Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-11-19 / 35. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1

,5okr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI. JEGYZŐKNEK Egész évié 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. PAPAI HIRDETESEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BÁSTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Az első lépés. A városi tanács a vízvezeték ügyében megtette végre az első komoly lépést : elrendelte a próbakutfuratást, A próbafuratás czélja lesz megállapítani, vájjon a város vízszükségletét a kutak úgy minőségileg, mintmenynyiségileg kielégitik-e, s tájékozást fog nyújtani a szakértőknek, hogy a vízvezetékre forditandó nagy költséget a városi tanács nem adja-e ki esetleg ismét hiába. Bierbauer Lipót alapos szakértői véleményét szem előtt tartva mi a magunk részéről nagyon szeretnők, ha a próbafuralások eredményre vezetnének. S bizonyára városunk minden józan gondolkozású polgára osztja véleményünket. Tudjuk, hogy oly nagyszabású feladatok megoldásánál, mint a milyen vízvezeték létesítése is, nem annyira a költség, mint inkább a vállalat praktikus keresztülvitele játsza a főszerepet. Nem arra kell tekintenünk, hogy a kutak jóval több költséggel járnak, mintha a Tapolcza forrásától vezetjük be a vizet, hanem a vízvezeték tartósságát, a vizanyag alkalmatos voltát, egészségügyi tulajdonságait kell okvetlenül figyelembe vennünk. Tehát a városi tanács ez egyszer helyesen cselekedett, hogy a próbafuratásokat elrendelte, s igy alkalmat adott arra, hogy esetleg a Tapolczaforrás vízénél jobb és egészségesebb vizet nyerjenek. Ha azután e kísérlet folytán bebizonyul, hogy városunk környékén a kutak, — bárhol is fúrják őket, — nem alkalmasok arra, hogy a vízvezetékhez szükséges vizet szolgáltassák, akkor mindenesetre a Tapolcza forrás vizéhez forduljunk. A forrásvíz még ment a sok egészségtelen, veszedelmes anyagtól, nem festi szivárvány színűre az esővíz, csatornalé, a lómosás, a kékfestők festett vászna, melyek együttvéve pompás ensemblet nyújtanak a híres Tapolcza folyó medrében. Ha a természet és gazdasági élet megfosztott bennünket a jó forrástól ki kell mutatnunk emberi tulajdonságainkat, melyek a tehetséggel karöltve a mai modern világban nem igen hagyják magukat kijátszatni a legcsekélyebb elemektől is. Nos hát mutassuk meg, hogy bennünket is csak egy ideig tudott kijátszani az a sok természeti és gazdasági elem, melyek együttvéve oly egészségtelenné tették vizünket ; mutassuk meg, hogy a városunkban sokat hangoztatott egészségügyön is egyszer már javítunk. Ha a próbafuratások —a szakértők véleménye szerint—ntm vezetnek eredményre, forduljunk a Tapolcza egészséges forrás vizéhez. Mindenesetre nem mellőzhetjük el városunk bármely lakosának érdekét is, s ezért hogy feladatunkat teljesen megoldjuk, gondoskodnunk kell ez esetben az emeleti lakókról is. Jgyanis ne feledkezzünk meg arról, hogy Bierbauer Lipót urnák a* forrásvízre vonatkozó propositiója csak a földszintes lakosokat vette számításba, de arról nem szólt, hogy egyúttal az emeleti lakosok is hogyan nyerhetnének legolcsóbban vizet. A vízvezeték ügyével kapcsolat* ban talán jó volna a csatornázás esz* méjét is megvalósitani. A csatornázás is egyik vesszőparipáját képezi a város haladását szivükön hordó férfiaknak, s valahányszor a villanyvilágítás és vízvezeték kérdését