Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-20 / 22. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12 korona) Negyedévre 1 -5okr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fi].) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. P-Á. PA- X HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir-Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza 1. szám. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Szt.István napja. Nagy Magyarországon felzeng a harangszó ünnepélyesen, hirdetni az első szent, apostoli magyar király dicsőségét és halhatatlanságát ; ős Buda várában a bíboros főpap ünnepélyes körmenetben hordja körül a szent jobbot, mely közel kilenczszáz éve áldja és védi a magyar nemzetet ; a templomokban áhítatos népek százezrei zengenek hálaadó zsolozsmát a kereszténység magyar apostolának ; a hadsereg pedig diszlövésekkel rójja le tiszteletét az iránt, a ki nemcsak megszerezte a kereszténységnek hanem minden külellenség ellen karddal is megvédte hazáját. Így lett nemzeti ünneppé Szt, István napja. Ünnepe a kereszténységnek, ünnepe a magyarsagnak az első koronázott király névünnepe, mert megalapította a kereszténységet és birodalommá tette Magyarorszagot. Az ezredik év fényes betűkkel van beirva Magyarország történetébe. Ekkor küldte fényes követséggel II. Sylvester pápa Istvánnak a koronát s a kettős keresztet, jeléül annak, hogy István nemcsak királya, hanem téritő apostola nemzetének. S ettől kezdve tekintélyben gyarapodva, még nagyobb erélylyel intézte az ország ügyeit, mely nagygyá lett alatta s felvirágzott. Legyőzte a külellenségeket, megfékezte a belvillongásokat, kiirtotta a pogányságot s megszilárdította a keresztény vallást, melynek vigasztaló szavaira először is önmagának volt szüksége. Mert a legnagyobb, a legbölcsebb királynak, ki minden pillanatot a haza javának szentelt, gyilokkal akart fizetni a rút hálátlanság s a legnemesebb szivet tőrrel akarta átütni a gonoszság. S mikor szivét ennek láttára elfogta a keserűség, a hitnek, a vallásnak vigasztaló szavaiban keresett enyhülést, mig a halál meg nem adta neki az örök nyugodalmat. Nagy tanúság rejlik az első koronázott magyar király tragicumában. Nemcsak tanúság, felemelő tudat is egyszersmind, midőn beteljesedni látja a nagy király amaz emlékezetes mondását : »Ha Isten velünk, ki ellenünk ?« Velünk az Isten : íme uj ezredév virrad a magyarra ! Tán nem a legjobb előjelek közt közeleg a nemzet életének második ezredéve s bár a jelek a tények tanúsága tán nem a legjobb reményekre jogosítják fel a nemzetet, de velünk az Isten, kezében sorsunk s mí bízunk benne rendületlenül. Az a szent jobb kéz fenn a budai várban, mely életében annyi áldást osztogatott, ezután is védelmező, oltalmazó talizmánja lesz hazánknak, s az a szent kéz — mely épségben megmaradt közel egy ezredévíg — s mely megérte a kereszténység megszilárdulását, reméljük, hogy éppúgy ünnepélyes körmenetben lesz körülhordozható a második ezredévben, a mikor István király emlékével együtt ünnepelhetjük maid nemzeti és állami életünk megszilárdulását is. Socialismus a szomszédban. (s. a.) Zürichben a munkások kongresszust tartanak s Komáromban mintegy 100 munkás gyűlésre jön össze, hogy a nemzetközi munkáskongresszus tagjait üdvözöljék. Tehát Zürich és Komárom a socializmus eszméit illetőleg anneixóba lépnek egymással, mely jelenség méltó figyelmet érdemel. Zürichben már elkeseredett beszédeket tartanak a munka érdekében a tőke ellen — Komáromban csak szépcsendben gyűlésre jönnek össze, hogy helyeseljék a világgá kürtölt beszédeket. Azonban ezt nem sikerült kivinniök. De előjelnek az agitáció is elég. Ez agitáció annyit jelent, hogy a komáromi munkásnép egy részének tetszik a nemzetközi sociális agitáció s ugy sorok között olvasva észrevesszük, GP TÁRCZA. ISI Változás. Szerettelek, te is szerettél, Midőn nem rég elhagytalak. . . . Miért tagadnád a mi elmúlt ? — Szeretted bennem magadat. Hisz lelkem minden gondolatja Csak a tied visszhangja volt, És a mit monda piros ajkad, Lelkemben mindaz összefolyt. Mind összefolyt egy érzelemmé, S ez lett az a nagy szerelem, Mely minket összefűz örökre, S meg nem szakadhat sohasem. Szeretlek most is, mostan is még, Talán jobban, mint valaha, Szerelmem lángolóbb, nagyobb most, Mint együttlétünkkor vala. Akkor kész voltam halni érted, S nem engedék az angyalok; Nem gondolok most a halálra, Most érted élni akarok ! Tury Zoltán. AFORIZMAK. KINEK SZIVÉBEN SZÁNALOM VAN, Az JÓ BARÁT A FÁJDALOMBAN. KL SOK CSAPÁSNAK TŰRTE VÉSZÉT, ABBAN NAGY ÉS IGAZ A RÉSZVÉT. KI ROSKADÓT BUZDÍT, EMEL, Az ÖNMAGÁT EMELTE FEL. KINEK MÁSÉRT IS HULL A KÖNNYE, ANNAK HITE MEGÉL ÖRÖKRE. AZÉ AZ ÉG — AZÉ AZ IHLET, A KI SZENVED, MERT NEM SEGÍTHET. Lévay Gyula. Probléma. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Irta: RÓZSA MIKLÓS. Ezt a történetet —- mely tulajdonképen nem is történet, hanem egy érdekes lélektani probléma — eredetileg regénytárgynak szántam. Hogy most mégis leirom egyszerű szavakkal, közönséges elbeszélő modorban, egy novella szűk keretében, annak oka AZ, hogy a psichologiai rejtélyt, mely az élet nagy, de nem epen mindig sikerült drámájának e mögött a jelenete mögött lappang, máig sem tudtam megoldani. Talán azért nem, mert a színfalak mögül néztem végig, talán azért nem, mert ismerem a hőseit és elfogult vagyok vele szemben, elég az hozzá, hogy én csak láttam lejátszani ezt a jelenetet, de mozgató erejét, titkos rugóját nem birtam felfedezni az én hőseim sziveinek a culissái között. Az élet, ez a termékeny drámaíró, ebben az esethen megszegte a dramaturgia törvényeit s az összekötött csomót szemeink előtt sem meg nem oldotta, sem gordiusi csomóként ketté nem vágta, hanem megoldatlanul dobta elibénk, hogy ő megkötötte, már most bontsa ki mindenki úgy, ahogy tudja, vagy ahogyan neki épen tetszik. Nos ! erre akarom én is kérni Önöket nyájas olvasóim. Hogy oldja meg ezt a problémát mindenki ügy, ahogy tudja vagy a hogyan neki épen tetszik. Ezáltal én kettős czélt érek el. Először is, kibújok a lélektani megokolás terhes munkája alól s nincs más dolgom mint hogy, amit én eddig mint publicum egyedül néztem végig, azt most színre hozzam egy nagy, diszes