Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-22 / 31. szám

de megsemmisitenők azt a forrást, melyerőnket folyton megújítja s mindig nagyobb es nagyobb feladatok megvalósítására képesít bennünket. És éltünk minden korszaka közt bizonynyal az önök tavasza az, melyben az örömök a legigénytelenebb forrásból is a legkíapadhatatlanabb módon bugyognak, a költészet ama bájos zománczával, mely a késő visszaemlékezés elhalványodó sugáriban is a megelégedettség derült mosolyával aranyozza, be öreg napjainkat. Ám élvezzék önök koruk minden örömét és ne engedjék magukat megzavartatni semmiféle fanyar világnézlet által, mely a maga sivár ifjúsága keserveiből irigyen tekint a mások örömére. De a midőn az érem egyik oldalát nem tévesztik el szemeik elől, ne feledkezzenek meg a másikról sem : a munkáról. Miként a tulkemény vas merevve és törékenynyé válik és csak a puhább szénnel való vegyületében nyeri el az aczél sajátos ruganyos, ellenálló képességét, ugy az emberi élet is az öröm és a munka szerencsés vegyülésében nyeri meg legfőbb erejét és értékét. £.s ez a munka egy korban sem oly fontos, mert egyikben sem lehet oly odaadásteljes és eredményes mint éppen az önökében. Igen nagy részök abban a szerencsés helyzetben van, hogy még nem ismeri az élet terheit és a mindennapi gond ólmos terhe nem szegi ifju szellemük vidám szárnycsapásait. Es még azok is, kik önök közül már megízlelték az élet nehéz gondjait, legalább aránylag csekély igenyekkel lépnek ki az életbe, ugy hogy még mindig több idejök marad szellemök kiképzésére, mint életök bármely más szakában. Es a mi fő ez a szellem az ifjúság boldog erejétől duzzad, nem érdeklődik pusztán a legközelebbi szükség parancsoló és elodázhatatlan követelményei iránt, hanem képes magasabb és általánosabb szempontokra is emelkedni; megvan még benne a tudomány eszményi szeretete és el tud még merülni az elmélet gazdag szövevényeibe, mely közvetlenül alig látszik gyakorlati értékűnek, de későbbi hatásúban az emberi elme kielesitésében és a tudomány további müvelésére vonatkozó kepesscg elsajátításában több gyakorlati hasznot hajt, mint a mennyit bármily nagy pillanatnyi erdek kielégítése is nyújthat. A legközelebb fekvő érdek, mely önöket e szép és irigylésre méltó korban komoly munkára ösztönözheti, saját egyéni érdekök. A tudományos fokok minél gyorsabb és szerencsésebb elnyerése vezeti önöket életpályájuk legközelebbi czéljaihoz. De a külső képesítések, melyeket nem is szereznek meg mindannyian, és a melyekkel a legtöbben koruk ieladatát kimeritettnek tartják, csak egy kis része annak, mit önöknek az egyetem falai közt elsajátitaniok kellene. Ha életérdekeik minél teljesebb elérését szivükön hordjak, ugy azt ne tekintsék másnak mint további, szerencsésebb .munkásságuk előfelteteleinek, de korántsem egyedüli életczéljoknak. A különböző bizonyítványok csak egyik eszközét nyújthatják további haladásuknak, az egyetemi oktatás valódi czélja ezzel nincs betöltve, mert az csak akkor lesz teljes, ha a külső képesítés megszerzése mellett nem feledkeznek meg amaz általános műveltség megszerzéséről sem, mely, a midőn a szellemi tornára megedzi lelkünket, megadja annak azt a belső képesítést is, hogy életpályájuk további haladásában is nemcsak az ismeretek bizonyos készletével rendelkeznek, hanem egyszersmind elnyerjék azt a szellemi ruganyosságot is, mely uj meg uj feladatok telmerülésénél képességet ad Önöknek ujabb és ujabb elmélyedésre. Az iskola, még ha egyetem is, senkit sem taníthat meg minden szükséges ismeretre. Abból, a mit az élet Önöktől kívánni fog, aránylag igen keveset vihetnek el innen teljesen kiformált, megjegeczesedett alakban. Ha önök csak ezt viszik el magukkal e falak közül, ugy feladatukat csali igen kis részben oldották meg, Feladatuk sokkal nagyobb és fontosabb része abban kell hogy álljon, hogy megszokják és megkedveljék itt körünkben a szellemi munkát, hogy tájékozást szerezzenek a legkülönbözőbb tanulmányokban, melyekre jövendő életpályájukon szükségük lehet, hogy igy minél tovább haladva majd künn az életben, folyton megujuló erővel aknázhassák ki azt a szellemi íegyvertárt, a melyet maguknak e helyen gyűjthetnek. Az elet későbbi folyamában nem egy pálya azért szakad meg idő előtt, mert a mindig komolyabb és komolyabb életfeladatok megőrlik a munkakedvet, lemondást vonva maguk után ott, hol a lankadatlan erély ujabb s ujabb sikereket tudna felmutatni. A szellemi munka megszokása, az abban rejlő mennél nehezebben megszerezhető, annál édesebb gyönyör kell, hogy szorgalmunk legbecsesebb koronája legyen, mert csak ez fogja önökben a legkésőbb korukig ébren tartani és teljes üdeségében megőrizni a tanulás és okulás ama folytonos és kiapadhatatlan képességét, a mi nélkül a szellemi foglalkozások terén nagy és