hangoztatták, a csatornázás ügyéről sem feledkeztek meg. Nem ártana e téren is egy-két szakértő véleményét kikérni, talán az ő nézetük oda konkludálna, hogy a vízvezetéki csövek lerakása alkalmával a csatornacsövek lerakása sem kerülne nagy költségekbe. Felvetettük az eszmét, s kérjük a városi tanácsot, szívlelje meg egy kissé ajánlatunkat. Mily üdvös dolog lenne, ha az egészséges ivóviz mellett egyúttal egészséges levegőt is élvezhetnénk, s. nem ütné meg orrunkat lépten-nyomon a csatornák láthatatlan, bűzhödt szaga. HÉ TÁRCZA. WM A honvéd anyja.*) IRTA: LAMPÉRTH GÉZA. Végig zúgott egy kiáltás n hazán ! »Ki a hónát hon szereti s igazán, Ki előtt szent, kinek drága, ezeréveü ssínljadsága : Ki a síkra, ki a tűzbe, el a harczba, a csatába ! . , .« És megdobbant e drága föld kebele, S szerteszélylyel hős nyomában, hős kele . . . És — ily csüdát oh, ki látott ? — egész nemzet talpra [állott, S számra kevés bár a sereg, de megvívná a világot ! . . . Büszkén lobog 9 magasan a trikolor, A szivekben lelkesedés heve forr . . . S megy a harczba, száll a sikra, mind A ki a kardot [birja, S dicsőségét a magyar kar ellen szivbe vérrel irja. S szólt az ifjú : »Bocsáss anyám, ereszsz el, Megyek én is, rohanok a seieggel, Megyek én is a csatába, győzelemre vagy halálba, Gyáva vón', kit a kelő nap vesztegelve honn találna!« *) Előadatott a tegnap esti hangversenyen. »Iiarczi tűzbe gyönge vagy még cselédem, Maradj itthon édes anyád ölében, Gyermek vagy még, hogy mennél el? — gyermek [észszel, gyönge kézzel? . . . Szent elöltem a hon java ! . . . de le mégis ... ne [menj még el !« »A legelső csapás téged találna, Oh ! maradj itt, ne rohanj a halálba ! . . .« »Megvéd, anyám, Isten karja, ám ha 0 is ugy akarja! Ott esesm el, ott födjön el csatamezö bús avarja !...<> »Fiam, lelkem ! . . .« Trombita szól, dob pereg . . . Be se várta anyja szavát a gyerek, l'uha kezét megcsókolta, s mig az fájó könyet or.ta : Odaállolt büszkén

( bátran, legelöl a csatasorba! És olt küzdött és ott harczolt vitézül, Meg sem is jött ádáz harczok tüzébül, Csatasíknak zöld füvére ott kihullott ifjú vére, Édes anyja fájdalmára, édes anyja keservére . . . S a szegény nő, hogy jött a bús üzenet, Föl sem jajdult, — bár szive majd megrepedt . . . Gsak imázva súgta ajka ; »A jó Isten így akarta, •Nincs szebb élet ily halálnál . . . Edes legyen nyugodalma ! . . .« Nevem Szabó.*) — Humoros beszélyke, — Irta ! MÁRTO'NFFY IMRE. Ki valaha bútorozott szobát keresett Budapesten, könnyen megfogja érteni Szabó József örömét, midőn egy heti lótás-futás és nem kevesebb mint hetvenöt szoba megtekintése után, végre talált alkalmasat és aranylag olcsót. Szabó barátom annyival inkább örvendett, mert mostanáig a szállásfogadással mindannyiszor csizmadiát fogott. Ha biztosították arröl, hogy oly csendes és nyugodt lakása még sehol se volt, bizonyos lehetett abban, hogy éjjel legalább is négy-öt gyermek fog ordítani, vagy pedig a szállásadó hitvespár dulakodik a szomszéd szobában. Mihelyt azt Ígérték neki, hogy elkülönítve és háborklanul fog lakni, ugy esküt tehetett volna arra, hogy naponkint legalább is husz-harmincz ember megáll ajtaja előtt, ezt mondván : »Bocsánat, Szabő ur !« Egy szállást csak azért fogadott, mert a szoba fekvése oly »rendkivülien egészsé*) Mutatvány szerzőnek karácsonyra megjelenő »Elbeszélések« czimü kötetéből. Ára l frt, tanítóknak feleáron, Kapható Újpesten.