Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-09 / 2. szám

— A pápai izr. hitközség legutóbbi képviselő testületi ülésén határozatba ment, hogy R ó t h A. M. jelenleg eperjesi rabbinak tekintélyes hitk. tagokból alakítandó küldöttség fogja átnyújtani a művészi kivitelű díszoklevelet, mely pápai rabbivá történt megválasztását igazolja. A díszoklevél elkészitésevel Hercz Dávid pápai rajztanár lett megbízva, ki bizonyára a tőle megszokott művészettel fog e megbízatásnak eleget tenni. — A levelek kiszedése ügyében múltkor tette figyelmeztetésünk következtében a hét folyamán már a felsővárosban elhelyezett postaszekrény tartalmát is pontosan elvitték, ami kétségkívül annak bizonysága, hogy postafönökünk lehetőleg eleget tesz a levelezőközönség kívánalmainak. — Szerencse a szerencsétlenségben. A veszprémi káptalan tulajdonát képező úgynevezett h a n t a i malomban szerdán e hó 5-én reggeli fél 5 órakor oly szerencsétlenség történt, mely könnyen szörnyű véget érhetett volna. A maion ban alkalmazott Horváth József fiatal inasgyerek ugyanis megfoghatatlan módon a vizes kerék alá került és csupán a szerencsés véletlennek tudható be, hogy a fiu csupán a fején sebesült meg és meg csonttörést sem szenvedett. A sebesült ftut Dr. Ferenczy helybeli orvos gyógykezeli, kinek véleménye szerint a fiu csakhamar felépül bajából. — Felfedezett tolvajbanda. Van a tolvajoknak egy specziális faja, mely a hetiés országos vásárok alkalmával működik nagy ügybuzgósággal es egyes sátrakból lopja el, ami épen keze ügyébe esik. Egész vég vásznak, drága selyemkendők, erzipők és csizmák, kabátok kelnek lábra és a szegény vásározó akárhányszor nagy fáradtsága gyümölcsétől, az esetleges haszontól ekkép fosztatik meg. A mult hét folyamán a sárvári csendőrök fedeztek tel egy ilyen messze szétágazó tolvajbandát Csöglén. P — g L — i. nevű csöglei asszonj't sikerült egy tolvajlás alkalmával tetten kapniok és a hosszú, kemény vallatásnak az a meglepő eredménye lett, hogy 11 jó madár került hurokra. A csendőrök nagy buzgalommal nyomoztak teljes 2 és fél napig és rendkívül nagy menynyiségü árut szedtek össze a lakosságtól, mely természetesen potom áron vásárolta össze a különféle portékát. A tolvajbanda egy-két tagját Bobán és Adorjánházán fogták el. — Elgázolás. Rendkívül zajos volt az élet Csöglén mult kedden. Négy lakodalom volt ezen a napon, folyt a bor, szólt a zene, nagy dáridót csapott az egész lakosság. A hangos hujjogatás felverte a csendes falut és Balogh István uram lovait annyira megijesztette,hogy csak őrült vágtatásban rohantak végig a falun és eközben Sikos Károly 5 éves gyermekét elgázolták. A szegény kis gyermek különösen lábain szenvedett jelentékeny sérüléseket. — A Somlón már javában foly a nyitogatás és metszés, sőt igen sok helyen már be is fejezték ezen előmunkálatokat. A vesszők nagyobb részt épek és a szemekben sincs valami feltűnő hiány. — Apróbb garázdálkodások. Vi« czai Sándor és Viczai Péter, Wittmann Ignácz jószágbérlő cselédjei hétfőn a főtéren iszonyú lármát csaptak, ugy, hogy az őrt álló rendőr őket feljelenteni volt kénytelen. — Varga Miklós pápai (dörzeményi) lakos jelentést tett a rendőrségnél, hogy őt Büki Antal kocsis kedden éjjel annak rendje és módja szerint megverte a felső városban. A tettest meg fogják büntetni. — Közegészségügyünk, Városunk közegészségügyével behatóan foglalkozó czikkünket jövő számunkban hozzuk. — Valódi szepességi len-áruk kizárólagosan kaphatók Steiner Ignácz