néhány aláírás gyűjtését. Legyünk rajta, hogy Csorna is biztosítson még valami összeget ; szólitsuk fel újból Pápa és Csorna vidékének lakosságát. Igy azután majd csakhamar fedezve lesz a még hiányzó összeg s teljesedésbe megy városunk lakosságának hő vágya, hogy vasúti csomópontunk legyem Mint értesülünk a vasút kiépítésével kapcsolatban néhányan egy czukorgyár felállítását is tervezik. Mindenesetre nag) hasznára válnék ugy városunknak, min. egész vidékének, ha a pápa-csornai vasút kiépítésével egyúttal egy czukorgyárt is létesítenének, de a terv keresztülvitelét most nem tartjuk időszerűnek. Tudjuk, hogy a sárvári czukorgyár ügye már nagyon előrehaladt, s talán, ha Pápa vidékén szintén egy czukorgyárt állítunk fel, ez esetleg kárt okozna a sárvári czukorgyárnak ; mi pedig azon veszélynek lehetnénk kitéve^ hogy ez uj eszme a pápa-csornai vasút létesülését újra jó hosszú időre elhalasztaná. Nem tanácsos, hogy egyszerre két nagy dolgot igyekezzünk keresztülvinni, mikor még az elsőnek megvalósítása sincs teljesen biztosítva. Rossz üzleti spekuláczióra mutat, s a város érdekeinek elhanyagolását tanusitja, ha akkor állunk elő ismét egy nagyszabású tervvel, mikor a már régen vajúdót is csak nagy ügygyel-bajjal vagyunk ké-^ pesek teljesen keresztülvinni. Egyik perczben azon panaszkodunk, hogy polgáraink a város érdekeit semmibe sem veszik, másik perczben pedig a lakosság ujabbi megterheltetésére gondolunk. Építsük mi csak fel a pápa-csorB> tárcza. Igm Pápai leányok és asszonyok. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Budapest, deczember elején. Asszonyom ! Legutóbbi levelében Kegyed dicshymnusokat zengett a pápai asszonyok és leányok tekintélyéről. Magasztalta Fenyvessy Ferencz megnyerő udvariasságát, hogy a Jókai-kör választmányába hölgyeket is beválasztatott. Azután áttér a pápai leányegyesületre, dicséri annak elnökét, hogy nem hajolt meg a Jókai-kör kérése előtt, s a leányegyesület ezután is saját erejéből fog munkálkodni. Ezután azt kérdi ön tőlem, asszonyom, hogy Pápa városa nem annektálhatná-e magának ily körölmények között a vezérszerepet a modern nőemancipáció terén ? A kérdés mindenesetre nagyon fontos s komoly megszívlelésre ad okot . . . arról van szó, hogy Pápa város legyen 1894-től kezdve a világtörténelem gcczpontja, s a pápai hölgyek legyenek hivatva a régóta tartó hasz* falan küzdelemben igazságosan dönteni , , . Megbocsásson, asszonyom, én e fontos kérdések felett nem merek kritikát gyakorolni, mert utóbb még egy tollvonással többet teszek, s igy könnyen megeshetik, hogy legközelebbi találkozásunk alkalmából nagyon furcsa tekintetet vetnek önök mindnyájan reám. Hogy is ne, inkább egész életemen át hamut hintek a fejemre s fennen hirdetem a polgári házasság jogosulatlanságát, mintsem, hogy én a pápai szép leányokkal és asszonyokkal kikössék, kiknek egy-egy szúrós tekintete nagyobb zavarba hozhat bennünket, mint Schlauch püspök ur vehemens memoranduma, avagy Scverus replikája. Mert tudja asszonyom, itt nálunk Budapesten, a szép asszonyok világvárosában Schlauch Lőrincz és Severus (alias Beksics Gusztáv) neve járja széltében-hosszában. No de talan mindez önt egy cseppet sem érdekli s bársony pamlagán kéjesen hátra dőlve bizonyára nagy haraggal húzza össze rózsaszínű negligéejét, hogy én, gyáva ficzkó, egy kérdésére sem merek válaszolni. Nos hát, nehogy ön, szép asszonyom még utóbb nehezteljen reám, sietek kijelenteni, hogy elegáns toilettje — melyről legutóbbi levelében irt nekem — teljesen méltó a Jókai-kör választmányi tagságához, nagyon alkalmas e gyűléseken való megjelenésre. Ami azon kérdését illeti, hogy miért a pápai felsőbb körök (?) leányait tartották arra méltóknak, hogy a Jókai-kör választmányába beválaszszák őket, erre nehéz válaszolnom. Bizonyára Pápán (mindenesetre fonák helyzet 1) csak a felsőbb körök leányai birnak a választmányi tagsághoz szükséges kellő műveltséggel, mert ehhez nagyon is speciális kellékek szükségesek. A többi leányok bármilyen műveltek is (pedig de sokan vannak közöttük), nem születtek a Jókai-kör választmányi tagságára ... S hogy ebben ki a hibás ? Erről, csitt ! ne szóljunk . . . A leányegyesületre vonatkozó dicsérő szavait teljesen helyben hagyom. Ezt a derék, törekvő egyesületet igaz tisztelet illeti meg habár sok szép leányunk sohasem merte átlépni küszöbét. Miért ? Azt ne kérdezzük a bolyhos fejű, aranyos kisasszonyoktői, hisz tudom ugy is, hogy felelet helyett szép kecsesen félrehúznák pirosas ajkukat. Apropos ! ön, szép asszonyom, kimondhatatlan naiv örömmel adja tudtomra, hogy egy jótékonylelkü asszony számos becses munkával ajándékozta meg a leányegytsu-