Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 22. szám

ren, aki útjában öldökli az ellenséget és fé­lelmes pusztítást végez jártában-kéltében. Hát mi türés-tagadás, meg is bámulják uton-útfélen az uniformist, a női szivek han­gosabban dobognak, az üterek lázasan ver­nek és ilyenkor nincs más menekvés mint a — tejcsarnok. Az egesz hölgyvilág meg­szállja a »Hótel Kuht,« ahol ott melegében fejik a teheneket és a tisztelt fürdőközönséget. Néhány pohár tej azután megszeliditi a lázba jött hölgyeket és 9 órakor, midőn a reggeli körző véget ér, megint oly nyugod­tak és szelídek, mint a kezes bárányok. T KARCZOLAT <J|| Humoros estély ­latság. tánozmu­Soha nagyobb vajúdással nem született még hu­moros estélylyel egybekötött tánczvigalom, mint az, me­lyet Pápa és vidéke ifjúsága rendezett s mely bizonyára .ma is élénk és kedves emlékezetében van mindannyi­unknak. Vajúdnak a hegyek s születik egy nevetséges egér, vajúdik egy százas bizottság és születik egy mulat­ságos estély. Ha volt valaha rendezőbizottság, mely 7 nap alatt többet izzadott, mint az a száz rendező, kiknek neveit Önök két hosszú hasábon olvasták, akkor én hajlandó vagyok a legközelebbi humoros estélyre tisztes fejemet minden képzelhető komikus czélra átengedni. Kérem, annyira izzadtak ezek a rendező urak, hogy százból kettőre olvadtak le. Es az izzadás, lelkemre, nem a legélvezetesebb mulatság. Ezek az urak, biztos forrás­ból tudom, nem humorisáltak, mikor azon törték a fe­jüket, hogy hol vegyék a humort a humoros estélyhez. Mikor megcsípték Polliány Zoltánt, akkorát ugrottak örömükben, mint egy kőszáli zerge. Ez a mi embe­rünk ! Ez a Sipulusz konyháján nevekedett, Kell, hogy jó legyen a főztje. Polliány nem is töprengett annyit, mint a boldog emlékű Hamlet, hanem fölvetve a kér­dést : Lenni v. nem lenni, tenni v. nem tenni, menni v. nem menni, ez lett a vége, »Enni v. nem enni.« S a jóizü humort jó étvágygyal ette meg a szeretetreméltó publikum. Mivelhogy pediglen muzsika nélkül nem sülhet el semmiféle reggély v. estély, hát nekirontottak a leg­nagyobb helyi zene capacitásnak s ezt declamálták a fülébe: Edes uram! Mentse meg a hazát és a humo­ros estélyt. Humoros zenét kérünk. Kiss ur megsimo­gatta az állát s azt felelte : Jó. En szívesen rendezek egy Panama botrányt Pápán, hogy legyen akanikulában valami sensatio. JÍS ugy lön. Elsikkasztott Strausztól, Millökertöl, Bayertől, MasCi.gnitól, Mayerbeertől egy pár accordot s olyan furorét csinált egv potpourri-val, a milyenre még a Casinokert legöregebb fái sem emlé­keznek. Bólogatták is a fejüket s együtt tapsoltak a há­lás publikummal. Ha Kiss ur meglopta a legkiválóbb zeneszerző­ket, Rózsa Miklós megrabolta a világ két legbámulato­sabb geniejét Shakspearet és Moliéie-t. Ezeket aztán összekeverve egy pár humoros mono- és dialóggal olyan quodlibetté gyúrta össze, milyet Európa még nem hegedült, akarom mondani nem szavalt. A jó öreg Shakspeare és Moliére ugyancsak csodálkoztak és meg is ijedtek volna attól a diszes companiától, melybe Ró­zsa Miklós jóakarata és szívessége folytán belepottyan­tak. Ha élnének, — szegények — tudom, megköszön­nék neki ezt a kitüntetést. De Tausz ur határozottan méltányolni tudta azt a genialitást, melylyel Rózsa Miklós ezt a monolog pot­pourrit megkomponálta. Annyi buzgalommal, ambitióval, és oly lelkes hévvel még nem fogott ö soha egy sza­valati darab betanulásához sem. Még most is nevetnem kell, ha rágondolok erre a declamatióra. Tausz mint Lear, mint Othello, Desdemona és mint képzelt beteg. Az ember majd hogy igazi beteg nem lett a nevetéstől. Kü­lönösen az utolsó pár sorból hallatszott hangos, jó­izü kaczagás. Ott körülbelül 70-—80 drb. rendező neve­tett. — önök azt hiszik talán, hogy Lear király dühén Vagy Othello féltékenységén kaczagtak. Dehogy, ők—a markukba nevettek, hogy oly szépen rászedték a pub­likumot. Ok egyszerűen tánczolni akartak, s mivel tud­ták, hogy pusztán a táncz kedvéért minden ürügy nél­kül •— nem jön össze nagy publikum, csalétkül oda bigyesztették a meghívóra : »IIumoros estélylyel egy­bekötött tánczvigalom.