divatáru üzletében. —- Legdivatosabb napernyők, ruhadíszek, vállfüzők (mieder), ing, gallér és nyakkendők Kertész Dezsőnél, CSARNOK. Öncsalás. IRTA : RÓZSA MIKLÓS. »Az öncsalás nem hasznos, ámde édes« . . . Délibábok hőse. Tizenhat éves volt a lány, a nagybácsi harminczkettő. Azaz inkább ugy mondhatnám, hogy már harminczkétéves volt a bácsi s a lány meg mindig csak tizenhat. Mert várt reá már régen. Nevelte magának. Tizennegy éves volt Margit mikor elvégezte a polgári leányiskolát. Akkor a jó nagy bácsi magához vette szegény szüleitől a gyermekleányt s ajánlkozott, hogy tovább taníttatja. Nagy jótétemeny volt ez akkor a szegény Kun családra, melynek Margiton kivül még öt kiskorú gyermekről kellett gondoskodnia. Mikor a gazdag nagybácsi lejött Margitért a kis mezővároskába s elvitte magával Pestre — a család körében sokkal nagyobb volt az öröm a szerencse fölött, a mi erte, mint a válás okozta fájdalom. Margit is örült a változásnak. A gyermekleány élénk fantaziája merész álmokat költ a fővárosról, de amit látott az legmerészebb álmait is felülmulta. A kis városka csendjében még csak nem is álmodta meg híven a fővárost. Nem érezte az iskola terhét, mert százszoros kárpótlást talált érte nagybácsijánál, ki boldog volt, ha neki örömet szerezhetett. Margit érezte ezt a nagy szeretetet, s hálája nemcsak vonzalomban, de rajongó szeretetben nyilvánult az iránt, ki neki egy uj világot teremtett. A bakfisch leány szeretetenek minden nyilvánulásával elhalmozta az ő »Pali bácsid-ját s egy cseppet sem fukarkodott ölelésével, csókjaival, ha az őt valami csecsebecsével, toiilettdarabbal vagy pláne' értékesebb holmival lepte meg, nem is sejtve, hogy azok az ölelesek, miket viszonzásul kapott, nem a nagybácsi, hanem a férfi ölelései. Két év mult el igy idylli egyhangúságban s Margitnak láts ólag az okozott legnagyobb örömet, ha jó bizonyítványt hozhatott haza. Zombory Pál nem látta a lelki fejlődését —• ő csak a virág külpompájában gyönyörködött s nem illatában. Gyönyörködve nézte néha órákig ezt a neki nyíló rózsabimbót, mikor Margit kedvencz poétáinak versei- fölött merengett! Látta azt a mindinkább telni kezdő, sudár termetet, nagy ábrándos kék szemeit, hullámos szőke fürtjeit s a lány szabályos idomainak körvonalai összefutottak a gyönyörtől könnyező szemei előtt. Nem látott mást, mint az alakot és sokkal jobban gyönyörködött ebben a harmonikus alakban, semhogy mélyébe iparkodott volna tekinteni. Pedig abban az óriási mélységben, mit egy 16 éves leány szivének neveznek, veszedelmes átalakulások mentek végbe. Ábrándos lelkének tiszta nyugalmát felkavarták a költők szenvedélyes versei, s ő, ki eddig férfiről meg csak nem is álmodott, most ébren is a hattyulovagot várta.— Zombory Pál nem vette észre ezt a változást. Ha esténkint atyai oktatásokat tartott neki az élet mostohaságáról ; ha belé akarta csepegtetni a józan realismust, nem látta a leány addig ábrándos szemeiben felvillanni az erélyes tiltakozást. Nem látta, hogy a leány minden idegszála megrázkódik a nagy ellentmondásban, mit mondani nem, csak érezni mert a romantikus poéták philosophiáját valló leány. Ha beszélt neki szegény leányok hiábavaló álmodozásairól, a mai kor ifjúságának léha életbölcseletéről, szétfoszolt illusiókröl, összedőlt légvárakról — nem látta Margit szemeiben az örök tiltakozást, mely azt látszott mondani : az én álmodozásom nem hiábavaló ! Nem látta ezt s mégis bántotta ez a nagy ábrándozás. S meg kell vallani, neki alapos