Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-15 / 30. szám

szives figyelmébe s reméljük, hogy az egyházkerület leányinternátusát nem teszi a szó szoros értelmében vett református iskolává, hanem iránya és vezetése tekintetében egy színvonalra helyezi az ügyesen és nemesen vezetett főgymnáziummal. Igy azután Pápa város közgyűlése nem fog visszariadni a nagyobb áldozatoktól, hogy a felsőbb leányiskolát—• még pedig lehetőleg gyorsan •— Pápán állithassák fel. Tiszti lóverseny Pápán. — Saját tudósítónktól. — Verőfényes, meleg őszi nap kedvezett a vasárnapi lóversenynek. Mintha nem is az az erőtlen októberi nap irányította volna reánk fénysugarait, melyben csak sütkérezni lehet, de felmelegedni nem, hanem az augusztusi nap tűzött volna le, mely melegít, hevít, izzaszt. Gyönyörű napos idő csalta, vonzotta egész városunk közönségét ki a szabadba, a gyepre. A kora délutáni órákban seregestől tódult a nép kifelé, az apostolok lován igyekezve elérni az egy óra távolságra levő versenyteret. 1 óra után szebbnél-szebb uri fogatok robogtak végig a város utczáin, szebbnél szebb hölgyeket röpítve ki a gyepre. Közbe-közbe omnibusszá avanzsirozott parasztszekerek döczögtek végig a kövezeten, a bennülő közönség »általános derültsége« és vidám viczánkolása között. Pont fél háromkor a helybeli honvédhuszárezred lovagló terén képviselve volt a város és vidék összes intelligencziája még pedig teljes számban. A sport iránt nagy érdeklődést tanúsító nagybirtokosok és gazdák, a versenyen részt vevő katonák és tisztek, a minden »divatos« reformnak hódoló kíváncsi városi közönség és végre a munkaszünetelő vidám nép együtt szorongott a bekerített térség mentén és türelmesen várta a történendőket. A versenytér körül a város színeit képviselő zászlókat lobogtatta az őszi szél, egyes helyeken pedig kíváncsi néptömeg bámulta a zöld galyakkal bevont »akadályokat,« hol egy-egy katona állott őrséget, üzalatt pedig a versenyző katonák fel és alá lovagoltak nagy büszkén, a diadal és dicsőség édes reményében. A »központban« felállított kis sátorban valóságos szépségkiállitást lehetett volna rögtönözni az ott jelenlevő bájos hölgyekből, kik szívszorongva és szivdobogva várták a verseny eredményét vagyis az általuk »favorizált« katonatisztek sikerét, kik erősen trainirozták magukat egyik tiszti szolga rögtönzött »bűffé«jében, mig a nagy kö| zönség egy rögtönzött sörödében ellensúlyozta az uralkodó hőséget a habzó sör fogyasztásával. Néhány perezre fél 3 óra után összeállottak a birák, névszerint : csepei Zoltán Elek tábornok, gróf Schlippenbach István ezredes, 0 s v á 1 d Dániel polgármester, Szabadhegyi Kálmán, P e 11 c z József, Gyertyánffy Kálmán alezredes és báró Bothmer Béla. 1 m r e y György, Bakó Géza, D o r s a n Sándor századosok, mint indítók, Petrovi. ts János és V as z a r y Béla főhadnagyok mint pályafelügyelők és K 1 a i n i k Antal százados mint titkár megtették intézkedéseiket, ugy hogy a verseny első pontja kezdetét vehette. 1.) A vadászversenyen az ezredbeli huszárok vettek részt szolgálati lovaikon. Távolság 2400 méter. Tiszteletdíj az i-ső, 2-ík és 3 iknak. Elsőnek Bakó Imre, másodiknak Szabó Károly érkezett be, akiket nagy éljenzéssel tüntetett kí a nagy közönség. Örömtől sugárzó arczczal fogadták ők az elismerés e szép jelét, a Gyertyánffy Kálmán alezredestől kapott ropogós ötösöket azonban, még kitörőbb örömmel fogadták és csakúgy sugárzott le arczukról a boldogság, amint a »lájbi« zsebébe csúsztatták a bankókat. II.) Rövid szünet után kezdetét vette az a vadászverseny, mely nagyobb érdeklődést és izgatottságot keltett a közönség körében, az ezredbeli katonatisztek versengéséről lévén szó és arról, vájjon a pápai vagy a z.-egerszegi tisztek nyerik e el a babért. A távolság 3000 méter volt. Tiszteletdíj az első és másodiknak. J\ versenyen résztvett tisztek vezetője Perczel József ezredes volt. A kinos nyugtalanság, mely a nagy közönségen erőt vett, csakhamar véget ért, mert K é t h e 1 y i József z.