maradandó sikereket elérni nem lehet. Jtvs itt egy szavam van a tanuló ifjúságnak azon részéhez, mely legalább a külső képesítés megszerzését lelkiismeretesen veszi. Juppen ennek köreben mind erősebben kap lábra egy balszokás, mely jövőjére nézve vegzetes lehet. Nem egy esetben látható, hogy szorgalmas, komoly fiatal emberek csak névleg egyetemi hallgatók, tényleg azonban valami hivatalos, vagy polgári állást foglalnak el, minél hamarább igyekezve kenyeret keresni. S ezt nemcsak azoknál látjuk, kiknek anyagi eszközei nem engedik meg, hogy idejöket egészen az egyetemi tanulásnak szenteljék, hanem igen sokszor a szerencsésebb anyagi helyzetben levőknél is, kiknél az élet fokozódó igényei semmi mentségül nem szolgálhatnak. Ezeknek óhajtanék főleg lelkükre beszélni. Ha van takarékosság, melypazarlás számába mehet, ugy ez azt az ifjúságot terheli, a mely a nélkül, hogy erre anyagi viszonyai kényszeritenék, igyekszik minél előbb valami állásba jutni, nem törődve azzal, hogy akkor idejének csak igen kis részét szentelheti a tanulásnak. A pusztán csak a vizsgára való tanulás igen szomorú jelenség, még az ifjúság komolyabb es jobb módú részében is. Ide alkalmazható a bibliai kép a tál lencséről, melyért annyian egy fényes örökséget adnak el. Tartsuk meg az egyetemi oktatás idejét minél kizárólagosabban és minél teljesebben a valódi szellemi kiképzésnek. Oly belterjesen és oly maradandó haszonnal tanulni, mint ebben a korban, nem fognak többé soha ; és a mit ekkor vonnak el szellemük minél teljesebb kiképeztetésétol, az ez által előidézett kárt, az életpályák egy-két évvel gyorsitottabb megfutása soha nem kárpótolhatja. Mert a kífejlésében és megizmosodásában megakadályozott emberi szellem, az élet küzdelmeiben mindig ki lesz téve a korai fonnyadásnak es elgyengülésnek ; és a mit vámon megnyernek, azt a réven busásan elvesztik. (Folytatjuk.) után a belső üveg ajtót is befeszítették, az ebédlőbe hatoltak és az ott levő két szekrényből számos értékes tárgyat magukkal vittek, a melyek jegyzékét következőkben tünteti fel a jelentés : 1 drb. nagy ezüst merő kanál, rajta a grófi czimer és B. E. betűk, értéke 25 frt. ; 12 személyre evőeszköz, chinai ezüstből, értéke 20 frt. ; 2 drb. ezüst gyümölcs evő eszköz, ért. 24. frt.; 1 dr. kis ezüst borsőrlő, ért. 12 frt. I fagylalt vágó ezüst kés, ért. 3 frt. ; 1 drb. jégtartóhoz 3 lábú állvány 1 kis rostély és egy ezüst kanállal, ért. 16 frt. ; 1 drb. jelző tányér (ezüst) ért. 2 frt 50 kr. 2 drb. csemege tányér, ezüst fogantyúval, ért. ló frt. s még több apró tárgyat, köztük 7 drb. kulcsot, összesen 139 frt 40 kr. értékben. Betörték még a konyhakertben levő zöldségtartó pincze ajtaját is, honnan kevesebb mennyiségű gyümölcsöt s néhány értéktelen tárgyat vittek el. Ezen tárgyak közül egy kabátot és egy gyombolyag kötélzsinórt megtaláltak a kastély közelében. A csendőrség a nyomozást megejtette s Varga János dákat bognárnál házmotozást is tartott, de az még eddig semmi eredményre nem vezetett. Betörés egy kastélyba. —• Saját tudósítónktól. — Dáka községben, f. hó iö^án virradóra, szenzácziót keltő esemény történt. A kora reggeli órákban az a hir járt a faluban szájról-szájra, hogy Batthányi Elemér gróf kastélyában b etörést és rablást követtek e 1 ! A hir igaznak bizonyult. A vakmerő tettesek, az erős rácsos ajtót erőszakkal feltörték^ Lövés az utczán. — Saját tudósítónktól. — Vánkos János Tapolczafon gazdálkodott hosszú éveken keresztül. Volt egy kis birtoka, földje, háza, mit szorgalmas munkásság árán szerzett meg magának. Az utóbbi években azonban a sors üldözni kezdte. Rossz termések, alacsony gabonaárak és egyéb bajok anyagi gondok közé kergették, ugy hogy birtokára kölesönt kellett felvennie. Stern Ármin helybeli tőkepénzeshez fordult tehát, ki—Vánkos előadása szerint — mindössze néhány száz frt kölcsönt adott neki,ebből azonban néhány év alatt, hogy, hogy nem, 2000 forint váltóadóssága támadt. Vánkos azzal vádolta S t e r n t, hogy lelketlenül uzsoráskodott vele szemben és pert per után indított Stern ellen eredménytelenül. Birtoka dobra került, elkótyavetyélték mindenét és nem maradt egyebe, mint a rajtavalója. Az elkeseredett ember szivében természetesen mély gyűlölet támadt az iránt, ki koldusbotra juttatta, dühét azonban természetfeletti erővel igyekezett megzabolázni. Munka után látott, dolgozott szorgalmasan, sőt két évvel ezelőtt talált is egy leányt

s aki szerelmet ébresztett fel szivében, Egy bécsi jómódú család nyaralt akkortájt Tapolczafon, velük volt egy csinos kis szobaleány is, aki csakhamar bizalmas viszonyba lépett Vánkossal. A szerelmeskedésnek házasság lett a vége és Vánkos el is hagyta megszokott kis faluját az asszony kedvéért, Bécsbe mentek lakni, utt azonban nem lehetett valami p 4oIga, mrt szüntelenül a m%