Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 8. szám

még a kontinensen. Oly megható bizalommal hitelez a múzsafiaknak. hogy az szinte könnyekre fakaszt. Megkerdeztem tőle : nem fél-e, hogy elfelejti, kinek mennyit hitelez ? »Hiszen felírják a derék fiuk !« — mondá szilárd meggyőződéssel Madame Lidy. »No persze! ha ők felírják, akkor nem lesz semmi baj ! Sacredieu ! hanem azért én nem szeretnék ilyen hitelműveleteket kötni.» Miután egy kedves fiatal ur kedélyesen fültövön hajított egy darab maradék »szatyi«-val, erre a szives marasztalásra elindultunk a hosszu-utczába. Parbleu ! — ennek már a fele sem tréfa. Hiszen ez az ut hoszszabb a budapesti »rue radiale«-nál. Az igaz, hogy a palotái valamivel alacsonyabbak s a kövezete is gödrösebb valamivel, no de kárpótlásul anynyival porosabb, s ez is valami ebben a czudar világban, hol a porszemet is irigyli egyik a másiktól. Nos tehát ! — ez a rue longue a pápai mágnásfirtli. Itt laknak a régi jó táblabírák, az uj földes urak, ide járnak a pörös atyafiak (mert itt lakik a legtöbb ügyvéd) és itt folyik a legvígabb jurátus élet. Et nunc venio ad fortissimun virum ! itt laknak az irgalmasok. Ezek a jámbor páterek az irgalmassákon kivül arról is nevezetesek, hogy fájdalom nélkül húznak ki fogakat. (Monsieur Müller — persze csupa antiultramontonismusból — azt mondja, hogy azért fájdalom nélkül, mert nekik nem fáj.) Az igaz, hogy a procedúra alatt sok páciens áldja az irgalmasoknak az irgalmát, de hát ők inkább eltűrik ezt, semhogy más valaki az ő fogukat húzza ki — fájdalom nélkül. A legkedélyesebb nép itt lakik. Itt van a háza annak a bírónak is, a kit kedélyességéről ismertek az egész vidék betörői s a kivel epen ezert meglehetős szemtelen' hangon fraternizáltak. Egyszer, mikor bizonyítékok hiányában felmentett valami rovott előéletű vádlottat a betörés vádja alól, a gazember kedélyesen odaszól neki : »Köszönöm a belém helyezett bizalmat!« A hosszú utczának vannak a legigazibb, tipikus szobaleányai. Sikkes, párisienne szobacziczák. Diable 1 csakis egy ilyennel történhetett meg, hogy nem jött zavarba, mikor ő nagysága váratlanul egy rosz pillanatban a konyhában termett. »Comment ! kard, csákó itt ? Mit jelent ez ? Quelle dróle d' histoire !« A hosszu-utcza párizsi vérű cziczája megvető ajkbiggyesztéssel lökte el a félreismerhetetlenül kincstári eredeti corpus deliktiket és szemérmesen igy felelt : »Mon Dieu ! Madame ! Csak nem hiszi, hogy az a sok mundér — az enyém ? K. Kopácsy Juliska Pápán. A fogadtatás. (s. a.) K. Kopácsy Juliska, a népszínház kedves primadonnája a csütörtök déli vonattal érkezett városunkba férjével, Karczag Vilmossal. A kiváló énekesnőt künn a vasúti pályaháznál Mészáros Károly, mint a színházi intendantura képviselője, a sajtó emberei teljes számmal, Dobó Sándor színigazgató, s a színtársulat több tagja fogadták. Mészáros Károly üdvözlő szavai után a menet a város felé indult. A kíváncsi közönség több helyen csoportokba verődött össze, hogy a bájos primadonnát szemtől szembe láthassa. A menet a Griff fogadó elé vonult, hova a művésznő szállt férjével együtt, s a fogadó küldöttség itt is tiszteletét és hódolatát fejezte ki az előzékeny, megnyerő modorú, bájos énekesnő előtt, ki — saját szavai szerint — magát szintén a journalisták köze számítja, Es mi journalisták szívesen fogadjuk be körünkbe, mert társaságunknak csak fényét, élénkségét emeli. Alig hogy az ut fáradalmait kipihente, már próbára kellett sietnie. S mig ő a próbán volt elfoglalva, kedves férje már bucsut is mondott városunknak, s a délutáni vonattal visszautazott a fővárosba. Mindhiába, a »Lemondás« tehetséges iróját vonzza a főváros légköre, a lüktető élet, elevenség, nem tűd hozzá szokni az alacsony viskókhoz, kicsiny házainkhoz, melyeknek apró telkei — saját szavai szerint — egyáltalán nem nyerték meg tetszését. Sajnáljuk, hogy a kiváló költő csak ily rövid időre szerencséltetett bennünket látogatásával, s csak rövidke néhány perezre élvezhettük szellemes társaságát. Az első előadás. Kopácsy Juliska első felléptéül a »Nánit« adták. Áz egész előadás kiválóan sikerültnek mondható. Kopácsy, a tőle megszokott kedvességgel, aranyos jókedvvel, pajzánsággal énekelt, s minden--egyes dalával frenetikus tapsra ragadta a közönséget. De csakhamar elszállt a dalos pacsirta jókedve, mikor a darab drámai fordulatához gány. Ezek aztán helyreűtötték a jókedv megbillent egyensúlyát ! . . . . . . Azóta megint lepergett néhány esztendőcske ! . . . Közeleg az ősz : a levélhullás ideje. Sajnálattal tapasztalom, hogy a fejem tetejen egyre jobban terjed az a világító kis kör, melyet J. Cézár is ugy iparkodott a — babérkoszorúval befedni. Barátaim már mind beléptek a tisztességes emberek