-egerszegi főhadnagy elsőnek vágtatott el a birák előtt »Julcsa« nevü lován. Nyomban utánna P á n t z Alajos főhadnagy »Jelszó« pejlován, majd S v a s t i t s Imre főhadnagy »Aba« lován és végül u 1 á h Sándor f őhad-nagy »Leopoldin« pejlován érték el a bírói sátort. A győztes katonatisztek általános és lelkes ováczió tárgyai voltak és alig győzték a sok szerencse* kívánat fogadását és megköszönését, III.) Az ezredbeli altisztekre került: azután a sor, hogy képzettségükről és ügyességükről tegyenek tanúbizonyságot. A távolság 2400 méterben lett megállapítva, tiszteletdíj az i-ső, 2-ik és 3-ik részére tüzetett ki, a vezetést báró W i m p f f e n Iván őrnagy vállalta ragadó ! Két halavány arczára két szép piros rózsa rajzolódott, keble pihegett, mint két fáradt, fehér galamb . . . — Mégis, nekem úgy tünt fel, hárman voltak, a kikre édesebben mosolygott s a kikkel többet tánczolt. — Már csak hárman ne lettek volna ! Egy magas, barna fiatal ember, a ki —• mint később értesültem — szenvedélyes muzsikus volt, komponista. Már vagy egy tuczatra menő keringőt szerzett és ajánlott »hódolattal Mariskanak.« Aztán egy alacsonyabb barna fiatal ember, csöndes, jó fiu; semmi terhelő körülmény nem hozható fel ellene, ha csak az nem, hogy nagyon — szeretett s talán csak ő szeretett, — de hiszen ezt az égben is megbocsátják ! — Hanem, csudálatos, ez csakhamar kimaradt a boldog trumvirátusból 1 Egy meg alacsonyabb barna fiatal ember volt a harmadik. Ez meg — Isten bocsássa meg neki!—poéta volt. Otthon, az asztal fiókjában néhány kötet,—a zsebjében folyton nyalábszámra hevert a tömérdek »Hozzá.« Ez állott, mint a Sión hegye ! Tehát még mindig ketten voltak. Ketten ? . . . Gonosz nyelvek rebesgették, hogy a »Kereskedő és Iparos segédek báljá«-n megint volt három más boldog, a kikre édesebben mosolygott s a kikkel többet tánczolt Mariska. Egy ezek közül is szerette (valami jámbor órás legény), a ki érette meg is lőtte magát, Oh ! te bohó szép leány, hogy nem tudtál ennyi közül kiválasztani egy legboldogabbat! Hogy nem tudtál egyre a legédesebben mosolyogni, egygyel a legtöbbet tánczolni! . . . Nem futnád most elvirulva, nem futnád most elhagyatva búsan, árván a világot . . . Szegény, szegény leány ! Szép virág az őszi rózsa, hanem a mikor ránézek, mégis mindig valami melancholikus borongás fog el, s én nem tudom, valahányszor Mariskát látom, mindig az őszi rózsára gondolok . . . A pápai Leány-Egylet kézimunka kiállítása. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Az aggodalmat és kételyt, melyet a kiállítás megnyitása előtt több oldalról hallottunk hangoztatni, én teljesen alaptalannak és indokolatlannak találtam. Meg voltam győződve arról, midőn a rendezőség diszes névsorán végig pillantottam, hogy a leányegyletnek ez az ujabb vállalata csak fényes és teljes sikerű lehet. Hogy is ne ! A kiállítás rendező bizottságának tagjai oly lankadatlan buzgalommal, oly finom és distingvált Ízléssel, oly bámulatraméltó tevékenységgel, oly lelkes odaadással működtek a siker érdekében, hogy annak föltétlen garantiáját nyújtották. Minden magasztalás, a legéke* sebben szóló dicséret kevés szemben azzal a fáradságos és feleiősségterhes munkával, melyet oly lelkiismeretes gonddal végeztek és szemben azokkal a maradandó nagy érdemekkel, melyeket a nemes ügy szolgálatában vivtak ki maguknak, /t laikus szemlélő midőn belép a kész kiállításba és megszemléli, megcsodálja a szép kézimunkákat, nem mulasztja el meglepetésének és csodálatának kifejezést adni azok iránt, a kik a kiállitást létrehozták, akik a rendezés, a csin, az összhang, az Ízléses és előnyös eihelyezes, a kellemes összbenyomás s a frappar.s hatások megteremtéséről oly felettébb kiváló figyelemmel és miiizléssel gondoskodtak, A kiállítókon kivül e rendezőség te» vékeny tagjaié is jó részben az az érdem, hogy a kiállításnak az idegenek is nagy elismeréssel adóztak s hogy hírnevét még hazánk fővárosába is elviszik a kiállítás budapesti látogatói, kiknek szájából magam is hallottam hizelgőnél-hizelgőbb nyilatkozatokat. E dicséretek őszinteségében nincs okunk kételkedni. Minden elfogulatlan szemlélőnek el kellett ismernie, hogy ez a kiállítás kiállja a versenyt a budapesti és bécsi expositiók hasonnemü tárlataival — en minature. De csak a tárgyak mennyiségét tekintve — en minature ; — minőség dolgában azok ennek fölöcce nen állanak. Valóban nenéz feladat hu és pontog