okai voltak erre. A feje felett elrepült harmínczkét év egy czéltévesztett élet minden csalódását és keserűségét foglalta magában. Mint ifjú a titánok erejét érezte magában s nagyratörő terveinek meg valósithatásáért megrázta volna az eget. De a nyomor, mellyel a teljesen magára maradt fiúnak küzdenie kellett, a kenyérért való küzdelem próbája, letörölte lelkéről az idealismus hímporát. Látta anyagi javakban bővelkedő társait feje fölött magasra felkapaszkodni s látta őket czélhoz jutni, mikor ő még a nehéz ut göröngyeit taposta. —• Látta egy pénzes zsáktól oltárhoz vezetni első szerelmét s nem volt többé miért a magasba törekednie. Megállt a félúton s az eszményeket félredobva, minden erejet arra fordította, hogy meggazdagodjék. Kepzett mérnök letére óriási praxisa volt s naprólnapra gyaropodott jólétben. De az élet ezen óriási harczában nem számlálta a feje felett elmúló éveket s mikoron fényes állandó existentiát biztosított magának, itt állt a főváros zajában egyedül, harminczkét évvel vállain, szivében egy megálmodc tt ideális élet minden romjával. — Nem akart megházasodni. Magához vette özvegy édes any ját, s éveit szárazon morzsolta le egymásután. Unottan, egykedvűen élvezte végig az eletnek minden örömét s életkedvénei csak az asszonyok tisztasága iránt táplált hite volt kisebb. E hit virágzásának teljében látogatta meg egyszer rokonait, a szegeny Kun családot, s a kisvárosi élet ártatlan örömei, a szegény rokonok jóságos szeretete, a fejlődő Margit ártatlan üdesége, a bácsi iránt mutatott tiszta vonzalma érlelték meg benne azt a gondolatot, hogy : hátha még nem késő I 1 Tervét, hogy kitaníttatja a leányt s aztán feleségül veszi, a szegény szülők képzelhető örömmel fogadták s megalapítva hitték leányuk szerencséjét. A kis Margit nem tudott erről az alkuról semmit, de a fényt magát, a fővárosba való költözést ő is nagy örömmel fogadta. A tanítóképezde hideg falaival jóleső ellentétet képezett a bácsi kényelmes lakosztálya s a szigorú tanítónők fagyosságát százszorosan pótolták Zombory édes anyjának féltő gondoskodása és a nagybácsi szeretete. S ő szívesen viszonozta a nagybácsi öleléseit, ha ekként a meleg kandalló mellett elbeszélgettek s szívesen fesztelenül ült ölébe s fonta körül nyakát karjaival, annélkül, hogy abban a komoly férfiban, kinek ölében ül, a nagybácsinál egyebét látott volna. De ha ezek után viszszavonult lakosztályába, hol Zomboryné ilyenkor már az igazak álmát álmodta, meg megrázkódott a hideg takaró alatt s eszébe jutott, hogy nem ez a csók, nem ez az ölelés az, miről az ő költői annyit dalolnak s az ő »Pali bácsi«-ja nem az a lovag,kit ő álmaiban annyiszor megálmodott. S eszébe jutott az a magas, fekete bajuszú, örökké mosolygó fiatal ember, aki őt minden nap hazakíséri a képezdéből — persze három lépésnyire, s aki a kapunál mindig illendően köszönve eltávozik, hogy másnap újra kezdje ezt a foglalkozást. Rszébe jutott, mily boldognak látszott az a fiatal ember, mikor utolsó találkozásukkor egy el nem fojtható mosolylyal mutatta neki, hogy megismerte. S ezzel a képpel alszik el azon este, hogy másnap nappal is arról álmodozzék. S ettől a percztől kezdve más szemmel nézte a bácsit. Bántotta ez a szivélyesség, mellyel az mindig feléje közeledett s nem csókolta soha vissza. Zombory ezt a fejlődő, szeméremnek tudta, be a szive repesett örömében arra a gondolatra, hogy mily rohamos léptekkel közeledik az idő, midőn e szépen nyiló vi^ rágot végre keblére tűzheti,