Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 22. szám

ren, aki útjában öldökli az ellenséget és félelmes pusztítást végez jártában-kéltében. Hát mi türés-tagadás, meg is bámulják uton-útfélen az uniformist, a női szivek hangosabban dobognak, az üterek lázasan vernek és ilyenkor nincs más menekvés mint a — tejcsarnok. Az egesz hölgyvilág megszállja a »Hótel Kuht,« ahol ott melegében fejik a teheneket és a tisztelt fürdőközönséget. Néhány pohár tej azután megszeliditi a lázba jött hölgyeket és 9 órakor, midőn a reggeli körző véget ér, megint oly nyugodtak és szelídek, mint a kezes bárányok. T KARCZOLAT <J|| Humoros estély latság. tánozmuSoha nagyobb vajúdással nem született még humoros estélylyel egybekötött tánczvigalom, mint az, melyet Pápa és vidéke ifjúsága rendezett s mely bizonyára .ma is élénk és kedves emlékezetében van mindannyiunknak. Vajúdnak a hegyek s születik egy nevetséges egér, vajúdik egy százas bizottság és születik egy mulatságos estély. Ha volt valaha rendezőbizottság, mely 7 nap alatt többet izzadott, mint az a száz rendező, kiknek neveit Önök két hosszú hasábon olvasták, akkor én hajlandó vagyok a legközelebbi humoros estélyre tisztes fejemet minden képzelhető komikus czélra átengedni. Kérem, annyira izzadtak ezek a rendező urak, hogy százból kettőre olvadtak le. Es az izzadás, lelkemre, nem a legélvezetesebb mulatság. Ezek az urak, biztos forrásból tudom, nem humorisáltak, mikor azon törték a fejüket, hogy hol vegyék a humort a humoros estélyhez. Mikor megcsípték Polliány Zoltánt, akkorát ugrottak örömükben, mint egy kőszáli zerge. Ez a mi emberünk ! Ez a Sipulusz konyháján nevekedett, Kell, hogy jó legyen a főztje. Polliány nem is töprengett annyit, mint a boldog emlékű Hamlet, hanem fölvetve a kérdést : Lenni v. nem lenni, tenni v. nem tenni, menni v. nem menni, ez lett a vége, »Enni v. nem enni.« S a jóizü humort jó étvágygyal ette meg a szeretetreméltó publikum. Mivelhogy pediglen muzsika nélkül nem sülhet el semmiféle reggély v. estély, hát nekirontottak a legnagyobb helyi zene capacitásnak s ezt declamálták a fülébe: Edes uram! Mentse meg a hazát és a humoros estélyt. Humoros zenét kérünk. Kiss ur megsimogatta az állát s azt felelte : Jó. En szívesen rendezek egy Panama botrányt Pápán, hogy legyen akanikulában valami sensatio. JÍS ugy lön. Elsikkasztott Strausztól, Millökertöl, Bayertől, MasCi.gnitól, Mayerbeertől egy pár accordot s olyan furorét csinált egv potpourri-val, a milyenre még a Casinokert legöregebb fái sem emlékeznek. Bólogatták is a fejüket s együtt tapsoltak a hálás publikummal. Ha Kiss ur meglopta a legkiválóbb zeneszerzőket, Rózsa Miklós megrabolta a világ két legbámulatosabb geniejét Shakspearet és Moliéie-t. Ezeket aztán összekeverve egy pár humoros mono- és dialóggal olyan quodlibetté gyúrta össze, milyet Európa még nem hegedült, akarom mondani nem szavalt. A jó öreg Shakspeare és Moliére ugyancsak csodálkoztak és meg is ijedtek volna attól a diszes companiától, melybe Rózsa Miklós jóakarata és szívessége folytán belepottyantak. Ha élnének, — szegények — tudom, megköszönnék neki ezt a kitüntetést. De Tausz ur határozottan méltányolni tudta azt a genialitást, melylyel Rózsa Miklós ezt a monolog potpourrit megkomponálta. Annyi buzgalommal, ambitióval, és oly lelkes hévvel még nem fogott ö soha egy szavalati darab betanulásához sem. Még most is nevetnem kell, ha rágondolok erre a declamatióra. Tausz mint Lear, mint Othello, Desdemona és mint képzelt beteg. Az ember majd hogy igazi beteg nem lett a nevetéstől. Különösen az utolsó pár sorból hallatszott hangos, jóizü kaczagás. Ott körülbelül 70-—80 drb. rendező nevetett. — önök azt hiszik talán, hogy Lear király dühén Vagy Othello féltékenységén kaczagtak. Dehogy, ők—a markukba nevettek, hogy oly szépen rászedték a publikumot. Ok egyszerűen tánczolni akartak, s mivel tudták, hogy pusztán a táncz kedvéért minden ürügy nélkül •— nem jön össze nagy publikum, csalétkül oda bigyesztették a meghívóra : »IIumoros estélylyel egybekötött tánczvigalom.« A humoros estély aztán oly jó hangulatot keltett, hogy mindenki szivesen tánczolta végig az egész éjszakát. Még a tánczestély is humoros volt. Mindenki mosolygott, nevetett azon, hogy a négyeseknél a balance-ok a simple és double chaine és a chassé croisé elmaradtak, nehogy isten mentsen az aristokrata kezecskéket a demokrata kezek érintsék. De volt-e egy is, a ki ezt szivére vette? Volt-e egy is, a •' kit ez bántott vagy evvel törődött?Hisz minden négyesnek ugy is csárdás vége s akkor tetszés szerint érintkeznek az aristokrata és demokrata szoknyák. Es most, mibe mártsam tollam, hogy a világpostát hiven lerajzoljam. A ki nem volt ott, annak nincs fogalma arról, mily kitűnő szórakozást és élvezett nyújtott a közönségnek ez a sensatios újdonság, a rendesen unalmas és ellaposodó souper alatt 1 Bámulatos Ízléssel voltak azok a postagalambok kiválogatva. Minden magasztalás kevés, melylyel kedvességükért és ügyességükért őket elhalmozzuk. Ha Francziaországnak ilyen postagalambjai volnának, nagyobb cliance-al küzdenének a jövendő porosz háborúban. A levelezés rendkívül érdekes és mulatságos volt. A souper alatt találták fel a találékony rendezők a legi/Jetesebb humort. A szerelmes levelek úgy hullottak, mint a jégeső, a pénz meg ugy folyt, mint a patak. A revolverezés hivatalból lett engedélyezve. Egy-egy világposta távirat ára felrúgott néha 5 kr. helyett 5 frtra. Csekélység. Talán önök t. távol maradt urak nem fizettek volna 5 frtot egy ilyen tartalmú szerelmes táviratért : Legfessebb hadnagy Casinokert Holnap hétkor várkert. Viszontlátásig csókol Kékruhás angyalod. Es nem gondolják Önök, hogy rendkívül olcsón fizette meg a Kossuth-utczai Romeo 20 fillérrel azt az IOOO csókot, melyet a közép-utezai Júlia express küldött neki. 50 puszit egy fillérért Hallatlan olcsóság. P.dig nem volt csók-végeladás. Giskra HÍREK. — A király születésnapja. F. hó i8-án pénteken, kora hajnalban, mozsár lövések jelezték felséges Urunk születésének 63-ikévfordulóját. Városunk középületeiről, a benczések házáról és gymnásiumáról, a rk. elemi iskola uj épületéről, a főgymnáziumról, a zsidó hitközség épületéről s még néhány magán házról nemzeti zászlók lobogtak. A rk. plébánia templomban 9 órakor Néger Ágoston apát-plebános, teljes asszisztencziával, »Te Deum«-mal megelőzött ünnepélyes szt. misét mondott, melyen a helyben állomásozó honvéd-huszár tisztikaron kivül a városi hatóság, a kir. járásbíróság és adóhivatal, a szolgabiróság disz-magyarban, az urodalmí tisztikar és a benczés gymnásium tanári kara, Pető Menyhért uj igazgatónk élén volt jelen. Mise alatt a templom keleli oldalan egy század honvédség volt felállítva V a s z a r y Béla századparancsnok vezetése alatt. Az izraelita templomban ő felsége születése napján reggel fél 6-kor hálaadó istentisztelet volt. A helyben állomásozó 7-ik honvéd huszárezred tisztikara ő felsége születésnapjának tiszteletére diszes lakomát tartott a Griff fogadó nagytermében. — Szent István első apostoli királyunk ünnepét, mely néhány év óta országos ünnep is, a szokásos kegyelettel ülik meg mindenfelé. A róm. kath. főtemplomban ma reggel 9 órakor lesz az ünnepélyes isteni tisztelet, melyen Néger Ágoston, apátplébános fog celebrálni fényes segédlettel. Az ág. ev. templomban ma déle, lött szintén ünnepi mise lesz Szt. István király emlékére és egyúttal felséges urunk királyunk születésnapjának ünneplésére, — Mai tárczánk rendkívül bonyolult lélektani problémát vet fel s a szerző különösen a hölgyközönség Ítéletére appellál. Mi a magunk részéről is felkérjük tehát nagyérdemű olvasóközönségünket, hogy a felvetett kérdésekre vonatkozó véleményeiket szerkesztőségünk czimén csütörtök délig, Írásban megoklva küldjék be. A beérkezett válaszokat, akár névaláírással, akár álnév alatt, jövő számunkban egytől-egyik okvetlen közölni fogjuk. — Az állami alkalmazottak egy legújabb miniszteri rendelet szerint az útadó fizetése alól fel lesznek mentve. Ismét egy csepp a tengerben, hogy a szük anyagi viszonyok között tengődő állami alkalmazottak helyzetén egy kicsit könnyítsenek. — Diszes szökőkút. Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő mindent elkövet, hogy villája minél inkább díszére szolgáljon városunknak. A villa elé most egy szökőkutat készíttet egyik tekintélyes szobrász műtermében, mely a szegfű apotheozisát fogja ábrázolni. Egy kis angyal Phryneszárnyakkal szegfüvei telt kosarat tart az egyik kezében, másik kezében pedig egy öntöző kanna lesz, melyből a viz szüntelenül folyik a kosár szegfűre. Az angyal lábához egy hattyú simul hozzá, melynek csőréből magasra lövel a viz. A diszes szökőkút nagyban fogja emelni a villa szépségét s városunknak valóban diszét fogja képezni. — Gyermektragédia. Fürge, egészséges gyermek, ma még vidáman ugrándozik a pázsitos gyepen — és holnap kiteritve fekszik piczike ravatalán. Nem döntötte ágyba semmiféle halálos betegség s mégis egy rövidke nap alatt a fejlődő gyermek életerős tagjaibői elszállt az élet — mert igy akarta a kegyetlen sors, a kiszámíthatatlan vegzet. Igazán tragédiába lehetne foglalni a kis Schlésinger Iván gyászos kimúlását, ki nem elégedett meg a szelid, meghunyászkodó falóval, megunta a czinkatonákat, s kiment a pusztára tüzesvérü paripákkal incselkedni, melyek még a kis gyermekek tréfáját is komoly számba veszik es olykor halálát is okozzák az ártatlan vitézeknek , . . A tragikus, megrendítő eset a következő : Ifj. Schlésinger Mór 9 eves fiucskáját, Ivánt nagybátyja Weisz Sámuel s.-vásárhelyi nagybérlő f. hó 13-án kivitte Lovas-Pusztára, hogy egy kicsit a vakáció örömeit élvezze. A kis fiu, ki különben is nagyon élénk természetű volt, künn a pusztán még elevenebben, szilajabban viselkedett, s bármennyire intették őt rokonai, hogy a lovak és szarvasmarhák közeiébe ne menjen, minden perczben az istállókban forgolódott. F. hó 14-én este felé a kis Iván ismét az istállóban incselkedett, midőn egyik ló a játszadozó gyermeket hasba es gyomorba rúgta. Az élénk, fürge gyermek eleinte felsem vette a dolgot, bement az ispán édesanyjához, s úgy immelámmal panaszkodni kezdett, hogy a hasa fáj. Nem tartott egy télóráig, erőt vett rajta a hányás. Bevitték Somlyó-Vásárhelyre, ott nagynénje Veisz Sámuelné ágyba fektetve, ápolni kezdte. Mindjárt orvosért küldtek Devecserbe és az orvos alighogy megvizsgálta azonnal látta, hogy a kis gyermeken nem lehet segíteni. Egy napi kinos szenvedések után a pajzán gyermek itt hagyta földi örömeit, kis játszöpajtásait, szülőit nagy bánatba temetve. Édes atyját sürgönyileg hivták haza Pécsről. Temetése f. hó 17-én általános részvét mellett ment végbe. Koporsója után sok fürge barátja lépdelt lehorgasztott lejjel . . , elkísérték utolsó útjára a kis boldogtalan Schlesinger Ivánt. — Komjáthy Jánoshoz, a gyor^soproni színházak uj igazgatójához, ki szeptember 30-án kezdi meg előadásait. Győrött, a következők szerződtek : Sárközy Etel, Juhász Ilon, Kaczér Nina. Várhidy Rózsika, Follinuszné, Cz. Szilassy Róza, Sziklay Cornél, Mezey Péter, Szilágyi Vilmos, Vidor Dezső, Békésy Gyula, Csatár Győző és ezekhez járul a müvészigazgató pár ; Komjáthy János és neje Závodszky Teréz. A zenekar 16 tagból fog állani Vancsa Gusztáv karmester vezetése alatt. — Megszűnt száj és körömfájás. Bakony-Nána községben a szarvasmarha állományban lellépett száj- és körömfájás megszűnt. — Tóth Károly molnársegéd ur I frtot küldött hozzám a pápai honvédszobor javára, mit köszönettel nyugtatok. Fenyvessy Ferenc elnök.