Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-11-12 / 34. szám

Gyűlés a vízvezeték ügyében. — Saját tudósítónktól. — Bierbauer Gusztáv, ki vizvezeté­tékünk kérdésének megoldását tanulmányozás tárgyává tette, csütörtökön városunkba ér­kezett és egy hamarjában összehívott bizott­sági ülésen bővebben adta meg véieményet a vizvezeték létesitésének ügyében. Önök előtt — úgymond — két alter­natíva áll. Vagy kutakat furatnak és onnan vezetik be a vizet, vagy a Tapolcza forrás vizét használják e czélra. A kútfúrás által nyert viz semmi esetre sem lehet jobb, ha­csak az ize kellemesebb nem lesz, a tar­talma egészségi szempontból mivel sem múlja felül a Tapolcza vizét. Azonkívül a kutak vizének bevezetésére egy 30—40 méter ma­gasságú torony építése, gépház, reservoire szükséges, ami legalább is 140—150 ezer frt költséggel es 14—15 ezer frt évi regie­vei jár. Ennek ellenében a Tapolcza forrás vi­zénél hasonlíthatatlanul kedvezőbbek a viszo­nyok, igaz, hogy csak anyagilag. A viz ugyanis, melyet ő Bécsben analizáltatott, határozottan rosz, amennyiben az egészséges és jó viz keménységi foka 18 a mienke pedig 26. Anyagilag főleg, azért ajánlható beve­zetésre a Tapolcza forrás vize, mivel a for­rás 26 méterrel magasabban fekszik a vá­rosnál, a nagy templom küszöbét véve ala­pul és igy sem tornyot, sem gépházat, hanem csupán a reservoirt kell felállítani. Ezen körülmény hozza magával azt, hogy a forrásvíz 60 ezer frt költséggel a város határáig bevezethető, természetesen nem számítva az elágazásokat. Megjegyzi, azonban hogy e számítás mellett csakis földszintes lakók nyerhetnek közvetlenül vízvezetéki vizet, Mészáros Károly rendőrkapitány szóba hozta vizünk azon hátrányát is, hogy az meszes tartalmú és a vízvezetéki csöveket idővel annyira bemeszesiti, hogy azokból vizet általában nem nyerhetni. Példának fel­említi a gróf Eszterházy kastélyában készi­Egy kis leánynak. Nem érted még, bár azt hiszed, hogy érted, Félig se', mi a szerelem, Hogy vonzódik szived s vágyói utánam, Te azt hiszed, hogy már elég nekem ? Oh más az érzés, mely szivem betölti, Bár volna olyan a tied ! Én azt hiszem, hogy tisztább volna lelked, Most kezdenél szeretni még t Ugy elborulnál szellő suttogáson, Ugy felviditna lomb, madár, virág, S mig hallgatod a lombok suttogását, Lelked titokban hozzám szállna át. S álmodva rólam szép, szerelmes álmot, Ha kis szivednek fáj az ébredés, Ha távol tőlem nyugtod nem találod; S bár mindened van, minden oly kevés — — Ha hallasz édeí; dalt egy csendes estén, S lelked elring a szép dalon, Akkor szivedbe szállt az érzés, Akkor szeretsz már angyalom ! Kornél. tett vízvezetéket, mely bemeszesedés folytan két év óta megtagadta a szolgálatot. Erre Bierbauer azt felelte, hogy a Ta­polcza vize csak a városban beléje kerülő rosz anyagok által nyer nagy fokú mésztar­talmat, mig ettől a forrás vize teljesen ment. Ennek igazolásaul megjegyzi, hogy a város területén a Tapolcza medrében minde­nütt sok mész van lerakodva, amit ő Ta­polczatőn nem tapasztalt. Mindezek figyelembe vételével ő a lor­rás behozatalát tartja ajanlatosabbnak. A nagy szakértelemre valló értekezést élénk éljenzéssel fogadta a bizottság, mely egyszerűen tudomásul vette a nyújtott fel­világosításokat és egyelőre a próba kutfura­tást rendelte el. Ez a jövő hét folyamán már kezdetét is veszi. Villanyos világítás vá­rosunkban. Lapunk mult számában egész rész­letesen beszámoltunk arról a mozga­lomról, mely a villanyos világítás be­hozatala ügyében megindult. Legköze­lebb már több hirneves czég fog aján­latot ten.á a város villanyos kivilágítá­sára és az intéző körök komolyan foglalkozni lesznek kénytelenek ezzel a kérdéssel. Nem lesz talán felesleges dolog, ha bővebb tájékozás végett már most közlünk egy szerződési mintát, melynek alapján a budapesti Ganz gyár egy nagyobb várossal a szerződést megkötni volt hajlandó. »A társulat 50 évre követel kizáróla­gos jogot arra, hogy a város utait, utczáit és nyilvános tereit csak ő vilá­gíttathatja villamos világítással. Ki­köti magának, hogy ezen idő alatt bár­kinek, magánosoknak úgy mint ipar­vállalatoknak a város területén villamos Párisi séták. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Irta : Dr. RÓZSA GÉZA. Tegnap este (október 29.) minden jó ízlésű ember igy kiáltott fel Párisban : Dieu merci ! V'lá la fin de la comédie franco­russe !« Valóban, ez már nevetséges és bosz­szantó volt. Idegennek meg pláne visszata­szító. A russománia kiforgatta valójából az egész párisi népet. Micsoda élet volt ez itt a mult héten ! Az emberek elvesztették jó­zanságukat, de tökéletesen. A hihetetlenség­gel határos sok episód, mely az ünnepségek alatt történt. Ezrekre menő tömeg ácsor­gott reggeltől éjfélig a Cercle militaire előtt s leste, várta csodálatraméltó türelemmel, hogy egy orosz tiszt lépjen ki vagy be a palota kapuján. Ha a kíváncsiak megcsíptek valahol egy orosz tengerészt, egy matrózt, egy közlegényt, jaj volt szegénynek. Közre­fogták, megbámulták, megéljenezték, tele­orditották a füleit hazafias felkiáltásokkal s nem eresztették szabadon addig, mig egy sereg rendőr közbe nem lépett s meg nem szabaditocta a szerencsétlent a rajongó orosz barátok karmai közül. — Csodaszámba megy az is, a mit az újságok irnak, de én elhi­szem, mert ettől a hevülékeny franczia nép­től minden kitelik. Avellan francziaországi tartózkodása alatt 19000 mondd tizenkilencz­ezer levelet kapott, köztük több mint tizez­áramot világítási vagy bárminemű czé­lokra eladhasson. A város a telep felállítására és berendezésére átengedi a társulatnak a szerződés egész tartamára a szükséges területet. Minek ellenében a társulat kö­teles a térképileg feltüntetett utczákat, utakat és tereket kivilágítani, valamint kívánatra kötelessége az ezen útvona­lokra eső magánosokat és iparvállalata kat is villamos világítással ellátni. Az utcai közvilágítás egyelőre 20O drb. tiz gyertyafényt] izzólámpával fog eszközöltetni. E czélra vállalkozó a vá^ rosköltségén részint megfelelő uj oszlo* pokon, részint a házak falain megfelelő uj lámpásokat fog fellállitanL A lámpa­oszlopokat, fali tartókat, lámpásokat és az utczai közvilágításra szolgáló többi tárgyakat, ide értve a vezetékeket, vál­lalkozó köteles a szükséghez képest ugyancsak a város költségén kiegészr teni, pótolni, vagy kicserélni* A váröá az utczai közvilágítás számára felállítandó lámpákra évenkint és 1 ampánkint lega^ lább tooo órára terjedő átlagos égési tartamot biztosit, ami évenkint 400 ezer égési órának felel meg. Minden 10 gyertyafényü lámpa titán óránkint I, minden 16 gyertyafényü lámpa után. pedig óránként 1 Va kr. fizetendő* A közvilágításra szolgáló lámpák helyét a város közönsége határozza meg* A városi képviselőtestületnek jogában áll évről-évre változásokat eszközölni ; csakhogy ezen változásokból eredő munkadíj, melyet a vállalkozó tartozik teljesíteni, vállalkozónak megfizetendő, A lámpák száma ily változásokkal nem szállítható le ; azonban felemelése mindenkor követelhető, valahányszor száz méter hosszúságai vezetékre két 1 1 . lámpa biztosíttatik, Ha a világítás vál­lalkozó hibájából eredő oknál fogva ret női kezekből. A tisztelőitől kapott aján­dékokat, — az ördög tudja hány száz ládá­ban — külön hajó fogja transportálni Orosz­országba. Ha az admiralis és tengerészei csak egy — egy szál hajat — nem hajfür­töt — akartak volna adni mindazoknak, kik tőlük emieket kértek, úgy mindannyian ko­paszon tertek volna vissza hazájukba. Ezt is elhiszem, daczára annak, hogy a tréfás Gil Blas mondja. Leszedték végre a rengeteg, milliónyi franczia és orosz zászlót, czimert, decorá­tiot, lampiont, lebontották a diadaliveket és pyramisokat, kioltották a színes mécsesek gázlángok villamlámpák és reflektorok meg^ számlálhatlan sokaságát. Az omnibusok, tramwaiyok, bérkocsik kocsisainak cylindefeiből, a lovak homlok­szorítójától, a bi- és tricyclik tengelyeiből, á propellerek fedélzetéről, a férfiak és asszo­nyok, az ifjak és öregek gomblyukaiból, a koldusok mankóiból eltűnnek végre az orosZ zászlócskák s az egyesült franczia orosz mi­niature-czimerek. A camelot-k megszűnnek végre torkuk szakadtából, szünet nélkül a fülünkbe bőgni ; »V'la le programme des fétes ! V'lá des souvenirs russes ! V'lá le portrait de l'amiral ! V'la La Marseillaise te L'Hymne russe !« Ez az örökös kiabálás valósággal megőrjítette az idegeneket. Meg­állt az eszünk arra a gondolatra, hogy ezt a ket nemzeti dalt egy lapra nyomtatva áru-

Next

/
Oldalképek
Tartalom