sorába, a mennyiben megnősültek annak idején, a mint illik. Csak én garconkodom még maiglan is . . . Mint a féle agglegényt, kinek a jövedelmén kivül is van némi vagyonkája (itt Dani bácsi a félszemszögletéből ránk pislantott) körülvesz engem is az örókségvadászat (na, de ilyet 1) serege. S ez végtelenül boszant és irritál! Szeretném felültetni a prezumtiv örököseimet. Más is megházasodott már 50 éves korában. Hanem hát én is úgy vagyok immáron, mint Laczfi Aspor uram Dóczi »Utolsó szerelméében : Ki minden nőnek hittem, hogy szeret, Most egynek hinnem többé nem lehet! GUSOLA IDA. Gondolatok. A hosszú haj könnyen befonható. A fiatal kis leányok kerülik, az idősebbek kerülgetik, — vegre is mindannyian megkerítik a férfiakat . . . * Mikor a nő önmagának tetszeni kezd : kezd másoknak nem tetszeni. * A nő? Egy kérdőjel, mely előtt ügy azok, akik értik, mint azok, akik nem értik, a fejőket csóválják. A fej gyönge perczei legszebb órái a szívnek, A szerelem ép oly közel áll az erényhez, mint a bűnhöz. * A szerelem óralapján csak perczek vannak. * Maga a szerelem tökéletes, hibáit csak a szerelmesek követik el. Isten és a nő mindent megbocsát. A király, a költő és a szép asszony ritkán hall igaz beszédet. ért, s a lesújtó bánatot, a szomorú kétségbeesést kellett vázolnia. Bánatos nótáit ép oly kiválóan, valódi vervvel énekelte, mint a darab vidám danáit, s a drámai helyzetekben ép oly utolérhetetlen művészettel tükrözte vissza tehetségét, mint mikor a »gib mir a' Puszl« kedves szavai peregtek le ajkáról. Ugy énekével, mint játékával határozottan felemelkedett Blaha Lujza művészi niveaujára s rövid idő alatt óriási haladást tanúsított. Még nemrég a vidéki színpadon aratott sikereket, s máris méltó helyet foglal el az egyik első magyar színházban, hol a legkiválóbb énekesnők közösen versenyeznek a hallhatatlanság babéráert. A többi szereplők is mindnyájan excelláltak. Dobó (Kreutzer Mihály) és Nagy Gyula (Szepi) eredeti sváb typusok voltak ; Dobó nagyszerű komikummal, zamatos eredetiseggel domborította ki alakját, s Nagy Gyula kellemes hanghordozással énekelt. Rajcsányi (Józsi) szintén határozott haladást tanúsított. Csókáné (özv. Molnárné) Szirmay Jozefin (Szilárd Róza) Lomniczy (Sándor), mint valóságos Bukovay, Lévay (Szilárd) Hidassy (Bódi) nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. A művésznő egy gyönyörű babérkoszorút kapott a közönségtől nemzeti szinü szalaggal, melyen »a pápai közönség — tisztelete jeléül, 1893. Május io.« felirat volt látható. Második előadás. Péntek este a »Nebánts virág«-ban aratta babérait a tehetséges művésznő. Denise de Flavigni világhírű szerepét, melylyel Pálmai lika a becsieket, budapestieket és berlinieket egészen meghódította, KoI pácsy Juliska is elragadóan adta. A gyors mimikai változásoknál ; ügy a ravasz színlelésnél, mint a szilaj mulatozásnál, fesztelen jó kedvénei felülmúlhatatlan művészetéről tett tanúságot. Pajkos kaczagása, könnyed mozdulatai, bűvös tekintete egyaránt lebilincselték a közönséget. Énekszámait folyton kétszer háromszor megismételtették, s ő mindannyiszor valódi odaadással énekelt. Zárdaeneke, s a »nagy dobos« csintalan, enyelgő melódiája —- a Jani és Juczi balladai hangulatu dallal együtt hangjának legfinomabb árnyalatait is érvényesítették. A bájos primadonna dalaiból az élet valódi zománcza, kellem, egyszóval utolérhetetlen művészet ragyogott felénk. A többi szereplőkről is csak a legjobbat mondhatjuk. Dobó (Celestin), Lomniczy (Chateau gróf) a darab komikus elemének hivatott képviselői voltak, s hozzájuk járult még Hidassy (színigazgató) és Rajcsányi (Loriot). Nagy Gyula (Champlatreux) ismét megnyerően énekelt, csak már egy kicsit nagyobb könnyedséggel forgolódnék a színpadon. Csók.' né (fejedelemasszony), mint a vallásos buzgóság mintaképe, Pártos Etel (Corinna) Szirmay Josefin (Gimblette) Kovács Kornél (Lidia) szintén ügyesen játszottak. , Harmadik előadás. Utolsó felléptéül Kopácsy Juliska a »Madarász« cz. operett »Postás Milka« szerepében varázsolta elénk az igazi, tehetséget és művészetet. A gracziozitás és lebilincselő kedvesség újra éreztették velünk szemben hatalmukat s mi ismét határtalan hódolatunkat fejeztük ki a kitűnő primadonna előtt. Az első esce Biaha Lujzával vetélkedett, második felléptével Pálmay Ilkával Vette fel a küzdelmet, s óriási sikert aratott; harmadik este pedig gyakran a világhírű Judic művészi tulajdonságait lehelte szerepébe. Ajkán az örökös mosoly, enyelgő kaczagás, mint pajkos koboldok, újból csintalan játékot űztek velünk. Vajha minél gyakrabban ellátogatna városunkba, s közönségünk többször gyönyörködhetnék fenséges énekében. Mindkét este egy-egy gyönyörű csokrot kapott a közönségtől, mit valóban megér* demelt.