« A humoros estély aztán oly jó hangulatot keltett, hogy mindenki szivesen tánczolta vé­gig az egész éjszakát. Még a tánczestély is humoros volt. Mindenki mosolygott, nevetett azon, hogy a négyeseknél a balan­ce-ok a simple és double chaine és a chassé croisé elmaradtak, nehogy isten mentsen az aristokrata ke­zecskéket a demokrata kezek érintsék. De volt-e egy is, a ki ezt szivére vette? Volt-e egy is, a •' kit ez bántott vagy evvel törődött?Hisz minden négyesnek ugy is csárdás vége s akkor tetszés szerint érintkeznek az aristokrata és demokrata szoknyák. Es most, mibe mártsam tollam, hogy a világ­postát hiven lerajzoljam. A ki nem volt ott, annak nincs fogalma arról, mily kitűnő szórakozást és élvezett nyúj­tott a közönségnek ez a sensatios újdonság, a rendesen unalmas és ellaposodó souper alatt 1 Bámulatos Ízléssel voltak azok a postagalambok kiválogatva. Minden magasztalás kevés, melylyel ked­vességükért és ügyességükért őket elhalmozzuk. Ha Francziaországnak ilyen postagalambjai volnának, nagyobb cliance-al küzdenének a jövendő porosz háborúban. A levelezés rendkívül érdekes és mulatságos volt. A souper alatt találták fel a találékony rendezők a legi/Jetesebb humort. A szerelmes levelek úgy hullot­tak, mint a jégeső, a pénz meg ugy folyt, mint a patak. A revolverezés hivatalból lett engedélyezve. Egy-egy világposta távirat ára felrúgott néha 5 kr. helyett 5 frtra. Csekélység. Talán önök t. tá­vol maradt urak nem fizettek volna 5 frtot egy ilyen tar­talmú szerelmes táviratért : Legfessebb hadnagy Casi­nokert Holnap hétkor várkert. Viszontlátásig csókol Kékruhás angyalod. Es nem gondolják Önök, hogy rendkívül olcsón fizette meg a Kossuth-utczai Romeo 20 fillérrel azt az IOOO csókot, melyet a közép-utezai Júlia express küldött neki. 50 puszit egy fillérért Hallatlan olcsóság. P.dig nem volt csók-végeladás. Giskra HÍREK. — A király születésnapja. F. hó i8-án pénteken, kora hajnalban, mozsár lövések jelezték felséges Urunk születésének 63-ikévfordulóját. Városunk középületeiről, a benczések házáról és gymnásiumáról, a rk. elemi iskola uj épületéről, a főgymnáziumról, a zsidó hitközség épületéről s még néhány ma­gán házról nemzeti zászlók lobogtak. A rk. plébánia templomban 9 órakor Né­ger Ágoston apát-plebános, teljes asszisz­tencziával, »Te Deum«-mal megelőzött ünnepélyes szt. misét mondott, melyen a helyben állomásozó honvéd-huszár tisztikaron kivül a városi hatóság, a kir. járásbíróság és adóhivatal, a szolgabi­róság disz-magyarban, az urodalmí tisz­tikar és a benczés gymnásium tanári kara, Pető Menyhért uj igazgatónk élén volt jelen. Mise alatt a templom keleli oldalan egy század honvédség volt felállítva V a s z a r y Béla századpa­rancsnok vezetése alatt. Az izraelita templomban ő felsége születése napján reggel fél 6-kor hála­adó istentisztelet volt. A helyben állomásozó 7-ik honvéd huszárezred tisztikara ő felsége szüle­tésnapjának tiszteletére diszes lakomát tartott a Griff fogadó nagytermében. — Szent István első apostoli királyunk ünnepét, mely néhány év óta országos ünnep is, a szokásos kegye­lettel ülik meg mindenfelé. A róm. kath. főtemplomban ma reggel 9 órakor lesz az ünnepélyes isteni tisztelet, melyen Néger Ágoston, apátplébános fog ce­lebrálni fényes segédlettel. Az ág. ev. templomban ma déle­, lött szintén ünnepi mise lesz Szt. István király emlékére és egyúttal felséges urunk királyunk születésnapjának ün­neplésére, — Mai tárczánk rendkívül bonyolult lélektani problémát vet fel s a szerző külö­nösen a hölgyközönség Ítéletére appellál. Mi a magunk részéről is felkérjük tehát nagy­érdemű olvasóközönségünket, hogy a felve­tett kérdésekre vonatkozó véleményeiket szerkesztőségünk czimén csütörtök dé­lig, Írásban megoklva küldjék be. A beérkezett válaszokat, akár név­aláírással, akár álnév alatt, jövő számunkban egytől-egyik okvetlen közölni fogjuk. — Az állami alkalmazottak egy legújabb miniszteri rendelet szerint az útadó fizetése alól fel lesznek mentve. Ismét egy csepp a tengerben, hogy a szük anyagi vi­szonyok között tengődő állami alkalmazottak helyzetén egy kicsit könnyítsenek. — Diszes szökőkút. Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő mindent elkövet, hogy villája minél inkább díszére szolgál­jon városunknak. A villa elé most egy szö­kőkutat készíttet egyik tekintélyes szobrász műtermében, mely a szegfű apotheozisát fogja ábrázolni. Egy kis angyal Phryne­szárnyakkal szegfüvei telt kosarat tart az egyik kezében, másik kezében pedig egy öntöző kanna lesz, melyből a viz szüntele­nül folyik a kosár szegfűre. Az angyal lá­bához egy hattyú simul hozzá, melynek cső­réből magasra lövel a viz. A diszes szökő­kút nagyban fogja emelni a villa szépségét s városunknak valóban diszét fogja képezni. — Gyermektragédia. Fürge, egész­séges gyermek, ma még vidáman ugrándozik a pázsitos gyepen — és holnap kiteritve fekszik piczike ravatalán. Nem döntötte ágyba semmiféle halálos betegség s mégis egy rö­vidke nap alatt a fejlődő gyermek életerős tagjaibői elszállt az élet — mert igy akarta a kegyetlen sors, a kiszámíthatatlan vegzet. Igazán tragédiába lehetne foglalni a kis Schlésinger Iván gyászos kimúlását, ki nem elégedett meg a szelid, meghunyász­kodó falóval, megunta a czinkatonákat, s kiment a pusztára tüzesvérü paripákkal in­cselkedni, melyek még a kis gyermekek tréfáját is komoly számba veszik es olykor halálát is okozzák az ártatlan vitézeknek , . . A tragikus, megrendítő eset a következő : Ifj. Schlésinger Mór 9 eves fiucskáját, Ivánt nagybátyja Weisz Sámuel s.-vásárhelyi nagy­bérlő f. hó 13-án kivitte Lovas-Pusztára, hogy egy kicsit a vakáció örömeit élvezze. A kis fiu, ki különben is nagyon élénk természetű volt, künn a pusztán még elevenebben, szi­lajabban viselkedett, s bármennyire intették őt rokonai, hogy a lovak és szarvasmarhák közeiébe ne menjen, minden perczben az is­tállókban forgolódott. F. hó 14-én este felé a kis Iván ismét az istállóban incselkedett, midőn egyik ló a játszadozó gyermeket hasba es gyomorba rúgta. Az élénk, fürge gyermek eleinte felsem vette a dolgot, be­ment az ispán édesanyjához, s úgy immel­ámmal panaszkodni kezdett, hogy a hasa fáj. Nem tartott egy télóráig, erőt vett rajta a há­nyás. Bevitték Somlyó-Vásárhelyre, ott nagy­nénje Veisz Sámuelné ágyba fektetve, ápolni kezdte. Mindjárt orvosért küldtek Devecserbe és az orvos alighogy megvizsgálta azonnal látta, hogy a kis gyermeken nem lehet se­gíteni. Egy napi kinos szenvedések után a pajzán gyermek itt hagyta földi örömeit, kis játszöpajtásait, szülőit nagy bánatba te­metve. Édes atyját sürgönyileg hivták haza Pécsről. Temetése f. hó 17-én általános rész­vét mellett ment végbe. Koporsója után sok fürge barátja lépdelt lehorgasztott lejjel . . , elkísérték utolsó útjára a kis boldogtalan Schlesinger Ivánt. — Komjáthy Jánoshoz, a gyor^­soproni színházak uj igazgatójához, ki szep­tember 30-án kezdi meg előadásait. Győrött, a következők szerződtek : Sárközy Etel, Ju­hász Ilon, Kaczér Nina. Várhidy Rózsika, Follinuszné, Cz. Szilassy Róza, Sziklay Cor­nél, Mezey Péter, Szilágyi Vilmos, Vidor Dezső, Békésy Gyula, Csatár Győző és ezek­hez járul a müvészigazgató pár ; Komjáthy János és neje Závodszky Teréz. A zenekar 16 tagból fog állani Vancsa Gusztáv kar­mester vezetése alatt. — Megszűnt száj és körömfájás. Bakony-Nána községben a szarvasmarha állo­mányban lellépett száj- és körömfájás meg­szűnt. — Tóth Károly molnársegéd ur I frtot küldött hozzám a pápai honvédszobor javára, mit köszönettel nyugtatok. Feny­vessy Ferenc elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom